Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Batsányi János A franciaországi változásokra című versének címe lézerpontos irányt mutat a lenti poszt várható tartalmára. Kattintás után a mindig remek, informatív, elgondolkodtató Szabó Christophe (Omlette du fromage) exkluzív, számunkra készített írása és ReAlantos statisztikára épülő, de korántsem száraz anyaga vár Titeket. Köszönöm mindkettőjük munkáját! Olvasásra és kommentelésre fel! (Jose)
Szabó Christophe
„A tüzérség készen áll” – mondják haptákban Madridban. „Készen állnak” – válaszolják faarccal Párizsban
„Az Olympique Marseille 71 évvel az arroganciát és a gazdasági dominanciát képviselő PSG előtt jött létre. Az OM mélyen beágyazódott a nagyobb tömegekben, 14 millióan szurkolnak Normandiától Észak-Afrikáig. A PSG a kis burzsoá játékszere, a politikai helyezkedés terméke és hű példája a gyökértelen külvárosi modern sportnak. Eljön majd a nap, amikor a marketing eszközök már nem lesznek kifizetődők, a pénz már nem fog befolyni és a zsoldosok szépen hazamennek. Csak egy üres kagylóház fog maradni annak a helyén, ahol közösséget és hagyományokat kellett volna építeni.”
Mindezt nem más, mint Joey Barton himself állítja önéletrajzi könyvében, összefoglalva a Paris Saint-Germain közel 40 éves történetének velejét. Anélkül, hogy egyet értenénk vele, vagy sem, ez a néhány sor képes megragadni a párizsiak irányváltását eddigi történelmi folyásától.
Franciaország a fennállása óta küzd a leegyszerűsítő meglátásokkal, miszerint „ami jó Párizsnak, az jó az országnak”. A sikertelen decentralizációs próbálkozások kupacán megfáradva állapítják meg a politikai döntéshozók, hogy Franciaország egy jakobinus ország, minden bürokrata és technokrata csökevénye megkettőzve nő vissza az irtás után.
Párizs még a sport oldaláról is ugyanígy jár.
Pierre de Coubertin, az amatőrizmus pápájának hazájában a labdarúgás professzionalizálódását szinte irreálisan sokáig, egészen az 1930-as évekig sikerült visszatartani, így nem meglepő, hogy a labdarúgó kultúra is nehezen tette be a lábát az Héxagone-ba. Párizsnak idővel lettek helyi klubjai, de nem alakultak ki derbijei, belső rivalizálásai, az orrvérzésnek és görögtűz-szagú hétvégéknek otthon adó piacterei. A három legnagyobb klub (sok más kicsi mellett) teljesen más profillal jött létre:
- A Paris FC a külvárosokba kiszorított, a húsosfazékot távolról leső lakosság mentsvára lett
- A Red Star egy arisztokrata hagyományú, később kommunista örökségű kis sziget lett észak-Párizsban (bővebb történelméről az Omlett-blogon)
- A Paris Saint-Germain pedig egy királyi pihenőövezetre épített (kell nagyobb szimbólum, minthogy „Hercegek Parkjának” hívják a stadionjukat?), valójában két klub szükségszerű fúziójából létrejött külvárosi egyesületként indult 1974-ben.
Egészen addig, hogy a katari felvásárlás szerződésén megszáradt a tinta, a PSG identitását a hetvenes évekbeli angol huliganizmus határozta meg. A fogtalan és meztelen felsőtestű angol testvérek példáján felbuzdulva a környékbeli párizsiak örömmel fogadták, hogy a stadion Boulogne nevű lelátója vegyes övezetként volt nyilvántartva, ezt később a KOP-pá való alakulás fejelte meg, szó szerint. Adjunk hozzá egy csipetnyit a hetvenes évek lehányt vöröstéglás punk-mozgalmából és a nyolcvanas évek skinhead cipőtalpakból és kész is a tökéletesen balhé-kompatibilis, mégis központi helyen található olajos kazán.
Sosem volt alkalmam PSG szurkolónak lenni, de a kilencvenes évek és az ezredforduló jellemzésére Florentino Perez bon-mot-jának kicsavart változatát tudnám felhozni:
Párizs a brazil Zidane-ok és külvárosi Pavónok klubja volt – erős portugál örökséggel és megfizethető jegyárakkal.
A Canal+ televíziós cégcsoport felvásárlása kellett ahhoz, hogy mindez szintet lépjen és Ricardók és Valdók után Ronaldinho, Rai és Okocha próbáljon meg passzolgatni az olyan labdakergetők társaságában, mint Paul LeGuen, Frédéric Déhu vagy Jérome Alonzo, akik amúgy pontosan nulla bajnoki címet húztak be a maguk idejében.
A mai képet mindenki látja: a játékosok bevonulásakor tüzijáték pattog, de a lelátókon moderálják a szurkolói kommenteket, a légkör családias, de a jegyár már sokszorosa a korábbinak, Ibrahimovic után pedig Neymar képét vetítik ki a Városháza homlokzatára.
Ennek az új kornak az egyik mérföldköve, vagy Joey Bartonék nyelvén self-defining moment-je érkezik el a szerdai összecsapással.
A Paris Saint-Germain és a Real Madrid összecsapása ugyanis a legcsalókább meccs az elmúlt hónapokból.
Csalóka erőviszonyok
A PSG 25 forduló után 65 ponton áll, 59-es gólkülönbséggel a saját bajnokságában, miközben a kétszeres BL-címvédő 42 ponttal kullog 22 próbálkozás után (tavaly 25 fordulónál 59 pontjuk volt). Párizs tartja a pozícióját a többi nemzeti versenyben, Madrid már a kupagyőzelemről is lemondott.
Mindkét csapat a jövőjét kockáztatja: a Real Madrid a megmaradt szezonját szeretné megmenteni az árvíztől, a PSG-nél pedig már kinyomtatva lapul a lemondólevél Unai Emery zsebében arra az esetre, ha nem sikerülne innen továbbmenni.
Csalóka meccs-párosítás
Nasser El-Khelaifi, a párizsiak katari tulajdonosa izgatottabban pattintja ki a szívgyógyszerét, ha meglátja, hogy egy nagyobb ellenfél ellen a visszavágót idegenben kell lefutni. A PSG ugyanis az elmúlt években minden negyeddöntőjében otthon kezdett, hogy aztán átlépve az országhatárt, mindig elbukjon.
- 2012-2013, PSG-Barcelona, visszavágó Barcelonában (két döntetlennel továbbment a Barca)
- 2013-2014, PSG-Chelsea, visszavágó Londonban (Demba Ba az utolsó percekben juttatja tovább Mourinhóékat)
- 2014-2015, PSG-Barcelona, visszavágó Barcelonában (telefosott gatya, lehozott Verratti)
- 2015-2016, PSG-Man.City, visszavágó Manchesterben (Blanc egy sosem játszott 3-5-2-ben küldi ki a csapatát a visszavágóra)
- 2016-2017, PSG-Barcelona, visszavágó Barcelonában (mindenki tudja, mit csinált aznap)
Most, hogy a Madrid ellen már a nyolcaddöntőkben negyeddöntőzhetnek az előrehozott döntőn, a PSG megírhatja a saját történetét és nélkülözheti a fenti listától okozott szapora szívverést.
Csalóka keretek
Amikor Sergi Roberto tavaly az utolsó góljával beindította a PSG elleni mémgyárat, kevesen hitték volna, hogy az ultimate lúzer szerepébe becsontosodott párizsiakat teljesen más fényben fogjuk látni alig 1 évvel később. Idén már maguk között tudhatják az ominózus gól előtti testcselt és gólpasszt adó Neymart és a 36 km/h-val száguldó Kylian Mbappét, ügyeletes pesztra- és talizmánnak pedig ott van Dani Alves. Mindeközben Madridban tücskök tanyáznak és G-dúrban zúgnak a fákon a kabócák.
A PSG gyenge pontjai
Madridi blog lévén nem szabad elmenni amellett a PSG bármennyire is Góliátként lép be Góliát házába, azért akadnak gyenge pontjai is. Összesen ötöt érdemes megnevezni, ezzel együtt a várható keretet is fel lehet vázolni.
- Alphone Aréola lehet, hogy korosztályának egyik legtehetségesebb tagja, sok esetben képes alulmúlni önmagát. Ha Ramoséknak van egy kis szizmata, az első szögletek fogadása előtt megpöckölik a fülcimpáját, vagy odasúgják mit tennének idősebb Aréolané-val egy romantikus estén.
- Thiago Silváról eddig is lehetett sejteni, de az elmúlt napok sajtóhírei is azt támasztják alá, hogy híján van az öltözői vezérszerepnek. A tavalyi Barca elleni égés előtt is táppénzre jelentkezett be és a korábbi negyeddöntők barna gatyás védekezésében is nagy szerepet tulajdonítanak neki.
- Giovanni Lo Celso szépen megállja a helyét a 4-3-3-as felállás 6-os helyén, de labdakezelése, vezetése és készsége nincs úgy kicsiszolva, mint honfitársainak. Lo Celso egyszerűen körülményes, amit egy erősebb letámadás idején csapdába lehet csalni és meglepetésből rávezetni a megszerzett labdát a megmaradt védőkre.
- Laywin Kurzawa nehezen áll ki szellemi párbajra fegyver nélkül, és bár gólérzékenynek számít a támadásokban, képes autópálya-méretű lyukakat maga mögött hagyni.
- Az utolsó gyengeség a támadó-szekció egészére értendő olyan játékhelyzetekben, ahol a PSG hosszabb ideig magánál tartja a labdát. Az így felvezetett tempótámadások során olykor nehezen találják az ütemet, ha meg is történik a ritmusváltás, majd elvesztik a labdát, a Neymar-Cavani-Mbappé és valamelyik felmerészkedett középpályás (Rabiot, mindig Rabiot az) képes fent ragadni, amit az ellenfél egy gyors váltással fájdalmasan ki tud használni. A PSG érzékeny a kontrákra, oké Gareth Bale?
Összességében mindkét csapat drágán fogja adni az életét, a kérdés, hogy kinek mennyit fog érni. A PSG helyzeti előnnyel indul, de ugyanúgy lóg a levegőben egy remontada, mint egy szorulásos gyötrődésű kettős döntetlen. Talán az 556 francia fogadó, aki tavaly megtette a 6-1-et, többet tud elmondani a pontos esélyekről…
Bravo à nos 556 joueurs qui avaient parié sur la victoire 6-1 du Barça (cote finale de 46) ! #FCBPSG… On vous voit ! pic.twitter.com/AjAQZp5AwT
— Betclic France (@Betclic) March 8, 2017
ReAlantos
Úgy érzem, idén már eleget téptem a számat a Real Madrid teljesítménye kapcsán, pró és kontra egyaránt. Éppen ezért most inkább az ellenfélre koncentrálnék. Mikroszkóp alatt a PSG!
A PSG csapatával utoljára a 2015/2016-os szezonban találkoztunk. Hogy ez mennyire régen volt? Nos, a mi kispadunkon egy bizonyos Rafa Benítez ült… Aki nem emlékezne, egy gyors kis memóriafrissítés: a csoportkörben találkozott a két csapat. Az első meccs gól nélküli döntetlenje után a második, csoportelsőségről döntő párharcot hazai pályán Nacho góljával nyerte a Real. Aztán a Roma elleni nyolcaddöntőn már Zidane dirigálta a csapatot…
Mivel ez a Párizs már nem az a Párizs, ezért nem azzal a csapattal hasonlítanám össze a mostanit, hanem inkább azt vizsgálnám, hogy tavalyhoz képest mennyit javultak (vagy esetleg romlottak).
Bajnokság:
Idén a 25. fordulóban jár a francia bajnokság, így értelemszerűen a tavalyi szezonnak is ezt a részét veszem górcső alá.
Mi látszik a táblázat adataiból?
Azt hiszem, le sem kéne ezt írnom most, annyira ordít a képről: Neymar és Mbappé érkezésével másfélszer annyi gólt lőttek idén, mint tavaly ugyanezen időszakban. Ez a Monaco mögötti második helyett első helyezést, és tízzel több pontot jelent.
Plusz egy kis érdekesség:
A Google-ön keresgélve akadtam rá az understat.com oldalra, ahol főleg az általunk is már többször említett xG-értékekkel foglalkoznak sokat. Erre a szezonra a párizsi csapat xG-je a 25 meccs alatt 63.15 pont, tehát várhatóan 63 gólt szereztek volna a helyzeteik alapján. Tavaly ilyenkor ugyanez az adat (mivel a tavalyi adatokat nem lehet ezen az oldalon részletesen nézegetni, így a 38 meccs pontját 25 meccsre leosztva) 54.05 pont, tehát míg tavaly a helyzeteik minősége alapján vártnál is kevesebb gólt szereztek, addig idén ezt az elvárást bőven megugrották. Ja, és ezen az oldalon mind az öt nagy bajnokságra (plusz még az oroszra is) vannak xG, xA, xPts (sorrendben: gól, assziszt, pont) statisztikák, a csapatok mellett a legjobb gólszerzőkre is külön. Érdemes vetni rájuk egy pillantást.
Még mielőtt valaki rosszra gondolna: ez nem fizetett hirdetés.
BL:
A csoportkör az alábbi eredményeket hozta nekik tavaly, illetve idén:
Itt persze ugye meg kell említeni az ellenfeleket is, hiszen nem ugyanazok voltak tavaly, mint tavalyelőtt:
16/17: Arsenal, Ludogorec, Basel
17/18: Bayern München, Celtic, Anderlecht
Hogyha focicsapat vezetője lennék, és választhatnék, hogy az enyéim melyik csoportba kerüljenek, nos, akkor bizony szinte biztosan a 16/17-es ellenfeleket választanám. Az tűnik a könnyebb csoportnak. Akkor is, most is.
A párizsiak a 16/17-es csoportból második helyen mentek tovább az Arsenal mögött (akik azóta a csoportkörig is képtelenek eljutni…), idén viszont már a Bayern sem jelentett akadályt nekik, hogy csoportelsők legyenek. Tehát a fejlődés itt is tetten érhető, de azért nézzünk rá a táblázatra is.
Majdnem kétszer annyi lőtt, és majdnem feleannyi kapott gól, mint egy évvel korábban.
Mi látszik a táblázat adataiból?
A PSG megtanult konzisztens lenni. Míg a 2016-os csoportkörben mindkétszer döntetlent játszott az Arsenallal, és egyszer a Ludogoreccel is, addig idén az első öt meccsét megnyerte, és csak az utolsó, már tét nélküli párharcot vesztette el a Bayernnel szemben.
Legjobb gólszerzők:
Gondoltam, ránézek erre is, ha már annyival több gólt szerez a csapat. (Mindenhol a top5, ezért előfordul, hogy valaki holtversenyben lecsúszik a listáról.)
Mi látszik az adatokból?
Míg a 16/17-es szezonban egyedül Cavanitól, és esetleg Lucastól várhatták a szurkolók a gólokat, addig idén az uruguayi mellett Neymar és Mbappé is igen termékeny mind a bajnokságban, mind pedig a BL-ben. A csapat nem olyan egysíkú, mint egy évvel korábban, ezért sokkal nehezebb védekezni ellene.
Nagy meccsek:
Nem csak az meghatározó egy csapat szezonjában, hogy hány győzelmet, hány gólt szerez, hanem az is, hogy a fontos meccseken, a jelentősebb ellenfelek ellen hogy teljesít a gárda. Szerintem ezt mi, Real Madrid-szurkolók is nagyon jól tudjuk.
Persze némileg szubjektív, hogy mit tekintünk fontos meccsnek, én az alábbiakat figyeltem: a francia csapatok közül a Monaco, Marseille, Lyon hármas ellen vívott párharcok, a BL-ben pedig a legerősebb csoportellenféllel játszott mérkőzések.
Nézzük hát, hogy teljesített a párizsi kirakatcsapat a nagy meccsein az elmúlt szezonban, illetve a jelenleg is futóban:
16/17:
Kezdték a szezont egy Szuperkupa-győzelemmel a Lyon ellen, de aztán kikaptak a Monacótól, a BL-ben pedig döntetlent játszottak az Arsenallal. Egy újabb döntetlen a Marseille ellen, majd megint remi az Arsenallal. Ezután jött egy Lyon elleni győzelem, majd a téli szünet után döntetlen a Monacóval, amire nem sokkal jött a Barcelona 4-0-s legyőzése.
A nyolcaddöntő első meccse előtt tehát a mérlegük: 7 fontos meccsen 2 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség.
17/18:
A szuperkupában legyőzték a tavalyi mumus Monacót, majd a bajnokságban a Lyont, a BL-ben pedig a Bayern Münchent győzték le magabiztosan. Döntetlen a Marseille-jel, győzelem a Monaco ellen, vereség (a már tét nélküli meccsen) a bajorok ellen. Végül egy vereség nemrég a Lyontól.
A nyolcaddöntő első meccse előtt tehát a mérlegük: 7 fontos meccsen 4 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség.
Mi látszik az adatokból?
A tavaly véget ért szezonban a fontos meccseken rendre megremegett a párizsi csapat, a jelenleg is futó idényben azonban ezek több mint felét megnyerte.
Bizakodásra az időrendiség adhat némi okot: az utóbbi három fontos meccsükön csak a Monacót sikerült szorosan megverniük, de mind a Bayern, mind pedig a Lyon kibabrált velük, még ha ehhez kellettek is módosító körülmények (a németek ellen a szinte biztos csoportelsőség, az Olympique ellen a majdnem félidőnyi emberhátrány).
Összegzés:
Tavalyhoz képest pont azt a lépést tette meg a PSG, ami a nagycsapattá váláshoz szükséges volt. Támadásban rengeteget javultak, hiszen míg tavaly a két vizsgált sorozatban összesen 63 gólt lőttek 31 meccsen, addig idén ugyanennyi összecsapáson 101 gólt rámoltak be az ellenfeleiknek, ami több, mint plusz egy gól meccsenként. És ami talán még fontosabb, a szezon kezdetén tapasztalt cicaharc kivételével egyre inkább csapat benyomását keltik, legalábbis a számok alapján mindenképp. Ezek alapján (is) azt mondanám, hogy jelen pillanatban nem a Real Madrid a párharc esélyese.
Felhasznált források: eredmenyek.com, worldfootball.net, understat.com, ligue1.com
