Sakkjátszma (Juventus – Real Madrid)

Mindenki úgy harangozza be ezt a párharcot, mint a tavalyi BL-döntő visszavágóját. Mindenki, kivéve a madridimerengues.hu csapatát. Mert nekünk nem célunk ilyen hangzatos, de igazából üres jelzőt aggatni a csatára. Valaki közületek tényleg úgy gondolja, hogy a 2017. tavaszán játszó Real Madridnak és Juventusnak megfelel a 2018. tavaszán játszó Real Madrid és Juventus? Megállt volna az idő? Dehogy. Sok minden történt azóta, és aki ezt nem veszi figyelembe, vagy nem kellő mértékben, s csak elintézi azzal a dolgot, hogy „A BL-DÖNTŐ VISSZAVÁGÓJA”, az annyit is ér. (Hm… ez a caps lock-os rész jó lesz csalinak, az ember szeme megakad az ilyenen…)

Gyorsan pár statisztikai összevetés (Juventus-Real Madrid):

Keretek piaci értéke: 554.67M font vs 866.25M font

Keretek átlagéletkora: 29 év vs 26.5 év

Felnőtt válogatott játékosok száma: 20 vs 16

Ifjúsági válogatott játékosok száma: 3 vs 5

Külföldi játékosok száma: 16 vs 12

Eddigi hivatalos tétmeccsek eredményei: 6-6 győzelem és 2 döntetlen, 19 és 17 lőtt gól.

A Juventus hazai pályán eddig 7 alkalommal fogadta a Realt, 5 győzelem mellett 1-1 vereség és döntetlen született, 14 és 9 lőtt gól mellett.

Az Öreg Hölgy legutóbbi bajnokiján az Öreg Fiúk játszottak. Nem beszélek (mindig) hülyeséget: a Milan elleni kezdőtizenegy átlagéletkora 32 év volt. Ráadásul a 3 pontért komolyan meg kellett dolgozniuk. Aki azonban ebből azt vonja le, hogy egy fáradtabb Juve vár ránk, tévúton jár. A győzelem, főleg, hogy a Milan ellen érték el (na meg a Napoli pontvesztése), azt okozta, hogy talán már a stadion elhagyása után eltűnt a fizikai fáradtság. A pszichikait pedig meg sem érezték.

A Juve igyekszik továbbvinni azt a marketing-fonalat, amelyről Flo letett ebben az évben: míg mi elfeledjük, ők újjá építik a BBC-t. Mert igaz, hogy elment Bonucci a rossoneriékhez, de helyét Benatia foglalta el. Ha pedig mellé helyezzük Barzaglit és Giorgiót… Akkor a nevek kezdőbötűjét összerakva: BíBíSzí. A neveken túl fontos náluk is az életkor: Chiello 33, Barzagli 36 jahre alt, a leg”fiatalabb” a maga 30 évével Benatia. Ezt a belsőhármast kellene kifárasztani piszok sok mozgással a támadóinknak. És lövések garmadájával megkínálni az erre az évre már ténylegesen hátrányt jelentő Buffont. Ő 40 éves.

Gyerekek, lehet bármilyen dörzsölt Allegri, lehet a világ egyik legjobb játékosa Higuaín Dybala, de 2*90 perc alatt ezt a védelmet egyszerűen le kell győzni. Igaz, ezen a poszton még játszhat Höwedes (30 éves) és Rugani (23) is, de egyszerűen nem tudok olyan kombinációt Max kártyái között, hogy a védelem közepén szereplő játékosok fizikailag a meccsek végéig bírnák a párharcot.

Igen, ehhez az is kell, hogy labdával és labda nélkül is kontrolláljuk a mérkőzést. Ne feledjük, mindkét mesternek ez az elsődleges célja. De a Juve részéről várhatjuk és meg is fogjuk kapni a meccs első negyedórájában az agresszív letámadást és a vágyat, hogy már ekkor előnybe kerüljenek.

A Milan ellen Asamoah a bal-, Lichsteiner a jobboldalért felelt, de meglepődne mindenki, ha nem SándorSándor* és De Sciglio kezdene a vonalak mellett. A középső középpályások személye nem titok: a csapat esze, Pjanic; a csapat fáradhatatlan brusztfekája, Matuildi; a csapat talánya, Khedira (did you know: ő a 3. legeredményesebb Juve-játékos a szezonban…). Elöl pedig a Dybala-Pipita kettős.

3-5-2 – csak a szokásos.

Jó-jó, most gondoljunk arra is, hogy ez az olasz fickó, ez az Allegri… ez nem kispályás. Nem csak ravasz, de okos is.

Csapata az idény során legtöbbször a 433-as felállásban játszott. Egy belső védővel kevesebb (ez normál esetben Barzagli), Asamoah/Sándor² és De Sciglio/a svájci valódi szélsővédők, a középpálya a fent elsorolt (ha nincs sérülés/eltiltás) elöl pedig Higu, Dybala, Mandzukic, Bernardeschi, a brazil, akit majd kettétör Kázmér és Cuadrado elérhető opció.

A kérdés, hogy Allegri lesz-e elég bátor, hogy meghúzza ezt a felállást a Real ellen? Szerintem nem.

Viszont játszott ez a csapat idén is 4231-ben. A védősor már ismert. Allegri ilyenkor bátrabban rotálja a belső középpályásait, szerepelt párban Khedira és Bentancur, Khedira és Matuildi, Pjanic és Matuildi… Ilyenkor a csapatban Dybala felel a támadósor és a középpálya összekötéséért, az oldalakon a fentebb felsorolt játékosok osztoztak a játékperceken, elöl pedig Gonzalo űzekedik. Ebben a felállásban játszottak ellenünk is a tavalyi BL-döntőn.

Ha hiszitek, ha nem, még mindig van egy formáció, amit használtak a futó szezon során Allegriék: 4321. Ilyenkor a támadóharmad szélén való jelenlétet a felfutó szélsővédők biztosították, a támadóharmad közepén pedig Dybala és Bernardeschi/Douglas Costa biztosította a kellő mennyiséget és ami ennél is fontosabb: minőséget.

Tehát a kérdés adott: milyen felállást választ Allegri?

*Ha eddig eljutottál és még nem írtad le kommentbe, akkor ne is tedd: a fenti szövegrészt és kérdést úgy kell értelmezni, megválaszolni, hogy a Juventusban sárga lapos eltiltás miatt Pjanic, Benatia; sérülés miatt AlexSandro, Bernardeschi, Mandzukic nem lesz ott. (A sérültek azért még hirtelen felgyógyulhatnak…)

Persze, Zidane esetében is feltehetjük a kérdést, de tény, hogy komolyan meglepődnénk, ha nem a 442-t látnánk viszont. Viszont (hahó, ez most szóismétlés így, vagy sem? 😀 ) ha nem, akkor diamond 442 lesz nálunk Iscóval. Hm… Tényleg nem egyszerű ez sem. Azt kizártnak tartom, hogy ZZ csak egy támadóval (you know: centerrel), Ronaldóval vág neki a meccsnek, mert tudja ő is, hogy ebben az esetben felesleges darálóba küldi a portugált.

De fordítsuk tekintetünket vissza a Juventusra. Szerintem olyan felállást választanak, amely során Carvajalt és Marcelót – reményeik szerint – kontroll alatt tudják tartani. Ebből adódik, hogy a 352 és a 4231 jöhet igazán számításba. A 433 esetén Allegri csapata emberhátrányba kerülne, a 4321 esetén a csatár mögött játszó játékosainak túl sokszor kellene oldalra kimozogni védekezésben, ha pedig elkésnek, a hazai védelemre már a lendületben lévő Dani és Marci érkezik meg.

Ha így alakul a dolog, akkor kérdés, hogy a szélsők szerepét kire bízza. Cuadrado sérülésből épült fel, játszatása minimum a formája miatt kérdéses.

Amire figyelnünk kell:

Dybala a legveszélyesebb játékosuk, őt külön figyelemmel kell őrizni – de nem emberfogással. Fontos, hogy csökkentsük esetében a megkapható passzok mennyiségét. Azaz a középpályásainknak – konkrétan annak, aki adott esetben közelebb van a Juve Tízeséhez – úgy kell helyezkedni, hogy fedezőárnyékot (cover shadow) hozzon létre a labdás és Dybala között; a passzfolyosó ne jöjjön létre. Ha ez mégis megtörténik – és meg fog -, akkor a közelében lévő védőnek azonnal rá kell ragadnia, mint osztriga az cölöpre. Lehetőleg szabálytalanság nélkül kell elvenni tőle a labdát, vagy kényszeríteni, hogy semleges területre vezesse/passzolja a labdát.

Figyelnünk kell arra is, hogy labdaszerzés után a lehető leggyorsabban váltsunk át támadásba. Ez minden mérkőzésen minden csapatnak nagy fegyver – de nem mindenki képes ezt megvalósítani. Mi tudjuk – de Isco nélkül. Asensio, Bale, Lucas lendületből, CR és Benzema támadópozícióból tudja ezt a játékot álmukból felkeltve is.

Azonban ha Isco kezd, akkor arra kell figyelnie, hogy a lehető legtöbbször mozogjon be a Juve középpályája és védősora közé. Meg kell, hogy találja az üres területeket, ahol szabad emberként passzopciót nyújthat, ahol a megjelenésével elmozgásra kényszeríti a Juve valamely védőjét és így teremtődik meg a passzfolyosó CR-nek, Benzemának. Ha Isco kezd, figyelnie kell, hogy tempóból oldja meg az  egy-az-egy elleni helyzeteket. Nem szabad megállnia labdával, mert ezzel helyzeti előnybe hozza a Juve védelmét, amely a legideálisabb eloszlásban veheti fel a védendő területet. Nem szabad leállnia, mert ha mozog, akkor azzal a már említett idős Juve játékosok fárasztását segíti elő. Persze ez az egy-az-egy elleni játékra igaz; tudjuk jól, hogy Iscóval simán mehet a kipasszolás, amelyet már láttunk ugye a BL döntőn is.

Nincs Pjanic. A Juve esze és a csapat forgáspontja. Szezonok óta azzal kelnek és fekszenek a játékosok, hogy labdakihozatalnál és necces szituban a bosnyákot kell keresni (lásd nálunk: Kroos). Kérdés, hogyan oldja meg Pjanic feladatainak elosztását Allegri. Akárhogy is dönt, nekünk nyitva a lehetőség kapuja: ha Gigi kipasszolja valamely védőnek a labdát, azonnali, egységes, gyors letámadást kell alkalmazni. Ez a Juve Pjanic nélkül biztosan nem képes minden alkalommal kijátszani a letámadást és felépíteni a játékot a támadóharmadig. Inkább várható az előrevágott labdák garmadája és ha szerencsénk van, akkor egy-két, Juve védőtől megszerzett labda…

Fentebb említettem, hogy az első 15 percet meg fogják nyomni. Ez nem titok, ezt láttuk tavaly a Barca és idén, egy körrel ezelőtt a Spurs elleni első meccsen is. Mi is erre számíthatunk. Sőt, a Milan ellen is így történtek az események. Igaz, ez utóbbi esetben a Milan védekezése erősen rájátszott a Juve erősségére: Dybala bal lábára. Az argentin távoli gólja előtt a majdnem francia argentinnak is volt egy veszélyes, távoli kísérlete.

A Juventus az első negyedóra után lassabb játékra fog áttérni, a Realnak pedig épp az a megfelelő, ha magas intenzitással tud játszani minél nagyobb, vagy minél több szakaszt a meccsen.

Mint minden párharc előtt, úgy most is elmondjuk: ez egy 180 perces meccs első, 90 perces félideje. Tessék így tekinteni a találkozóra.

Zizou:

Elsőként le kell szögeznem, hogy ne vegyetek mindent 100%-nak, mert csupán egy meccs tanulságait vonom le, és ez alapján következtetek. Pedig több mérkőzés alapján szokás.

Szóval, a Juventus tavalyhoz képest gyengült széljáték tekintetében. Dani Alves távozását azt gondolom, nem sikerült megfelelően pótolni, és a meglévő játékosokkal nem tűnik acélosnak. Számomra világos, hogy a jelenlegi Öreg Hölgynek két erőssége marad, Dybala és Higuain. Pjanic hiányzása miatt mindenképp bennük kell keresni a veszélyforrást. Dybala alapvetően ellát bizonyos irányító feladatokat is, mivel a csatár mögött játszik, a vonalak között. Szeret visszalépni a középpályára, ezért figyelemmel kell kísérni (Joséval egymástól függetlenül jutottunk erre az álláspontra) . Fontos lett volna ezt megfogadnia a Milannak is. Ugyanis a gólja jól tükrözi, miért ő az egyik húzóembere a zebráknak.

A kulcs mozzanat Khedira belépése, amivel magára vonta az egyik ellenfél figyelmét. Nem zárt össze a középpályás sor, hanem meghagyta a passzsávot. Erre különösen figyelni kell, mert a Real hajlamos meghagyni ezeket a lehetőségeket az ellenfél számára. Dybala pedig ahogy láthattunk, képes élni ezekkel. 

Kedvelője vagyok a precíz, jól szervezett és hatékony védekezésnek. Ezekben a pontokban tudott valamelyest mintául szolgálni a Gattuso irányítása alatt a Milan. Kezdésnek a letámadást érdemes kivesézni. A következő jelenetet érdemes megállítani rögtön az elején, és meg lehet figyelni a piros mezesek alapvető pozícióját. Közel helyezkednek az ellenfélhez, hogy azonnal elérjék őket és nyomás alá helyezhessék. Rettentő fontos pillanat volt, amikor a labdás is nyomás alá került, és meg kellett hátrálnia. Ezáltal limitálták abba a kis sarokba a játékot, és szoros emberfogás mellett csírájában sikerült elfojtani a Juventus építkezését.

Tovább haladva a pályán, megnézhetjük a Milan egészpályás letámadása után a félpályásat is. Mindkét esetben aktív pressingről van szó és külön felhívnám a figyelmet a fedezőárnyék fontosságára. A két legmagasabban helyezkedő Milan játékos remekül alkalmazza. Egyik Pjanicot igyekszik takarásban tartani, így nem lehet átforgatni a pálya másik felére. Míg a másik a pálya középső területét védi, ezzel sikerül a szélre terelni a játékot, ahol jóval kevesebb helye marad a Juventusnak. A labdás itt kényszer helyzetbe kerül, illetve döntenie kell, ami eleve jó, mivel a döntés magában hordozza a hibázás lehetőségét. Licht pedig pontosan ezt teszi. Mindössze egy gyenge próbálkozásra futja tőle, amivel labdához is jut a Milan.

A védekezés fázisa után érdemes a támadásra is hangsúlyt fektetni. Vajon hol lehet megverni ezt a Juventust – teszitek fel a kérdés. Egyrészt továbbra is érzékeny maradt a kontrákra és a fázisok közötti átmenetekre. A Milan pedig egész jól aknázta ki a lehetőségeit. Két kontrát is szeretnék mutatni nektek.

Egyszerű jelenet. Labdavesztés, majd gyors kontra, ami nem kevés veszéllyel kecsegtet, főleg, ha a Realt képzeljük a Milan helyébe.

Aztán itt van még ez a másik kontra, ennél már egészen közel került a gólhoz a vendég csapat. A Juventus labdajáratásával kezdődik, de elég nehezen találnak rést a Milan védekezésén. Itt is kiemelnék valamit, méghozzá a csapatszintű védekezést és mozgást. Gattuso valóban szép munkát végez a Milannal.

A támadásról, illetve a Juventus védekezéséről még érdemes annyit elmondani, hogy a széleken nem egyszerű feltörni őket, mivel létszámfölényt igyekeznek kialakítani. Ha megnézitek a képen, szép területvédekezést használva szűkítik a területet, de azért a Milannak mindezek ellenére sikerült többször is a kapu elé ívelnie. Ronaldóéknak csak megfelelően kell érkeznie – és persze a beadásoknak is jól kell mennie.

Egyébiránt nem véletlen, hogy Gattusóék a széleken is próbálkoztak. Hisz a Juve 5-3-2-es védekezében pont a két szélen, a középpálya két oldalán van terület. Mivel időbe telik, hogy a védők megfelelően tolódjanak, ezért gyors tempó mellett ez is egy fegyvertény lehet a Real számára. 

ReAlantos:

Bevallom, nem örültem, amikor a Juventust kaptuk. Lettek volna rosszabb lehetőségek? Szinte biztosan, a Barcelonánál például mindenképp könnyebben legyűrhető ellenfélnek tartom őket. Azonban a zebrákat még sosem sikerült két meccsen kiütni, úgyhogy itt a tökéletes alkalom!

Amikor legutóbb találkoztunk velük… na, jó, aki ezt nem tudja, az miért olvas minket? 😀

Szóval, ugye, az a bizonyos tavalyi BL-döntő. Nekem azért marad nagyon emlékezetes, mert a Tüskecsarnokban néztem, több száz madridista drukkertárssal, illetve a bloggercsapat jelenlegi hat aktív tagjából velem együtt négyen is ott voltunk, ráadásul egy rakáson. Óriási élmény, ha a közeljövőben lesz még ilyen rendezvény, mindenkinek szívből ajánlom, hogy vegye a fáradságot, és látogassa meg!

A meccsre visszatérve: az első félidő kiegyenlített játékát követően a második játékrészben lemosta a pályáról a Real az ellenfelét, elhódítva ezzel 12. BEK/BL-serlegét.

Ekkor a Juventus a következő kezdő tizeneggyel állt ki:

Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Alves, Pjanic, Khedira, Sandro – Dybala, Mandzukic – Higuain

Az első változásokat tavalyhoz képest itt tapasztalhatjuk: a kulcsembereknek számító Alves és Bonucci is eligazolt. Előbbi ugye a nyolcaddöntős ellenfelünkhöz, az olasz középhátvéd pedig a Milan csapatához. A torinóiak védelme ezzel idénre jelentős tapasztalattól esett el.

A talján BBC Buffonnal megtámogatva a döntőig mindössze 3 gólt kapott tavaly, a kieséses szakaszban pedig mindössze egyet (Mbappé talált be az elődöntő visszavágóján). Ezért is volt olyan meglepő a döntőben kapott négy gól, mert addig tökéletesen működött a háromvédős rendszer.

És hogy mi volt a taktika? Labdaszerzés után a két wingbackhez (főleg Alveshez) vagy Pjanichoz juttatni a labdát. Ők voltak a játék szervezői, rajtuk múlt, merre megy tovább a labda. A három támadó sok mozgással és helycserével igyekezett létszámfölényes helyzeteket kialakítani, így amikor labdához jutottak, választhattak az egyéni helyzetkialakítás vagy a kényszerítős kispasszos játék között. Többnyire igyekeztek a tizenhatoson belülre juttatni a játékszert, de ha ez nem sikerült, akkor távolról is gyakran próbálkoztak főként Pjanic, Dybala és Alves révén.

Bonucci és Alves távozásával azonban nem csak emberek változtak a kezdőben, hanem a felállás és a taktika is.

A pótlásukra (poszt szerint) de Sciglio és Höwedes érkezett, rajtuk kívül Allegri a csapathoz csábította még a Matuidi, Douglas Costa, Szczesny triót, illetve megszerezték Bernardeschit a Fiorentinától, Bentancurt pedig a Boca Juniorstól. Mivel olasz csapatról beszélünk, így természetesen még legalább egy kezdőcsapatnyi igazolás volt, ők azonban egyelőre nem váltak a csapat meghatározó tagjaivá.

Mivel azonban de Sciglio nem igazán wingback, illetve Bonuccit sem lehetett egy emberrel pótolni, így Massimiliano mester változtatásra volt ítélve: a háromvédős rendszert felváltotta a négyvédős, a wingbackek helyett pedig középpályások és/vagy szélsők szervezik a játékot.

Amennyire az egységesség, az összeszokottság és a rutin volt tavaly a torinóiak fő fegyvere, idén ezt annyira leváltotta a verzatilitás. Magyarabbul: változtatni való képesség, hajlékonyság, rugalmasság. Ellenféltől függően játszanak szélsőkkel vagy belső középpályásokkal, négy vagy három védővel. És bár a szezon elején döcögősen indultak, volt néhány meglepő pontvesztésük, mostanra nagyon összeállt a gépezet.

November 19-én szenvedték el az eddigi utolsó vereségüket. MINDEN sorozatot figyelembe véve. Azóta 25 meccsen 21 győzelem és mindössze 4 döntetlen. Ami még ennél is tiszteletreméltóbb adat: a Juve ezen a 25 meccsen összesen 5 gólt kapott, ebből hármat a Tottenhamtől.

Azonban láthattuk tavaly, hogy ez a Real Madrid ellen semmit nem jelent. Ez most egy új meccs, és mindkét csapat tiszta lappal indul.