És ez bizony nagyon rendben volt tegnap este! Tökéletesen megkomponált, hatékony csapatjátékkal teljesen kicsináltuk a matracot. Pedig előzetesen én is (mint itt annyian mások) paráztam attól, hogy Zidane gálacsapat erőltetése nem üt-e vissza. Nos nem ütött, háromnegyed lábbal már a döntőben vagyunk. És aki látta a meccset, annak kétségei se lehetnek arról, hogy a tegnapit a CSAPAT így nagybetűvel teljesen megérdemelte. Hajtás után összefoglalunk.

Kezdjük mindjárt egy olyan gondolattal, amit így az elején jó tisztázni. Ha felütjük a Futball Közhelyek Enciklopédiáját, a 2. oldal kétharmadánál ezt találjuk: minden csapat annyira jó egy meccsen, amennyit az ellenfél enged neki. Nos, tegnap az Atletico előzékeny vendégnek bizonyult, pedig biztos vagyok benne, hogy Bale hiányában Simeone álmából felkeltve is fel tudta volna előre mondani a Real Madrid kezdőjét. Mégse talált ki semmit. Na nem mintha mi valami extra taktikával készültünk volna. A Real Madrid se csinált semmi váratlant a meccsen. Csak éppen ezt lényegesen jobban csinálta, mint az Atletico. Meg kell mondanom, ennyire tompa, ötlettelen, gyámoltalan Atleticót rég nem láttam. Azaz nincs is olyan rég, tavaly ősszel, mikor a saját pályájukon nyomtuk bele a fejüket a gyepbe, egy szintén tökéletesen összerakott és hatékony taktikával. Úgy tűnik, a Simeone-féle magic kimerült. Ez a matrac már nem olyan éles mint 1-2 éve. Nincs az a folyamatos nyomás, nincs letámadás magasan, nincsenek a sok párharcot kikényszerítő és meg is nyerő taktikai elemek. Nyilasi tegnap jól mondta a stúdióban a meccs után: ez az Atletico már nem a kemény, párharcokra építő, nyomást gyakorló csapat mint ami volt, hanem próbálnak focizni. Az meg látványosan rosszabbul megy nekik. Ami megmaradt, az a favágás, a sunyi utánrúgások, szabálytalankodások, de ezekkel meccset nyerni még csak-csak lehet, de kupákat már nemigen. Nem lepődnék meg rajta, ha Simeone jövőre már nem lenne a matrac kispadján, ő maga kérte hogy rövidítsék le a szerződését. Nem működik már a kémia a játékosok és közte, valami véget ért…

Szerencsére azonban nálunk nagyon is működik Zidane és a csapat közt, de erről majd a poszt végén bővebben.
Kezdjük mindjárt az elején. A meccsen eleinte még kóstolgatták egymást a felek (főleg a matrac játékosai a habfehér lábakat), aztán a 7. percben egy Modric-Carvajal-Isco-Carvajal pazar labdajáratás után püffedtre szívattuk a matrac védelmét, de Dani lövése a kapusról kipattanó, és a lúzer balfasz feliratú pólóját ismét felvevő (vagy már abban is alvó) Benya lábáról a kapufa mellé perdült. Nem hibáztatom ezért Benzemát, nem számíthatott így a kipattanóra, de az egész meccsen annyira szerencsétlenül játszott, hogy rossz volt nézni. Aztán a 10. percben már nem volt kegyelem. Ramos első beadását még kifejelték a védők, Casemiro az ismétlésnél derékba törte a labdát, de pont hogy így pattant, lett tökéletes Ronaldónak, aki úgy támadja a labdát, ahogy csak a legnagyobbak tudják.

A visszajátszásból persze mindig okos az ember, de amikor Szavics mellett befelé elindult, már lehetett sejteni, hogy ő fogja elfejelni.

Öt perccel később egy Kroos szöglet után majdnem jött a második. Varane fejesét most se tudom hogy Oblak hogy a francba szedte ki. Két perccel később behúzott a kakirelé, mert Gameiro Koke zseniális passzából egyedül ment a kapu felé (Ramos és Varane bénázták el a váltást), de Navas zseniális kifutással elütötte előle. És most jöjjön két video. Kérem tisztelettel, jelentkezzen az, aki akár a tavalyi évből emlékszik olyan esetre, amikor úgy mentünk át a matrac középpályáján, mint fos a libán. Először ElBenzemázta fejezi be, aztán a meccs egyik legjobbja, a megállíthatatlan Modric pörkölt kevéssel a kapufa mellé.

>
És jöjjön még egy kép. Egyetlen aláírás: CSAPATVÉDEKEZÉS! Kivétel nélkül, még Ronaldo is a szélen biztosít. Passzsávok zárva, emberek fogva, megy a labda vissza a matrac hátvédekhez, mert előre játszani semmi esély. Nem ismerős ez valahonnan? Igen, ezt etették velünk éveken át. Szar érzés lehet, ha az embernek a saját fegyverét tolják le tövig, de ezen az estén az Atletico készséges alanynak bizonyult mindenre.

A 29. percben Ronaldo régi fiatalkorát idézve a balszélen kavargatott, majd beadta, és Benzema összes eddigi bénázását feledtethette volna, ha az az olló bemegy. A BL idény legszebb gólja lehetett volna. De Benzema tegnap este Benzema maradt, ezért ez is kimaradt. Aztán a 32. percben az első és egyben utolsó alkalommal sikerült a matracnak meglepnie a védelmünket egy szabadrúgás variációval, ám Godín fölé vágta a lehetőséget. A végén még csóringer Casemiro került A Ramos-Godín húsdarálóba egy szöglet után, és a matracos védő úgy szájba könyökölte, hogy a félidőből hátralevő 5 percben mint egy játékos kölyökkutya, gézzel a szájában szaladgált. Messi-zett egyet, na.

És hogy a matrac ne tudjon kibújni a bőréből, arról Saúl Níguez gondoskodott, aki a levegőben felugorva előbb kézzel, majd lábbal találta meg Carvajalt. Dani meg is sérült a leérkezés után, Nacho állt a helyére. Saúl Nígueznek ezúton is kívánjuk hogy egy felajzott hím elefántcsorda hágja meg síkosító nélkül, és utána még ujjazza is meg. Ha meg valakinek még kétségei lennének hogy ezt mivel érdemelte ki, annak ott a második félidő 53. perce, amikor Nachót egyszerre rántotta vissza és taposta meg a lábát úgy, amiért egy szolidabb kocsmában is villanna már a bozótvágó. A második félidő amúgy elég szolidan csordogált. Az Atletico semmit nem tudott kezdeni a csapatunk zárt és fegyelmezett védekezésével, mi pedig annyira nagyon nem erőltettük a támadásokat. A 65. percben a már besárgult, és kissé bedühödött Iscót Asensio váltotta, ami előre vetítette, hogy egy-egy matracos kitámadásnál mi várhat a hátvéd sorukra. Őket viszont a saját teljesítményük frusztrálhatta, hogy a durva belépők száma emelkedett. Filipe Luiznál is elgurult a gyógyszer, de angol bíró, lapot nem ért.

És akkor a 73. perc. Marci beadja, Benya első jó és hasznos megmozdulásával lepattintja a védőjét, Luis szerelési kísérlete utána Ronaldónál marad szerencsével a labda, ő meg bevarrja egy pattanás után a hosszúba.

Benyát a 78. percben Lucas váltotta. Kellett hozzá 7 perc, hogy a frusztrált, és fáradt Atletico védőket megszívassa (Ronaldo adta a kulcspasszt!) egy tanári kontra végén, Casemiro átlépi, Ronaldo meg még egy cigit is elszívhatna, de inkább igazít egyet a labdán és berúgja a harmadikat. Utána tartottuk az eredményt, szép volt a vége!

Na és most pár gondolat. Én sose csináltam itt titkot abból, hogy a hisztizős, öncélú, csapatmunkában részt nem vevő Ronaldót nagyon nem szeretem. Ahogy itt többen se. De a tegnapi Ronaldót még pár évig szívesen elnézegetném a csapatban. Nem volt önző, hasznosan játszott, beszállt a védekezésbe is – és lőtt egy olyan csapatnak mesterhármast, akik a BL egyenes kieséses szakaszában mindössze 5 gólt kaptak. És nagyon sportszerűen, szimpatikusan elismerte a meccs utáni interjúban, hogy a csapaté az érdem. Na kérem tisztelettel, ha Zidane fejben át tudja állítani Ronaldót erre, akkor még nagyon szép időszak várhat rá nálunk.

Következzenek most Sultan gondolatai:

Egy 3-0-ra megnyert meccset nem kell megmagyarázni, a tegnapi teljesítménye után nem érdemelt mást az Atletico, egyetértek a mainstream véleménnyel: ez a párharc gyakorlatilag eldőlt.

Amikor Zidane kihirdette a kezdőt, nem voltam optimista, hisz semmi meglepőt nem húzott szokás szerint (direkt nem azt írom, hogy semmit sem kockáztatott, mert nem is azt vártam tőle), teljesen kiismerhető, ahogy felrakja a kezdő 11-et. Bár Benzemának volt egy ígéretes ollózása, de globálisan megint egy rossz meccset hozott, s többen is megjegyeztük, hogy amikor lement, akkor könnyebbült meg igazán Ronaldo pozíciója is.

Tényleg nagyon örülök a győzelemnek, s hogy a visszavágón talán majd kezdhet Morata, vagy Asensio, és meg lehet majd bontani a Kroos-Modric-Casemiro középpályát is; ugyanakkor az ördög ügyvédjeként szeretnék rámutatni egy-két vonatkozásra. Azzal kell kezdenem, hogy ez az Atletico nagyon gyenge volt. Nem is tudom mit szeretett volna Simeone. Tényleg egy 0-0-ban reménykedett, vagy egy pontrúgás utáni fejesben? Egy elképzelés nélküli Matracot küldött fel, ezt látva elég hamar el is billent pszichésen a pálya, és megfogalmazódott a fejekben az Atleti alárendelt szerepe. Attól kezdve az sütött a pályáról, hogy a vendégek csak meg akarják úszni az egészet.

Gyakran mondogatom, hogy apróságokon múlnak dolgok. Nagy közhely is lehetne, de meccsről-meccsre bebizonyosodik, hogy egyetlen szituáció kimenetele is alapvetően megváltoztatja a meccs képét. Az első gól előkészítő helyzetében egy ettől a felállástól megszokott beívelést láthattunk, a felszabadítási kísérletből Casemiro eltörte a labdát lövés helyett, ami így tökéletessé vált Cé számára. Az új középcsatárunk megvillantotta azt, amiben még most is a világ legjobbjai közé tartozik; hezitálás nélkül ismerte fel a helyzetet, támadta a labdát és szépen be is fejezte az akciót. Azzal együtt, hogy ne legyünk telhetetlenek, lássuk meg azt, hogy ez nem egy kiválóan felépített, szépen kijátszott lehetőség volt, hanem egy szerencsés momentum egy csapnivaló lövési kísérlet után.

Aztán az első domináló 20-25 perc után jött egy igen terjedelmes periódus, időben bőven a meccs fele, amikor egy támadni nem akaró Matrac statikusan buszozott egy támadni nem nagyon tudó Real ellen, és a „szokásos” meddő focit láthattuk. A végeredmény megszépíti ezt a periódust, pedig nem volt szép. Igazából nagyon kevés elképzelést mutattunk, az Atleti meg továbbra sem akart focizni.

A második gólunk előtt bejött egy „erőszak csel”, majd Benzema feldöntötte Godint, a Cének tálalt labda a menteni igyekvő védőről szerencsésen pattant Cé elé, aki tanítani való profizmussal várta meg, hogy az jól pattanjon számára, és remek ütemben varrta fel a jobb felsőbe. A befejezés megint kegyetlenül jó volt, de a helyzet kialakulásában ismét inkább az ellenfél balfaszkodása játszott főszerepet. Ennél az eredménynél már jönni kellett a Ticónak, és imám meghallgattatott, végre le tudtuk kontrázni a vendégeket, a csereként beállt Vazquez tudatos visszapasszából Cé lapos lövésével alakult ki a végeredmény. Ezt az utolsó gólt a megelőző kettő alapozta meg, ki kellett, hogy nyíljanak. 10 emberrel voltak a térfelünkön, amikor Ramos kiválóan olvasta a játékot, és rárontott a labdaátvétellel foglalkozó Correára, a megszerzett labdából aztán mintaszerű kontra indulhatott. Gólöröme részeként Kroos kicsapta a taknyát – s a többi már történelem.

(Apropó,  Cé köpésének szuper lassítását érti valaki? Ez tényleg annyira érdekes volt?)
Csupán annyit szeretnék szép csendben elmondani, hogy egy Juve vedelem ellen az első két gól nem biztos, hogy megszületik, és most finoman fogalmaztam, a harmadik meg az első kettő nélkül biztosan nem jött volna létre. Szóval igyekezzünk helyén kezelni ezt az eufórikus eredményt – és az Atletico jelenlegi erejét. Nem véletlen az, hogy a spanyol bajnokság élmezőnye elleni mérlegük 2 győzelem, 3 döntetlen és 6 vereség. Abszolút komolyan gondoltam, amikor azt állítottam, hogy a legjobb négyben a legkönnyebb ellenfelet kaptuk.

Isco, aki a kreatív változtatás volt ebben az összeállításban, közel nem tudott annyira élni, mint legutóbb, amikor elmozgó, és aktív célpontjai voltak. Jó meccset hozzott, de ez nem volt összehasonlítható azzal, amikor Asensio, James és Vazquez is a játszótársa lehetett. Hamar sárgát kapott és most ő volt az, akinek a játékába beleköltözött a piros lap. Zidane most végre csak késett a cseréjével, de legalább nem hagyta a pályán a végéig.

Ha Cé és Benzema is a pályán van, és egyikük sem védekezik rendesen, akkor nagy szükség van Casemiro védekező munkájára, viszont ennek az az ára, hogy a labdakihozatalunkat elég gyakran lassítja. Íme egy példa erre, amikor már a közönség is felhördül. Ha tehetitek, hanggal nézzétek meg. Senkitől sem zavartatva fordulhatna támadásba a kapott labdával, ehelyett visszafelé passzol, akkor hallani a publikum nem tetszését, majd amikor visszakerül hozzá a labda, ahelyett hogy megjátszaná Modricot még a pálya közepéről, elkezdi cipelni felé a labdát, későn passzol (egy labdavesztést is kockáztat, mert gyötörve van), és még a saját védőjét is Luka nyakába akasztja. Persze a zseniális horvátunk megoldja, de ettől még Case körülményessége és esetlegessége nyilvánvaló.

Összegzésképpen a csapatunk dicsérhető, hogy az adódó lehetőségeit kihasználta, hogy a mentality strong ismét működött, s azért, mert nem hagytuk, hogy egy ilyen csapnivaló Matrac megússza, és maradjon esélye a visszavágóra. Bónusz, hogy ezzel a meccsel az Atletivel szembeni szerencsétlen időszakunk véget érhet, mert a szezonban kétszer kaptak tőlünk egy hármast, ami már ő fejükben is ottmarad.

Nagyon örülök, hogy összejött a harmadik gól is, mert az szállíthatja a nyugalmat és a magabiztosságot, amire nagy szükségünk lesz a hátralévő meccseken!

Most pedig Zizou észrevételei a meccsről

Hihetetlen, amit ez a csapat és Zidane művel az idény során. Most már nem először mutatják be, hogy a kiemelkedő jelentőségű meccsekre nagyon fel tudnak pörögni. Nem tudom, hogyan csinálja Zidane, hogy csak úgy a cilinderből előrántja, amikor szükséges, de az biztos, hogy nagyon kézben van a gárda és nagyon jó az edző-csapat kapcsolat. Szóval az, hogy a hétvégi újabb borzadvány után alig telik el 3 nap és nagyjából mindenki éles, mindenki koncentrállt, nagyszerűen végzik a feladatukat, az kezd egészen szürreális lenni. Még tovább növeli ezt a wtf faktort, hogy a konkrákat is majdhogynem tökéletesen képesek megvalósítani, pedig abszolút eltűnt az alap játékunkból. De amikor igen, akkor remekül működik. Az kezd kirajzolódni számomra, hogy nem csak „A” és „B” csapat van, de az „A”-nak is van két teljesen különböző oldala. Talán túl messzire megyek, de régen volt olyan, hogy egyik csapat kitalált valamit, amivel meg tudta lepni a másikat, mert nem volt még akkor ennyire komoly felderítés stb., de amióta részese a futballnak az ellenfél feltérképezése, azóta nem annyira működik ez. Viszont azzal, hogy a meccseink 80-90%-ban egy roppant más csapat képét mutatjuk, majd a semmiből előrántunk egy jobbat, meg lehet lepni másokat. Szerintem ez történhetett tegnap este.

Nem gondolom, hogy Simeone terv nélkül jött a Bernabéuba, sőt azt hiszem, hogy a terv az nagyon is látszódott. Az első percekben működött a pl Sevilla ellen bemutatott letámadás. Azaz a két csatár, Gameiro és Griezmann a pálya közepefelé helyezkedtek, hogy egyrészt takarásban tartsák a középpályásainkat, másrészt, hogy a labdajáratást ne lehessen középen véghezvinni, hanem csakis a középső hátvédeken keresztül. Amikor pedig Ramoséknál volt a játékszer azonnal letámadták. Az ilyen jellegű labdaszerzésekre, illetve a kontrákra készültek, csakhogy a Real véleményem szerint felkészültebb volt, mint azt gondolni lehetett, mert abszolút élét vette az ellenfél fegyverének. Mint mondtam az első percekben működött a Tico letámadása, de aztán volt pár veszélyes Real akció, amiből egy góllal is zárult. Mindez pedig arra kényszerítette a vendégeket, hogy óvatosabbak legyenek, azaz visszább álltak, mélyebben védekeztek. 

Másrészről a Real is abszolút megtette, hogy igazán nehéz legyen az ide látógató városi rivális feladata. A királyi gárda alapvetően 2-3-3-2 formációban állt fel (esetleg 2-5-1-2), védekezésben meg a 4-4-2 valósult meg. A két hármasból talán a Modric, Casemiro, Kroos szövetsége volt a legfontosabb. Bár nem szeretném Carvajal vagy Marcelo érdemeit kicsinyíteni, mert mindkettő rettentően jól játszott. A támadások fő mozgatórugói voltak és hátraértek szerelni is, ha kellett. De jelen gondolatmenetben Kroosék fontosabbak egy picit. Szóval a német és a horvát középpályásunk elfoglalta a halfspaceket és ezeket kontrollálta. Folyamatosan úgy helyezkedtek, hogyha labdavesztés lenne, akkor azonnal beavatkozhassanak. Mindezt zseniálisan csinálták, mert konkrétan elszívták a területet az Atletico gyors játékosai elől. Casemiróra szintén igaz, aki a pálya közepét kapta, és ezúttal tiszta szereléseket mutatott be. Az matracosok szeretnek nagyon jelen lenni a pálya közepén, megszállják és irányítják, de ezen az estén az említett hármasunk miatt képtelenek voltak, így a Real dominanciája élt.

A számokat ne vegyétek figyelembe

Másik kiemelendő érdekesség a már ismert „U” alak. Csakhogy ezúttal ez is teljesen másképp valősult meg. Mintha ebben is mindenkire rá akarnának cáfolni, hogy bemutatták hogyan nem működik ez az alakzat és most azt is hogyan lehet sikeres. Jóval több mozgással, passzokkal, kényszerítőkkel teljesen ült az „U” alak. Nem csak széltében hosszabbították meg a pályát, de mélységet is adtak, aminek következménye, hogy jóval nagyobb területet kellett befedni, levédekezni az ellenfélnek. Az „U” miatt ahhoz, hogy Ramosékat letámadják magasabbra kellett tolódnia az Atleticónak, de a szélek felé mindig volt út és mindig volt szabad fehér mezes, akinek passzolni lehetett és nagyobb terület keletkezett, ha kicselezte a Real a vendégek letámadását. Tényleg nehézzé tette a feladatot a védekező csapat számára, és valahol elkeserítő lehetett, hogy csak futottak, futottak, de a Real nyugodtan, türelmesen járatta a labdát. 

A sok mozgás mellett a másik kulcspont Isco posztja volt, aki, amolyan Messisen (by Faja) szabadon mozgott. A vonalak közé bemozogva passzopciót szolgáltatott. Tehát maga a feladata elemi fontosságú volt, de a kis spanyol szerintem nem játszott jól. Hozta amit kell, de játszott már jobban is. Ismét előfordult, amikor túl akarta bonyolítani, pedig az utóbbi időszakban rendre megmutatta, hogy mit tud igazán. Nem csoda tehát, ha csupán ezen mérkőzés alapján Asensiót jobbnak ítélik meg, mint Iscót. Asensio egyébként a bal oldalt nagyon veszélyes volt az elfutásaival.

By Faja

Összeségében, szerintem megérdemelten nyertünk, jobbak voltunk, és hiszem azt, hogy nem csak az Atletico Madrid volt gyengébb, de a királyi gárda is nagy mértékben hozzájárult, hogy ekkora különbség legyen a két csapat között.

Zidane. Mint jeleztem, visszatérek rá. Én is, mint minden szurkoló, gyarló vagyok. A meccseket nézem, a csapat teljesítményét, és beparáztam ettől a meccstől, mert ugye láttuk, mi volt a Valencia ellen. Erre a CSAPAT előhúz egy ilyen teljesítményt. Igen, mert ez tegnap este CSAPAT volt. Mindenki beleadott 110%-ot. Kellett ehhez hogy az ellenfél tompa, ötlettelen és gyámoltalan legyen? Igen. De ezt mi értük el! Labdavesztés után úgy ment a letámadás tőlünk, ahogy eddig alig. Ha valaki rontott védekezésben, azonnal jött hátra a társ és kisegítette. CSAPATMUNKA. Ez volt tegnap, a legmagasabb szinten. És ebben Benzemán (meg néha Casemirón) kívül senki nem lógott ki. A Mi Mesterünk pontosan ismeri a keretét. Pontosan tudja, kit mikor kell pihentetni, azt is, hogy kitől mit várhat, és noha sokat szidjuk amiatt ahogy néha meccsel, most már erősen hajlok rá: Zidane Knows! Ő ismeri a keretet, ő időzítette a formát. 3 naponta meccset játszunk, de a fáradságnak nem nagyon látom nyomát a csapaton. Ez az ember nagyon tud valamit. Ismeri a játékosait, a képességeiket, hogy mikor kell pihentetni őket, hiszen olyan kispad áll a rendelkezésére, amilyen senki másnak. Ő is tudja: 110%-on pörögve nem lehet végigtolni egy szezont, még egy ilyen kerettel sem. Akkor kell villantani, amikor nagyon kell, és ha elég a minimális, aminek mi szurkolók persze hogy nem örülünk és anyázunk, de most már azt mondom: Zidane Knows! Kiérdemelte hogy bízzunk benne, hogy mindig akkor tud olyat villantani a csapat, amikor már nem hiszünk mi sem bennük, és amikor sorsdöntő meccsek jönnek. Én viszont hiszek. Hiszek abban, hogy ez nem a véletlen műve, hogy Zidane tudja mit csinál. Ha mégse jön össze neki, a szezon végén lehet értékelni, azonban nem tudom elképzelni, hogy az a rengeteg befektetett munka, amit a csapat egész évben végzett, ne hozzon trófeát. Ha meg neadjisten így lesz, eggyel több tapasztalat. Amire lehet építeni. Mielőtt nagyon elszállnánk magunktól, azért még lesz egy visszavágó a Vicente Calderónban, ami a 3:0-s előny ellenére minden lesz, csak nem könnyű. De egyelőre örüljünk ennek a győzelemnek, mert nagyon megérdemelte a csapat!

Összefoglaló itt:

https://cdn.video.playwire.com/21772/videos/5402610/video-sd.mp4

Oszd meg a posztot, ha tetszett!