Mivel túl könnyű lett volna hét ponttal megnyerni a bajnokságot, Zidane és a srácok úgy döntöttek, hogy szórakoztatják magukat a bajnokság hátralévő részében, hogy kihívás is legyen – ne csak mindig könnyed gála. Így aztán az utolsó három bajnokin 7 gólt is kaptak, mindegyik alkalommal hajlandóak voltak két gólos hátrányba kerülni és csak ekkor kezdték el a rájuk jellemző Fehér Balettet, valamint ekkor kapcsolt be a Zizou-magic is. OK, a Valencia ellen nem jött össze a pontmentés, de valakinek meg kell mentenie a kieséstől a Denevéreket, a önmaguktól nem megy. Tegnap aztán az utolsó show elem is a helyére került egy újabb tervezett és gyönyörűen kivitelezett döntetlennel. Lássuk, mit mondunk „bentebb”, ha komolyabb hangvételre váltunk.

SULTAN

Sajnos kétségtelen, hogy úgy kell egy meccsről összefoglalót írnunk, hogy nem tudjuk, mi zajlik ZZ fejében, de ami talán kézzelfoghatóbb lenne, azt sem tudjuk, hogy milyen mentális felkészítéssel indítja el a srácokat a francia edző a meccs előtt. Vajon mit mondhat nekik? Úgy meghallgatnám egyszer azt az öltözői megbeszélést pl. egy ilyen Las Palmas elleni meccs előtt.

Egyrészről, ha Zidane azt mondja a srácoknak, hogy ok, ez egy közepesen gyenge ellenfél, simán pihentetünk pár kulcsjátékost, menjetek ki, ívelgessetek, csak ügyesen, úgyis lesz pár gólhelyzet, azt majd berúgjuk, oszt jóvan; na akkor menjen ő a picsába! Ha meg letesz egy konkrét elképzelést, személyre szabott feladatokkal mind védekezésben, mind támadásban, akkor a játékosnak kutya kötelessége azt végrehajtani, mert ha nem, akkor az edzőnek két szar meccs után le kellene ültetni a padra az illetőt, hogy gondolkozzon el azon, milyen mentális és taktikai hatással van a csapatra, ha néhányan szarnak az edzői utasításra, és egyéni hozzáállásukkal elb..ák a csapatmunkát. Ha kilóg 2-3 ember, akkor ott vége az egységnek.

Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy miért nem lehet a meccsek első félidejét egy erős kezdővel megnyomni, beletenni a munkát, kialakítani egy 2-3 gólos különbséget, majd egy okos, taktikus, fizikailag kevésbé megterhelő második játékrészben (frissítő cserék segítségével) levezetni a találkozót (uram bocsá’ beverni még kettőt a kinyíló, próbálkozó ellenfélnek kontrából). Ez nem légből kapott vágyálom. Nem egy fotelszurkoló gőzös víziója. Velünk egy időben játszott a Bayern egy Las Palmasnál jobban rangsorolt Schalkéval. A 29. percben már 3-0 volt, a Schalke romokban, a kedvüket is elvették a futballtól. Be is állt a végeredmény akkor, a vendégek még a nagy akarásban összeszedtek egy pirosat is a végén. Gyönyörűen kontroll alatt volt a meccs, nem kellett a végén a fáradt izmokkal, széthajszolniuk magukat egy sérülést kockáztatva, hogy hátha sikerül – a szezon során már sokadjára – pontot menteni a végén. (Csak zárójelben, már-már az összeesküvések szintjén vetem fel, vajon nem lehetséges-e összefüggés a számtalan izomsérülés, és a rengeteg meccs végi megfeszülés között?)

Az első félidőkben való bealvás, a fontos meccseken való hátrányba kerülés az edző sara! Ha nem képes a csapatot motiválni, ha nem képes olyan taktikai elemeket átvinni a csapatra, melyek az alfáját képezik szakmailag a mai futball mátrixnak, akkor nem alkalmas a feladatra. Mert vegyük észre, hogy itt nem a NASA űrprogjamjának a fizikai-kémiai vonatkozásait kellene egy négydimenziós mátrixban összevetni, csupán Mészöly Kálmánnal kellene azt mondani a fiúknak, hogy „Basszátok meg, menjünk nekik, az első félidőbe tegyen bele mindenki 65%-ot, ellenfél térfelén letámadás van, a csapat együtt mozog, tolódik, támadásban a labdabirtoklót segítsük üresbe mozgással, új passzsávok megnyitásával. Amikor az irányító, a támadó középpályás megkapja a labdát, azonnal indul a csatár a lassú mozgással és jelzi hova kéri, mi következhet, másik kettő elindul a labda felé. Mélységi beindulás, CSAPATMOZGÁS! MINDENKI! Ronaldo is. Nem mutogatva sétálgatunk visszafelé lesen, hogy véletlenül se legyünk megjátszhatók egy gyorsabb labdaszerzés esetén. Kabaré! És amelyik játékosnak ez nem megy, annak ott a kispad! Ül ott pár fiatal srác, aki lehet, hogy nem annyira tapasztalt, de legalább odatenné magát. Szerencsétlen Mariano a keretbe nem tud bekerülni, pedig amikor pályán volt hajtott, gólokat szerzett, AKART.

Az az érzésem, hogy mindig ki van tűzve a következő komolyabb mérkőzés, most egyébként a Napoli elleni visszavágó az, amire készül a csapat, és az addig sorra kerülő meccsek csak, mint egy kötelező (rossz) állomás vannak a fejekben, melyen a minimális erőbedobással túl kell lenni. Van, hogy ez sikerül, van, hogy nem. Az a baj, hogy azon az alap attitűdön, amivel egy csapat elkezdi a meccset, nagyon nehéz változtatni a későbbiekben. Az egészen biztos, hogy sokkal könnyebb felpörögve elkezdeni, mind egy rossz start után megváltoztatni a motivációkat.

A másik fontos dolog, hogy amikor Zidane rotál, és jó pár kulcsfigura kimarad, a pályán maradó kulcsjátékosok teljesítménye nálunk általában visszaesik. Ha pl. nincs Benzema és Bale egy meccsen, de van CR7, akkor a portugálnak mintha nem lenne kedve Asensióval esetleg Marianóval futballozni. Flegma, lusta, nem passzol, nem mozog el. Ezzel egyrészt a csapat szempontjából mínusz egy ember, de ami ennél is rosszabb, az épp a hangyányi lehetőségét megkapó játékostól vesz el jó asszisztokat, kulcspasszokat, helyzeteket azzal, hogy szarik bele a meccsbe. Ezzel aztán az edzőben is elülteti a gondolatot, hogy ha megbontja a gálakezdőt, akkor nem működik a játék. Ide sorolnám a Celta elleni CR sorozatot, amikor sem Asensiónak, sem Kovacicnak, de még Iscónak sem volt hajlandó letenni a teljesen nyilvánvaló (gól)passzt. De ugyanezt látom Kroos és Modric esetében is, máshogy passzol, mást választ – lehet, hogy tudat alatt. Amikor pl. a fakóval látványosabb meccseket tudtunk játszani (pl. Sevilla elleni hazai CdR), akkor ez nem kis részt annak volt köszönhető, hogy a második vonal üdvöskéi egymással tudtak jól összejátszani. Egyszerűen a cseréink nincsenek kellőképpen beépítve a csapatba – pedig sokkal nagyobb potenciál rejlik bennük, mint amit képes belőlük ZZ kihozni.

Sportpszichológiai szempontból most jobb meccset fogunk látni az Eibar ellen, Bale és Morata nélkül – mindketten eltiltottak lesznek, ennek viszont kárát láthatjuk a Napoli elleni BL visszavágón.

Sajnos mi nehezen tudunk azonosulni egy euro milliókat kereső játékos motivációival. Ő egészen másért kel fel reggel, égész más gondolatok foglalkoztatják, A Maslow féle piramis tetejéről néz le ránk, és számos dolgot nem kell figyelembe vennie élete során. Szemlélete a zsoldosé, és pályafutásának, anyagi biztonságának (az ő szintjén) alapköve a fizikai állapota. Ami magától is egyre rosszabb, ahogy az évek telnek. Ha túlhasználja magát (mint pl. Cé), évekkel rövidülhet az aktív szakasza. Biztos vagyok benne, hogy ez az egyik belső szabályozója annak, hogy a célokat mindig a lehető legkisebb energia befektetéssel próbálja teljesíteni. Mindig van következő meccs, mindig van egy távolabbi nagyobb cél, ahová tartalékol. Így aztán törvényszerű, hogy az arousel nincs elég magas szinten általában ahhoz, hogy folyamatosan csúcsteljesítményt tudjon nyújtani. Ezért kellene a csapatot összehangolni a komoly energiák mozgósítására, amikor egy meccs egy bizonyos szakaszában mindenki egyfelé húz, teljes erővel. Ez az edző feladata. És ez nem megy látványosan Zidane-nak. Sokkal nagyobb energia befektetést igényel, hogy egy elbaltázott meccset visszahozzon a gárda. Ráadásul az eredménye is kétséges. Ahogy ezt látjuk.

JOSE

A legnagyobb ellenfél tegnap önmagára a Real Madrid volt. Sem elég koncentráció, sem elég akarat, sem elég terv, sem elég csapatmunka nem volt. Egyéni villanásból is csak annyi, amennyi a döntetlenhez volt elég.

A bíró a megszokott színvonalon bíráskodott, aki nem akarja a csapat felelősségét firtatni, foglalkozhat vele. Részemről ennyi volt az ő szerepe.

A csapat talán a szezon leggyengébb játékát mutatta be – ha jószívűen kivesszük a Legia elleni kinti meccset, de akkor nyilván ZZ szándékosan tett a csapatba 8 támadót… A Las Palmas végig kulturáltan és legtöbbször durva fault nélkül futballozott. Jesé szereti annyira a Realt, hogy látványosan nem célzott pontosan/gyorsabban.

Zizouval kimentettünk pár jelenetet, amelyeket fontosnak és érdekesnek tartottunk. Reméljük, a kommentmezőben Ti is hozzá teszitek a magatokét!

Bale, aki az egyik tragikus hős lett, az első félidőben még jól is játszott, ha a szélen kellett megoldani ezt-azt. Például többször sikerült neki elfutnia a vonal mellett és pár beadás is sikerült. Mennyivel jobb érzés, ha egy támadószélső adja be a labdát és nem egy magára hagyott szélsőhátvéd. A jelenetben a tekerés is kiváló volt, bár tény, hogy lesen állt Morata. Isco már itt is jól mozgott, ahogy a meccs nagy részében is – talán az egyetlen ember támadásban, aki folyamatosan az üres területet és a játékot kereste, s nem a beadást vagy a kapu közelét.

Aztán egy szép támadásépítés saját tizenhatostól lövésig. A vendégek részéről. Egész meccsen passzsávokban gondolkodtak, az egy-az-egy elleni játékot csak a támadóharmad szélén vállalták fel (főleg Jesé). Ha nem ellenünk mutatják ezt be, még az is lehet, hogy jobban tetszene. A játékosaink komótos mozgása tökéletes táptalaj az intelligens mozgásoknak a sárgák részéről, hogy folyamatosan passzsávokat biztosítsanak a labdás embereknek. Szép, valóban.

Vezető gólunk három dolgot azonnal bizonyít: támadásban nincs semmilyen begyakorolt mozgás. Oda adják a játékosok annak, aki nagyjából szabadon van, aztán megállnak. Így tesz Dani is, aki Bale-nek passzol, majd megáll. A második dolog: Isco az, aki mozog a sorok között és észre is veszi az üres területet, Kovacic pedig a passzlehetőséget. Itt kell kitérni a harmadik tényezőre: Morata és Ronaldo ugyanazt a mozgást végzi, ami így felesleges. Egy center elég lenne. Két emberünk van majdnem passzív szerepben, hiszen bármelyik is kapná a labdát, nagy eséllyel azonnal passzolná vissza, a támadás nem épülne tovább. Maximum Morata megpróbálna lefordulni. Viszont így egyel több ember csinál majdnem semmit, mint kellene. Ronaldo viszont pont elég lenne egyedül is, az üres területet Isco a portugálnak köszönheti, aki elvitte magával a védőt és megnyílt a terület. Ettől még igaznak tartom, hogy két center egy három középpályással játszó csapatban amorf.

Mielőtt azonban kiörülhettük volna magunkat, újra egál lett az állás, egy igazi csatárteljesítménynek köszönhetően. Ramos rosszul mérte fel a lehetőségeit, a gólban talán benne volt Navas, talán nem – egyet tudok: rogyasztás után könnyebb oldalra vetődni, mint felugrani egy bombát hárítani. De a döntés mindenkinél egyéni. Én egyetértek azzal is, aki azt mondja: ráfér a pad Navasra, hiszen Kiko is képes kiváló teljesítményre. A támadásépítésben ismét előzékenyen biztosítottuk számukra a vertikális és horizontális passzsávokat. Ezt Casemiro is megtette volna, lévén ő a párharcokban igazán jó.

A gólváltás után rápihentünk a második félidőre, mert egy percen át így engedtük passzolgatni a Las Palmast. Számomra megfejthetetlen ez a hozzáállás. De legalább érdekes egy-egy játékos mozgását tanulmányozni a fehérben játszóknál.

Zidane egyébként nem kéri ezt a lapos passzos, kissé nehezen megtanulható támadásépítést. Az 1970-es években az a nézet terjedt el Angliában, hogy a legtöbb gólt a kevés passzból felépülő támadásokból szerzik a csapatok. Mi is így gondoljuk időnként. Ramosnak, Marcelonak esélye sincs értelmes passzt adni előre, mert a mieink nem mozognak ki a védők árnyéka mögül/a védekező vendégek okosan zárják a passzsávokat. Döntsd el, melyik az igaz.

Aztán egy komplexebb anyag: szöglet utáni labdaszerzést követőn úgy tűnik, mintha kontrát vezetnénk. Ez nem igaz, ahhoz sincs már meg a rutin a csapatmozgásban. Isco három védővel találja szembe magát, a labda visszakerül a védősorba, onnan Marci oldalára, aki látványosan benéz, hiszen neki kell beadni a labdát a TERV szerint, majd csak oda adja Bale-nek. A jelenet egy későbbi részén Kovacic nem tud mit csinálni, hiszen annyira statikusan állnak bent hárman tőlünk a védőfalban, hogy választhat: megindul, kitolja bal oldalra, hátra játssza a védőknek. Kova persze megindul, ahogy szokott, cserébe a labdavesztés után egy gyors kontrával kapjuk arcunkba tudatos támadásvezetést. Igen, Morata védekezni is hátra ért.

Ez a két jelenet újra csak ráerősít arra, hogy a Real nem szükségből, hanem tervszerűen hagyja magára a szélsővédőket támadásban. Ezért aztán a középpályásaink közül ketten mindig hátrébb kell, hogy álljanak, mert labdavesztés után három ember a boxon belül, egy, vagy két szélsővédőnk pedig a támadóharmadban ragad. A második anyagban Bale ugyanúgy távolodik Carvajaltól, mint az előző meccsen tette azt Benzema.

Zizou:

Gyanítható volt, hogy a kiállítás követően még nehezebb percek várnak a Real Madridra, amit még tovább rontott, hogy nem voltunk szervezettek. Nem voltunk megfelelően balanszolva. Ha teljes létszámmal játsszunk, akkor nagyjából ellensúlyozni tudjuk a támadó trió szabadabb szerepkörét, de azzal, hogy emberhátrányba kerültünk teljesen felborult a rendszer és az a minimális szervezettség rögtön kevésnek bizonyult. Nem osztottuk el jól az embereket, és ezzel még nagyobb passzfolyosók nyíltak. Ez történt a gól előtt is. Amit Ramos kockázatos szerelése majdnem megmentett, de utána befújták a kezezést. Arról egyébként nem vagyok meggyőzödve, hogy valóban jogos volt a büntető.

Ártatlan szituációból indult az ellenfél akciója. Végigvittünk és lezártunk egy támadást, csak míg a legtöbb fehérmezes sétálgatva akarta megoldani a visszazárást, addig a Las Palmas gyors ellenakcióba lendült. Érdekes megfigyelni Ramos mozgását. Bár a labdást figyelve lépett egyre és egyre feljebb, de véleményem szerint hibázott, túlságosan magára hagyta Marcelót. Rosszul helyezkedett. Marcelo pedig nem figyelt kellően a kiugrásra készen váró Boatengre. Elkerülhető lett volna.

Ismét egy 11-es következett a meccsen, amit ezúttal a Real kapott. Szerintem egyébként nem volt jogos, de mindenesetre Ronaldo nagyon jól végezte el. 2-3.

A végén már nagyon nyomtunk és bár sok helyzetünk adódott, de csak nem sokkal a vége előtt sikerült egy beadást Ronaldónak befejelnie. 3-3.

Ritka pillanatok egyikét láthatjátok az alábbi videóban, mivel nem sűrűn alakult ki egészen tetszetős kényszerítőzés. Csakhogy hiába sikerült megbontani a védelmet, Ronaldo nem segít be Marcelónak, arra számít, hogy vagy négy védő között is el tudja juttatni hozzá a labdát. Kár érte, mert szép lehetőség lett volna.

Bár két gólt is a portugál klasszisnak köszönhetünk, de megint nem volt egy kiemelkedő mérkőzése. Sokszor csak sétálgatott és emberhátrány ellenére se segített be a társaknak. Többször láthattuk bosszankodni és reklamálni. Az alábbi jelenetet érdemes még megnézni, ahol Kroostól kap egy zseniális passzt, de sajnos elbenzemázta. Talán jobb döntés lett volna, ha nem kifelé cselez, hanem megpróbálja befelé vinni és kapura tőrni.

És végül a hab a tortán. Azt hinné az ember, hogy kevesebb emberrel félredobja a királyi gárda az addigi játékát és mindenki igyekszik kivenni a játékból a részét. Csakhogy nem így történt, megint azt látjuk, hogy 1-2 játékos feladata a labda kapu közelébe való juttatása, miközben CR, Benzema és még James is középen tömörül. Nem csoda, hogy a Kroos többször széttárja a karját. Vicces ahogy kipillant a kispadra, az edzőre.

Összeségében elmondható, hogy sikerült megmenteni a meccset és legalább egy ponttal gazdagodtunk, de valamelyest felveti a kérdést, hogy mennyire tartja kézben a helyzetet ZZ. Többször látni lehetett a kiállítás után, hogy nagy brainstorming megy a kispadnál, de nem mert vagy nem tudott megfelelően belenyúlni a csapatba. Márpedig ebben az esetben változtatnia kellett volna, szerkezetileg és a feladatok ellátását is módosítania kellett volna.

Ja ezt majdnem elfelejtettem. Nektek erről mi a véleményetek?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!