Oly sok játékos játszott szeretett csapatunkba, és ezek közül nagyon sokan verekedték be magukat a kedvenc játékosaink közé is. Nem csupán azért, mert fehérben játszottak, hanem valami furcsa érzés töltött el minket, mikor őket néztük a tv-ben. Rajongás. Igen, ezaz! Ez lesz az! Rajongtunk értük. Rajonghattunk a képességeikért, az ámulatba ejtő cseleikért, a trükkökért, de rajonghattunk úgy, hogy különösebb okunk sem volt rá. Nem tudtuk megmondani, hogy miért, nem volt a legjobb, szép se volt, még talán elbóbiskolt a kispadon is, de még is rajongtunk érte. Most, Karácsony alkalmából összegyűjtöttük Nektek a mi kedvenceinket, és sok szép emlék, videó kíséretében elmondjuk, hogy miért is Ők, a mi kedvenceink!
A játékszabályok egyszerűek:
A poszt terjedelme miatt több felvonásban olvashatjátok majd, első körben a kapus(oka)t és a védelmet neveztük meg, majd jön a középpálya, majd végezetül a támadók, plusz a ráadás.
a Jópasi, a Disznó, az Igazi, a Mágus, a Kapitány
IronRock:
Casillas: magyarázni nincs miért. A Kapitány, San Iker, akinek a Kilencediket köszönhettük, a padról beugorva.
Michel Salgado: Nem volt olyan gyors mint Roby Carlos, nem is tudott úgy lőni. De minden meccsen felszántotta a pályát a jobbszélen, ha az ellenfél játékosa lettem volna, utáltam volna ellen játszani. Mindig ott lihegett a nyakukba, mindig kérte és megjátszotta a labdát, labdavesztésnél se bambult hogy mi van, hanem rohant hátra. Carvajal csereként méltó utódja lesz.
Hierro: Ahogy távozott tőlünk, azért Péreznek sokszorosan is a qvaannyát. Nagyon tudott a védelemben helyezkedni, szögleteknél negyed gólt ért ha ő ment fel fejelni, a szabadrúgásai pedig…priceless.
Ramos: A méltó Hierro utód. Karizma, szenvedély, tartás. Néha elsodorja az indulat, de a Real Madrid ma nem lenne az, ami, ha Sergio Ramos nincs.
Roberto Carlos: Magyarázni se kell. A Balos Bombák Királya. Ha ő állt a labda mögé, nem csak a kapusok reszkettek, hanem a sorfal tagjai is. Mert ha egyszer ő valakit eltalált, annak KO lett a vége. Felszántotta a bal oldalt, ellenfélként rühelltem volna ellen játszani. De nálunk volt.
Casillas – Michel Salgado, Hierro, Ramos, Roberto Carlos…
Maverick:
Casillas: A feladat az volt, hogy állítsuk össze az álomcsapatunkat azokból, akiket láttunk játszani habfehérben. Mivel a szóban forgó 18 év tetemes hányadában Casillas állt a kapuban, egy percig nem lehet kérdés, hogy őt illeti meg az a pozíció.
Michel Salgado – Nem hiszem, hogy sokan fogják választani a szőke bekket, de nálam nem volt vita tárgya az ő helye. Az egyik legnagyobb madridistának tartom, aki mindig 100%-ot nyújtott, szívvel-lélekkel hajtott. Robi Carlos mellett persze nehéz volt feltűnőt alakítani szélső hátvédként, de a klasszikus ‘wingback’ első képviselői közé tartozott, aki az utolsó pillanatig segítette a csapatot.
Ricardo Carvalho – Extraklasszis védő volt! Nem volt gyors, de félelmetesen tudott helyezkedni, nagyon sok esze volt ehhez a játékhoz. Ő az egyik olyan játékos, akit úgy 5 évvel korábban kellett volna megszerezni… Amikor aláírt a Chelsea-hez nagyon elkeseredtem, mert alig vártam, hogy fehérben lássam a portugál válogatottban rendszeresen bámulatosan játszó védőt.
Ramos – Ramos a csapat szíve. Még kölyökként kijelentette, hogy egyszer a Real kapitánya lesz, és tessék… Nálam akkor is kezdene, ha minden meccsen lőne egy öngólt. Egyszerűen más a légkör, ha a pályán van. Néha bolond, néha hibázik, néha túlpörög… de ránézek, és már futnék is ki a gyepre a TV-készülék elől. A Tizedik vagy 50%-ban az ő érdeme – nem csak a 93. perc, hanem a Bayern elleni teljesítménye miatt is -, és a sors által futball pályán szolgáltatott egyik legnagyobb elégtétel az égbe lőtt tizi után.
Roberto Carlos – Ha nincs Roberto Carlos, akkor jó eséllyel én sem írom ezeket a sorokat. Nem lehetett nem imádni a pokoli erő birtokában is mindent játszi könnyedséggel vevő brazilt. Én miatta lettem foci- és Real-rajongó. Órákig lehet videókat nézni róla, de én most csak az egyik kedvenc gólomat vágnám be ide:
Casillas – Salgado, Carvalho, Ramos, Roberto Carlos…
Sultan
Casillas – Salgado, Hierro, Ramos, R. Carlos…
Nemigen kell túlmagyarázni.
Casillasnak nagyon sokat köszönhet a klub és viszont. Nagy kár, hogy nem tudta, hogy kell elbúcsúzni.
Salgado egy olyan csupa szív játékos volt, hogy ennyi év távlatából is úgy emlékszem rá, hogy épp becsúszva szerel. A támadásokhoz talán kevesebbet tett hozzá, de fénykorában hátul nagyon stabil volt, és feltétlen madridizmusa elkötelezettsége példamutató lehet a maiaknak is.
Hierro, azaz a Lokomotiv. A becenevében minden benne van. Ha kellett, vezér volt!
Ramos megérdemli a helyét. Ha a piros lap faktort időben levetkőzte volna, akkor mindenki csak a Tizedik hőseként emlékezne rá. Fontos a jelenléte a pályán.
R. Carlost azért tettem be mert magyar anyától van gyermeke, mert olyan játékos, akiben a technika, a sebesség és a lövőerő így egyben megvan, tán évszázadonként születik néhány. Soha nem láttam úgy fosni sorfalban embereket, mint amikor Carlos állt oda a labda mögé.
Realpats:
Iker Casillas: A 2002-es BL-döntőben, César sérülése után beállt egy tejfelesszájú gyerek a Real Madridba és hatalmas védésekkel segítette hozzá a csapatot a 9. BL trófea elhódításához. Majd tíz éven át rendíthetetlen bástyaként őrizte a Real kapuját. Sajnos az utolsó két éve már eléggé csúfosra sikerült, de elvitathatatlan a helye a saját kis kezdő tizenegyemben.
Sergio Ramos – Kénytelen vagyok kitolni jobbhátvédbe, mivel Salgado, mint gyenge láncszem maradt meg az emlékezeteimben, Carvajal pedig még nincs azon a szinten nálam, hogy bekerüljön egy ilyen válogatásba, a többiek meg a futottak még kategória. Mivel Ramosra kezdetben amúgy is ebben a pozícióban számítottak, így könnyedén meg is tehetem. Igaz sokáig nem voltam vele kibékülve, volt olyan időszak is, mikor szívem szerint elzavartam volna a csapattól, de a 2014-es nagy BL-menetelés alatt végképp meggyőzött, hogy madridista a szíve és küzdeni tudásban is az élen jár.
Hierro: Mikor szerelembe estem a Real Madriddal ő volt a kapitány. Lenyűgözött, ahogy össze tudta fogni a védelmet. Távozása után Helguera teljesítménye is jelentősen visszaesett. Azóta is tartom, hogy egy középhátvédnél van a legjobb helyen a csapatkapitányi karszalag. Ezért is örülök most, hogy Ramos-hoz került.
Pepe: Hogy nekem is legyen egy meglepetésemberem. Sokkal stabilabb védőnek tartom Ramos-nál, kevésbé forrófejű, még ha nem is így indult madridi pályafutása. De a Getafe elleni kirohanása már nem most volt, azóta pedig még sárgalapot is csak elvétve kap. Igaz ő sem a régi már.
Roberto Carlos: Na hát őt már semmiféleképpen nem lehet meglepetésembernek nevezni. Kevés olyan madridista létezik szerintem, akinél nem szerepel a neve egy ilyen összeállításban. Marcelo nagy balszerencséje, hogy RC azonos poszton játszott vele, ellenkező esetben most ő is kihagyhatatlan ember lenne.
Casillas – Ramos, Hierro, Pepe, Roberto Carlos…
BawJose:
Iker nem kérdés, bármennyire is gyatra volt az utolsó szakasza szeretett klubjában, mégiscsak ő San Iker – nekem mindenképpen.
Carvajal egy fokkal (kettővel?) jobb technikailag, mint Míchel Salgado, lelkesedésben, odaadásban mindkettő ott van a szeren. Rossz vicc Danilo Dani helyén.
Ramos, aki az első meccsein nálunk kényszerből még védekező középpályásként igyekezett működni, idővel világklasszis jobbhátvéd, majd a világ legjobb középhátvédje lett. Paolo Maldini visszavonulása után nyilatkozta, hogy ha a Milan jót akar magának, igazolja le Ramost. Lehet, Maldini ért valamit a focihoz?
Hierro, a Vasember. A trabant. A kapitány. Sőt, a KAPITÁNY. Lehet, hogy benne volt a hiba a játékában (amúgy kinek nincs?), de ő volt az, akihez a többiek igazodtak. Meg ne feledjük a szabadrúgásait. Hallod, te portugál hotelmágnás!?
Robi Carlost kell indokolni? Kell? Raúl Bravo csak nem lehet… A fent említett Maldini mellett minden idők legjobb balhátvédje a mozsárágyú, aki gyakran büntetett.
Zizou:
Casillas-Sergio Ramos, Hierro, Cannavaro, Roberto Carlos…
Cannavaro: Sajnos nem volt sok jó középső védő a Real Madridnál, az elmúlt 15 év során, de az olasz világbajnok mindenképp a jobbak közé tartozott.
A többiekről újat nem tudnék mondani, azt hiszem itt lesz a legkevesebb eltérés.
Norma_va
Casillast, azt hiszem nem érdemes magyarázni. Nagyon sajnálom, hogy távoznia kellett(?). Én gyermeki ártatlansággal hiszem, hogy ez a világ képes még öregedő klublegendákat visszavonultatni, de nálunk ez amúgy sem volt hagyomány, manapság meg méginkább megy ki a divatból…
Iker, Raúl és Ramos. Számomra ők testesítették meg a Realt. Bennük látom/láttam azt, hogy egy életen át képesek lennének harcolni a címerért, és ez nálam mindennél többet ér. Sajonos ma már hármójukból csak egy maradt, és jobb híján (még), Sergiót rakom jobb bekknek.
Carvalho: Nem volt már virgonc ifjú, amikor hozzánk jött, de mindenképpen belopta magát a szívembe. Nem kellett bizonyítania a tudását, sőt nem gondoltam volna, hogy komolyabb szerepe lesz, inkább hittem 3. számú védőnek, viszont amikor összeállt Mou alatt a Ramos, Pepe, Carvalho trió, csak bámultam. Szvsz az egyik legjobb védelmünk volt hosszú idők után. (igaz, nem volt magasra rakva a léc)
A párján sokat gondolkoztam. Pepe, Helguera, Hierro és Varane… Mind a négyüket szeretem, de azt a bizonyos pluszt nekem Helguera adta. Nem tudom megmagyarázni miért.
Marcit nem lehet nem szeretni, viszont Robi Carlost meg nem szabad innen kihagyni. Részben miatta lettem én is madridista.
Casillas – Ramos, Carvalho, Helguera, Roberto Carlos…
Minden olvasónknak és családjának kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Folyt. köv.
A reálos Valverde végre újra a kezdőbe került, miközben az Atletic Bilbao edzője, Ernesto visszavonulása…
Ha nem is elsősorban nekünk, de rég nem látott izgalmakat hozhat a kieső zónában az…
Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi hetek híreit, az erkölcsi, sportszakmai és a személyes…
Ahogy a nagy klasszikus mondja, innen már megvagyunk, mi már csak egy sört kérünk! A…
Eljutottunk oda, hogy akinek nincs kedve, már nem is játszik idén. Mbappe sérültet jelentett, de…
Egyben bízhatunk, hogy a Betis még nálunk szarabb formában van, az elmúlt 5 meccsükből a…