Real Madrid – AC Milan | Élménybeszámoló

Blogunk szerzőgárdájának két és fél tagja (Raulitás, jómagam, illetve jelenleg csak tiszteletbeli tagként norma_va) látogatást tettünk Klagenfurtba, ahol élőben tekintettük meg 20 BL-cím egymásnak feszülését. Élménybeszámolónk következik a Real Madrid – AC Milan mérkőzésről, és az azt körülvevő eseményekről.

Az odaút

Az én szempontomból a kalandtúra vasárnap reggel fél 9-kor kezdődött. Raulitás kolléga ekkor érkezett meg a hintóval, hogy elvigyen minket (engem és az ő kedves oldalbordáját, Annát) Klagenfurtba.

Az úton újfent beigazolódott, hogy a Pavlov-i reflex létezik: amint megszoktam az autó légkörét, nyomtam egy szundit Győr és Szombathely között.

A határátlépésnél óriási szerencsénk volt, mert sem sor, sem pedig komolyabb ellenőrzés nem volt (az osztrák határőr még csak el sem vette az iratainkat).

Az osztrák határ pedig nem csak egy képzeletbeli vonal: kivételek ugyan nyilván itt is vannak, de olyan alapvető tisztaság uralkodik a tájon, amelyet Magyarországon maximum egy természetvédelmi területen találni. De talán még ott sem.

Az autópálya közvetlen környezete is olyan rendezett és ápolt, mintha valakik napi nyolc órában ezen dolgoznának. Arról már nem is beszélve, hogy az én, M1-es melletti kopársághoz szokott szememnek a nem is annyira messzi távolban tornyosuló hegyek-dombok milyen gyönyörűek voltak még innen az autópályáról is.

Klagenfurt

Klagenfurtba megérkezvén az első utunk a vasútállomásra vezetett, hogy összeszedjük normát és egy spanyol ismerősét, így ötösben folytattuk kalandunkat. Leraktuk cókmókjainkat a panzióban, ahova frissen bejelentkeztünk, majd autóval megindultunk a stadionhoz, hogy a covid-regisztrációt megcsináljuk. Miután mindenkinek volt oltása, pikk-pakk megkaptuk a kis zöld karszalagot.

Én ekkor szembesültem vele először, hogy mekkora is a stadion. A harmincezres befogadóképességével nem számít gigásznak, de így is monstrumként magasodott fölénk a covid-regisztráció során.

Miután ezzel megvoltunk, még mindig maradt egy 2-3 óra szabadidőnk a kezdésig – 18:30-kor kezdődött a meccs, de mi a bemelegítések és egyéb érdekességek miatt már 17 óra környékén terveztünk bejutni, ekkor pedig még mindig csak fél 3 környékén jártunk.

Korábban megbeszélt programtervünknek megfelelően ekkor úgy döntöttünk, hogy betérünk étkezni egy helyi burgereshez, a Frankie’s-be. Talán az egész hétvége leginkább csalódást keltő élménye volt, mert bár a burgert szörnyűnek semmiképp nem nevezném, az óra hosszú várakozás után kihozott étel sajnos nem közelítette meg az elvárt színvonalat. Többekkel egyetértésben már Magyarországon is ettünk ennél sokkal jobb hambit.

Ez idő alatt megismerkedtünk norma spanyol haverjával, aki tökéletes brit akcentusával mindenkit összezavart. Mint kiderült, Nagy-Britanniában nőtt fel, ami egy Németországban tanuló spanyoltól igen meglepő fejlemény.

Az ebéd után elindultunk vissza a panzióba, hogy meccskész állapotba hozzuk magunkat, majd gyalogszerrel újra a stadion felé vettük az irányt.

A beléptetés problémamentesen zajlott, és pár perc alatt megtaláltuk a helyünket, a többiek rajtam kívül némi finom malátadzsúz társaságában.

A következő fél óra úgy repült el, mintha nem is lett volna. A stadion atmoszférája lenyűgözött, és bár norma kicsit benézte a jegyvásárlást, végül ezzel még jól is jártunk. Hátulról a második sorban ültünk, így, bár kicsit messzebb kerültünk a játékosoktól, a mi analitikus meccsszemléletünknek jót tett, hogy a teljes pályát beláttuk, és nem kellett minden irányváltásnál a fejünket kapkodni.

Egy órával a kezdés előtt megérkeztek az első játékosok a gyepre, mégpedig a Madrid kapusai képében. Némi passzolgatás után pár védést is bemutattak a csapat egyik edzője szorgos asszisztálása mellett, majd pedig szép sorban megérkeztek a Milan kapusai, mezőnyjátékosai és végül a Madrid nem kapus játékosai is.

Ausztriáról lévén szó, a konferanszié külön kiemelte a friss igazolás David Alabát, aki a 30000 drukkertől (igen, erős teltház volt, tényleg kutatni kellett az üres székek után) dörgedelmes vastapsot kapott.

Úgy érzem, itt az ideje megjegyeznem, hogy nekem ez volt az első meccsélményem élőben. Eddig még sosem sikerült rávennem magam arra sem, hogy akár egy magyar bajnokira, akár egy magyarországi bármilyen más meccsre kimenjek, külföld meg eddig valahogy sosem került szóba (a blog pár évvel ezelőtti dunaszerdahelyi kalandjából pedig sajnos kimaradtam).

Hogy ez miért fontos? Mert amikor megláttam egy-két személyes kedvencemet a pályán, úgy elkezdtem örülni, mint egy kívánságát teljesített óvodás és egy retardált fóka szerelemgyereke (fülig érő vigyor, rengeteg „ú-ú-ú” és tapsikolás).

Már az gyermeki örömöt okozott, hogy Odegaard és Marvin passzolgatását nézhettem, vagy hogy Lunyin mekkorát védett egy kapura tartó lövésnél, esetleg hogy szegény Iscónak még a cicázás során sem sikerült egy jó megoldást sem választania.

A csapatok némi idő eltelte után az öltözőbe vonultak, hogy a konferanszié elkezdje felsorolni a csapatok, edzőik történetét, eredményeit. Majd végül elérkezett a pillanat, és a kispadok megteltek a cserékkel és a két edzővel, a pályán pedig felsorakozott a két kezdő:

A Milan oldalán

Maignan – Calabria, Tomori, Romagnoli, Theo Hernandez – Tonali, Krunic – Saelemakers, Brahím Diaz, Leao – Giroud

alkották a kezdő tizenegyet, míg a Madrid térfelén a

Courtois – Vazquez, Nacho, Alaba, Marcelo – Casemiro, Modric, Isco – Bale, Jovic, Rodrygo

tizenegy kapott lehetőséget.

Első félidő

Elhangzott a kezdő sípszó, és a játékosok tapsvihar közepette engedték útjára a labdát.

Itt egy pár mondat erejéig átadnám a szót Raulitás kollégának:

Elöljáróban azzal kezdem, hogy nem olvastam se norma, se ReAlantos írását, szóval elnézést, ha ismétlés történik. Érdekes módon a gép elé ülve nem hajt az ihlet, hogy rengeteg mindent írjak, pedig alig 36 óra telt el a meccs óta. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy a különböző játékosok hogy néztek ki élőben a pályán.

Kurta nagyon nagy és magabiztos, kivéve a jobb lábával. Lunin ellenben végtelen higgadt, ha lábbal kell megjátszania a labdát de nem tűnik olyan tekintélyt parancsolónak a vonalon, mint belga társa. Lucas munkamorálja külön szót érdemel, de a helyezkedése bőven nem tökéletes még jobbhátvédként. Az Alaba-Mili duóban hatalmas fantáziát látok. Alaba baromi okos, jól lát a pályán, míg Militao kőkemény, fizikális, tekintélyt parancsoló jelenlét a védelemben. Marceloról ellenben csak rosszakat tudok mondani: dinamikátlan, fizikálisan gyenge, a munkamorálja kifejezetten gyenge, és támadásban is teljesen súlytalan. Minden játékperc, amit Miguel helyett tölt majd a pályán nagyon sajnálatos lesz. A saját nevelésű fiatal, pedig igazából pont Marci ellentéte: fizikális, gyors, rengeteget dolgozik, és vannak nagyon ügyes megoldásai támadásban. Emellett remekül értik meg egymást Vinivel.

Case és Blanco mindketten tanárian helyezkedtek és takarítottak a védelem előtt. Ideális páros lesznek a szezonra, hiszen mindketten stabilitást adtak a védelem előtt. Case fizikálisan és védekezésben többet tett hozzá, míg Blanco támadásban volt sokkal hasznosabb. Modric akkora tanár, hogy még én is felültem a testcseleinek a lelátón. Isco teljesítménye nem, a hozzáállása viszont pozitív csalódás volt. Ødegård még elég passzív volt, de néhány megmozdulásán látszott, hogy ha sikerülne beépíteni, akkor pont azt az offenzív kiszámíthatatlanságot tudná hozni a csapatba, amit évek óta hiányolunk.

Bale játéka, regisztrációja és fizetése is teljesen értelmetlennek tűnik most. Rodryt ellenben én nem a szélen erőltetném, hanem csatárként próbálkoznék vele. A kapura nagyon veszélyes, remek ösztönei vannak és jól helyezkedik. Viszont szélsőhöz képest nem elég extra a labdavezetése és az összjátéka a többiekkel. Jovic a kapu elé nem nagyon került, viszont az összjátékból és a védekezésből szépen kivette a részét. Mariano ellenben annyira értelmetlen dolgokat csinál néha a pályán, ami másnak 2 hét intenzív gondolkodás után sem jutna eszébe. Vini végtelenül dinamikus, és tarthatatlan 1-1-ben. A csapat egyik legnagyobb fegyvere lehet idén is.

A csapat játékán van mit dolgozni még, de remélhetőleg Ancsa szemöldökei alatt össze fog állni. Több labda nélküli mozgást és kreativitás-kísérletet láttunk a meccsen mint ősszel, az krucifix. Vissza is adom a szót ReAlantosnak.

Ha a kezdőkből addig nem lett volna egyértelmű, már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy egyik csapatnak sem a védekezés ezen a meccsen. Rafael Leao az első öt percben legalább háromszor ment el Lucas mellett, a másik oldalon pedig Jovic zavarása után adta Maignan kapus a saját tizenhatosa előtt álló Madrid-játékosnak a labdát, és Tomori sem állt a helyzet magaslatán a Milan-védelem tengelyében. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy szegény Marcelo újfent a saját nimbuszát rombolta a többiekhez képest elmaradó fizikuma miatt.

Én nem gondoltam volna, hogy ennyivel élvezetesebb stadionban nézni egy meccset, mint a TV-ből. Előfordulhat, hogy az ember lemarad egy-egy mozzanatról, de a fontosakat így is vissza tudja nézni a kivetítőn, viszont a látómező nincs behatárolva a kamera által. Ergo azt nézhetem a meccsen, amire én vagyok kíváncsi – és ennek még fontos hozadékai lesznek az egyéni értékelések terén.

Maga az eredmény másodlagosnak tűnt. Persze, öt fős kis társaságunk minden tagja a Madrid győzelméért szorított – Annát kivéve, aki inkább a kirándulás élménye miatt érkezett. Bár nem tudom, mennyire lehet megbízni benne, miután Milan-drukkerként kezdte pár éve…

Viccet félretéve, élmény volt nézni a játékosaink pályán mutatott teljesítményét. Még a legrosszabbaknak is volt legalább egy olyan megmozdulása, ami tapsot váltott ki belőlünk. Persze kiemelkedett mindenki közül Modric, aki a hanyag eleganciáját volt kedves nekünk minden egyes labdaérintésénél bemutatni. Sosem volt igazán nagy kedvencem, de ez után a meccs után ezt bizony lehet, hogy átértékelem. Ahogy lát a pályán, ahogy kivitelezi a passzokat, amiket más észre sem venne, ahogy egyetlen pimasz labdavisszahúzással több tíz métert tud nyerni a vele szemben védekező játékossal szemben, ahogy egyetlen szó nélkül irányítja, fazonírozza a csapat támadásait – Kroos hiányában hatványozott mértékben. Itt kell megjegyeznem, hogy leginkább Toni hiányát sajnáltam az egész túrából. Az ő párosa Modriccsal egy olyan élmény, amit mindenképp szeretnék még élőben megtekinteni egyszer.

Az első félidő legnagyobb helyzeteit egy szépen kivitelezett távoli Alaba-lövés, illetve a Bale által kihagyott tizenegyes jelentette. A legemlékezetesebb jeleneteit pedig Lucas szolgáltatta: becsúszó szerelése – unortodox módon fejjel – és bodicsekje Leao ellen, ami után fél percig levegő után kapkodott a Vazqueznél majd’ két fejjel magasabb portugál.

Ami a walesit illeti: én nem tudom, hogy mi az, ami miatt ennyire nem megy Bale-nek, mert, őszinte leszek, a motiváció jeleit felfedezni véltem rajta. De alig volt jó megoldása a kapott 45 perc folyamán, talán a tizenegyes előtti labdaátvételt és elfutást tudnám megemlíteni.

Az első félidő kapcsán kell megemlítenem azt is, hogy számomra a legkomolyabb pozitív meglepetést Casemiro produkálta. Nem tudom, hogy Ancelotti hatására változott meg ennyire a játéka, vagy már korábban is ilyen volt, csak a televíziós közvetítés nem adta vissza – tippre az előbbi –: Olyan statikus védekező középpályásként játszott, akinek nem volt feladata a támadások segítése, ellenben a labdaszerzések és a passzfolyosók lezárása, valamint a védelem támogatása igen. Ezeket pedig nemhogy tökéletesen végezte el, hanem szerintem kifejezetten intelligensen tette a dolgát. Ha ezt a szezon folyamán tudná a továbbiakban is hozni – ami felől Ancelotti miatt egy szemernyi kétségem sincs –, akkor akár együtt a pályára lehetne tenni Odegaard-t és Kroost, ami, ugye, mondanom sem kell, hogy milyen hatással lenne a támadójátékunkra.

Második játékrész

A félidőben több csere is történt. Alaba már nem jött ki a második félidőre, az osztrák szurkolók nagy bánatára, helyét Militao vette át. Jovicot pedig Mariano váltotta. Ami viszont ennél is nagyobb hatással volt a Madrid játékára, hogy a Courtois, Marcelo, Casemiro, Bale négyes helyett a Lunyin, Miguel Gutiérrez, Antonio Blanco, Vinícius kvartett léphetett gyepre (ezzel együtt pedig Rodrygo került át a jobb oldalra Bale megüresedett helyére).

A bal oldal egyből élénkebbé vált. Én szeretem Marcelót, de tényleg! Viszont Miguel megmutatta, hogy miért nincs már helye (szigorúan sportszakmai értelemben) a csapatban. Amennyire nem működött a Marcelo-Rodrygo páros, annyira ficánkolt a Miguel-Vinícius tandem. Elfutások, cselek, beadások, rengeteg lapos passz a tizenhatos előterében. A támadások súlypontja egyértelműen áthelyeződött ide, ahhoz képest, hogy az első félidőben inkább jobb oldalon vagy középen próbáltak a fiúk helyzetet kialakítani, legtöbbször Lucas és Modric összjátékából.

Őszinte leszek, a félidőből túl sok említésre méltó esemény nem maradt meg bennem. Vinícius élményszámba menő cselein kívül talán csak az utolsó perces Arribas-kapáslövés, illetve Odegaard álomszerű passza emelésből, amit Isco nem tudott lekezelni.

A meccs 0-0-val ért véget, de egyáltalán nem voltam csalódott, nem tudtam az lenni. Barátságos mérkőzés ellenére volt tempó, fifikás megoldások, a fiatalok pedig valami eszméletlen akarásról tettek tanúbizonyságot.

Következzenek norma gondolatai a mérkőzésről (amit a szerkesztői csetben osztott meg velünk):

Élménybeszámoló, tapasztalatok, tanulságok: 1. félidő:

– Marcelo előrefelé duplanulla, hátrafelé k*rva nagy mínusz. Imádom, de olyan egyértelműen volt vakon az egész félidőben, hogy rossz volt nézni. Neki már ennyi volt. Nem szabadna erőltetni.

– Alaba kellemes meglepetés volt. Gyakorlatilag egy az egyben átvette Ramos szerepét. Mindig őt keresték a társak hátul labdajáratásnál. Szép hosszú keresztlabdái is voltak. Nem volt még tökéletes, de így elsőre korrekt volt. Védekezésben megállta a helyét, és volt pár kontra, aminél Marcelo miatt kellett dupla területet védekeznie. Akkor éreztem rajta, hogy nem annyira magabiztos még (megszokva Ramost, aki rutinból védekezett Marcelo helyett is), de jó döntéseket hozott.

– Nacho a szokásos.

– Lucas imádnivaló. Meccs kedvenc jelenete nekem, amikor futás közben pofára esett, és úgy próbálta kozmetikázni a helyzetet, hogy fejjel csúszott be Leao lábai közé. Nem okos mozdulat, de imádnivaló.

– Casemiro pure class. Labda nélkül mindig jól helyezkedett, ha éppen nem támadják le, akkor passzokban is simán kiemelkedő. Félidő legjobb játékosa nálam.

– Modric 35 évesen is kib*szott zseniális. Úgy elküldott 2-3 játékost többször is a trademark testcseleivel, hogy egyből minimum 5 méter előnyt nyert.

– Isco hozzáállasa nekem nagyon szimpatikus volt. Nem emelkedett ki teljesítményben, de nem is lógott ki lefelé. Viszont nagyon nem érzi, mikor kell gyorsítani és mikor lassítani a játékot. Nem érzi, hogy mikor kell passzolni és mikor cipelni. Ezen kívül voltak zseniális megmozdulásai. Ha nem lenne Odegaard hasonló poszton, semmi bajom nem lenne a maradásával.

– Bale-t mentálisan kib*szott gyengének érzem. Lucas folyamatosan egyedül volt a jobb oldalon. Védekezni semmit nem védekezett Bale, mindig Modric váltott rá ki. Simán sétálgatott full egyedül 5 méteres lesen, mert b*szott visszalépni. Összjátékban esze ágában sem volt kivenni a részét. Mindig ugyanazt csinálta: elfutott és random belerúgott a labdába. Amikor átment bal oldalra, akkor volt 2 jó beadása. A tizit meglátásom szerint (@ReAlantos máshogy látta) Casemiro adta oda neki. Szerintem Bale nem akarta lőni. A tizi után még látványosabban b*szott az egészbe.

– Rodrygón látszik, milyen zseniális a labdakezelésben, labdavezetésben, first touchban. Viszont k*rvára nem állt neki jól ez a szerep tegnap. Gyakorlatilag egy az egyben Vini szerepébe tette Carlo. Semmit nem tudott hozzáadni a csapatjátékhoz, ami egyáltalán nem az ő hibája volt. Nem játszott rosszul, csak nem jó szerepkörben volt használva.

– Jovicnak két jó megmozdulása volt a meccsen, es talán pont kettő labdaérintése. Ez talán mindent elmond. Védők között mozog, követi a csapatmozgásokat es akarna ő játszani, de nagyon testidegen a csapatban. Semmit nem adott hozzá a meccshez, de hátrányára sem volt nagyon.

2. félidő:

– Militao kib*szott nagy vezér lesz. Nekem totál Pepe feelingem van vele kapcsolatban minden szempontból. Fent hallottuk, ahogy ordít a társaknak, folyamat mutogatott, kérte a labdát, mondta, mutatta, hova kell menni, passzolni vagy mit kell csinálni. Nachón volt a karszalag, de Militao vezette azt a védelmet. Kegyetlen masszív, magas, jól fejel és lábbal is jó. Varane mostani formáját fordulókon belül le fogja körözni. Egyik kedvencem lett most.

– Miguel olyan hatással volt a csapatra, hogy besz*rás. Óriási volt a kontrasz közte es Marcelo közt. Miguel simán lehet jobb, mint Reguilón. Jó lenne őt már nem elbaszni. Ideális világban Miguel igen komoly perceket kapna a csapatban, akár Mendy kárára is. Őt be- és fel kell építeni. Nem kell neki kölcsön, egyből be lehet dobni.

– Blanco szintén egy csiszolatlan gyémánt. Tökéletesen helyettesítette Casemirót. Ő fix védekező középpályás. Helyezkedése szerintem hibátlan volt, szerelésekbe belement és többnyire sikeresen jött ki, nagyon jó meglátásai vannak és a passzokat is kivitelezi. Casemiro cseréje megvan, neki a csapatban a helye. Ő és Miguel a castillások közül nagyon kiemelkedtek. Érezhető volt a hatásuk a csapatra.

– Odegaardnak nem volt jó meccse. Alig volt játékban, de folyamatosan mozgott, ha nála volt a labda akkor viszont konstans veszély volt. Amint Odegaardhoz került a labda, a támadóink (főleg pl. Vini) egyből indultak be és kérték a labdát. Másodpercekkel a becserélése után kiosztott egy olyan zseniális passzt. Elvileg volt valami sérülése és azért nem kezdett és játszott sokat. Úgyhogy valószínűleg a halványabb teljesítmény ennek a számlájára írható.

– Vinícius. Zseniális a gyerek. Az egész csapatban magasan a legjobb támadónk volt. Folyamatosan mozgott, letámadott, mindig kérte a labdát, futotta az üres területeket és mindig kereste, hogy tudja megverni a védőt. Mindig ketten védekeztek ellene, es többször simán sz*patta őket akár labdavezetéssel, akár egy pimasz passzal. Ha nem tudott mit kezdeni, passzolt Miguelnek vagy Iscónak. Lehet, hogy nem gólveszélyes, de ritka alulértékelt, amit a pályán művel a srác.

– Mariano meg egy vicc. 2 sima helyzet minimum elment rajta, mert b*szott felnézni vagy passzolni. Nincsen keresnivalója a csapatban. Benzemával azokból a helyzetekből minimum 1 góllal jövünk ki. Egyszer Rodrygo várta full üresen a labdát hosszú másodpercekig. Mariano meg addig szerencsétlenkedett, amíg le nem szerelték.

Összességében a fiatalok óriási pozitívumok voltak. Arribas és Marvin jól szálltak be. De Blanco és Miguel teljesen más szint. Felnőtt csapat matéria mindkettő már most. Bale-nek, Marcelónak es Marianónak nem szabadna a csapatban lennie. Isco Odegaard miatt felesleges. Rossz nem volt, de túlságosan hasznos sem. Jovicnak es Rodrygónak meg kell találni a szerepkörét. Akarnak ők, de így nem tudnak. Kell nekik Carlo. Alaba + Militao =

Újra ReAlantos:

Verdikt és a túra vége

Lunyinnak én sokkal több lehetőséget adnék, olyan zseniális labdaérzéke és reflexe van a srácnak. Miguel és Vinícius párosát már kiemeltem, így a másik, akit az egekig szeretnék magasztalni, az Antonio Blanco.

Nem tudom, hogy köze van-e ennek ahhoz a tényhez, hogy anno Carlo is védekező középpályásként játszott, de Casemiro és Blanco is lényegesen jobb teljesítményt nyújtott védekezésben, mint Zidane alatt bármikor – utóbbi véleményem szerint támadásban is. Én ez alapján a meccs alapján (is) a Casemiro, Kroos, Modric, Odegaard, Valverde, Blanco hatost elegendőnek érezném a középpályára erre a szezonra, tökéletesen kiegészítenék egymást minden szempontból.

A meccs után még megittunk egy sört a panzió melletti kocsmában, majd a szálláson hajnalig ecseteltük a meccs eseményeit – ha a véleményünk sokban hasonlít, akkor az valószínűleg ennek a számlájára írandó, mert tényleg anélkül írtuk meg mindannyian, hogy a többiekét láttuk volna. Reggel a svédasztalos reggeli után autóba ültünk, hogy normától könnyes búcsút vegyünk a vasútállomáson, majd a Wörthi-tó gyönyörű panorámájának megtekintése után hazafelé vettük az irányt.

Ez volt hát a nagy kaland, mely során először – és remélem, nem utoljára – láthattam kedvenceimet élőben. Hiányérzetem csak a közepes minőségű hamburger és a Kroos-Asensio páros miatt volt (kövezettek meg nyugodtan, nekem még mindig nagy kedvencem a spanyol).

Ha minden jól megy, akkor még az előtt eljutok újra egy Real Madrid-meccsre, hogy Kroos visszavonulna. Ha így adódik, akkor arról is mindenképp beszámolok majd.

Köszönjük, hogy elolvastad a posztot, és ne feledd, szombaton már az első bajnokinkat szurkolhatjuk végig!

Hala Madrid!