A Real Madrid a BL nyolcaddöntőjében kétgólos előnyre tett szert olasz riválisával szemben. Ahogy azt a felvezetőben megjósoltam, a királyi gárda összekapta magát, és egy nevéhez méltó produkcióval szolgálta ki a közönséget. Örömmel tapasztalhattuk, hogy van még a tartalékban motiváció, bármilyen mélyre is kell nyúlni érte, ha nagyon kell, lehet számítani rá. Nézzük, melyek azok a vonatkozások, amiket érdemes kiemelni erről a mérkőzésről! Összefoglalunk.

Ahogy arra számítani lehetett, Zidane kezdője szinte pontosan a papírforma szerint alakult. Azért szinte, mert a szakma Lucas Vazquezt várta jobb oldali futóba – ha úgy tetszik Bale helyére -, de a francia tréner Jamesnek szavazott bizalmat. A Napoli Milik nélkül a legerősebb felállásában futott ki a gyepre Callejónnal és Albiollal, akik meg is kapták a nekik járó tapsot a Bernabeu népétől.

Már a sajtótájékoztatón elmondta Zidane és Modric is, hogy a meccs elejét szeretné megnyomni a Madrid, hogy az erőviszonyok tisztázva legyenek, és egy olyan nyomással induljon el a találkozó, ami tudatja a vendég Nápollyal, hogy ne sok jóra számítson. Ennek tökéletes kivitelezéséhez annyi hiányzott, hogy a meccs első fél percében Benzema egy kicsivel jobban helyezze a Ronaldo baloldali beadásából érkező labdát – és egy sokkoló góllal indulhatott volna a találkozó. Benzema kapáslövése a védő szorításában csavarodott kapura, de az összecsuklóban lévő Reina elképesztő reflexszel még bele tudott kapni, és megmentette csapatát a góltól. A vezetés nem lett meg, de a tény, hogy az első támadásunk nagyon komoly gólhelyzettel zárult, megadta a meccs alaphangját. A nyomás folytatódott, és a madridi fehérek rég nem látott akarással, sok mozgással, gyors passzokkal tartották a labdát az ellenfél térfelén. Nagyon jól nézett ki a meccs a hazaiak szemszögéből, ezért is taglózott le mindenkit Insigne 8. percben szerzett zseniális találata. Erről nyilván mindenkinek megvan a véleménye. Két állóképpel szeretném a helyzet megítélését segíteni.

Az indítás pillanata. Itt jól láthatjuk, hogy védekezésben nem vagyunk lemaradva, nem vagyunk csúszásban, ki vannak osztva az emberek, kecsegtető a Napoli szempontjából a szitu, a Realéból meg kezelhetőnek látszik. Igazából a csúszkát mindenki oda tolja, ahova akarja a két véglet között, hogy ez Navas hibája, vagy a csatár hihetetlen helyzetfelismerése. Nyilván mindkettő bizonyos mértékben, de nálam egyértelműen Insigne dicsérhető a meglátásért. Azért megjegyzem, ahogy José is kifejtette még meccs közben, hogy Navas kint bóklászásának megvannak a szakmai indokai, de ahogy az alábbi képen látszik, ha egy méterrel magának balra helyezkedett volna, egyrészről elképzelhető, hogy el sem vállalja a távoli lövést az olasz, másrészt, ha mégis, akkor elérte volna a labdát a kapusunk.

Szóval nem tudom 100%-osan felmenteni Navast, de tény, hogy az én nézőpontomból tényleg egy zseniális csatárteljesítmény.

A csapat nagyságát és mentális erejét jellemezte, hogy inkább feldühítette a gól, mintsem lelombozta volna. A fiúk is érezték, hogy itt a blogon kicsit túl lett parázva ez a meccs, a Napoli igazából nem sokat mutatott a félelmetes arcából. A letámadást folytattuk, melynek során szeretett Ramosunk megint begyűjtött egy teljesen felesleges sárgát mélyen az ellenfél térfelén egy kései belépővel. Középső védőként egy esetleges gól, vagy veszélyes kontra taktikai megelőzésére kellene tartogatni a bekapott sárgát, nem ilyenekre! Nem ragozom, úgysem fog már megváltozni, szeretnünk kell így is.

Szerencsére az igyekezetünknek viszonylag hamar gól lett az eredménye, már a 19. percben egalizált Benzema (biztos voltam benne, hogy be fog találni!), Carvajal tanítani való külis beadása nyomán. Az elfogult és a Barca veresége nyomán frusztrált, nyíltan katalán drukker indexes „újságíró” szerint ez egy szerencsés találat volt, és Albiol jegyezhetett öngólt. Nem engedte, hogy a tények tönkre tegyék ezt a jól kifundált, lelkére némi könnyebbséget hozó, és esti alvását pozitívan befolyásoló mondatát, hiába a sok ismétlés, hiába hivatalos jegyzőkönyv, hiába nem létezik más sajtóorgánum a világon, mely ezt öngólnak látta volna, ő tudja, hogy a világ/a bírói kar/az Illuminatti/az UEFA/a CES/és a saját szeme is összeesküdött a Barca ellen ellene, és sehogy máshogy nem egyenlíthetett a Real, csakis egy szerencsés öngóllal. Éljen az elfogulatlan „újságírás”!

Azt gondolom, annak ellenére, hogy döntetlennel mentünk pihenni, megvolt a játékunk, rá tudtuk erőltetni az akaratunkat az olasz gárdára, nem láttam olyan tényezőt, ami meggátolta volna a további góljainkat. Az élő csetben is egyöntetű volt a kommentelő szimpatizánsok véleménye, hogy nem lehet gond a folytatásban.

Szerencsére úgy jöttünk ki a második játékrészre, ahogy ilyenkor kell, megvolt az elszántság a csapatban, hogy időben eldöntse a fontos kérdéseket, hogy ezúttal ne a ráadásban kelljen 2 szívinfarktus között izgulni egy jó beadásért.

Egy jobboldali akció során Cé megverte a védőjét 1 az 1-ben (!!!), majd okosan visszagurított a 16-os előterében kézzel-lábbal integető Kroosnak, aki laposan eltette a labdát a bal sarokba, ahogy azt ő mindig is szokta! 2-1.

Ezen a ponton újabb dicséret illeti a Madridot, mert nem állt le, érezte, hogy meg van fogva a Napoli, nem tudnak mit kezdeni a letámadásunkkal, és növelhető az előny tovább. Itt a kis videó a 3. gólunk előkészítéséről. Tudatos és nagyon okos tolódással megvalósított letámadás, melynek végén Casemiro elővételezi a nyomás alatt lévő Koulibaly egyetlen valós passz lehetőségét, és elcsípi az átadást. Ebből indul az a letámadás, amit pont a brazil rombolónk fejez be egy nagyon jól eltalált jobbos bombával.

Kicsit sajnálhatjuk, hogy a befejező szakaszra alább hagyott a lendületünk, mintha mindkét gárda beletörődött volna az eredménybe, csak égettük a perceket, és vártuk a végét jelző sípszót. Sajnos az első cserénk kényszerű volt, Ramos meghúzódott és az a Pepe jött be helyette, aki nagyon nincs játékban, és valószínűleg már félig a kínai fizetésén jár az agya. Aggódtam kicsit, de alapvetően néhány pontatlan passzon túl nem volt nagyobb gond vele. Aztán jött Vazquez James helyett, majd Morata Benzema helyére, de a cserékkel valahogy nem tudott már frissebb lenni a játékunk. Talán úgy érezték már a srácok, hogy ez ellen a Napoli ellen elég lesz az a két gól előny márciusban. A meccs 3-1-es győzelemmel zárult.

A mérkőzés megmutatta, milyen az, ha Ronaldo és Benzema egyszerre játszik jól, és nem kell nettó emberhátrányról beszélni az esetükben.

Benzema nagyon akart ezen a meccsen, ezért dicséret illeti, de ha kicsit gonoszkodhatok, azt is láttuk, hogy ebben az életszakaszában nagyjából mire képes még, ha maximum közeli teljesítmény tesz bele a meccsbe. Neki már elég sok helyzet kell a gólhoz, vannak szituációk, melyekhez már nem elég a gyorsasága, és, ha őszinte akarok lenni, nem véletlen született meg már hosszú évekkel ezelőtt az „elbenzemázta” kifejezés. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy amikor a maximumot várjuk a jó öreg Karimtól, akkor mit kaphatunk még: hasznos mezőnymunka, viszonylag sok mozgás, fontos pillanatokban visszazárás, de kissé lassuló játék, és közepes helyzetkihasználás. Bocsánat a franciába szerelmes szurkolóinktól, de azt hiszem, ennél többet ő már nem nagyon tud beletenni. De egyezzünk meg abban is, hogy ezzel elégedettek lennénk, ha nem lenne jelentősen rosszabb a helyzet a meccsek döntő többségén. De a tegnap este miatt ne bántsuk, szerintem minden tőle telhetőt megtett.

Elsőszámú sztárunk, Ronaldo megmutatta, milyen lenne az a CR7 2.0, aki a csapat alá rendeli magát, és leteszi a társaknak a kiváló átadásokat, helyzeteket teremt, és gólpasszokat oszt. Nekem tetszene! vegyük észre, hogy Zidane megint kitette teljesen balra a portugált, és a régi szerepkörében kezdte a mérkőzést. Megvolt persze a szabadsága, fel is bukkant a pálya minden szegletén, de ha meg kellett volna rajzolni a felállásunkat, bizony ő tegnap balszélsőként állt oda a kezdő sípszóhoz.

Sokkal kevésbé volt rajta Benzema nyakán, és a játéka nagyrészt mellőzte az öncélú futballt, amivel hosszú hetek óta a legnagyobb hasznára volt a csapatnak. Nagyon szeretném ezt a Ronaldót látni hétről-hétre, de sajnos nem fogom. Hiába vállalt fontos szerepet ezzel a jétékkal a Napoli legyőzésében, sütött róla végig, hogy mennyire frusztrálja ez a szerepkör, az, hogy nem ő szerzi a gólokat, és a hármas sípszó utáni levonulásban a világ bánata ott volt az arcán. Egy szép, győztes meccs után. Nyilvánvaló, hogy a saját mércéjével, saját viszonyrendszerében ő úgy gondolja, hogy nem játszott jól tegnap, legalábbis nem ez az a helyzet, amiben ő lubickolni tud, és nem tudom képes lesz-e valaha arra, hogy átértékelje azt, amit ő egy sikeres futballistáról, egy jó teljesítményről gondol, mert nagy valószínűséggel enélkül csak elvétve fogjuk ezt a stílusú Ronaldót látni. Jó hír, hogy átfutva a reggeli spanyol lapok írásait, mindenki agyon dicséri őt, hátha ez is segít neki, hogy helyesen lássa a tegnap történteket.

A középpályáról szólva tetszett ez a négyes, Kroos rendre előrébb tudott kerülni, ami lhetővé tesz számára néhány lövést. Casemiro is nagyon hasznos volt, érzelmileg elviszi az embert a nagy gólja, de meg kell találnia az egyensúlyt, hogy mikor kell csak paraszti egyszerűséggel odagurítani Kroosnak, vagy Modricnak, és mikor kell neki magának egy hosszabb indításra vállalkozni. A védekező munkája megint csak megsüvegelendő volt. James munkája talán nem volt annyira látványos, de szintén sokat ment, védekezett, lefordult, inkább pozitívnak láttam. Tény, hogy jó pár szituációban (főleg Modrictól) nem kapott meg labdákat, amikor kecsegtető helyzetben volt. Lehet, hogy csak véletlen, de megtörtént. Jó pár ilyen eset után a képernyő perifériáján látszott az elégedetlenkedése, és most neki adok igazat!

The press on this goal kick is beautiful. pic.twitter.com/5jMCivV4QF

— Kiyan Sobhani (@KiyanSo) 2017. február 15.

Ez is szép példa a tudatos presszingre, de azt is látjuk, ha Modric észreveszi Jamest, ajtó-ablak helyzet lett volna.

Kroos kiugratásából a 73. percben akár gólt is szerezhetett volna a kolumbiai.

A hátsó taktusunkban most nem tudnék senkit kiemelni, ami legyen dicséret, hisz alapvetően jól teljesített mindenki. Páran nehezményezték, hogy Marcelo nem volt túl éles. Lehet, hogy nem játszotta élete meccsét, de sokat futott, megtalálható volt – most hadd ne ekézzem. Carvajal úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Fizikailag nagyon stabil, lepattannak róla az emberek, és ez számos párharcot eldönt. Futómennyiség ott van, és a beadásai gólt érnek – ahogy ezt láthattuk is! Varane kisebb hibákkal jó mérkőzést hozott le, stabilitásáért jár neki a pacsi. Ramosról nincs még hír, de reméljük nem súlyos a húzódása, ahogy megítélhető, egy megbízható színvonalat nyújtott, amíg pályán volt. Kár a sárgalapért! Pepe esetében féltem, hogy nincs játékban – ami igaz is -, de ennek komolyabb kárát nem láttuk.

Navas a bekapott gól miatt intejúvolható, de más szituációban viszont nagyokat védett, szóval nálam pozitív a kép.

Nagyjából ilyen meccsre számítottam, és a 3-1-es tippem is bejött. Kellenek ezek az éles csaták, ahol megvillanthatja igazi tudását a gárda, hogy a bealvósabb bajnokikon is tudjuk azért, hogy több van bennünk, csak ezt a fajta erős attitűdöt, ezt a magas koncentrációt lehetetlen minden meccsen felvonultatni.

Az is egy komoly képesség, hogy egy visszafogottabb teljesítménnyel gyűjti be a Real a 3 pontokat, csak kontroll alatt kell tartani a bajnoki meccseket is! Ezt már a hétvégén megmutathatják a fiúk az Espanyol ellen. Jöhet Isco, Kovacic, Morata, Vazquez, Mariano, Nacho, Asensio, ha 3-4 naponta játszunk, használjuk ki a keret mélységét! Utána úgyis a Valencia és a Villarreal jön szembe idegenben 4 nap különbséggel. Az erő legyen velünk!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!