Szurkolóként ez a meccs nagyon unalmas volt. A kapuk alig voltak veszélyben, látványos megoldás elvétve akadt. Madridistaként ez a meccs frusztráló volt, hiszen hiányoltuk az elszántságot, hogy mindegy milyen módon, de egy nyamvadt gólt összekaparjon a társaság, hiszen a bajnoki cím még elérhető volt. Most is az, de távolabb kerültünk tőle. Szemlélődőknek viszont volt pár érdekes dolog, amelyre érdemes pár percet szánni.
Zidane a sérülések, COVID miatt limitált lehetőségek közül az egyik legjobb opciót küldte pályára, figyelembe véve a Betis taktikai felkészültségét (Isco ezért játszott, Blanco ezért nem kezdett) és a közelgő BL párharcot is (Vinicius ezért nem kezdett).
Az első félidő kiegyenlített volt, amely semmi másról nem szólt, mint arról, hogy mindkét csapat megakadályozza a dinamikus támadásépítést a másik kárára.
Ugyanazt játszotta a két csapat ebben a játékrészben:
A labda környékén folyamatos emberfölény kialakítása, a párharcok kialakulásának minimalizálása. Ezzel lassították a játékát a másik csapatnak, folyamatosan hátra- és oldalpasszra kényszerítve őket.
A labdajáratás irányát a kapusok felé manipulálták, hogy a portások által felemelt labdát megszerezzék.
Vagy ha a kapusok lapos passzal játszották ki a labdát, akkor az oldalvonalak felé terelte mindkét csapat a játékot, hiszen itt könnyebb kialakítani az emberfölényt a labda körül.
A két csapat teljesen kioltotta egymást az első játékrészben. Még a kontrákat is tökéletesen hatástalanította mindkét gárda.
Ez ellen néhány hamvába holt egy-az-egy elleni játékkal próbált a Madrid reagálni: Benzema egyszer csodálatosan vert meg két védőt, Rodrygo egy általa megszerzett labda után szintén két védőt vett le; Modric viszont felemás eredménnyel szerepelt a cselezésekkel. A mi térfelünkön általában nyert, a Betis térfelén általában vesztett.
Zidane a félidő felénél megcserélte Asensiót és Rodrygót. Az, hogy a szélsők helyet cserélnek, megszokott dolog. Viszont velük együtt Modric és Isco is helyet cserélt, amely érdekesebb lépés volt. Egyébként egyik pozíciócsere sem adott semmi pluszt a támadásainkhoz.
Isco – bár nincs jó formában – a Betishez hasonló, nagyon taktikus csapatokkal szemben tökéletes megoldás a középpályára, mert ugyan messze van egyéni legjobbjától, de védekezésben precízen veszi fel a védendő területet, passzsávot, ráadásul tegnap saját labdavesztése után és kontra után is visszafutott védekezni, vagyis a taktika által megkövetelt feladatokat precízen hozza. Védekezésben. Támadásban ő sem tudott pluszt hozzátenni. Talán a Karimnak mélységből adott indítása említhető, de abból sem lett semmi. Zidane egy rossz pozíciófelvétel után Odegaardot teljesen elfelejtette. Valóban hibázott a norvég akkor, annál a védekezési fázisnál és bár nem értek Zidane-nal egyet azzal, hogy ilyenkor a teljes retorzió a helyes pedagógia, de elfogadom, hogy ő így gondolja. Ezért érthető, hogy inkább az eddig jegelt, rossz formában lévő, de taktikailag érett, tapasztalt Iscót teszi kezdőbe és nem Blancót.
A taktikai érettségről még szeretnék beszélni. Évekkel ezelőtt is azt írtam, hogy a két fiatal brazil számomra nem is azért szimpatikus, mert joga bonito, hanem mert fiatal koruk ellenére is taktikailag nagyon érettek, fegyelmezettek. Aki olvassa az írásainkat annak ez nem újdonság: védekezésben Rodrygo és Vinicius is kimagaslóan teljesít. Ezt akkor is fogadjuk el pozitív értéknek, ha tőlük cseleket, gólpasszokat, gólokat várnánk. Ne feledjük, hogy napjainkban már mindenki olyan támadókat keres, akik a védekezésben intelligensen használhatóak. Ők ilyenek és szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi videót. Imádom, ahogy Rodrygo a jelenet alatt 5-6 alkalommal szkenneli az emberét. Imádom, ahogy észlelve, hogy ellentétes irányba indulnak meg és jönni fog az ívelés, akkor sprintbe kezd, hogy felvegye a védőpozíciót.
A második félidőben Zidane változtatott kétszer is. Az első a beadások erőltetése. Az első félidőben nem volt kimagasló a beadások száma (13) részünkről, a második játékrész 65. percére már 11 beadással kísérleteztünk, a lefújásig összesen 21 alkalommal ebben a játékrészben. A beadások sajnos önmagában nem jelentettek gondot a továbbra is 433-ban játszó Real Madrid ellen a Betisnek.
Ezért az utolsó 20 percre Zidane átállt a 3 védős, szárnyvédőkkel játszó formációra. Odriozola és Marcelo állt be, viszont ezzel jobbak nem lettünk, rosszabbak viszont igen: védekezésben.
Mivel Zidane fent hagyta a szélsőket is, mögéjük pedig érkezett Marci és Odri, így a centrumból hiányzott egy ember (Isco), amit súlyosbított, hogy Casemiro fellépett a beadások érkezésére Benzema mellé. Elsősorban a bal oldalunk nem volt összhangban. Vinicius és Marcelo nem tudta jól használni a területet támadásban. Erről már korábban volt szó, de ismételjük át: a szárnyvédőkkel játszó csapatok ritkán használnak még szélső támadókat is, mert ezzel a centrumot gyengítik. Helyette a centrumban elhelyeznek egy biztosító játékost, aki labdavesztés esetén a három belső védő előtt lassítja, tereli az ellenfelet. Szélső támadók helyett vagy túltöltött belső középppálya, vagy két csatár szerepel. így egészségesebb a terület felosztása, jobban manipulálható az ellenfél, könnyebb a labdajáratás.
Ahogy a csapatunk játszott tegnap három védővel, két szárnyvédővel és két szélsővel, az a saját játékunk ellehetetlenítésére volt jó, hiszen a labdát járatva egyszerűen elfogy a befelé passzolási lehetőség, miközben a vonalak mellett több ember van, mint kellene. De ugye, a vonalak mellett a legkönnyebb védekezni és emberfölényt kialakítani, hiszen maga a vonal is „védőjátékos”.
Modric ráadásul elkészült az erejével és jött Blanco, akinek így a meccs végén sokszor Casemiro nélkül kellett biztosítani. Hazard beállásával sem változott a helyzet, csupán az egyéni tudás ugrott meg, de a belga formája még nem lehet olyan, hogy egy ilyen „befásult” meccset a mi javunkra fordítson.
Vagyis, a háromvédős rendszerre átállás után a csapat pozíciós játékának minősége nagyot zuhant, mert Marcelo és Vinicius (később Hazard) felváltva, de nem tudatosan, hanem ad hoc jelleggel lépett a vonal mellől a félterület, vagy a centrum felé. A többi társ ilyenkor nem lehetett biztos abban, mit fog tenni a társ, merre fut tovább, merre passzol. Ezért is lett a meccs vége a mi szempontunkból valóban élvezhetetlen. A jobb oldalon Odriozola és Asensio (később: Vinicius) jobban elosztotta a területet, de nem tudta jól működtetni a párosukat. Odriozola marad a vonal mellett fixen, Asensio (később: Vinicius) a félterületben, a centrumban mozgott. A fenti, random játékká váló focinkat igyekszik bemutatni az alábbi videó:
A helyzetekről most nem írnék sokat, mert a meccsnek a fent részletezett aspektusát fontosabbnak tartom a Chelsea elleni meccsünk előtt. Akik nem ismerik a Tuchel-féle Kékeket, azoknak szeretném írni, hogy ők sem játszanak látványosan, Tuchel imád a másik csapathoz igazodni, hadrendjük flexibilis meccsek között és meccsen belül is. Nagyon kellemetlen ellenfél, mert zokszó nélkül kezd el labdabirtoklás helyett kontrára játszani, miközben – és ez a lényeg – védekezésében minden esetben a labda körüli emberfölény biztosítását tartják legfontosabb feladatuknak.
Más szóval: nagyon valószínű, hogy szombat este láthattuk azt a meccsképet, amit a Chelsea ellen is látni fogunk.
A reálos Valverde végre újra a kezdőbe került, miközben az Atletic Bilbao edzője, Ernesto visszavonulása…
Ha nem is elsősorban nekünk, de rég nem látott izgalmakat hozhat a kieső zónában az…
Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi hetek híreit, az erkölcsi, sportszakmai és a személyes…
Ahogy a nagy klasszikus mondja, innen már megvagyunk, mi már csak egy sört kérünk! A…
Eljutottunk oda, hogy akinek nincs kedve, már nem is játszik idén. Mbappe sérültet jelentett, de…
Egyben bízhatunk, hogy a Betis még nálunk szarabb formában van, az elmúlt 5 meccsükből a…
View Comments
Thank you for your sharing. I am worried that I lack creative ideas. It is your article that makes me full of hope. Thank you. But, I have a question, can you help me?