A Real Madridról azt gondolná az ember, hogy a legjobb játékosokkal rendelkezik, a legmodernebb felszereltsége és körülményei vannak, és persze a legkiválóbb szakemberek dolgoznak a klub kötelékében. Mégis amikor belefutottam hetekkel ezelőtt abba a hírbe, hogy a Real el szeretne hozni egy az európai szűk elittől távol álló csapatból (Olympique Marseille) egy szakembert, akkor bizony értetlenül álltam hozzá. Ezzel valószínűleg nem lehettem egyedül, ezért nekiálltam utánanézni Antonio Pintus erőnléti edzőnek. Mint azóta tudjuk már munkába állt a Real Madridnál és fontos eleme lett a felkészülési időszaknak. Ugyan kellő időt rászántam, de mégse sikerült túl sok mindent találni róla, de azért nekiveselkedtem ennek a posztnak, hátha sikerül eloszlatni a ködöt a személye körül.

A labdarúgásban kezdetben nulla figyelmet fordíttottak az erőnlétnek, a játákosok fizikai felkészítésének. Csak szaladtak, gyűrték egymást és az egyik csapat végül több gólt jegyzett, mint a másik. Azonban elkezdett fejlődni a sportág, és megjelentek az újabbnál újabb elképzelések, ötletek, taktikák. Egy formáció bevált, elterjedt, majd tűzre dobták, mert megjelent egy újabb. Némely taktikák extra követelményt is támasztottak, ezeket úgy hívták életre a megfelelő kondíció szükségességét, mint síró csecsemő az édesanyját. Voltak előfutárok, de a legelsők között minden bizonnyal az a Viktor Maszlov áll, aki a ’60-as években irányította a Dinamo Kijevet. Olyan innovációk fűződnek hozzá, mint: 4-4-2-es formáció, letámadás és területvédekezés, valamint a felcserélhető szerepkörök. Belátható, hogy mindezekhez kénytelen volt kellő figyelmet szentelni a fizikai felkészítésnek is. Szintén a ’60-as években Helenio Herrara Interje is nagy figyelmet szentelt a kondició fejlesztésére, sőt egyes pletykák szerint Herrara odáig is elmerészkedett, hogy saját maga doppingolta különböző szerekkel a játékosait. Bárhogyan is volt, az számomra világos, hogy talán ők az elsők között kezdtek el igazán figyelni a játékosok állóképességére. A 70-es, 80-as években ez tovább fokozódott, míg mára odáig nem jutottunk, hogy a labdarúgók komoly atlétaként is megállnák a helyüket. Nagy sikerek, győzelmek el sem képzelhetőek már a kiváló fizikai állapot nélkül. Elég ha csak az Atleticóra gondolunk, hiszen a matracosoknál egyenként lazán lefutnak meccsenként 11-12 kilómétereket.
Így jutunk el addig, hogy a Real Madrid az elmúlt néhány évben bizony meggyűlt a baja a sérülésekkel. És valljuk be, nem mindig volt az az érzésünk, hogy a kondi rendben van. Ennek orvoslására érkezett a sok tapasztalattal rendelkező Antonio Pintus.

Az olasz szakemer az ACD Settimo csapatában kezdte meg a pályafutását 1986-ban, mint fitnesz edző. ’91-ben felkerült a Juventushoz, ahol kezdetben egyszerre felelt az első csapat és az utánpótlás kondíciójáért. 1990-ben Trappatoni távozott és Lippi érkezésével csak az utánpótlással kellett foglalkoznia. A következő évben ismét felkerült az első csapathoz, majd Zidane érkésével egészen ’98-ig ott is maradt. Zidane soha nem a fizikai adottságairól volt híres, de Torinóban sokat fejlődött az erőnléte, amiben nagy szerepe volt Pintusznak (bevallása szerint). Vialli révén 98-tól 2000-ig a Chelsea-nél tevékenykedett. Aztán rövid időre az Udinesé-nél is megfordult, de a következő jelentősebb állomása 2001-től 2005-ig a Monaco volt. A francia csapat 2004-es nagy sikerében (BL döntőbe került) is részt vállalt. Ezután 2006-ban visszatért 1 évre a Juventuszhoz, de ez idő alatt 150 izomsérülés volt, ami kapcsán bizony az olasz szakember felelőssége is előkerült. 2008-2010 között ismét Anglia, a West Hamnél eltöltött évek után Deschamps révén került a Marseille-be.

Ahogy a fentiekből kiderül, Pintus sok csapatot és több országot is megjárt, ami saját bevallása szerint is sokat tett hozzá a fejlődéséhez, mert mindenhol tanult valami újat. Különböző körülmények és szokások mellett kellett végeznie a munkáját. Volt alkalma fiatal suhanctól az idős veteránig, gyengébb képességűtől a sztárig együtt dolgoznia. Így nem illetődik meg a Real játékosai között sem. Sőt ahogy a hír foszlányokból hallani lehet, egyből igen kemény edzésekkel köszönt be a felkészülési időszak alatt.
Judó és atlétika edzőként is tevékenykedett, de szerencsére maradt a labdarúgásnál. Ugyanakkor mindezek megjelennek munkájában is, hiszen játékosait atlétaként kezeli, így ennek szellemében dolgozik, mindig azon van, hogy a maximumot hozza ki a játékosokból, sőt el is várja játékosaitól. Maximalista hozzáállása mellett hisz a megfelelő megelőzés, felkészülés és reagálás hármas fontosságában.

Mindezek alapján úgy hiszem, hogy Zidane jó szakembert hozott a klubhoz, aki a kihívásokhoz mérten fogja felkészíteni a csapatot. Vele megoldódhat a sérüléshullám, amely az elmúlt években igen nagy kellemetlenségeket okozott az edzőnek, és persze nekünk, szurkolóknak is. Végre talán nem egy-egy játékos felépülésével kell foglalkoznunk a nagy téttel bíró mérkőzések előtt, hanem „nyugodtan” várhatjuk azokat

Oszd meg a posztot, ha tetszett!