Visszatérő: Real Madrid – Villarreal (Beharangozó)

Szombat este rangadót rendeznek a La Ligában, hiszen a listavezető Real Madrid a Villarreal együttesét fogadja. A találkozó felvezetése most némi szubjektív benyomásokkal és történésekkel lett fűszerezve. Beharangozó és egyebek.

Nem szokatlan, hogy hosszabb ideig távolmaradtam a posztírástól. Az utolsó cikkem óta eltelt majd 4 hónap kihagyást azonban úgy érzem, hogy ha nem is indokolnom, de valamelyest el szeretném mesélni nektek.

Történt ugyanis, hogy a nyár végén az élet olyan fontos dolgait, mint a futball, átmenetileg beelőzte a magánéletem, hiszen megnősültem. Az esküvő előtti teendők és sűrű menetrend, no meg az azzal együttjáró boldogságbomba kiheverése időt sem engedett arra, hogy szeretett Realommal, a nyilvánossággal megosztható minőségben foglalkozzak.

A futballra térve

Azt a tényt sem tudom teljesen kizárni, hogy egyszerre, úgy igazán szívből, két helyre nagyon nehéz szurkolni. Eddig talán még nem írtam le nektek, de természetesen hazai viszonylatban is van olyan gárda, amely legalább annyira közel áll a szívemhez, mint a Habfehérek, ha… Nem mondom, hogy közelebb, inkább csak teljesen más a viszonyunk.

Azzal a csapattal, amelynek a mérkőzésein havonta kétszer megfordulsz a lelátón, bensőségesebb, impulzívabb és érzelemdúsabb viszony alakul ki, mint azzal, amelyiket a tévéből követsz hétről-hétre. Utóbbinak marad az analitikus, gondolkodó drukkolás, előbbinek pedig a stadionban való támogatás.

Ismerve a hazai viszonyokat, nem titok, hogy az európai szereplés kivívása és az ehhez vezető út a szezon legfontosabb időszaka. Miképp fentebb is írtam, minél nagyobb az izgalom és a mindent odaadó vágyakozás az egyik sikeréért, annál kevésbé koncentrált és éles a másik követése.

És itt szó sem lehet arról, hogy egyiket jobban szeretném a másiknál, nem! Pusztán az izgalmas nyár után, mostanra csitultak el annyira a kedélyek a 9. kerületben, hogy tudjak érdemben is fókuszálni a spanyol fővárosra. A személyes felvezető után tehát:

Irány Madrid!

Nagyszerű szerzőkollégáim posztjait követve újdonságot nem fogok tudni írni most sem, pusztán vázolni a magam benyomásait az eddig eltelt időszakról. Carletto visszatérése annyiból örömteli, hogy új impulzusokat hoz magával, ráadásul neki befejezetlen feladata van még a Realnál.

Emellett viszont az olasz kinevezése abszolúte biztonsági játékot feltételez Perez részéről, aki a járt út elhagyása helyett az elmúlt években sokkal inkább lép kétszer ugyanabba a folyóba. De ezt az idő majd eldönti.

Az őrült átigazolási ablakban, ahol a jelenkor legnagyobbjai klubot váltottak, a surranópályán Florentino akkorát húzott, hogy viccen kívül leesett az állam a hírek olvasásakor. Camavinga szinte szotyiért történő begyűjtése zseniális megoldás volt. Minden szempontból kitűnő transzfer, hiszen hiányposztra érkezett, óriási potenciál van benne és olyan széles a képességeinek repertoárja, hogy jóformán bármilyen taktikai utasítással bevethető – ahogy zat már láthattuk is az elmúlt találkozókon.

Szezonkezdet

Carletto első regnálása óta nem volt ilyen jó szezonkezdete a Madridnak. Noha taktikailag és rendszerszinten is érzékelhető előrelépés a ZZ-éra végnapjaihoz képest, a legszembetűnőbb az, hogy a keret legvégére sorolt játékosok is olyan önbizalommal és magabiztosággal élvezik a játékot, hogy üdítő nézni a csapat szereplését. Mindig jó, ha jönnek az eredmények, de sokkal több bizakodásra ad okot, hogy a bajnokik a szenvedés helyett újra a szórakoztatásról szólnak. Van csapatunk!

És ha már a csapat, lássuk kik alkotják a Villarreal elleni keretet:

Az erőnléti állapot semmi kívánni valót nem hagy maga után, hiszen Pintus főnöksége is láttatja a nyomát a srácok terhelhetőségén. Ráadásul Carlo pihentetni is tudott a hétközi gála alkalmával, a BL-ben következő Sheriff-meccs pedig szintén alkalmat adhat majd a rotálásra.

Minden adott tehát ahhoz, hogy a legerősebb legénység induljon a Sárga Tengeralattjáró elsüllyesztésére. A támadóharmadban az ihletett formában játszi Vini-Karim duó révén nincs kétségem a gólok felől.

A középpályán az elmúlt évekhez képest bőven van variációs lehetősége Carlonak, de amíg elől jönnek a gólok, ennek a csapatrésznek a drasztikus renoválását nem érzem szükségesnek. Casemiro indiszponáltsága teret engedhetne a személyi újításoknak, de az eredmények egyelőre lehetővé teszik a brazil bérelt helyét – ráadásul hétközben ő is pihenhetett végre.

A védelmünkben már szükséges lehet némi fejvakarás, ha a legütősebb felállást szeretnénk látni, végtére is ebben a csapatrészben van a legtöbb hiányzó. Addig is az Alaba-Militao duó középen adott, a két szélen pedig Lucas és Nacho iparkodhat majd. Az ő játékuk magában hordja a rizikófaktort, de remélhetőleg már nem sokáig kell néznünk az együttes szereplésüket.

Vendégváró

A Villarreal az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ott van valahol félúton a szűk élboly és a középmezőny között. Unai Emery nevéhez kapcsolódóan persze nem újdonság, hogy a fő fókusz a nemzetközi kupán van. A baszk pechjére idén az EL helyett a BL-ben kellene villantaniuk, no persze még becélozhatják a csoport harmadik helyét is.

A bajnoki rajtjuk nem sikerült túlságosan fényesre, hiszen 4 döntetlen után a hétközi fordulóban sikerült csak megszerezniük első győzelmüket. Akikre érdemes lehet figyelni, az elmúlt évekhez hasonlóan Gerard Moreno, valamint a játékmester Parejo.

Az Emery-stílus alapján ne legyen kétségünk afelől, hogy a gyors kontrák és a széljáték erőltetése nyomán lesznek kellemetlen pillanatai a szélsőhátvédjeinknek – pláne, hogy ezt értelmezhetjük a leggyengébb csapatrészünkként.

Összegzés

Az elmúlt hetek alapján ezen a találkozón, ha nem is simán, de győzelmet várok a Madridtól. Egyszerűen van akkora különbség a két csapat formája között, hogy ez az eredményen is látszódjon. Nagyon örülnék neki, ha a vendégeknek nem sikerülne ráerőltetnie a vagdalkozós erőficiját a blancókra, és sikerülne megtartanunk az identitásunkat: élvezni a játékot és szórakoztatni – akárcsak történt a Mallorca ellen. Nem bánom, hogygha gólt kapunk hátul, egészen addig amíg elől kettővel tudunk rá válaszolni…

Kár lenne tagadni, hogy a mostani Real sokkal jobban néz ki és jobb állapotban van a Villarrealnál. Ami esélyt jelent a vendégek számára, az a mindig fondorlatos baszk tréner, illetve a fentebb már írt, egyéni kvalitásokban keresendő, az átlagnál magasabb minőség.

Nektek mik a benyomásaitok? Milyen kezdőt tennétek ki a pályára? Sikerül legyűrni a Tengeralattjárót? Jöhetnek az észrevételek, tippek a kommentek!

Hasta el final! Vamos Real!

Real Madrid – Villarreal

Szombat, 21 óra

TV: Spíler2