A Real Madrid ott folytatta, ahol az előző szezonban abbahagyta: a győzelem útján. Az első három tétmeccsét egyre javuló teljesítmény mellett sikerrel abszolválta. Miközben csapatunk háza táján Casemiro váratlan távozása az egyetlen be nem kalkulált, de összességében profin kezelt helyzet, azt láthatjuk a Liga csapatainak többségénél, hogy messze vannak az ideális idény eleji álapothoz mind csapatszinten, mind egyénileg. Sőt, több klub anyagilag is döcög – nem csak a Barca.

TOP KÖLTEKEZÉSEK

Természetesen a Premier League csapatai forgatták meg a legtöbb pénzt az átigazolási piacon (2022.08.22-én írom ezeket a sorokat és adatokat).

(Forrás: https://www.transfermarkt.com/statistik/transfersalden )

A fenti adatokból sok mindenre lehet következtetni, de bárhogy is jár a Kedves Olvasó agya, két dolgot ne felejtsünk el:

• az angol fociban van a legtöbb pénz
• ettől függetlenül nem biztos, hogy minden angliai igazolás jobb játékost takar, mint egy másik top bajnokság alacsonyabb átigazolási díjával végrehajtott transzfere

De vitathatatlan, hogy a legtöbb klasszis jelenleg a szigeten játszik. Mutatok erre egy statisztikát, amely a játékosok piaci értékének összege és a játékosok számának osztása alapján jön ki: a PL-ben jelenleg (2022.08.22.) 548 játékos van regisztrálva, átlagosan egy játékos értéke 16.93 millió euró. A második ebben az összevetésben a mi bajnokságunk, amelyben most 498 játékost regisztráltak a klubok, egy játékos átlagos értéke 9.83 millió euró. Ugyanez a szám a német bajnokságban 541 regisztrált játékos mellett 7.68 millió euró, az olaszoknál 617 játékos mellett (ugye, a sok kölcsönszerződések, közös tulajdonjogok miatti machinációk és a sok „végtelen” keret, ahol olyan játékosok is vannak a kluboknál, akik évekig egy másodpercig nem lépnek pályára…) 7.5 millió euró.

Azonban a többi bajnokság topcsapatainál is vannak klasszis és kiemelkedő játékosok, bár a német és a francia bajnokság már augusztus végére eldőlt és inkább bohócligának felel meg, ahol nem az a kérdés, hogy ki lesz az első, hanem az, hogy ki lesz a második. Ez természetesen nem segíti sem az adott bajnokság fejlődését (a Frankfurt kifutott El címe ide, vagy oda), sem a top-top-top csapat (PSG, Bayern) fejlődését, mert egyszerűen tavaszra, amikor a BL-ben fel kell pörgetni a koncentrációt, a figyelmet, a siker utáni éhséget és az élességet, nincs természetes lehetőség. Nincs, mert brutális előnnyel vezetnek a második előtt, aki gyakran közelebb van a kiesőzónához pontszámokat tekintve, mint az elsőhöz.

A Premier League a legkompetitívebb bajnokság, mert bár a City brutális pénzügyi lehetősége pont egy hangyafaszányival emeli a többi elit klub felé a manchesteri kékeket, de ezt a hangyafaszányi előnyt a pályán mindig meg kell tudni őrizni, mert az üldüzők piranha módjára érkeznek: a Liverpool, az újáépített Arsenal, a frissgazdag Newcastle, a Conte-ball Spurs… Még a tavaly kiesésért küzdő Leeds is képes váratlanul 3-0-ra lemosni a pályáról az előző felsorolásból kissé méltatlanul kihagyott Chelsea-t.

Viszont nem biztos, hogy a legjobban versenyző bajnokság a legélvezhetőbb bajnokság, ugye!

Az olasz bajnokság már a tavalyi évben is nagyon izgalmas volt, ahol a Juventus 10 éves uralmát előbb az Inter (2020/21), majd a Milan (2021/2022) feledtette egy zseniális véghajrában. Idén is az látszik taljánföldön, hogy a két milánói gárda és a torinói zebra fog harcolni a „csillagocskáért”, miközben a Roma befuthat 4. helyre, mert a korábbi biztató projektek (Napoli, Atalanta) jelenleg megdöccentek.

A bajnokságok végén pedig megérkeztünk a La Ligához, ahol a legnagyobb a hazai játékosok aránya az első osztályban, ahol taktikailag végtelenül képzett edzők és edzői teamek dolgoznak és ahol talán új sztárok születnek idén. Mert a spanyol bajnokságban is egyeduralkodás van, ne legyenek illúzióink. A nagyon szisztematikus, kitartó, szakmailag a maga módján kiváló Atletico az egyetlen gárda, amely bajnokságot tudott nyerni a Királyi Gárda és a Barca mellett az elmúlt… mennyi is… 19 évben! Kétszer is összejött ez a bravúr: 2013/14 és 2020/21. De ha ezt kivesszük az egyenletből, azt látjuk, hogy utoljára még a Valencia volt képes bajnokságot nyerni a tavaszra önmagába zuhanó Los Galacticos ellenében 2003/2004-ben.

Szóval, itt van nekünk a mi kedves bajnokságunk és ki kell jelenteni: idén is a Real Madrid vagy a Barcelona lesz a bajnok. Annak szurkolunk ezen a felületen, hogy a Habfehér csapat legyen a végső nyertes, amely jobb helyzetből indította az új kiírást.

Miért is?

Egyrészt megnyertük a bajnokságot, a Bajnokok Ligáját és indításnak az Európai Szuperkupát a Frankfurt ellen.

A gárda magja egyben maradt, Casemirón kívül nem ment el olyan játékos, aki pótolhatatlan lenne, ráadásul a Tank instant pótolhatatlanságában sem vagyunk biztosak, mert Tchouameni potenciálja bizakodásra ad okot, de természetesen neki még sokat kell tapasztalnia: az ellenfelek stílusát, egyes játékosok stílusát, a bírók stílusát és a saját gárdájának stílusát, a csapattársak stílusát.

TCHOUAMENI

A csapatunk egy kész csapat, amelyben fájóan hiányozhat Benzema helyettese, de rajta kívül nincs olyan ember, akit ne tudnánk egy meccsen pótolni. Nem sok érkezőről tudunk beszámolni, de aki jött, arról érdemes beszénünk! Tchouameni a Liga legdrágább transzfere (eddig) a maga 80 millió eurónyi átigazolási díjjával. A második legdrágább transzfer is a miénk egyébként: Casemiróért 70.65 millió eurót kaptunk (eddig). A 22 éves francia box-to-box játékos hamar kinőtte hazája bajnokságát. Bordeaux-ban kezdte el a pályafutását, végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 18 évesen a 2018/19-es bajnokságban bemutatkozhatott az első osztályban, ahol a Bordeaux és a Monaco csapaiban összesen 99 bajnokin játszhatott, ezek alatt 5 gólt szerzett, 7 gólpasszt osztott ki és összeszedett 2 pirosat (mindkettő második sárga után), valamint 27 sárgát. Játékolvasási képessége, fizikai mutatói (ezekből két alap: 185 cm magas, 75 kg), mentalitása és technikai tudása alapján elég korán a legígéretesebb tehetségek közé emelték a szakemberek. Hogy milyen szinten tud játszani, talán az mutatja meg legjobban, hogy az első szezonjában a francia bajnokságban, a Bordeaux-ban még csak 10 meccset játszott… A második szezonjában pedig 15 meccset… igaz, akkor télen lecsapott rá a Monaco. Alapvetően védekező középpályás poszton használták, de nem feltétlenül csak védekező középpályás feladatokkal. Bizony, a támadásokban is számítottak rá. Bizonyos Frank Lampard 2021-ben megpróbálta a Chelsea-hez édesgetni – talán önmagát látta viszont a franciában, vagy John Obi Mikelt?

A Monacóban Nico Kovac 442-ben és 343-ban védekező középpályás poszton játszatta egy aggresszív, magasan letámadó, labdabirtoklásra játszó rendszerben. A bajnokság kicsit több, mint felénél a hercegségbeli csapat a 4. helyen állt, Csucsu pedig a csapata egyik legjobbja volt. A labdakihozatal során Kovac a belső védőit arra kérte, hogy rövid, gyors passzokkal keressék a belső közppályásokat (Csucsu társa Youssouf Fofana volt), akik proaktív passzokkal tudják az ellenfél soron következő védelmi vonalát átjátszani. Erre Tchouameni tökéletes volt, mert egyrészt folyamatosan szkennelte a területet, így a vele szemben gyakran alkalmazott fedezőárnyékból ki tudott lépni (ennek mesterei nálunk többek közt: Kroos, Modric, de nagyon jó padavan Camavinga is), majd a megkapott labdát remek testtartással nyomás esetén meg is tudja tartani (lásd még: Kroos, Modric, Camavinga), vagyis a nyomástűrő képessége nagyon magas (volt már 18-20 évesen is). A proaktív passzok mindig kockázatosabbak, mint az oldalra kitett labdák, ezért ha nem jönnek össze, látványosan nem jönnek össze (Cama és Tchou is próbálkozott már az első két bajnokin, volt, ami összejött, volt, ami nem). Ritkán szokott cselezni, bár a tribute videókban ezek vannak felülreprezentálva, de a statisztikák szerint meccsenként még kétszer sem próbál cselezni (na, nem egy Szent Lukács, ez van), viszont nem szokott ilyenkor labdát veszteni. Az elmúlt szezonok alapján a legjobb védekező középpályások közé tartozik labdásra kifejtett nyomás, megnyert párharcok, lefülelt labdák és megnyert légi párbajok kategóriákban.

Utolsó 50 meccsén 28 alkalommal DM, 19 alkalommal CM poszton játszott, a fennmaradó meccseken pedig random helyekre pakolták fel az edzők. 2021-ben, 21 évesen mutatkozhatott be a válogatottban, ahol azóta 12 meccsen lépett pályára.

A Real Madriddal a Liverpool és természetesen a hazai sztárcsapat, a PSG versenyzett Aurélien kegyeiért ezen a nyáron. Saját elmondása alapján gondolkodásmódja annyira amerikai, amennyire egy fekete bőrszínű francia sráctól lehetséges: Martin Luther King, Barack Obama és számos sportoló életútját megismerte, elismerte és átvett szokásokat is. Például a kisebb tehetséggel, munkamorállal és profi szemlélettel megáldott LeBron James-től: tanulmányozta őt és több NBA játékost, hogy miként étkeznek, vigyáznak magukra, figyelnek a testükre, ha szinte minden második nap játszanak; nagyon korán elkezdett angolul tanulni, mert elmondása szerint érteni akarta a szövegek jelentését. Gustavo Poyet, aki gyermekkoromban volt aktív és faszipántos focista, most már edzőként dolgozik és edzette Tchouamenit is, annyira odáig volt a fiatal játékostól, hogy külön blogot indított miatta. Elmondta, hogy még egyetemen tanult a Csucsu, de már minden érdekelte az edzéseken is. Mit, miért kell csinálni? Mi a haszna? Mit nyerünk ezzel, vagy azzal? Deschamps stabil kerettagként számol vele a Katari VB-n, Paul Pogba pedig azt nyilatkozta, hogy nagyon sok energiát képes a pályára hozni Tchouameni, mindemellett kiváló technikája van és nagyon erős.

Annak idején, 1998-ban Raúl, Aki Mindörökké Kapitányunk, még fiatal csikó volt, a sztárcsapat legifjabb sztácsillaga, jóképű, népszerű. A mindig kedves, udvarias madridi sportsajtó több cikkben is lesifotók tucatjaival hozott le híreket Raúl kicsapongásairól, bulizásairól. Hetesünk egy interjúban erről annyit mondott ingerülten, alig átlépve a tinédzser kor végét, hogy élvezni akarja az életet, hiszen most fiatal, ráadásul a pályán mutatott teljesítményére nem lehet semmi panasz (és ez így is volt).

A francia bajnokságba elemi erővel berobbant Tchouameni édesapja 2020 végén leült beszélgetni fiával. Nem tetszett neki fia viselkedése, ezt pedig el is mondta neki. „Nem ismerek rád, teljesen átlagos focista lettél.” Ez volt az a mondat, ami a városi legenda szerint megbökte annyira Aurelien önbecsülését, hogy 100%-ra pörgette profizmusát, felkészüléseit, rákészüléseit. A tehetsége soha nem volt kérdés. A formája – mint minden fiatal tehetségnek – még nem volt konstans magas. A személyisége azonban olyan értékeket hordozott magában, amelyek megalapozták, hogy a világ legnagyobb klubjainak ajánlatai közül válogathasson.

Az apjával történt beszélgetés után másfél évvel a világ legjobb klubja igazolta le. Professzionalitására jellemző, hogy nyitóbeszédében mindenki általános elképedésére spanyolul beszélt.

RÜDIGER

Antonio Rüdiger tapasztalt, remek képességű, taktikailag nagyon jól képzett védő. Szerencsére már a mi játékosunk. Bár a bolond oldala van kidomborítva a különböző mémoldalakon, videómegosztókon, sőt, még csapatai hivatalos közösségi oldalain is, de rögzítsük a tényt: dörzsölt, jó korban lévő, több poszton bevethető, harcos, vezető személyiséget igazoltunk. INGYEN!

53 német válogatottság, 133 PL meccs, 66 Bundesliga meccs, 56 Serie A meccs, a különböző nemzetek különböző kupáiban 48 meccs, 55 UEFA/FIFA által szervezett klubtalálkozó és már 2 La Liga meccs…

Az általános vélemény az róla, hogy „nem játszanék ellene”. Ehhez képest az utolsó piros lapját a 2017/18-as szezonban kapta, még Olaszországban. Másképpen fogalmazva: Rüdiger az új Casemiro. Lehenteli az ellenfelét, de maximum sárgát kap.

A védelem bármely posztján megállja a helyét, alapvetően jobblábas, de a bal oldalon is szépen elmuzsikál és ki ne tudná, hogy Tuchel háromvédős rendszerében ő volt az LCB, azaz a bal oldali belső védő. Előretörései mindig emlékezetesek, nem csak egyedi testtartása, hanem a sebessége és hatékonysága miatt is. Fejpárbajt 1.90-es magasssággal nem nagyon szokott veszteni. Utolsó komolyabb, több hónapos sérülését 2019 őszén szenvedte el. Legtöbbször egy-két hetes kihagyásokra elegendő sérüléssel le szokta hozni a szezonokat. Legyen ez így nálunk is!

A Chelsea nem akarta elengedni, de 18 hónapnyi munka és tárgyalás sem vezetett eredményre, így a Szörny nálunk kötött ki. Milyen okok vezettek oda, hogy egy, akkor még nem szankcionált klub, egy gazdag klub nem tudott megegyezni egy ilyen minőséget képviselő játékossal? Sajtóértesülések szerint az első ok a már Tchouameninél megemlített Frank Lampard volt, aki a 2020/21-es szezon kezdetén azzal szembesítette a német védőt, hogy csupán ötödik választás lesz a védők sorában, mert megérkezett Thiago Silva is. Rüdiger ettől csak még zabosabb lett, mint alapjáraton és az edzésmunkájával meggyőzte Lampardot, hogy érdemes ő a kezdőre. Hamar a harmadik védő lett a rangsorban. Ekkor kezdődtek meg a tárgyalások a szerződéshosszabbításáról.

A klub első ajánlata elég fapados volt, ahhoz képest, amit megszoktak a játékosok, ráadásul Rüdiger ekkor még csak 27 éves volt. Írd és mondd: csupán egy évvel toldották volna meg a szerződés időtartamát, de a financiális részét nem módosították volna. Azaz nem kapott volna fizetésemelést. Ennek a szezonnak a téli átigazolási ablakában a Milan majdnem mentőövet dobott Rüdigernek, akit kölcsönbe vittek volna, de a Kékek inkább Tomorit ajánlották a Rossoneri figyelmébe. Tomori egyébként azóta stabil, meghatározó játékosa lett a piros-feketéknek. Rüdiger egyébként szóban megegyezett a hosszabbításról, belement az egy évbe, belement a fizetésbe, de kért volna aláírási bónuszt. Ezt nem adták meg neki, ettől fogva pedig a két tárgyalófél között egyre inkább befagytak az egyeztetések. Bár a pályán ebből semmit nem lehetett látni, elég csak annyi, hogy Tuchel keze alatt Rüdiger teljesítménye is kellett az újabb BL-cím elnyeréséhez. Ez a siker arra jó volt, hogy a Chelsea új ajánlattal rukkoljon ki. Heti 100.000 fontról heti 140.000 fontra emelte volna a fizetését Rüdigernek, amit a védő és az ügynöke, aki a féltestvére is egyben, nem fogadott el. Kevesellték az összeget. Ez 2021. augusztusában volt. Ezek után 2022. januárjáig nem egyeztettek a felek. Rüdiger ezt unta meg, illetve betettek neki a Kékekre tél végén, tavasz elején kivetett szankciók és nem tagadta, hogy több csapattól is kapott ajánlatot.

Nyilván a világ legjobb klubját ő sem tudja visszautasítani, végtére is nem egy Mbappéról van szó. Kik voltak versenyben Rüdigerért? A Rangnick vezette MU, a PSG, a Barca, a Bayern. Erős névsor.

A hírek szerint heti 150.000 fontnyi eurót fog keresni. Vagyis nem sokkal többet, mint amennyit a Chelsea 2021. augusztusában ajánlott neki.

MECCSEK

A Real Madrid a Frankfurt ellen egy könnyed edzőmeccsnek is beillő találkozón elnyerte az Európai Szuperkupát. A meccs tanulsága talán annyi, hogy az edzői stáb pontosan helyén kezelte azt a találkozót. Tisztában voltak, mert felkészültek az ellenfélből, hogy milyen szinten állnak egymáshoz képest csapatszinten és egyénileg is és így alkották meg a meccstervet is.

Azzal minden, közepesen edukált futballszurkoló tisztában van, hogy a topcsapatokkal szemben a középcsapatok, pláne a kiscsapatok kontárzni fognak. Ez kódolva van a meccsekbe. Ezt próbálta a Frankfurt is, de vagy ők nem céloztak elég pontosan, vagy Zsiráfunk hárított magabiztosan. Az egész találkozón lehetett érezni, hogy csak és kizárólag a Real Madrid viheti haza a kupát.

A Frankfurt 3421-es felállása nagyon gyorsan feloldódott a Real magabiztos labdajáratásában. A Bajnokok Ligája aktuális csapata a BL döntő kezdőjével már a meccs előtt megüzente: komolyan vesszük. A legerősebb kezdőt pályára küldeni, miközben nálunk a cserék sem voltak piskóták (Ceba, Cama, Tchou, Rüdi)… Hááááát, nem ugyanaz a kávéház. A Real nem dolgozott rá különösen a labdabirtoklásra, mint ahogy az azóta lejátszott két bajnokin sem. A jelenlegi csapat annyira összeért, hogy véleményem szerint rossz következtetést hozunk, ha egy tankönyv szerinti letámadó csapatot vizionálunk, mikor letámadunk. Nem, szerintem nem akarunk mi komolyan letámadni. Úgy tessék-lássék módon jelen vagyunk az ellenfél labdakihozatalánál, de az igazi célunk a saját térfélre való visszaállás, labdaszerzés és gyors támadás indítása. Ha meg ez nem sikerül – mert nem fog, hiszen akit indítunk (Vini), arra az ellenfél is rábiztosít -, akkor elkezdjük a fárasztást. És belefáradt a Franfkurt, belefáradt az Almeria (milyen csalóka az egygólos győzelem…) és nagyon belefáradt a Celta.

A Frankfurttal szemben a csapatunk összeszokottabb játékot, gyorsabb döntéseket, gyorsabb megvalósítást és ha kellett, hatékonyabb védekezést, védést mutatott be.

Ez volt igaz az Almeria ellen is. Illetve itt annyival korrigálom a fenti írást, hogy a Real nem törekedett a brutális labdabirtoklásra, de a 6. percben bekapott gól után a másodosztály bajnoka behúzódott, azaz teljesen átadta a területet. Viszont a meccset nem ők dominálták, nem fociztak le minket. Ez egyébként általános jótanácsom is: nem mindig az a csapat játszik jobban, amelyik nyer és nem focizzák le azt, amelyik veszít. Ami alapján ezt mondjuk, az pedig nem más, mint a meccs képe. Ami az Almeria ellen a bekapott gól és a félidő között úgy nézett ki, hogy:

• 73,8%-os labdabirtoklás ide
• 1 vs 17 lövés
• ebből 1 vs 8 talált kaput (illetve 1-1 kapufa; amelyik csapat ennyiszer kaput talál, arra még hátrányban sem lehet azt mondani, hogy le van focizva)
• 104 vs 287 passzkísérlet (78% vs 93%)
• 0 vs 14 kulcspassz

És ekkor jött a félidő.

Mielőtt azonban erre rátérnénk, muszáj a megbontott kezdőről is beszélni. Nincs új a Nap alatt: tanulási, érési folyamatok vannak, lesznek. Voltak. Ha Rüdiger, Tchouameni, mint újak, valamint Nacho és Camavinga is ott van, ráadásul Szent Lukács a jobbhátvéd, akkor a csapat nem fog olyan szinten teljesíteni, mint a BL-győztes kezdő. De ez tök természetes és EZZEL NINCS SEMMI BAJ! Ez így történik. Máshogy mozgunk, máshogy helyezkedünk, még tanuljuk, hogy mikor hogyan passzoljunk. Ez ilyen. Mindig ilyen. Az, hogy Carlo 45 perc után reagált, az egyrészt dícséretes, másrészt nem jelenti azt, hogy megbukott volna Tchouameni, vagy Rüdiger. Hiszen ott van a fenti, ömlesztett stat. Brutális fölényben, kapura abszolút veszélyesen játszottunk csapatszinten. Az már más kérdés, hogy pl. Karim még nem volt üzemi hőfokon, de őszintén: augusztusban, az első meccsen kell a legjobbját nyújtania? Az élet nem tankönyvi példa, a sport meg még kiszámíthatatlanabb is.

Félidőben lejött Edu, aki valóban gyengén játszott, úgy, ahogy nem Camavinga játszik. A Celta ellen aztán már úgy játszott Camavinga, ahogy Camavinga szokott. Jött Tanár Úr, és nézzük a statokat:

• 8 vs 12 lövés
• 5 vs 8 kaput talált kísérlet
• 174 vs 340 passzkísérlet (81% vs 90%)
• 5 vs 10 kulcspassz
• 0 vs 2 lőtt gól

Hogy mennyire volt stabil a csapat, arra itt egy apróbb lista azon játékosokról, akik 90% felett passzoltak és legalább 20 percet játszottak a találkozón:

• Hazard – 100% (20-ból 20, az 57. percben állt be)
• Nacho – 96,7% (60 passz)
• Mendy – 96,6% (59 passz)
• Kroos – 96,4% (84 passz)
• Tchouameni – 95,7% (47 passz)
• Valverde – 95,7% (47 passz)
• Camavinga – 95,2% (21 passz)
• Modric – 90,9% (55 passz)

Ez nem kevés játékos, még akkor sem, ha Lukita és Camavinga egy-egy félidőt kaptak. Egyébként a legrosszabb hatékonysággal passzoló játékosunk Vini volt, de egyrészt ő támadó, másrészt azért a 79,1% 43 passzból nem annyira rossz. 😉

Amire viszont már ekkor is felfigyelhettünk és a szezon során ez még okozhat problémát: támadásban a csapat abszolút féloldalas. Mégcsak nem is asszimetrikusan támadó csapatunk van jelenleg. Az Almeria elleni támadásaink 53% ment Vini oldalán, 25% középen és csak a többi Fede oldalán. Ennek ellenére a lövések tekintetében a két oldal kiegyenlített képet mutat, amihez Valverde lövőkedve nagyban hozzájárul.

Ehhez a meccshez már csak egy adat, hogy mennyire agyondomináltuk a találkozót, mennyire az történt, amit mi akartunk… Már… ha a fenti adatok nem győznek meg, vagy a saját szemeteknek nem hittetek. Ugye az tiszta, hogy nagyon sok lövést eresztettünk meg, sok kaput is talált. Vagyis, nem voltunk impotensek ebben a tekintetben. Azaz, a hazaiak nem tudták lezárni a kapujukat.

Ennek tükrében hogyan lehet értelmezni, hogy az Almeria a játékidő 17%-ban volt jelen a mi védőharmadunkban?

A Celta elleni meccset megelőzően Perez és stábja megoldotta, de hogy megoldotta Casemiro eligazolását. Profi kiszállás egy olyan helyzetből, ami nekünk win-win, Casemiro kérése tiszteletben volt tartva, ten Hag pedig kapott egy minőségi, valóban minőségi játékost középre. Valakit, akinek a személyisége olyan, mint Rüdigeré. Aki nem olvasta még Bende kiváló búcsúposztját, az tegye meg most.

A Celta egy tökös csapat, egy vagány csapat. Néhány szezonban még talán jó csapat is. Most csak tökös csapat volt. Futottak, mint a mérgezett egerek, letámadtak, amíg bírták szuflával, agyig feljöttek, de ezen a meccsen a Tanár Úr és két diákja olyan szinten forgatták a labdát, amit nem tudtak huzamosabb ideig levédekezni a hazaiak. A védelem visszaállt a talán legmasszívabb felállásra. Fede talán megint kábítószer hatása alatt állt az első félidőben. Vagy ha nem, hát a másodikban. Talán nem is láttunk tőle még ilyen különböző félidőket.

Következzék címszavakban, amit a meccs alatt írtam a szerkesztőtársaknak:

• ez a középpálya nagyon chili
  • ezalatt azt értettem, hogy labdával és anélkül támadásban rohadt jól mozogtak ahhoz képest, hogy első közös meccsük; védekezésben pedig megettek szinte mindenkit. Nagyon. 
• Camavinga pedig most azt játssza, amit tud és nagyon jól áll neki és a csapatnak is.
  • ezalatt azt értettem, hogy mélyen visszalép, elkéri, passzolja, elmozog; szélre kilép, kéri, kapja, passzolja, mozog; felfut, kéri, nem kapja, visszalép mélyre, szűk labdaátvételek, éles passzok, megnyert párharcok, tempó gyorsítása, lassítása igény szerint, ő és Tchou sokat levesz védekezésben Lukitáról. Camavinga területnyitásai, területzárásai, dinamikája, vertikális passzai élményszámba mennek.
• A tizik jogosak voltak, Tchouameni pedig jobban mozog mint első meccsén.
  • ezalatt azt értettem, hogy mindkét kezezést nyugodtan be lehetett fújni, miközben egyik sem volt szándékos. Aki nem kiskanállal és eltartott kisujjal fogyasztja a focit, az erre annyit mond: benne van. Ennyi, nem kell pálcát törni, nem kell vadkeleti bölcsként sorsot eldönteni, sem megjósolni. Tudomásul vesz, de megy tovább. A játékos is, a szurkoló is. Csucsu pedig mélyebben, fegyelmezetebben maradt hátul, bár még így is voltak meg nem értések közte és Lukita között. Amikor előbbi megindult a labdával, Lukita széttárt karral jelezte, hogy „ámigóóó, nem ez a játék”. De ez életszerű, ez tanulási folyamat – írtam már. 
• Fedeeeeeeee
  • Ez a gólja volt. 
• Aspas egy fasz.
  • Mikor letarolta Karimot. Igen, itt nincs rendben az időrend. De ez amúgy eternal. 
• Tchouameni szerezte a Realból a legtöbb labdát (9), ő fülelte le a legtöbb passzt (3), övé a legtöbb tisztázás (4). Erre azt lehet mondani, hogy ha-tás-sal van a csapat játékára. Ráadásul csak három gólunkban vett részt. Az elsőnél ő fejelte le a labdát, amit Alaba meglőtt. A másodiknál ő szerezte meg a labdát, amit továbbított Lukitának. A harmadiknál a labdaszerzés után megindult és indította Vinit.
• #impact

• Camavinga…

Művészet:

Művészet II:

LA LIGA

Ez is egyfajta művészet…

Hermoso épp diplomatikus eszközökkel old meg egy problémás helyzetet az Atletico szurkolóival a hazai pályán elvesztett bajnoki után. A Villarreal egy közepesen gyömöszölős, szépséget nyomokban sem tartalmazó mérkőzésen győzte le az első gólig teljesen kulturáltan paraszt Atmát, amelyből csak ezután tört elő az igazi énje. De hogy jön ez ide?

Úgy, hogy a hétvégén megnéztem (= a találkozó legalább 80%-át láttam) az Atletico-Villarreal és a Soci-Barca meccseket is. Huhhh… Ha mi játszanánk így, lázadás lenne. Mind a négy csapat alapvetően gyenge minőségben tudta prezentálni a saját fociját. Mind a négy csapat leginkább a középső harmadig volt magabiztos. A Barcának volt egy zseniális 10 perce, ami Xavi húzását dícséri, amikor 1-1-nél a második félidő közepén behozta Fatit Balde helyére, azaz védő helyére támadót hozott, illetve posztra cserélve behozta Raphinhát Ferran helyére. Ezzel úgy módosult a gárdája, hogy Pedri visszalépett védőnek a labdakikhozatalnál, aztán fellépett a középpályára. Garcia lett a balhátvéd, elől pedig a baloson Dembelé, jobboson Raphinha dolgozott, középen pedig a Soci védőkre az addig egyedül is hatékony Lewandowski MELLÉ Fati is megérkezett. Olyan szinten megzavarodott a Real Sociedad, hogy percek alatt benyeltek kettőt. Xavi ezek után gyorsan visszacserélte csapatát a klasszikus 433-ra (Dembelé le, Jordi Alba be). De ettől a 10 perctől eltekintve a Barca sem volt túlságosan magabiztos. A Sociedadban a játékosok többsége úgy játszott, mintha az első meccsük lett volna az első osztályban. Zavarodott, gyors mozdulatok, túlfutások, látványos lemaradások, rossz passzok, még rosszabb labdaátvételek. Az egyenlítő góljuk olyan malac volt, hogy Zidane azóta is tanulmányozza. Az Atletico letámadása még rosszabb hatékonyságú volt, mint amit Kariméktól látunk… Felléptek a támadóharmadba, de a Villarreal közepes tempóval is könnyedén kipasszolta őket, majd rágyorsultak a pálya centrumára, ami szinte kiürült, mert a Tico nagyon hosszú csapattá vált ekkor (az elől lévők és a védősor között legalább 35-40 méter volt). Nagyon sokat futottak nagyon feleslegesen. Hazai pályán nem tudták megakadályozni a Villarreal lövéseit, bár sok vendéglövés a boxon kívülről érkezett. A Sárga Tengeralattjáró első találata nagyjából olyan ordas szerencse eredménye volt, mint Isak gólja a Soci-Barca meccsen.

Szóval, megnézve ezeket a találkozókat és tudva, hogy a forma változó, mégis… Azt kell mondanom, hogy jelenlegi állapotában a VB-ig a csapatnak egyszerűen a stabil játék mellett gyűjtögetni kell a pontokat. Lehet, hogy a Derbin, vagy az El Clasicón nem nyerünk, mit ad Isten, kikapunk, de most nincs olyan csapat a Ligában, amely kiegyensúlyozottabban tud játszani nálunk. A Barca magabiztos győzelme mögé nézve azt is láthatja mindenki, hogy ők sem fognak kvázi 424-ben, vagy 334-ben játszani. Xavi kockáztatott és bejött neki. Máskor meg nem fog. Náluk még az alapjáték nincs olyan szinten, ami megnyugató lenne számukra, de vitathatatlan, hogy a nyers minőség alapján ők vannak legközelebb hozzánk és lesznek is a tabellán.