Egyrészt, nem tudok már miről írni… A meccs óta olyan mennyiségben fogyasztottam olvasva-látva-hallgatva tartalmakat, mint korábban soha. Annyit kommenteltem, filozofáltam, poénkodtam, megosztottam, rámutattam, egyetértettem, kijavítottam, mint korábban ennyi idő alatt egyszer sem. A FLOW gyakorlatilag három napja ébren tart – gyermek lettem újra, csak időnként visszalépek a felnőtt személy szerepébe szerda estétől.
Az a rengeteg érzés, gondolat, mi bennem születik és valószínűleg bennetek is, azokat mind leírni, elmondani, egyáltalán értelmes szavak láncolatává varázsolni, egyszerre édes teher és édes álom.
Nem tudom még, hogy milyen lesz ennek a posztnak a vége, de azt sem, mi lesz a közepén. Végtére is, madridista vagyok és a Real Madrid is így játszik idén: majd lesz valami.
A nagy meccseken, a létfontosságú meccseken legtöbbször brutális REMONTADA.
Ez most egy nagy, közös történet, amit egyedül nem tudok feldolgozni – még. Nagyjából lesznek altémák, vagy címkék, de a csapongás olyan biztos lesz, mint az, hogy 2 gólos előny a 90. percben nem elég a Real Madrid ellen. Minden olvasónak ajánlom, hogy a kommentszekciót az előző két poszt alatt olvassa, mert nagyon büszke vagyok az ott megjelent gondolatokra, nagyon sokat röhögtem a poénokon és egyszerűen nagyon jó érzés madridistaként ezzel tölteni a (munka)időt.
TAKTIKA
Lehet és kell is ezt a találkozót is elemezni és teszek is erre kísérletet egy későbbi írásban. Elég hamar kiderült rólam magamnak és az edzőimnek is, hogy bár tudok (vagy csak szeretek) cselezni, de a csapatnak jobb, ha a pálya centrumába tesznek osztogatni. Pár éve már nem játszom versenyszerűen, mert mások a prioritások, de nagyjából 18 éve arról szól a játékom, hogy szkennelem a pályát és passzolom a lábra, az üres területbe. Értelmezem, elemzem a környezetemet. Ezért is imádom Kroos játékát. (De a legmagasabb szinten ő már nem lehet konstans kezdő.) Szerettem és szeretek tanulni, olvasni. Nagyon sok szakmai könyvet olvastam és veszek elő a mai napig, amikor valamire kell egy ráerősítés a focival kapcsolatban. A munkám egyik része arról szól, hogy percre pontosan megtervezek eseményeket, akár egésznapos eseményeket is. Ehhez nagyon alapos kutatómunka kell. Információt kell beszerezni, azt rendszerbe illeszteni, hogy „flottul” menjen minden. Ha nem figyelmeztetem magam indőnként, hogy az élet életszerűségébe beletartozik a váratlan is, akkor egyszerűen rosszul érzem magam, hogy valami nem a terv szerint megy. Viszont ha figyelmeztetem magam, akkor tök természetesnek veszem, hogy megtörténik a váratlan. Váratlan, de életszerű. A fociban a taktika azt jelenti, hogy adott meccsen adott ellenfél ellen adott saját játékosokkal milyen játékelemek alapján akarod megnyerni a találkozót, vagy nem elveszíteni. A taktika könnyen tanulható, ha erre fogékony az ember, mert a minták régóta rendelkezésre állnak. Nagy újítások nincsenek, inkább az újra-felfedezések jönnek szembe. Illetve szabályváltozásnál történhetnek valódi újdonságok beemelése (leshelyzetek változásai, hazaadás szabályának megbolygatása). Sokszor azért tűnik frissnek egy-egy taktika, mert korábban abban az edzői felfogásban azok a taktika részelemek így egybegyúrva nem jelentek meg. Guardiola labdával való védekezését a nagyközönség évek alatt tudta csak felfogni. A gegenpressing és a letámadás közötti lényegi különbséget sokan a mai napig nem értik. A csatártípusok közötti különbségeket a csendes kisebbség szereti csak boncolgatni, mert a hangos többség megragadt azon a szinten, hogy a csatár dolga, hogy gólt lőjjön. A hamis kilencest már az 1940-es, 1950-es években is használták. Többek közt mi, magyarok is. A játék 4 fázisáról (támadás, védekezés, támadásból védekezésbe való átmenet, védekezésből támadásban történő átmenet) sokan nem is hallottak, míg a pálya zónáiról meg még kevesebben („van két térfél, meg a tizenhatosok, oszt jó’van”). A taktika értelmezése megköveteli, hogy döntöen NE a labda útját kövesd. Ezért teljesen jogosan a szurkoló nem szeret ezzel foglalkozni. De az arra nyitottak mindig jó érzéssel élik meg a ráeszmélést („ahhha”), amikor Mi, vagy más csapatok blogjai, esetleg mindenféle meccseket elemzők anyagait nézik, olvassák.
Az odavágó Beharangozójában taktikával foglalkoztam. Leginkább a City taktikájával. A feleségemnek az első meccs előtt jeleztem, hogy a City – ha Pep nem gondolja túl – nem tud olyat mutatni, amit ne írtam volna le a posztban. Pep nem gondolta túl és visszaköszöntek azok a játékminták, játékosmozgások, amelyeket leírtam az anyagban. Azt is elmondtam leendő özvegyemnek, hogy a Liverpool sem tud alapvetően olyan taktikai elemet, amit ne ismernék tőlük az idei szezonban. De a taktikai elgondolást mindig a pályán, a játékosoknak kell megvalósítani.
Az odavágó összefoglalójában igyekeztem legjobb tudásom szerint és szabadidőm alapján megmutatni a taktikai részt és már ott jeleztem, hogy részünkről a 3 lőtt gól egyike sem volt megtervezett (azaz taktikai alapokon nyugvó) támadás eredménye. Ez nem vesz el semmit azok értékéből, mert…
Mert a foci nem csak taktika. Hanem egyéniségek színpada is. Ez volt az első meccsen Benzema gólja, Vini gólja.
Mert a foci nem csak taktika és egyéniségek gyűjtőhelye. Hanem mikroközösség önbecsülésének megjelenése is. Ez volt a második meccsünk utolsó pár perce a rendes játékidőben és a hosszabbításban. Rodrygo két gólja különösebben nem volt zseniális megoldás, Benzema tizije sem. De bizonyíték volt mindkettő arra, hogy eszméletlen tartással bír a jelenlegi Real Madrid.
2001-ben Magyar Kupa párharcunk volt és megmondom őszintén, már nem emlékszem, hogy ki ellen játszottunk, de arra emlékszem, hogy 2 osztállyal magasabban játszottak. Nálunk volt a meccs és nagyjából 5 perc alatt kiderült, hogy fényév távolságra vagyunk tőlük csapatszintű mozgásban. Erőnlétben viszont minimum egy szinten voltunk, míg elszántságban egy ideig magasan fölöttük álltunk. Sikerült 1-1-re hozni a 90 percet, ráadásul ők voltak azok, akik egyenlítettek az utolsó percekben egy szabadrúgásból. A hosszabbításban viszont egyértelműen hatékonyabbak voltak nálunk, kiestünk. Mégsem éreztük magunkat szarul. Állva haltunk meg egy jobb csapat ellen, akiket sikerül szenvedésre bírnunk. Büszke vereség volt.
A Real Madrid jelenleg nincs a világ top csapataiban taktikai értelemben. Egyénileg támadásban és a középpályán még mindig világelit vagyunk – több csapattal együtt; védekezésben viszont egyértelműen a legjobbak mögött vagyunk jelenleg, bár Courtois a kapuban szerintem egyértelműen a legjobb kapus idén ezen a bolygón, a passzhatékonysága ellenére is.
A mentalitásunk viszont a Holdról is látható. Önmagában jobban bízó csapat jelenleg nincs a világon, mint mi. Maximum egy szinten lehet velünk bárki is (ehm… Liverpool). Ez a nehezen mérhető, de a BL kieséses szakaszában és a Sevilla elleni bajnokin látható remontádákban bárki által megtapasztalható összetevő teszi lehetővé, hogy elmondhassuk: történelmünk 17. BEK/BL döntőjére készülhetünk!
Természetesen Pintus mesternek is ismét örök hálával kell, hogy tartozzunk, hiszen a nyugdíjszelvényt váró Kroos és Modric, a lassan nyugdíjas Karim, meg az egész keret a Paci és a Hambi kivételével olyan erőnlétnek örvend, ami szintén elengedhetetlen a sikerek eléréséhez.
Mondtam, hogy csapongó lesz. 🙂
De a lényeg: a visszavágónak is volt taktikai vonzata, mint minden meccsnek. A Real sokkal jobban nézett ki csapatszinten, mint egy hete és mégis, most is a City saját taktikája volt inkább meghatározó. Mielőtt a varázsmondatot leírom, ismét JoseCoelhoi magasságokba emelkedek és elmondom, hogy a taktika és a jobb/jobban megvalósított taktika döntő többségében azt jelenti, hogy az azt megvalósító csapat nyeri az adott találkozót. Néha viszont hiába jobb az egyik csapat a taktikája miatt, a mérkőzés döntetlennel vagy a másik csapat sikerével zárul. Sőt, olyan is van, hogy a jobban taktikázó csapat nyer, mégis, vereségnek fogja fel. Lásd: az odavágó.
VARÁZSMONDAT: Ezt a meccset felesleges taktikai elemzésnek alávetni.
Mert nem ez fogja segíteni a megértést. Mert ezt a meccset, sőt ezt a párharcot, sőt, ezt az egész kieséses szakaszt nem lehet megérteni.
Ezeket a találkozókat átélni, megélni lehet. Megérteni nem. Mert ha meg akarjuk érteni, akkor azt mondhatjuk és ezt vállalom, hogy már a PSG ellen ki kellett volna esnünk. Az az első találkozó nagyon csúnya volt és a második meccsen is elfutott Frappé. A Chelsea ellen csak egy jó félidőnk volt. A City ellen nem volt jó félidőnk. Taktikai értelemben. És ugye, a taktika az, amit meg lehet érteni.
De a küzdőszellemet, egy egyéni villanást nem lehet érteni. Csak és kizárólag érezni, átélni lehet. Nekünk erre van egy szavunk:
MADRIDISMO
És van egy legendánk is, akihez kötni tudjuk ezt az érzést.
Minden, a Santiago Bernabeuban lejátszott mérkőzés 7. perce Juanitóról szól. 14 évesen az Atleticóba igazolt, de 3 éven át csupán kiegészítő játékosként tekintettek rá az ificsapatban. Mielőtt a felnőtt csapat ajtaján kopogtathatott volna, lábtörést szenvedett, a felépülése több, mint egy évet vett igénybe. Ezért és más, sportszakmai okok miatt a Tico felnőttcsapatának vezetői lemondtak róla. Megpróbálták elpasszolni a Sevillának, de oda nem kellett. Ezután a másodosztályban szereplő Burgoshoz került. Itt, a második szezonjában sikerült feljutnia az első osztályba, ahol a következő szezonban olyan játékot produkált, hogy az év spanyol játékosának választották. Az 1976-77-es szezon előtt a Barcelona le akarta igazolni, de Juan visszautasította az ajánlatot, mert egyetlen csapat hívására várt és ezt le is nyilatkozta. Ez a csapat pedig a Real Madrid volt. Végül 1976 év végén szerződtette a Los Blancos és a következő év elején történt meg a hivatalos bemutatkozása. Juanito nem volt szívbajos és valószínűleg a mai marketingmókusok imádták volna. Nem szó szerinti fordításban, de ezt nyilatkozta bemutatásán: Csatlakozni ehhez a klubhoz olyan, mintha megérinthetném az eget. Ha választanom kell, minden klub közül a Real Madridot és minden város közül Madridot választom.
BAMMM.
10 évet töltött el a Bernabeuban. Aki spanyolul beszél, tudja, hogy mit jelent a név: Juanito. Ha nem, akkor segítek, a Juan+kicsinyítő képző = Juanito.
Juanito teljes spanyol beceneve: Juanito Maravilla. Magyarul „a Csodálatos kis Juan”. 10 év alatt 5 bajnokságot nyert a csapattal, ebből hármat megszakítás nélkül. Kétszer nyerte meg a Király kupát, kétszer begyűjtötte az akkor még létező UEFA kupát (ma ez az Európa Liga) és ott volt a Real Madrid utolsó vesztes BEK (ma BL) döntőjében, 1981-ben, a Liverpool ellen. Elnyerte a Pichichit is az 1983/84-es szezonban.
Mindeközben Juanito nem volt csatár. Nem volt sem kifejezetten gyors (Oh, Gento), sem kifejezetten technikás.
Viszont pár, a klub identitását meghatározó érték az ő időszakához kötődik és még valami, de azzal pár sort várnotok kell még.
NUNCA DARSE POR VENCIDO!
SOHA NE ADD FEL!
Amikor az iparvárosok az egész kontinensen a gazdaság motorjaivá váltak és a pénzügyi források ott koncentrálódtak, ami miatt pár év alatt világverő futballklubok fejlődtek Manchesterben, Észak-Olaszországban, illetve a Ruhr-vidéken, a hagyományos fővárosok nagy csapatai „gyengébbek lettek”. A Real Madrid is a másodvonalba tartozó UEFA kupában szerepelt. Emlékezetes szereplések ezek. Mert többször is 3-4 góllal kaptunk ki idegenben. Sőt, egyszer sikerült egy 5-1-es vereségbe is beleszaladni. De a Bernabeu csodája már akkor is létezett és a gárda minden komolyabb vereség után mágikus módon továbbjutott.
Az 1984-85-os szezonban az első meccen a Meazzában 2-0-ra kikaptunk az Inter ellen. A lefújás után Juanito az alábbi, halhatatlan, szállóigévé vált mondatott mondta:
Fiatal barátaim, a Real Madrid történelme aranykorszakokkal és legendás játékosokkal, a saját idejükben a világ legjobb spílereivel van tele, a Galaktikusokon át Puskásék koráig, Don Florentino második időszakának kezdetétől (CR7 és társai) napjainkig. A visszavágót 3-0-ra nyertük meg.
Drága barátaim, mi mindannyian tudjuk és a világ ismét megtapasztalta, hogy
Drága barátaim, mi mindannyian tudjuk és a világ ismét megtapasztalta idén tavasszal, hogy ez nem üres frázis.
Ahhh, nem biztos, hogy lesz nekem energiám taktikával foglalkozni. 😀 Elvisz a szív, az érzelmek. Nem is tudom, szerda óta hány alkalommal rázott ki a hideg és lett könnyes a szemem. Itt van ez a videó, kismilliószor megnéztem, legyen ez a poszt vége:
Gwolf update: Legyen ez is a poszt vége 😛 Poénkodtunk a City meccsek előtt, hogy Guardioláék elhúzzák a nótánkat és majd a titanicos hegedűsökkel vigasztalódunk. Hát, hegedűsök nincsenek, de azért titanicos aláfestéssel gólösszefoglaló van. 😀
A La Liga 15. fordulójában a Getafe látogat a Bernabeu stadionba vasárnap délután. Mint tudjuk…
A Real Madrid nincs egyszerű helyzetben a Bajnokok Ligája liga fázisában. A két kínos verességgel…
A La Liga 14. fordulója zajlik a hétvégén, de a sajnálatos valenciai katasztrófa miatt, egy…
Figyelem korai meccs! Szombaton 14 órakor telik meg szokás szerint csordultig a Santiago Bernabeu stadion,…
Sebeink nyalogatása helyett komolyan át kell gondolni, miben kell a csapatnak javulni, milyen szerkezeteben lehetünk…
Nagyon rég vártam már ennyire El Clasicót, és pont azért, mert rég volt ennyire megjósolhatatlan,…
View Comments
I may need your help. I tried many ways but couldn't solve it, but after reading your article, I think you have a way to help me. I'm looking forward for your reply. Thanks.