Medvepuszi

Véget ért az őszi menetelés (papíron) legnehezebb része, amelybe ugyan belerondított egy válogatott szünet, de azon kívül, tulajdonképpen szeptembertől egészen mostanáig 3 naponta jöttek a megpróbáltatások. A Real Madrid állta a sarat ez idő alatt és a 13 lejátszott mérkőzésből 10-et sikerrel abszolvált (Girona meccs még hátra volt, az írás pillanatában, azóta készült rövid összegzés itt). A három nyeretlen találkozóból döntetlent ért el ellenünk az Osasuna és a Sahtar, legutóbbi BL meccsünkön pedig a szezonbeli első vereségünket szenvedtük el Marco Rose Leipzig-ja ellen.

Lipcsei vereség rövid összegzése:

Erről a meccsről végül nem készült összefoglaló, mivel egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a meccs kontextusát, azaz, hogy a Real Madrid számára ez egy valódi tét nélküli találkozó volt, mint ahogyan az ezt (170 nappal) megelőző, Atlético Madrid elleni vereség is, amikor a blancók már bajnokként kocogtak egyet.

A Lipcse ellen nekem, személy szerint Camavinga teljesítménye volt az egyetlen lényeges dolog. Preduardo nem játszott kiemelkedően, de nem is okozott csalódást. A minta, amit a válogatott szünetben róla készült posztban megírtam, folytatódik, vagyis Carlo Ancelotti egy kreatívabb szerepkörben számít rá. Ez idáig Kroos helyén próbálgatta, a Lipcse ellen viszont Modric szerepkörét kellett felvennie.

Camavinga jelenlegi készségeihez nem ez a futball illik a legjobban, viszont egy 19 éves játékosnál nem azokat a tulajdonságokat kell fejleszteni amikben alapból jó – Cama esetében dribbling, nyomástűrés, védekezés, labdacipelés – hanem azokra kell helyezni a hangsúlyt amikben fejlődésre szorul (döntéshozatal, progresszív passzok, játékszervezés). Pláne a szezonnak ezen szakaszában. A sorsdöntő meccseken persze mindig a legjobb arcát kell mindenkinek megmutatnia.

Mivel a Real Madrid egy észszerűen működtetett futballklub, ezért Camavingának meg tudja teremteni Ancsa azt a nyomásmentes közeget, amiben Preduardo nyugodtan fejlesztheti a képességeinek azon részét, amiben gyengébb.  Ezért dobja be Ancsa a meccsek későbbi szakaszában, illetve ilyen, tét nélküli meccseken. Camavinga még jobb lehetett volna, azonban a taktikai séma kicsit hátráltatta is, amit VIC kommentelőnk tökéletesen észrevett.

Celtic

A hadjárat zárásaként a Celticet fogadjuk a Bernabéuban, keretbe foglalva ezzel az őszt. Postecoglou mester, a stílusos futballját ezúttal a Bernabéu népe előtt prezentálhatja. Az idegenbeli meccs felvezetőiben bemutattuk, hogyan sikerült Ange-nek elgondolásaihoz illő, futballjához szükséges profilú, szinte aprópénzért szerződtetett játékosokból felépíteni az új Celticet.

Ange a Celtic Parkban igazi daliás baka módjára meccselt (nesztek, magyaros írás 🤣), és ment dalolva bitófára őszinte futballjával. Szemrehányás azonban nem érhette, mivel tökéletesen megfogalmazta azon meccs előtti interjújában a célját.

„Mi értelme lenne elfordulni attól a stílustól, amivel sikeresek vagyunk eddig?

Most végre egy európai topcsapat ellen mérhetjük fel hol tartunk, hogy mire elég a focink a legjobbak ellen.

Nem most fogunk kármentésre játszani, abból nem tudnánk tanulni, nem lenne semmi értelme a jövőnkre nézve.”

Ehhez is tartotta magát, és a Celtic fél órán keresztül játszotta azt, amit tud. Nagy intenzitással, motiváltsággal hajtottak és az Angeball minden elemét felvillantották. Még ha letámadásuk nem is igazán működött (PPDA 22), sikerült 1-2 veszélyes helyzetet teremteniük, kecsegtető kontrákat vezetni, illetve egy kapufát is lőni. Voltak olyan periódusok az első félidőben, ahol az ő akaratuk érvényesült, ezt pedig az ellenfeleink közül nem sokan mondhatják el magukról idén.

Ange mester az odavágós tervét működésre tudta bírni gyengébb minőségű játékosokkal is, azonban épp a minőség hiánya volt az, ami a végül a vesztét eredményezte. Gondolok itt pl. Maeda 46. perces elpuskázott ziccerére, ami után a Celtic megrogyott és már nem is tudtak talpra állni.

„Minden rendszernek megvannak a maga rizikói, teljesen kockázatmentes rendszer nem létezik.

Viszont, néha a kockázattal együtt nő a lehetőség is egy kiugró eredmény elérésére.

Mindig benne van, hogy megbotlasz, ha így lesz leporoljuk magunkat és megyünk tovább. ” – Ange Postecoglou

Celtic kaliberű klubnál ez a felfogás teljesen helyén való szerintem. Topcsapatnál, ahol az elvárások magasabbak, nem árt megoldásokat találni, ha a kockázat meghalad egy bizonyos kategóriát és már inkább sebezhetővé tesz (Klopp-TAA).

Érdekes lesz megfigyelni, hogy ezúttal Postecoglou mester meg fogja-e próbálni a Real Madrid erősségeit mérsékelni, a saját erőiket jobban beosztani, vagy ismét identitásához hűen fog beleállni a mérkőzésbe (valószínűleg utóbbi). Ha az első meccsen azt mondtuk, hogy nincs veszíteni valójuk, akkor az erre a meccsre sokszorosan igaz. Nem lesz semmiféle nyomás rajtuk, ami a Celtic támadóira pozitívan hathat.

Jobb helyzetkihasználással akár működhet is az Angeball, de azért nem zárom ki azt az eshetőséget sem, hogy a meccset egy következő tesztfázisnak tekinti majd a görög-ausztrál Teddy Mackó, hogy kitapasztalja, mennyire kell egészséges mértékben topcsapat ellen alkalmazkodni.

A korábbi Celtic beharangozóban még őket gondoltam továbbjutónak a csoportból, azonban az RB Leipzig, Tedesco faron billentésével és Rose szerződtetésével átírta a forgatókönyvet.

A Celtic-nek így lényegében csak a Sahtar ellen maradt reális esélye, azokon a meccseken azonban az ukránok mély blokkja, a kihagyott helyzetek, és az ukrán Backstreet Boy, Nick „Mudryk” Carter kegyetlenül megbüntették Ange csapatát, akik emiatt nem tudtak optimális eredményt elérni a továbbjutáshoz. (1-1;1-1)

Ez, illetve, hogy a Sahtar még el tudta kapni a Tedesco féle Leipziget, azt eredményezte, hogy végül kicsit érdemtelenül, kicsit maguknak köszönhetően utolsó helyen fognak végezni a csoportban. Minden esetre a Celtic csapata, edzője és szurkolói üde színfoltjai voltak a BL-nek idén, remélem jövőre is látjuk őket. Sok sikert a továbbiakban Ángelosz kapitánynak a skót bajnoki küzdelmekhez.

😭😭😭🤍💚

Real Madrid

Sok hozzáfűzni való részünkről szerintem nincs, úgyhogy így a VB bojkott küszöbén csak ezt az érdekes ábrát osztom meg veletek. Berto úgyis linkelni fogja majd a meccsnapi aktualitásokat,  figyeljétek a kommentszekciót.

Nem nagyon lehet olyan meccsfázist találni, amiben általánosságban gyenge lenne a Madrid idén. Talán egyedül a counter-pressing, de azt elvétve alkalmazzuk, nem is illik a játékosokhoz. Én speciel nem is bánom, hogy akkor, mikor ekkora terhelésnek vannak kitéve a futballisták egy szezon során, pont a fizikailag egyik legmegterhelőbb letámadást hanyagoljuk.

Ha a védekezés részét a játéknak uraljuk, az is megteszi. Suffering stress pl. az egyik döntő tényező a BL párharcokban (tavaly meg végképp). Sokan – szurkolók, akik csapatuk aktuális teljesítményét értékelik – elfelejtik (lenézik?) néha, hogy a defending szakasz is része a futballnak.

Idén a Madridnak csak a pontrúgások levédekezésében kell javulni, illetve a koncentrációvesztés okozta átmeneti áramszüneteket kell redukálni (Carvajal, Mendy főleg). Még a Rayo, Cádiz ellen lesz egy csörte, egyébként jó reményekkel várhatjuk a VB utáni szezon hátralévő részét. Hala!

Update: