Hogyan b.sszuk el a fegyelmet egyetlen döntéssel, első lecke

„Nincs türelem?” „Ki várt ennél jobbat?” Ugyan… Szerintem ennek a türelemhez semmi köze. Kicsit olyan ez, mint amikor a Barca nyer valamit és válaszul az egyszeri Madrid drukker jön a 15 BL győzelemmel. Egyiknek semmi köze a másikhoz…

Abszolút önálló entitásként kezelem a Rayo elleni láblóbázást, nem elvitatva az eddigi jó sorozatunkat. Egy elvesztegetett lehetőségnek látom, és borzasztóan sajnálom, hogy nincs eszköz Xabi kezében arra, hogy egy ilyen meccsbe életet tudjon lehelni. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy erre csak ráerősített a Vini – csere – hiszti. Szóval magának főzte ezt a híg levest Alonso, most már kénytelen lesz meginni!

Ha én lennék az edző, és lakótelepi kis stadionban kell játszani, azt mondanám a fiúknak, hogy menjetek ki és toljátok meg úgy az első 15 percet, mintha nem lenne holnap. Hiszem, hogy HA ebben mindenki partner lenne és odateszi magát iszonyat labda nélküli mozgással, beindulásokkal, komoly proaktivitással, akkor meg lehet ebben a periódusban szerezni a vezetést, ami több szinten egészen más meccset eredményez a maradék bruttó 80 percre. Lehet kontrázni, labdát tartani, időt égetni, cserélni, stb. Megalapozna egy olyan attitűdöt a találkozóra nézve, ahol kirajzolódna egy „verhetetlen” gigász és egy életéért küzdő kiscsapat. Ezerszer láttuk, mennyire nehéz egy szarul elkezdett meccsen változtatni. Az biztos, hogy sokszorosan nehezebb, mint jól elkezdeni. Párszor már felhoztam Dárdai Pál egyik válogatott meccs eleji fontos mondatát. Menj ki, és minden erőddel arra koncentrálj, hogy megnyerd az első párharcodat, majd folytasd ezt… mert csak ebből lehet bármit folytatni. 

Sajnos hatalmas és számomra teljesen érthetetlen a Vinicius csere közbeni/utáni pofázásának kezelése. Ezt másnap kell lerendezni higgadtan. Leülni vele, elmagyarázni, hogy miért káros a keretre, az egész klubra, a csapat PR értékére és miért nem akarod ezt soha, de soha még egyszer tapasztalni. Majd megértetni a játékossal, hogy a klubnak fizessen be 100.000 €-t az okozott kárért. A játékostársai felé pedig azzal tartozik, hogy a következő meccsen a keretben sem lesz! És más valaki, valakik kapják a 90 percét, akik ugyan annyira szeretnének pályára kerülni, és ugyanolyan elánnal edzenek. Ezzel Xabi egy polccal feljebb helyezte volna magát azon játékosok fejében, akik eddig azt hitték, hogy haverjuk. Másrészről elfojtotta volna még a lehetőségét is annak, hogy valaki azt képzelje, hogy ő nagyobb ennél a klubnál, vagy bármelyik játékostársánál. Kurvára meg kellett volna húzni a határt, hogy ki, mit engedhet meg magának! 

Ehelyett az történt, hogy Xabi azóta lényegében sokkal szarabb teljesítmény mellett se’ meri lecserélni Viníciust, és élő példáját szolgáltatta annak, hogy a játékos az isten, és következmények nélkül lehet szar, pofázhat vissza, vagy bulizhat előző este. Jelenleg nem a pályán nyújtott teljesítmény alapján kapják egyesek a játékperceiket! Didaktikailag egy hatalmas öngólt lőtt Xabi, és sajnos élek a gyanúperrel, hogy ennek hosszabb távon is lesznek hatásai. Sajnos ez a szituáció hihetetlen gyenge kézzel lett kezelve. Capello a lelátóra b.szta Backham-et, majd Solari Bale-t, volt vér a pucájukban, volt karakterük, és respektjük is. El tudod képzelni, hogy Simeone, vagy akár egy Klopp alatt ilyen lagymatag fost karba tett kézzel nézne az edző, a közönséggel viccelődve? Mert ezt tette Alonso az első félidőben. A Leverkusen és a Real Madrid közötti hatalmas különbség az, hogy a Kúsenben egymásra voltak utalva a „közepes képességű” futballisták, és a rendszer tette őket naggyá és CSAPATTÁ. Xabi tudta hozni a rendszert. Ők pedig úgy szolgálták ezt a rendszert, hogy a részévé váltak, tudva, hogy csak egységesen, folyamatosan beletett melóval vezet előre. Ez volt az esélyük a sikerre.

Míg a Madridban sokkal képzettebb, magasabbra sorolt egókat kellene kordába tartani, és megértetni velük, hogy alárendeljék magukat a csapatnak. Ha Vinícius (ok, nem egy észkombájn, de hátha) kap egy leckét arról, hogy jobban tisztelje a klubot, de legfőképpen a csapattársait (esetleg ne csak külön kérvényre passzoljon a saját oldali szárnyvédőjének), akkor nem biztos, hogy olyan egyértelműen gondolja azt később, hogy a szemben érkező két csapattársa ellenére is, neki, aki háttal kapunak érkezik a labdára, JÁR a lövés lehetősége. Amit persze kicsavart helyzetből alaposan elbaszott. Szélsőséges gondolat, hogy akár a meccs ment el ezen? Igen, de mégis lehetséges.

Mondhatjátok, hogy belemagyarázás, de kicsit olyannak érzem, hogy a kovács nem verte be jól a patkószöget, és a sor végén a haza elveszett. Sajnálom, de Vinicius egy zárvány ebben a csapatban, bármilyen képességei is vannak, ha Xabi továbbra is ilyen gyenge kézzel bánik a brazillal, az neki is, és a csapatnak is nagyon sokba kerülhet. Meggyőződésem, hogy Vinicius az ő első leckéje a Madridban, és meg kell oldania, ha tovább akar lépni. Most ott tart, hogy a jó tanuló kapott a naplóba egy nagyon csúnya, tintás egyest. Nem tragédia, de lehet valami csúnyának is a kezdete. Már tudnia kell, hogy ez nem a Leverkusen, és keményen el kell kezdenie gyúrni, hogy ne legyen rá nagy ez a kabát. Bele kell erősödni, amíg nem késő. És ennek semmi köze a türelemhez…