Kinevezésének körülményei (Celtic)

2021 nyarát írtuk, a Celtic túl volt egy félresikerült szezonon, amikor is a Steven Gerrard vezette Rangers veretlenül és hatalmas, 25 pontos különbséggel hódította el a bajnoki címet a skót bajnokságban, megszakítva ezzel a Celtic 2011-12-es szezon óta tartó egyeduralmát, és meggátolva az ősi riválist attól, hogy zsinórban 10 alkalommal legyenek ők Skócia legjobbjai. Neil Lennon – akkori Celtic menedzser – nem is élte túl ezt a „szégyent” ami a csapatukkal megesett, hiába segítette 1 szezonnal ezelőtt hazai triplázáshoz a Brendon Rodgers – aki 2019 februárjában költözött Leicesterbe – által hátrahagyott csapatot Néhány sikertelen mérkőzés kisebb csapatok ellen és az „Old firm” vagyis a glasgow-i derbik elbukása az állásába került. A Celtic-nek új menedzser után kellett néznie.

A választásuk az európai futballközeg által kevéssé ismert Angelos Postecoglou-ra esett, aki ebben az időben a japán Yokohama Marinos csapatát irányította. Celtic szurkolók és punditok hüledeztek a döntés kapcsán, a Rangers szimpatizánsok pedig előre dörzsölték a tenyerüket, hogy a nagy rivális, akkor amikor lejtmenetben van és megújulás szükségeltetik, egy ilyen Japánban edzősködő, totálisan ismeretlen arcra bízza a kormányrudat. Alan Brazil, egykori skót csatár és Celtic drukker így fogalmazott a talkSPORT show-ban:

„Ez már a vég. Honnan jönnek elő ilyen nevekkel?”

Tény, hogy Postecoglou neve Óceánián és Ázsián kívül nem sok embernek mondott sokat, azonban „helyileg” Ange egy elismert szaktekintélynek számított, nézzük miért.

Játékospályafutása

Görögországban született, de 5 évesen Ausztráliába költözött szüleivel és itt nevelkedett. Játékoskarrierjének teljes egészét a South Melbourne csapatánál töltötte, amelynek akadémiájára 9 éves korában került be, felnőttként pedig 1984-től 1993-ig 193 mérkőzésen játszott balhátvédként. Játékstílusát tekintve „modern” balhátvédnek számított. Egykori csapattársa, Kimon Tailadoros így nyilatkozott a focista Angelosról, egykori kapitányáról:

„Ange az egyik legnagyszerűbb játékos volt a csapatunkban. Imádta és élte a klubot. Stílusát tekintve overlapping, támadásokat segítő balbekk volt, akiket a mai, modern fociban is látunk még és fantasztikus bal lába volt. Mindig nagy elvárásokat támasztott magával szemben is, és kapitányként a csapattársaktól is ezt várta.”

A Puskás-szál

Pályafutása alatt 2 bajnoki címet szerzett a South Melbourne csapatával, egyet 1984-ben, egyet pedig az 1990-91-es szezonban, amikor is nem más irányította az ausztrál alakulatot, mint a magyar Real Madrid legenda Puskás Ferenc. Az Öcsi bácsival való szoros kapcsolatáról így beszélt azóta Ange:

„Szerencsés voltam, hogy néhány évet eltölthettem a nagyszerű Puskással. Igazi úriember volt, aki nagyon kedves a szívemnek, szoros kapcsolatot ápoltunk.”

„Sok féle benyomás ért a futballról, elsősorban édesapám határozta meg, hogyan tekintek a játékra, de Ferenc is az egyik legjelentősebb személy volt, aki hatással volt rám.”

„Én Dél-Melbourne kapitánya voltam, ő pedig az egyetemes futball legendája. Folyton kértük, hogy meséljen sztorikat a Real Madridban töltött idejéről, arról, hogy mit csinált a Hampden Parkban, meg a Wembley-ben.”

„Mindig alulértékelte az elért sikereit, ami rádöbbentett arra, hogy ennek az embernek a nagyszerűsége a más emberekkel való bánásmódban és alázatban rejlik.”

„Szerencsés voltam, mert mikor Puskás Ausztráliába jött, nem volt jó az angolja, de mivel korábban edzette a Panathinaikos-t, ezért görögül megértettük egymást. Egyfajta tolmácsként is funkcionáltam.”

„Én voltam az aki Puskást az edzésekre vitte, mindig megálltam a háza előtt és felvettem a szar kis Datsunommal. Sok történetet megosztott velem, futballfilozófiája lényegében annyiból állt, hogy csak menj ki a pályára, élvezd és lőj gólokat.”

„Ferenc rendszere alatt 2 szélső támadóval játszottunk és mindig azt az utasítást adta nekik, hogy vissza ne merjenek menni védekezni. Mivel bal oldalon én voltam a hátvéd, ez eléggé idegesített, de végülis megnyertük vele a bajnokságot és eszméletlen atmoszféra uralkodott a csapaton belül. Mindenki érte harcolt, senki nem akarta cserben hagyni. Hittünk benne és világossá vált számomra, hogy mennyire fontos egy menedzser számára, hogy egy vezető (leader) legyen, akiben hisznek a játékosok. Megmutatta, hogy úgy is lehet valaki vezér, ha nem generál félelmet maga körül. Olyan volt, mintha a nagyapánk edzene bennünket és a nagyapádért tűzbe teszed a kezed! Megtanultam, hogy nem csak az ötleteidben, elképzeléseidben kell hinnie a játékosoknak, hanem az egész lényedben is.”

Postecoglou, az edző:

Játékoskarrierje után, hol máshol, mint a South Melbourne csapatánál kezdte meg az edzősködést 1994-ben, először mint másodedző, majd 1996-ban vezetőedző is lett. 1997-ben Puskás óta először bajnoki címhez segítette szeretett klubját, ezt a sikert megismételte egy évvel később is, így a South Melbourne összes (4) bajnoki címének aktív részese volt. Kettőt nyert játékosként, kettőt edzőként. 1999-ben az óceániai bajnokok ligájában is győzedelmeskedett, kivívva ezzel a 2000-es klubvilágbajnokságon való részvételt.

Az eredményei felkeltették az ausztrál szövetség figyelmét is, akik először az ausztrál U17-es, majd U20-as válogatott irányítását bízták rá. 2007-ben azonban nem tudta kijuttatni az ausztrál ifiket a világbajnokságra, amiért éles kritikákat kapott. Az egykori ausztrál válogatott, befolyásos Craig Fosterrel összetűzésbe került, ami miatt kissé megfeneklett a pályafutása és kirúgták a válogatott éléről.

Ekkor jött először Európába, azonban a görög Panachaiki csapatánál nem töltött többet pár hónapnál, majd ismét ausztráliában kötött ki. 2 év útkeresést követően 2009-ben az ausztrál első osztályban szereplő Brisbane Roar-nál szavaztak neki bizalmat, ahol sikeresen helyreállította renoméját. 2010-11-es szezonban az ausztrál fociban példátlan 36 meccses veretlen szériát tudott magáénak. Futballja nem csak eredményes, hanem szemre is tetszetős volt. Az előző posztban említett stílusjegyei már ekkor tetten érhetők voltak. „Ennél szebb focit még nem játszottak Ausztráliában” – vélekedtek róla. A Brisbane Roar csapatát csak Roarcelona-ként emlegették akkoriban.

Az ausztrál szövetségnél is rájöttek már ekkor, hogy nagy baklövés volt megválni Ange-tól korábban, 2013-ban rábízták a felnött válogatott irányítását, akiket VB-re jutatott, ott azonban halálcsoportba kerülve esélytelenek voltak kiugró eredmény elérésére (Spanyolország, Hollandia, Chile). 2015-ben azonban az AFC Ázsia Kupában (az ottani EB) sikerre vezette a „Socceroo” becenévre hallgató válogatottat. Posztjáról a 2018-as VB-re való kijutás után mondott le, szintén nem szakmai, hanem személyes okokból.

„Ange nem egy „igenember”. Nem tetszett neki néhány döntés, amit a fölötte állók hoztak a szövetségben, úgyhogy lelépett.” – nyilatkozta utólag Ryan McGowan, egykori játékosa.

Ázsiába vette az irányt és Japánban a Yokohama Mariners csapatánál kötött ki. Első évében a bajnokságban szerény 12. helyet sikerült megkaparintani, azonban a kupában a döntőig vitte újdonsült csapatát. Ami figyelemre méltó volt, az az, hogy a Yokohama szerezte a második legtöbb gólt a ligában (12. csapat létére), viszont a legtöbbet is kapták. Az Angeball-t még csak félig tudta beverni a japán csapat játékosainak fejébe. 2019-ben azonban már teljesen, és meg is nyerték a bajnoki címet. A Yokohama azelőtt 2004-ben volt ilyen magasságokban. Érdekesség még a Yokohamáról, hogy a City group (ManC) csapatai közé tartozik. Talán ezért is kerestek olyan edzőt akinek korábbi csapatát Roarcelonaként emlegették és stílusilag Guardiolához hasonlít, legalábbis edzői gondolkodásban. Lényében meg a Puskás ideológia híve, ami meg inkább (engem) Ancelotti-ra emlékeztet. Nem akarok elszállni a realitás talajától (de), de egy Ancelotti-Pep kombináció egy személyben a futball nevű játékot megoldaná. 😀

Celtic

Így került tehát a Celtic radarjára Ángelosz, ami bizonyítja, hogy a skót csapat remek kutatómunkát végzett. Bár a hírek szerint az elsődleges célpontjuk ’21-ben Eddie Howe lett volna a Premier League-ből, miután az a deal kútba esett, a lehető legjobb opciót sikerült megtalálniuk, döntésük gyümölcsének learatása pedig azóta is folyamatban van. Már a bevezetőben említettem, hogy nem kis ellenszélben és kétkedés közepette állt munkába, hatása viszont azonnal érződött a Celtic futballján. A Rangerstől bukó csapat szinte teljes egészét kicserélte és saját képére formálta az együttest. Mit tesz, ha végre van rendes (korábbi állomáshelyeihez képest) budget, amiből gazdálkodni lehet.

Ami az egészben hihetetlen, hogy egy ilyen átalakulást úgy tudott levezényelni, hogy közben nyertek. Elverték a Rangerst, méghozzá nem csak a pályán, hanem a bajnoki címért folytatott harcban is. Ezt tartja Ange is a legnagyobb teljesítménynek:

„Ha egy éve azt mondod, hogy bajnokként fogok állni előtted, nem hiszem el. Még abban se voltam biztos, hogy ezen a kontinensen leszek. Ez az évad olyan volt, mintha két szezont gyúrtunk volna egybe, az építkezőst, meg a győzelemért küzdő szezont. A szuszt is kipréseltük magunkból.” – mondta a tavalyi bajnoki cím után Ange, aki megköszönte a Celtic bizalmát is, akik utoljára Martin O’Neil-t hagyták ennyire zsebbe nyúlósan a maga képére formálni a csapatot.

„Még az ilyen öreg szamarak, mint én is fiatalnak és éhesnek érzem magam az irányítása alatt.” – Joe Hart

„Ilyen rövid idő alatt, hogy honnan jutottunk hová csapatként egészen elképesztő. Viszont több is van még a tarsolyában Angénak és a csapatnak is.” – figyelmeztet Callum McGregor, a Celtic jelenlegi kapitánya.

Ajánló: Tifofootball: Hogyan javította meg a Celtic-et Ange?

6.74-es PPDA 😯