Kő, papír, …

A Real Madrid csapata tegnap erődemonstrációt tartott, hisz idegenben gyűrte le három góllal a Juventus csapatát, lényegében formalitássá változtatva a visszavágót (vagy legalábbis igen meglepő lenne, ha tolnánk egy tavalyi PSG-t a második meccsen). Összefoglalunk!

Sultan:

Valójában az előjelekből érezhető volt, hogy napjaink Real Madridja jobb csapat, mint a mai Juventus, de ez nem mindig elég a győzelemhez. Minden bizonnyal a Gironánál és a Levanténál is jobb erőket képvisel a királyi gárda, mégis nagyon fontos bajnoki pontokat hullattunk ellenük. A foci nem az a játék, ahol a papírformát lepontozzák. A pályán dőlnek el a dolgok, amikor szemtől-szembe kerülnek egymással a felek. Kedd este „így is” sokkal jobb csapat volt a Real Madrid. Hiába nagy név a Juventus, ezzel a 0-3-mal, Dybala nélkül a visszavágón, már a továbbjutás is eldőlt. Igen, el.

Rendre fel kell emlegetnünk, hogy a BL a mieink számára az igazi játszótér. Különösen a kieséses szakasz. Igaz, erre alaposan rá tudunk pihenni, hetekig készülünk rá lelkileg, és kis túlzással rá is ment az őszi bajnoki szezon. Négy év alatt 3 BL-t nyerni, nem egyszerű dolog. És feldolgozni sem. Viszont rá lehet kapni az ízére, az izgalmára, a tét szorítására, az adrenalinra, a milliók figyelmére. 3 BL-trófea megnyerése rengeteg tapasztalatot jelent, mely a pályán átfordítható magabiztosságba, nyugalomba, és mint láttuk, nagybetűs futballba is. Elvitathatatlan, hogy ehhez kell Zidane. Ostorozzuk őt, amikor eltaktikázza magát, amikor későn, esetleg rosszul cserél, amikor nyilatkozik, na akkor a platina programos bullshit generátorok is csak sírva könyörögnek a receptért. Én magam vetettem a szemére, hogy vesztett helyzetben is csak áll a pálya szélén és köpköd. Minél nagyobb a baj, annál többet. De nem dühöng, nem ordibál be (vö.: „váltsatok már b…meg!), nem toporzékol. De kétségtelenül sugározza magából azt a nyugalmat és magabiztosságot, amit a nagy téttel bíró meccseken útravalóként a játékosokra tud hagyományozni. Ami egy vesztésre álló bajnoki hajrájában hátrány, az egy koncentráltan lehozott BL negyeddöntőben előny.

A kedd esti legnagyobb különbség számomra az volt a két csapat között, hogy az egyik esélyt akart a visszavágóra, a másik pedig győzni szeretett volna. Gondolom mindenki számára világos, hogy a Real volt a másik. Nálunk mindenki hozni tudta a kötelezőt, néhányan tudásuk legjavát, igen, még Casemiro is a védekezésével, igaz, hogy ő a build-up-ból nagyon kilóg, de ezt tudjuk, ő ilyen, így is szeretjük. Modric iszonyat stabil volt, Varane befűzte az oktatófilmet, és Cé is lubickolt a BL-medencében ismét. Isco 100%-osan passzolt, és Navasnak is voltak bravúrjai. Ha a Realban ennyi kiugró teljesítmény van, és legalább egy minden csapatrészben, akkor nincs csapat, mely megállítsa!

Míg a Juventus kulcsjátékosai mintha a kudarctól féltek volna, s helyzetüket még mélyebbre ásta a 3. percben bekapott gól. Így utólag, ott el is dőlt minden. Egy ennyire korai gól az maga a méreg, különösen egy megtépázott önbizalmú csapatnak. Természetesen ez a fajta nyugalom és magabiztosság, mely sugárzott a Madridból, egyetlen dologban gyökerezhet csupán, az pedig a hit az elvégzett munkában (az edzőben), a felkészülésben és a csapatban. A kedd esti Real Madridról sütött a hit saját magában. A Juventusban viszont nagyon benne maradt a tavalyi döntő, ráadásul ott belül mindannyian érezhették, hogy egy kicsit most gyengébbek is, mint egy évvel korábban, kulcsjátékosok is sérültek (vagy eltiltottak) – és bizony mindenki egy évvel öregebb, mint tavaly volt. Ez persze a Realra is igaz, de jelenleg mintha a Real „öregjei” a tapasztalatukat, a jobbik arcukat tudnák előtérbe tolni, addig a Juve veteránjai a fáradságukkal jelentkeztek.  Biztos vagyok benne, hogy ennek a Juventusnak ez volt a hattyúdala. Jövőre sok tapasztalat játékossal lesznek kevesebben. Köztük Buffonnal. Jó eséllyel lejátssza majd a Bernabeuban a jövő héten élete utolsó BL meccsét.

ReAlantos:

Kő: A Real kőkemény taktikája, amivel a cardiffi meccshez hasonló dominanciát varázsoltak.

Papír: Papíron ez nehezebbnek tűnt.

Olló.

Becsüljük meg jól ezeket az éveket! Mert, bár a ligában ez nem látszik, korszakos Realt nézhetünk meccsről-meccsre. Azaz BL-meccsről BL-meccsre.

Lesznek, akik taktikát elemeznek, és lesznek, akik a mentális vagy a fizikális fölényt emelik ki. Én azonban most másra szeretnék fókuszálni: a jövőre.

Hová tart ugyanis ez a csapat?

Navas – Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo – Casemiro – Modric, Kroos – Isco – Benzema, Ronaldo

Jegyezzük meg ezt a névsort. Két egymást követő BL-t nyertek már meg (oké, az elsőnél még inkább Bélus volt Diszkó helyett), és most erőteljesen jelezték igényüket a harmadikra.

Meddig tarthat ez a korszakosság? Min múlhat?

A csapat kulcsembereinek formáján például biztosan. És hogy kik ők?

Ronaldo – kérdés nélkül. A 33 éves portugál gólgép már most is a spórolós korszakában van, ez egy-két éven belül még drasztikusabb lehet.

Modric – a középpálya motorja. A 32 éves horvát már szintén elég gyakran pihen 30 vagy 60 perceket, hogy aztán a fontos meccseken elő tudja kapni a varázspálcát. Mivel nem a sebessége a fő fegyvere, így benne még érzek pár jó évet, de az ő utódját is meg kéne találni hamarosan.

Marcelo – a csapat színe. Most komolyan, melyik Real-drukker tudná elképzelni a csapatot a kis brazil futsalos szambázása nélkül? Májusban tölti a 30-at. Ő sem lesz már fiatalabb.

Bármennyire vannak tehát fiatal tehetségek a keretben, a gerincet a csúcson, vagy talán már azon is túl lévő labdazsonglőrök alkotják.

Két lehetőség van: 1, Megtalálják a fenti három játékos utódját, vagy 2, a feladatköreiket elosztják a helyükre kerülő játékosok és a kezdőcsapat maradék játékosai között.

Jelenleg, úgy vélem, az egyes számú lehetőség egyikük esetében sem létezik. Nincs olyan játékos sem a csapatban, sem pedig a piacon, akikkel ezt a triumvirátust egy az egyben pótolni lehetne. Még talán Ronaldo helyére lenne a legkönnyebb találni egy gólvágót ezek közül.

Modric pótlása azonban szinte lehetetlen feladatnak tűnik. A horvát mágus képességeivel és munkabírásával egyedülálló a futballpiacon. A keretben szereplő fiatalok közül Kovacic és Ceballos lehet esélyes arra, hogy átvegye helyét a kezdőben anélkül, hogy az túl nagy kavarodást okozna. Illetve körül lehet nézni a piacon potenciális utód után kutatva, de ilyen spekulációba most nem szeretnék belemenni. (Azért egy nevet muszáj bedobnom: a Tottenham Christian Eriksenje szerintem lehetne Modric-szintű játékos.)

Ami viszont szerintem a legnagyobb és legsürgősebb feladat, az Marcelo utódjának megtalálása. Ha a hasonló poszton játszó Dani Alvesből indulunk ki, akkor Marcikánkban is lehet még jó 5-6 év a top szinten. Azonban a piacon senki nincs ebben a pozícióban, aki akár csak megközelítené a bohócunkat. A csapatban pedig még annyira sem: Theo lábán eltörik az összes labda, Hakimi pedig, bár ígéretes, inkább jobbhátvéd; és kötve hiszem, hogy Marcelóhoz hasonló meghatározó szerephez juthat a csapatban.

Márpedig a brazil fürtöske játéka létfontosságú. Nem csak a szélső védekezést (na, jó, azt néha nem túl nagy elánnal), hanem a játékszervezést is gyakran egyedül vállalja magára. Mindemellett pedig a csapatot nem egyszer mentette már meg döntő góllal.

Nacho rövidtávon természetesen megoldást nyújthat, de vele azért egy dimenziót vesztünk majd Marcelóhoz képest. Mert bár a támadásokat tudja hatékonyan segíteni elfutásaival, és a védekezésben erősebb is poszttársánál, sem a játékszervezésben, sem pedig a kapu előtt nem olyan hatékony.

Így jelenleg azt mondanám, hogy ez a csapat addig lesz vagy lehet korszakos, amíg Marcelo képes a legmagasabb szinten űzni a sportágat.

Igen, meg fogjuk érezni Ronaldo, Modric, de még Ramos és Navas hiányát is majd. De egyik sem lesz annyira nehezen feldolgozható, mint Marcelóé. Én ezért fohászkodom, hogy a következő 2-3 évben tűnjön fel egy kimagasló balhátvéd, akiért nem rest akár egy szakajtónyi pénzt kiadni a vezetőség.

Addig is azonban ne a jövőn tartsuk szemünket, hanem élvezzük a jelent! Amikor a padról egy Asensio vagy egy Kovacic szintű játékos tud beszállni, amikor egy (amúgy nagyszerű) Gareth Bale csak a kispadra fér oda, és amikor a Juventus csapatát idegenben ilyen könnyen lesimázzuk. Amikor a korábban sokat kritizált Cristiano egy csodás duplával örvendezteti meg a szurkolók hadát, közte egy olyan ollózással, amely túlzás nélkül jelölést kaphat a Puskás-díjért folytatott versenyben.

Következzen most Zizou elemzése a meccs néhány fontosabb eseményéről!

Zizou:

Nem egyszerű művelet a Real Madridot letámadni és zavarba hozni. Azonban a Juventusnak sikerült alaposan megnehezítenie a labdakihozatalainkat. Egy példa a második félidőből: 

Egy ember zavarja a labdást, Ramost. Egy a pálya másik felére való átforgatást blokkolja azzal, hogy takarásban tartja Varane-t. És vannak emberek, akik Casemirót és Kroost fogták eddig. A képen pedig már a területet igyekszenek szűkíteni. Mi ezzel szemben nem használtunk el túl sok energiát az első félidő során a letámadásra. De a második játékrészben már mi is aktívabban támadtuk a Juve építkezését, aminek gyümölcse is lett, hiszen labdát szereztünk. 

Aztán itt van az ominózus Isco-gólpassz és CR első gólja. Érdemes megfigyelni, hogy Isco passzol hátra Ramosnak, és miközben Ramos továbbítja Marcelónak a lasztit, addig Isco leír egy kört, és újra veszélyes opcióként lehetne passzolni neki. Elsőre még nem sikerült, és a hazaiak abban a hitben koncentrálnak a labdára, hogy Isco kiesett a játékból. Nem figyelik, hogy visszajön a lesről és ismét játékba kerül. 

Utána a bepassz és Ronaldo érkezése szintén remek mozzanata volt az akciónak. De persze az Öreg Hölgy is tudott veszélyt teremteni. A következő pont ezt hivatott bemutatni. Ennél Khedirát érdemes követni, aki az elején berohan a 16-oson belülre. Már ezzel egyébként érdekes szituációt teremt, mivel Ramosra így két ember jut, Khedira és Higuaín. Ahogy tovább passzolgat a Juve, pont Khedira lesz az, aki üresen marad és visszalépve labdát kap, illetve kényszerítőzhet Dybalával, aki így helyzetbe is kerül. 

A gyengébb befejezést leszámítva jól csinálta Allegri legénysége, és persze nem ez volt az egyetlen kínálkozó lehetőségük. Példának okáért, volt egy olyan is, amikor Betancur indul meg a folyosóba és indítja Higanyt. Casemiro mozgását érdemes követni, aki miután lekési az átadást csak is a labdára koncentrál. Észre sem veszi, hogy mellette fut el gőzerővel középre Betancur, aki helyzetbe is kerül.