Vasárnap este a Real Madrid egy kiélezett találkozón, nagyon fontos 3 pontot tartott otthon a közvetlen rivális Sevilla ellenében. Pontosan azt kaptuk a mérkőzéstől, amit vártunk: változatos, jó iramú derbit láthattak a nézők. A találkozó másnapján felelevenítjük a mérkőzés krónikáját. Összefoglaló.
A kezdőcsapatok vonatkozásában a Beharangozóban írtaknak megfelelően voltak ugyan kételyek, de végül mindkét oldalon összedrótozták a sérüléssel bajlódókat. Alaba ugyan kapott egy rúgást a Tiraspol ellen, de már a találkozó előtt tudható volt, hogy nincs nagy baj, vállalni fogja a játékot. A madridi alapcsapat egyetlen kérdőjeles posztján Asensio kapott szerepet Rodrygo helyett a támadóhármasban.
Vendég oldalon Diego Carlos, Koundé, Ocampos és Acuna sem tudott végig a társakkal készülni a madridi kalandra, de végül mindhárman a kezdőcsapatban találták magukat.
Lüktető irammal kezdődött a mérkőzés, ahol a Sevilláé volt az első lövés. Gyatra próbálkozás volt ugyan, de intő jel volt, ahogy Casemiro labdaeladását követően a rendezetlen védelemre rárohantak a pirosmezesek. Ebből nem kéne túl sok, a labdavesztésekre figyelni kellene!
A vendégek kifejezetten magasan presszingeltek az első percekben, Courtoisnak így kirúgásokkor át kellett lőnie a saját térfelét, hogy meg tudja játszani a labdát. Épp egy ilyet sikerült elől jól megtartani, majd Carvajal gyönyörű labdaátvétele és előkészítése után jött az első madridi próbálkozás is – ez inkább a statisztikának szólt.
Szemmel láthatóan nem jött zavarba a habfehér mez láttán a Lopetegui-csapat. Nyugodtan és türelmesen adogadtak a vendégek, ha éppen nem nyílt lehetőség a gyors támadásvezetésre. A másik oldalon Rakitic is Jordán szoros őrzésével, egy 4-3-2-1 vagy 4-1-4-1 es védekező formációval operált a Real.
Az első negyedórához közeledve jött a hidegzuhany. Egy baloldali szöglet után Rafa Mir bólinthatótt fájóan tisztán – egyenesen Courtois hálójába. Sem Militao, sem Mendy nem lépett oda a spanyolra. Ebben persze volt szerepe az elzárást alkalmazó Diego Carlosnak is, de dicsérni így sem lehet a két madridi bekket, ez sajnos az ő balhéjuk. Bosszantó, mert erre mondja a szakzsargon, hogy a pontrúgásra lehet legjobban felkészülni a csapatvédekezésben, esetünkben pedig másfél méteres körben még csak védő sem volt a gólszerző közelében. 0-1.
A hazai védelem megpróbáltatásai itt még nem értek véget! 2 perccel később Carvajal adta el a labdát a tizenhatosunk sarkánál. A letámadó Sevilla újabb gólját előbb egy gólvonalon való tisztázásnak, majd Courtois bravúrjának köszönhetően sikerült elkerülni. Ébresztő!
Szemmel láthatóan nagyon megfogta a blancókat a Sevilla jó kezdése, a vendégek egyértelműen dominálták a meccs első negyedét. Sokkal hatékonyabb volt a letámadásuk, a másik oldalról közelítve pedig lazán ki tudták passzolni a miénket. A labdát megbecsülték és tetszetős adogatással egyértelműen diktálták a meccs ritmusát. A Realnak ez olyannyira nem ízlett, hogy esély sem adódott arra, hogy a piros fal mögé kerüljenek, helyzetet egyáltalán nem sikerült kidolgozniuk a fiúknak a meccs ezen szakaszában. Döbbenten szemléltem, hogy ugyan tisztában voltam a Sevilla játékerejével, mégis, szinte tökéletes játékkal és csapatvédekezéssel, kizárólag kósza átlövésekre tudják késztetni a habfehéreket.
A 30. perc környékén sikerült felocsúdnia a hazaiaknak a sokkoló kezdésből. Ekkor sikerült először begyötörni (értsd: szó szerint!) a labdát a vendég tizenhatoson belülre, a lövőhelyzet pedig annyira meglepte Viniciusékat, hogy inkább egymást zavarta három ember is – Bono lenyelte a labdát. Vininek egyébként szemmel láthatóan nem ízlett a brazil-argentin házimeccs a vonal mellett. Montiel rendre jól olvasta a brazil szándékát, ráadásul a sebesség is bőven adott Jesús Navas helyettesének lábában. Úgy tűnt a tangó felülmúlja a szambát ezen az estén.
A másik oldalon bezzeg! Épp a Beharangozóban megkezdett, Carvajal ócsárlását firtató gondolatmenetemet fejtettem tovább a spanyol sokadik hibája után, amikor Ocampos ügyes csel után zseniális tekerést eresztett meg a kapunkra. Tény, hogy gólt érdemelt volna, de nagy megnyugvásomra a keresztlécen csattant.
Az egyre kilátástalanabbnak tűnő mérkőzést egy igazi üstökös elsuhanása rázta fel néhány perccel később. Militaot nem vették komolyan a pirosmezes védők (ezzel mondjuk nem voltak egyedül, én sem értettem, hogy mire készül), a brazil pedig köszönte szépen és irgalmatlan erővel pörköltre rá a lasztit Bono kapujára. A marokkói is elkalkulálta magát, fogni szerette volna a bogyót, de az akkora erővel érkezett, hogy előbb a kapufára, majd onnan Benzema lábaira csorgott. A jól érkező francia nem hibázott, 1-1!
Legyünk őszinték, ez a semmiből jött. Mindenesetre jót tett a hazai lelkeknek, a félidő hátralévő része jóval kiegyensúlyozottabb volt és a lüktető tempó helyét átvette a kiegyenlített birkózás. A fáradtság jeleit mutatva egyre gyakrabban ment a szövegelés az ellenfeleknek, valamint a játékvezetőnek. A leghangosabban talán akkor, amikor Ocampos zuhant össze a tizenhatosunkon belül: volt valami minimális kontakt, de ez nem büntető!
A sokat hibázó és szétszórtan focizó Carvajal mellett a madridi jobboldal másik spanyolja, Asensio sem játszotta élete meccsét. Nagyon szürke volt az egész találkozón, kevésszer találkozott a labdával, ha kérte is, rendre rossz helyen. Egyszerűen mintha nem találta volna a helyét a pályán. Persze a társak számára sem ő volt az elsőszámú jelölt, akit kerestek a játékszerrel. Marco mentségére legyen mondva, hogy a védekező feladatait elvégezte becsülettel.
És mire ezt a néhány gondolatot lejegyeztem! Mendy egy jó megindulás után tálalt Asensio belsőjére a tizenhatos vonalán, a spanyol pedig szép tekeréssel vette célba a jobb felsőt! Az első kidolgozott helyzetünk után a labda a lelátóra hullott, ezzel pedig véget is ért az első játékrész.
A szünet után jóval csendesebb ritmusban kezdtek a felek, mint az első félidőben. Papu Gomez halovány tekerésén túl nem nagyon történt említésre méltó esemény. Emellett azért látszott, hogy a Sevillának is sikerült feldolgoznia a bekapott gólt, újra bátran és kezdeményezően járatták a labdát, még ha a madridi presszing nem is követte őket szoros őrizetben. A blancók tehát ha kellett, átengedték a területeket, Ancelotti pedig felismerte, hogy inkább legyen kevesebbet a labda a Madridnál, semmint rendezetlen védelemnek kelljen farkasszemet néznie Ocamposal és Acunaval.
Amíg a Real az átlövésekben látta a lehetőséget a kapu előterében, a Sevilla úgy a beadásokkal próbálkozott. Szépen kirajzolódott a két mester igencsak hasonló filozófiája, épp csak a helyzetkreálás eszközében láthattunk különbséget.
Az 58. percben jött aztán a második félidő első madridi helyzete. Casemiro szenzációs, egyérintős pörgetésével Asensio került a Sevilla védekezése mögé, és lendületből vezethette a 2 belső védőre. Két befele csel után a hosszú felsőt vette célba, te a labda elzúgott a kapufa mellett. Kár érte, már csak azért is, mert két fehérmezes is kísérte a támadást. Ha fentebb azt írtam, hogy Asensiot kevésbé keresték a társak ezen az estén, most a kölcsön visszajárt és ő sem passzolt.
A helyzet ellenére a meccs harmadik negyedében is a Sevilla akarata látszott jobban érvnyesülni. Többet tudták tartani a labdát és uralni a középpályát. Szembetűnő volt, hogy bátrabban felvállalták a játékosaik a cseleket és az egy-az-egy elleni szituációkat. Jó kis csapat lett ez az andalúz Lopetegui keze alatt, ráadásul emberállományban is felveszik a kesztyűt a nagyokkal. Ocampos, Jordán, Fernando és Acuna kifejezetten jó benyomást tettek rám, ahogyan a készségeik között jól ötvöződik a technika és a fizikum.
No, azért a Madridot sem kell félteni, ha egyéni képességekről van szó. Egy sevillai szöglet után Vinicius lódult meg és a hibázó Acunától elcsent labdával már nyargalt is a kapu felé. Mindenképpen ő akarta befejezni a szólóakciót, így végül kisodródott helyzetből durrantott a kapu fölé. Az azért látszott, hogy a rendezetlen védelemre direkten rárontó támadók a vendégeknek sem ízlenek.
A 75. percben aztán picit elöntötte az agyamat a méreg. Diego Carlos kezére hullott rá a labda a vendég tizenhatoson belül, a bíró, majd pedig a videóbíró viszont továbbot intett. Nem állítom, hogy a kezezések megítélése a legobjektívebb szempontrendszer alapján történik. Sőt, lassan beletörődik az ember, hogy az ilyen helyzetek a spori vérmérséklete szerint kerül elbírálásra. Ezzel együtt felsejlett bennem a két csapat májusi találkája, ahol a Militao, kísértetiesen hasonló cselekedete után megítélt büntető és gól végül a blancók bajnoki címébe került.
Még a kezezős szituáció előtt cserére szánta el magát Ancelotti. A változtatással egyértelműen a középpályán szeretett volna nagyobb stabilitást elérni, valamint azt, hogy a hajrára beszálló friss emberek lehetőséget biztosítsanak a pálya középső területeinek dominálására. Épp ezért Camavinga és a sérülésből frissen felépült Fede érkeztek a pályára. Érdekes módon egy fura 4-2-3-1 rajzolódott ki a szemünk előtt támadásban, ahol Fede a jobb oldalon, Cama pedig Benzema mögött és a Casemiro-Kroos duó előtt igyekeztek sok elmozgással megbontani a Sevilla stabil védekezését.
Az utolsó negyedórára részben ennek, részben pedig a hazai pálya jelentette kötelezettségnek megfelelően komoly madridi fölény bontakozott ki. Tartósan a vendég térfélen sikerült tartani a játékot, időnként pedig kifejezetten beszorulni látszottak az andalúzok.
Helyzetecskét viszont csak pontrúgásból sikerült kialakítani. Előbb Alaba durrantott félfordulatból a kapu fölé egy szemfüles szabadrúgás-variáció után. Majd Kroos tüzelt fölé, szintén szabadrúgásból kb. onnan, ahonnan 3 éve a vb-n a svédeket mattolta.
A hármassípszó közeledtével érződött, hogy inkább a Madrid lehet az a csapat, akinek sikerülhet még veszélyt jelentenie a kapura – a Sevilla minden erejét felemésztette a védekezés. A meccs ezen pontján villant meg a habfehér csillag. Egy hosszú keresztpassz után Vinicius már az átvétellel megverte Ocampost, Montiel pedig a mérkőzésen talán először számolta el magát védekezésben a brazillal szemben. Vini nem a vonal felé indult, hanem befelé tört, és addig-addig nézte a kaput, míg a rárontó védők híján lövésre szánta el magát. A többi már történelem! Irtózatosan jól eltalálta a kis brazil, aki újabb, döntő fontosságú találattal jelentkezett! Megérte fennmaradnia a kései óráig, mert ezt a találatot sok helyen fogják mutogatni, évek múltán is! 2-1!
A kezdőrúgást követően már egyből Vini találta magát helyzetben, de Diego Carlos szép szereléssel utolérte. Az utolsó percek reklamálással, lökdösődéssel és időhúzással töltött percei után persze, hogy adódott még sansz a vendégek előtt is, természetesen egy szöglet után. Delaney közeli fejesét Courtois védte hatalmas bravúrral, hozzátéve ezzel a magáét a Real Madrid győzelméhez.
Pontosan azt hozta ez a mérkőzés, amire számítottunk, talán még egy picit többet is. Kalapemelés illeti a Sevillát és Lopetegui mestert, mert rettentően kemény ellenfélt voltak, talán keményebb, mint amire előzetesen készültünk. Ahhoz, hogy ez a találkozó ilyen szórakoztató és változatos legyen, kellettek ők is.
A madridi oldalról az egyéni teljesítményekről alkotott véleményem igyekeztem a cikk közben felvillantani. Talán még Kroos az, aki megérdemel egy külön említést, hiszen ezen az estén és pazarul focizott. Bátran és vezéregyéniség módjára szervezi a játékunkat, „öreg” korára minden olyan tulajdonságra szert tett, amit az érkezésekor picit hiányoltam belőle.
A Beharangozóban azt írtam, hogy ez a találkozó jó fokmérője lesz annak, hogy hol tart az Ancelotti projekt játékkoncepcióban és taktikai érettségben. Ne legyenek hiú ábrándjaink, bőven van még hova fejlődnie a Madridnak. Abszolút döntetlenszagú mérkőzést láttunk, ahol a Sevilla legalább olyan mértékben tudta ránk erőltetni az akaratát, mint fordítva. Emellett továbbra is sok a bosszantó egyéni hiba hátul.
Bőven alakulhatott volna fordítva is, de egyrészt ez a nagy meccsek sajátja. Másrészt, és most ez itt a fontos: a győzelmet nem kell túlmagyarázni.
Folytatás a baszkok ellen (sorrendben Bilbao, Sociedad), majd a BL-szünet után érkezik a Ticó. Sokkal közelebb nem kerültünk tehát a bajnoki címhez, az viszont tény, hogy egy közvetlen riválist már sikerült felülmúlni. Tartson ki a lendület a soron következő, további nehéz meccsekre is!
Hasta el final! Vamos Real!
A reálos Valverde végre újra a kezdőbe került, miközben az Atletic Bilbao edzője, Ernesto visszavonulása…
Ha nem is elsősorban nekünk, de rég nem látott izgalmakat hozhat a kieső zónában az…
Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi hetek híreit, az erkölcsi, sportszakmai és a személyes…
Ahogy a nagy klasszikus mondja, innen már megvagyunk, mi már csak egy sört kérünk! A…
Eljutottunk oda, hogy akinek nincs kedve, már nem is játszik idén. Mbappe sérültet jelentett, de…
Egyben bízhatunk, hogy a Betis még nálunk szarabb formában van, az elmúlt 5 meccsükből a…