La Liga 38/38: dupla búcsú, és gólpasszok Mbappénak

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy napok óta Modric és Ancelotti méltatását olvasom a közösségi platformokon, nagyjából mindenki ugyanazt mondja el, ugyanolyan felütéssel. Abszolút megérdemlik, de annyira töményen ömlik ránk, hogy kicsit már sok. Jogos, hogy ezt most lehet megtenni, nyakunkon az utolsó meccs, búcsú a Bernabeutól és Ancelottitól, Modriccsal ugye még találkozunk a Klub Vb-n.

Először is nézzük meg ezt a Soci elleni hazait, az eredmény nem érdekel, de kell egy Mbappe gól, vagy legalább annyi, amennyit Szalah is szerezne a Pool utolsó bajnokiján, vasárnap 17-től a Crystal Palace ellen. Amúgy a PL finálé brutál lesz a BL-t érő helyek tekintetében, 5 csapat van 1 ponton belül… érkezik a dráma!

Búcsú

Nem állok be a sorba, és igyekszek rövid lenni, és objektív. Hadd kezdjem Ancelottival. Egyértelmű, hogy nem a modern futball embere, hanem a kiemelkedő képességű játékosok hatékony menedzsere. Maga is elmondta nem egyszer. A védelmet és a csapatvédekezést meg kell szervezni, de támadásban hagyni kell a kreativitást érvényesülni, és nem keretek közé szorítani a tehetséget. Ez addig működött, amíg megvolt hozzá a keret minősége. De ezen belül is gyakran szidtuk Carlo kezdő 11-ét, és a kései cseréit, az alap játékosok csapágyasra játszatását. Nehéz megmondani milyen mértékben játszott szerepet ez a gyakorlat a rengeteg, utóbb már súlyos sérülésekben, de abban biztos vagyok, hogy hozzájárult. Mintha kicsit Pintus is elvesztette volna a fonalat az elmúlt 2 évben. Vagy csak nem hallgatott rá Ancelotti.

Többször felidéztem Ancelotti első regnálását követő posztomat, melyben arra a következtetésre jutok, hogy a leszállóágban lévő Gareth Bale csapnivaló formája ellenére történő folyamatos kezdetése jelentős szerepet játszott a csapategység szétesésében és az öltöző, majd a vezetőedzői poszt elvesztésében. Azt gondolom, hogy Ancelotti elképesztő kupa gyűjteményének összeállásában nagyobb szerepe volt az általában „világverő” keretének, mintsem az ő zsenialitásának, vagy edzői kompetenciájának. A minap került szóba baráti körömben, hogy Ancelotti a legnagyobb olasz edző volna. Meg kell mondjam, nálam az utóbbi évtizedben Ranieri teljesítménye, hatása a csapata helyezésére jobban meggyőzött. Amit a Leicesterrel művelt, meghódítva a PL csúcsát, és amit idén a Rómával véghez vitt, nálam szakmailag jelentősen többet ér. Ancelottit jobban kedvelte a sors, jobb ütemben került a nagy csapatokhoz és a Reallal még némi szerencséje is volt. De alapvetően jó szívvel fogok rá gondolni, mert a Real Madrid egyik hihetetlen évtizedében dirigálta a csapatot – legalább néha hallgatott a fiára. 😉 Itt jegyzem meg, hogy a brazil válogatott megújítását rá bízni SZERINTEM hiba volt, az első, hogy a tapasztalt öregeket visszahívja, és nyoma sincs a fiatal tehetségek beépítésének. Hogy fog így megújulni a Celesao? Sehogy… De ezt majd együtt meglátjuk! Cáfoljon rám!

Modric egészen más tészta! Képtelen vagyok róla valós objektivitással beszélni, nem kevéssé azért, mert 46 éve igazolt le egy vidéki kis csapat a serdülőbe, és az első perctől, a mai napig „Modric” voltam. Sajnos nem minőségben 🙂 (vagy nem mindig) csak poszt tekintetében. Irányítót játszottam egész életemben és mindig ezt a pozíciót tartottam egyik legfontosabbnak. Ez a pozíció az, amiből fejben, mentálisan nem lehet kiöregedni, mert csak egyre jobb leszel benne. A gondot a fizikum jelenti, a két görbe ellentétesen mozog. A tapasztalat halmozódik, egyre jobban tudod mit kell csinálni, de fizikailag egyre kevésbé tudod megvalósítani. A legjobbak, a genetikailag legszerencsésebbek így 40 felé is jók még. Maldinik és Modricok nem születnek minden bokorban. Kivételes és szerencsés pályafutás volt a Modricé, melyben egy vállveregetés jár Mourinhónak is, aki meglátta benne a szunnyadó elképesztő potenciált, és mindvégig higgadt nyugalommal állította, hogy Modric legenda lesz Bernabeuban – és igaza is lett! Kellett ehhez az iszonyat meló és lelkierő, amit Luka beletett, a polgárháború sújtotta Zadarból a vézna kis srác olyan lábat edzett magának, ami pl. ebben a szezonban sem sérült meg. (Arda Güler a másik, aki nem szenvedett sérülés eddig.) Sosem voltak botrányai, magánélete a családé volt, professzionalizmusa a futballé. Mi pedig végignézhettük, ahogy kedvenc csapatunk 10-eseként varázsolt. Szerencsések vagyunk.

A Bernabeu népe ma délután láthatja utoljára és búcsúzhat el tőle. Amit elért, konkrétan egyedülálló, hisz ő a Real Madrid egy és egy negyed évszázados történelmének legtöbb kupát nyert játékosa. Egy legenda. Nem úgy, ahogy más kiöregedett jétékosokat nevez a klubja legendának. Ő valóban az. Az maga a történelem, ahogy 2014-ben bekanyarította azt a szögletet Ramos fejére. Vagy ahogy Rordygo lábára odatette a semmibe azt a külsős passzt a Chelsea ellen. Ezt mi reálosok SOHA nem fogjuk elfelejteni, és nem lesz olyan habfehér BL összefoglaló, amiből ezek kimaradhatnának. A futball történelem részévé vált.

Miközben nézve ezeket a videókat azért összeszorul a torkom, tényleg az tűnik a legfontosabbnak, hogy ennek a legendás évtizednek a szemtanúi lehettünk. Nemrég hivatkoztam a komment szekcióban a Crystal Palace idős szurkolóját, aki 70 évet várt a klub első trófeájára, hát srácok, azért ehhez képest brutál módon el vagyunk kényeztetve. Minden évben más a Real, de most úgy érzem, hogy kicsit vastagabb az a vonal, amit ma húzunk meg, és lesz előtte, meg lesz utána.

Ma 18:15 körül azt gondolom, hogy végetér egy korszak. Elbúcsúzik egy korszakos gárda utolsó mohikánja (igazából Carvajal lesz az, de erősen kétséges, hogy az ő karrierje hogyan folytatódhat), jön egy új, pragmatikus edző, Mbappe már az új Real Madrid sztárja, ahogy a védelem, a rendszer is egészen más lesz. Új fejezet kezdődik, amiről azt reméljük, hogy sikeres lesz, de mindenképpen egy úr érát jelöl meg.

Álmomban egy horvát kötőben vagyok, kötöm el kis horgászhajómat a kikötő bikáról, Modric jön, kezében egy horgászbottal. Kemény tonhalas bot lesz, nagy multi orsóval. Fellép a fedélzetre, szó sem kell, csak mosolygunk, és a beröffenő motorok duruzsolása mellett fordítom a kormányt a még fel sem kelő nap helyén megjelenő hajnalpír felé. Enyhe, sós szellő, egy forró nyári nap korai nyitányaként, sirályok zaja és a végtelen horizont. Valahogy így… Kösz mindent, haver!

Kezdés 16:15!