Real Madrid – Mallorca összefoglaló | GÁLA!

Hangulatos kis mérkőzésen gyűjtötte be az újabb 3 pontot Ancelotti együttese, amely olykor sziporkázó játékkal alakította ki a 6-1-es végeredményt. A (szerző legnagyobb örömére) mesterhármast jegyző Asensio mellett Benzema és Vini is kulcsfigurája volt az estének, de ki kell emelni Alabát is mindenképp. Real Madrid – Mallorca összefoglaló.

Szokás szerint, a meccs előtt nagyjából egy órával került ki a kezdőcsapat, amely nagy meglepődésemre egészen hasonlított a beharangozómban leírt második opcióra. Játékosok szempontjából a Vallejo-Jovic páros helyett Ancelotti velem szemben az Alaba-Benzema párost preferálta.

Kérdés, hogy ez játékban mit fog jelenteni, illetve mennyire fog hasonlítani az általam felvázolt opciókhoz, de a játékosnevek alapján én mindenképp a második verzióhoz érzem közelebb ezt a kezdőt, mint az elsőhöz.

Első félidő

Rögtön az elejétől kezdve látszott, hogy a Madrid a védekezésnél a fegyelmezettségre helyezi a hangsúlyt. Az ötfős középpálya mindig maximum egy embert engedett előre, ez vagy Camavinga vagy Asensio volt. Vini és Rodrygo szó nélkül helyezkedett a maradék kettővel egyvonalban a széleken.

Mindössze 3 percnél tartottunk, amikor Gayá vesztett labdát utolsó védőként, Benzema pedig a kapusig gyalogolhatott, 1-0.

Az ötödik percben Miguel nézte el a labda ívét, így Kubo üresen mehetett mögötte, de annyira szélről indult, hogy Alaba sikeresen szűkíteni tudta a területét, így csak egy gyenge, keresztbe elsuhanó lövésre futotta a japántól.

A gól után sem igazán tudta rendezni a sorait a Mallorca, több labdát is eladtak a gól után perceken belül. A Madrid egyértelműen irányította a mérkőzés ezen szakaszát.

Tűzijáték

A 24. percben a semmiből szerezte meg a második gólt a Madrid, Vini ütempassza után Rodrygo adhatott be, a meg- majd a kapusról kipattanó labdát pedig Asensio lőtte kapura, 2-0. Szimpatikus volt látni, hogy nem ünnepelt korábbi csapata ellen. (Korábban egyébként majdnem beakasztott egyet szögletből, amolyan Kroos-módra.)

De milyen a futball? Az ellentámadásból Lee Kang-in lőtte ki a hosszút, Alaba csúnyán lemaradt róla (sajnos Asensio góljának ismétlése miatt mi meg az akció elejéről maradtunk le), 2-1. Későbbi visszajátszásokból láthattuk, hogy Militao vesztett párharcot a védelemből kilépve, ettől függetlenül 3-4 madridi között lőhetett tisztán kapura a dél-koreai.

Röviddel ez után Asensio állította vissza a két gólos különbséget, Benzema passzát gyönyörűen tette maga elé, ezzel ütemet nyerve, majd zseniálisan pattintotta át a kivetődő kapus fölött, 3-1.

Nem volt sok helyzet a meccs ezen szakaszában, de azokból szinte kivétel nélkül gól is született.

Ami biztos, hogy élmény volt nézni a félidőben a Madrid játékát. Szinte mindenkiről sugárzott a bizonyítási vágy (sajnos Rodrygón ellenben egyáltalán nem éreztem ezt, neki szerintem jót tenne egy kölcsönjáték). A támadásbeli mozgási sémák olyan felüdülést nyújtanak, hogy az embert a képernyőre szegezi a játék. Védekezésben van még mit fejlődni, Valverde helyezkedése például több esetben is botrányos, de csupa olyan dologról beszélünk, ami még javítható gyakorlással.

Az eredmény a játék képét tekintve nem csalóka, de ez a Mallorca az első félidő alapján annyira gyenge, hogy hacsak komolyabb változás nem történik velük 2-3 hónapon belül, akkor már most odaadhatjuk nekik a kiesést jelentő helyek egyikét.

Második félidő

A félidő egyetlen említésre méltó eseménye, hogy Kubót lecserélték.

Rodrygo kapott sárgát alig egy perccel az újrakezdés után Kang-in legyalulásáért.

Egy percre rá Vini lőtte ziccerben a kapusba a labdát, előtte viszont a csel, amivel elküldte a védőt, zseniális volt!

Újabb fél perc múlva pedig Benzema lőtt a hálóba Rodrygo középre tett labdája után, viszont a francia szabálytalankodott, így maradt a 3-1 némi varozás után.

Majd az 55. percben Asensio távolról vette be a kaput, régi önmagát idézve, 4-1.

A 60. percben érkezett Blanco Camavinga helyére.

Bár a biztos vezetés tudatában a Madrid visszább vett úgy a tempóból, mint a taktikából, az látszott, hogy Asensio védekezésben lényegében Blancóval egyvonalban helyezkedett. Fura volt őt ennyire fegyelmezettnek látni, még ha nem is helyezkedett mindig tökéletesen.

Gála lett

A 72. percben Carlo megtapsoltatta a közönséggel Marcót, aki helyett Isco érkezett, Rodrygo helyére pedig Lucast küldte be.

A 78. percben pedig Jovic már az oldalvonal mellett állt, amikor Alaba egy gyönyörű hosszú átadással kínálta meg Benzemát, ő pedig köszönte szépen, és kis szerencsével a kapuba juttatta azt, 5-1. (Kis szerencse: tarkóval átvenni a labdát, majd mindkét bevetődő védőn megpattintani a labdát, hogy a kapusnak esélye se legyen.)

Rögtön érkezett is helyette a szerb, Nachót pedig ugyanekkor Santos váltotta.

A 84. perc elején pedig Vini tartott meg egy labdát a védő mellett testi erővel, a középre tett passzát pedig Isco küldte laposan a sarokba, a kapus nem érhette el, 6-1. Rég vártuk, hogy ezt leírhassuk, de ez bizony nagybetűs GÁLA!

Jovic ez után a hosszabbítás elejéig kétszer is ígéretesen támadta a labdát: előbb Santos beadását küldte kapura fordulásból – a kapus fogta -, majd Vini beadását fejelte mellé. De láthatóan jobban illett a játékba, mint eddig bármikor.

A hosszabbításban ráadásul Vini újabb átemelt labdáját a keresztlécre fejelte.

Az eredmény már nem változott, 6-1 a vége. 6 forduló alatt sikerült a csapatnak 21 gólt szereznie, ami még azzal együtt is elismerésre méltó, hogy ez a Mallorca többször is nagy valószínűséggel a pofozózsák szerepét ölti majd magára a szezon hátralévő részében.

Összegzés

Van csapatunk!

Van edzőnk!

(Illetve értelme újra posztokat írni… vagy akár leülni a mérkőzések elé!)

Ancelotti elérte, hogy újra menthetetlenül beleessek a Madrid játékába. Ezt utoljára előtte Ancelottinak sikerült legutóbb. Nem, nem elírás.

Olyan játékosok szálltak be a meccsbe nagyszerűen, akik eddig alig kaptak lehetőséget. Asensio talán most először szerepelt az igazi helyén, meg is hálálta 3 góllal. Alaba olyan, mint egy low-budget Ramos az esztelen kirohanások nélkül. Camavinga és Valverde elő-előforduló hibáik ellenére belopták magukat a szívünkbe, a csereként beálló Blanco pedig stabilizálni tudta a középpályát. Még Iscón is az látszódott, hogy élvezi a játékot!

Nálam ez a meccs okozta azt, hogy a Madridra a bajnokság fő esélyeseként tekintsek. Kell ehhez persze az is, hogy Carlóban vakon megbízzam. De a keretünk mélysége és a perememberek által mutatott játék is csak bizakodásra adhat okot. És tudom, hogy ez egy kiesőjelölt csapat volt, és jönnek majd nehezebb ellenfelek. De ha így meg tudjuk választani a csapat játékát az ellenfélhez… akkor tőlünk rettegjenek!

Folytatás hétvégén a Villarreal ellen újfent hazai pályán.

Hala Madrid!