A Chelsea szerepében: a Betis

Szurkolóként ez a meccs nagyon unalmas volt. A kapuk alig voltak veszélyben, látványos megoldás elvétve akadt. Madridistaként ez a meccs frusztráló volt, hiszen hiányoltuk az elszántságot, hogy mindegy milyen módon, de egy nyamvadt gólt összekaparjon a társaság, hiszen a bajnoki cím még elérhető volt. Most is az, de távolabb kerültünk tőle. Szemlélődőknek viszont volt pár érdekes dolog, amelyre érdemes pár percet szánni.

Zidane a sérülések, COVID miatt limitált lehetőségek közül az egyik legjobb opciót küldte pályára, figyelembe véve a Betis taktikai felkészültségét (Isco ezért játszott, Blanco ezért nem kezdett) és a közelgő BL párharcot is (Vinicius ezért nem kezdett).

Az első félidő kiegyenlített volt, amely semmi másról nem szólt, mint arról, hogy mindkét csapat megakadályozza a dinamikus támadásépítést a másik kárára.

Ugyanazt játszotta a két csapat ebben a játékrészben:

A labda környékén folyamatos emberfölény kialakítása, a párharcok kialakulásának minimalizálása. Ezzel lassították a játékát a másik csapatnak, folyamatosan hátra- és oldalpasszra kényszerítve őket.

A labdajáratás irányát a kapusok felé manipulálták, hogy a portások által felemelt labdát megszerezzék.

Vagy ha a kapusok lapos passzal játszották ki a labdát, akkor az oldalvonalak felé terelte mindkét csapat a játékot, hiszen itt könnyebb kialakítani az emberfölényt a labda körül.

A két csapat teljesen kioltotta egymást az első játékrészben. Még a kontrákat is tökéletesen hatástalanította mindkét gárda.

Ez ellen néhány hamvába holt egy-az-egy elleni játékkal próbált a Madrid reagálni: Benzema egyszer csodálatosan vert meg két védőt, Rodrygo egy általa megszerzett labda után szintén két védőt vett le; Modric viszont felemás eredménnyel szerepelt a cselezésekkel. A mi térfelünkön általában nyert, a Betis térfelén általában vesztett.

Zidane a félidő felénél megcserélte Asensiót és Rodrygót. Az, hogy a szélsők helyet cserélnek, megszokott dolog. Viszont velük együtt Modric és Isco is helyet cserélt, amely érdekesebb lépés volt. Egyébként egyik pozíciócsere sem adott semmi pluszt a támadásainkhoz.

Isco – bár nincs jó formában – a Betishez hasonló, nagyon taktikus csapatokkal szemben tökéletes megoldás a középpályára, mert ugyan messze van egyéni legjobbjától, de védekezésben precízen veszi fel a védendő területet, passzsávot, ráadásul tegnap saját labdavesztése után és kontra után is visszafutott védekezni, vagyis a taktika által megkövetelt feladatokat precízen hozza. Védekezésben. Támadásban ő sem tudott pluszt hozzátenni. Talán a Karimnak mélységből adott indítása említhető, de abból sem lett semmi. Zidane egy rossz pozíciófelvétel után Odegaardot teljesen elfelejtette. Valóban hibázott a norvég akkor, annál a védekezési fázisnál és bár nem értek Zidane-nal egyet azzal, hogy ilyenkor a teljes retorzió a helyes pedagógia, de elfogadom, hogy ő így gondolja. Ezért érthető, hogy inkább az eddig jegelt, rossz formában lévő, de taktikailag érett, tapasztalt Iscót teszi kezdőbe és nem Blancót.

A taktikai érettségről még szeretnék beszélni. Évekkel ezelőtt is azt írtam, hogy a két fiatal brazil számomra nem is azért szimpatikus, mert joga bonito, hanem mert fiatal koruk ellenére is taktikailag nagyon érettek, fegyelmezettek. Aki olvassa az írásainkat annak ez nem újdonság: védekezésben Rodrygo és Vinicius is kimagaslóan teljesít. Ezt akkor is fogadjuk el pozitív értéknek, ha tőlük cseleket, gólpasszokat, gólokat várnánk. Ne feledjük, hogy napjainkban már mindenki olyan támadókat keres, akik a védekezésben intelligensen használhatóak. Ők ilyenek és szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi videót. Imádom, ahogy Rodrygo a jelenet alatt 5-6 alkalommal szkenneli az emberét. Imádom, ahogy észlelve, hogy ellentétes irányba indulnak meg és jönni fog az ívelés, akkor sprintbe kezd, hogy felvegye a védőpozíciót.

A második félidőben Zidane változtatott kétszer is. Az első a beadások erőltetése. Az első félidőben nem volt kimagasló a beadások száma (13) részünkről, a második játékrész 65. percére már 11 beadással kísérleteztünk, a lefújásig összesen 21 alkalommal ebben a játékrészben. A beadások sajnos önmagában nem jelentettek gondot a továbbra is 433-ban játszó Real Madrid ellen a Betisnek.

Ezért az utolsó 20 percre Zidane átállt a 3 védős, szárnyvédőkkel játszó formációra. Odriozola és Marcelo állt be, viszont ezzel jobbak nem lettünk, rosszabbak viszont igen: védekezésben.

Mivel Zidane fent hagyta a szélsőket is, mögéjük pedig érkezett Marci és Odri, így a centrumból hiányzott egy ember (Isco), amit súlyosbított, hogy Casemiro fellépett a beadások érkezésére Benzema mellé. Elsősorban a bal oldalunk nem volt összhangban. Vinicius és Marcelo nem tudta jól használni a területet támadásban. Erről már korábban volt szó, de ismételjük át: a szárnyvédőkkel játszó csapatok ritkán használnak még szélső támadókat is, mert ezzel a centrumot gyengítik. Helyette a centrumban elhelyeznek egy biztosító játékost, aki labdavesztés esetén a három belső védő előtt lassítja, tereli az ellenfelet. Szélső támadók helyett vagy túltöltött belső középppálya, vagy két csatár szerepel. így egészségesebb a terület felosztása, jobban manipulálható az ellenfél, könnyebb a labdajáratás.

Ahogy a csapatunk játszott tegnap három védővel, két szárnyvédővel és két szélsővel, az a saját játékunk ellehetetlenítésére volt jó, hiszen a labdát járatva egyszerűen elfogy a befelé passzolási lehetőség, miközben a vonalak mellett több ember van, mint kellene. De ugye, a vonalak mellett a legkönnyebb védekezni és emberfölényt kialakítani, hiszen maga a vonal is „védőjátékos”.

Modric ráadásul elkészült az erejével és jött Blanco, akinek így a meccs végén sokszor Casemiro nélkül kellett biztosítani. Hazard beállásával sem változott a helyzet, csupán az egyéni tudás ugrott meg, de a belga formája még nem lehet olyan, hogy egy ilyen „befásult” meccset a mi javunkra fordítson.

Vagyis, a háromvédős rendszerre átállás után a csapat pozíciós játékának minősége nagyot zuhant, mert Marcelo és Vinicius (később Hazard) felváltva, de nem tudatosan, hanem ad hoc jelleggel lépett a vonal mellől a félterület, vagy a centrum felé. A többi társ ilyenkor nem lehetett biztos abban, mit fog tenni a társ, merre fut tovább, merre passzol. Ezért is lett a meccs vége a mi szempontunkból valóban élvezhetetlen. A jobb oldalon Odriozola és Asensio (később: Vinicius) jobban elosztotta a területet, de nem tudta jól működtetni a párosukat. Odriozola marad a vonal mellett fixen, Asensio (később: Vinicius) a félterületben, a centrumban mozgott. A fenti, random játékká váló focinkat igyekszik bemutatni az alábbi videó:

A helyzetekről most nem írnék sokat, mert a meccsnek a fent részletezett aspektusát fontosabbnak tartom a Chelsea elleni meccsünk előtt. Akik nem ismerik a Tuchel-féle Kékeket, azoknak szeretném írni, hogy ők sem játszanak látványosan, Tuchel imád a másik csapathoz igazodni, hadrendjük flexibilis meccsek között és meccsen belül is. Nagyon kellemetlen ellenfél, mert zokszó nélkül kezd el labdabirtoklás helyett kontrára játszani, miközben – és ez a lényeg – védekezésében minden esetben a labda körüli emberfölény biztosítását tartják legfontosabb feladatuknak.

Más szóval: nagyon valószínű, hogy szombat este láthattuk azt a meccsképet, amit a Chelsea ellen is látni fogunk.