Aranylesen: Real Madrid – Villarreal (Beharangozó)

Csütörtök este a bajnoki aranyérem reményében lép pályára a Real Madrid, a soron következő ellenfél a kemény falatnak ígérkező Villarreal. Győzelem esetén a Fehér Balett újabb bajnoki címet zsebelhet be. Beharangozó.

Kitekintés

A kommentek között kevésbé szoktam aktív lenni, amit a szerkesztőtársak eleinte szóvá is tettek. Azóta, azt hiszem, megszokták ők is. Mea culpa. Mindenesetre itt élnék a lehetőséggel, hogy a magam meglátásait is megosszam veletek, már ami a csapat jelenlegi a helyzetét illeti.

A Madrid szurkolóinak örök dilemmája, hogy szép futballt szeretnénk, de eredményeset is, a kettő pedig nem biztos, hogy párban jár. Az ellentmondást a magam részéről viszonylag egyszerűen fel tudom oldani. Szurkoló vagyok, időnként a picit túlságosan is emocionális fajtából. Így ha nyer a csapat, akkor minden jó. Persze, én is szeretném, hogy kapustól induló, 40 átadásos, kényszerítőkkel tarkított, mélységi beindulások tömkelegét hozó akciókkal borítsa fel a csapat a pályát és 4 rúgott gólig meg se álljon. Lehetőség szerint ezt néhány, fülön megtáncoltatott zsugával, csipetnyi szambával fűszerezve. Ki ne imádná, aki kicsit is a Madridért szorít?

De térjünk vissza a valóságba. Ez a Real Madrid jelen állapotában egy lépcsőfokkal lentebb van az Európai klubfutball szűk elitjétől. Továbbra is hemzseg a játékunk képe a strukturális és helyzekedési hibáktól. És mégis! Zidane nem a levegőbe beszélt az újrainduláskor, miszerint minden hátralévő mérkőzést meg akar nyerni. Szkeptikus voltam ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, erre villant egy ilyet a csapat: 9-ből 9. Kilencből kilenc! Félelmetes eredménysor! Rémisztő erőnlétről tesz tanúbizonyságot a csapat hétről hétre, üvölt minden egyes játékosról a magabiztosság. Egy olyan időszakban, amikor a csapatok 3 naponta játszanak…

Hazabeszélek? Persze! Elfogult vagyok? Naná! Eredményből érvelek? Azt hiszem, a fenti néhány bekezdés enciklopédiás illusztráció lehetne ennél a fogalomnál… Az viszont elvitathatatlan tény, hogy a védekezésünk most rettenetesen egyben van. Ha már támadó káprázatos támadófocit kiegyensúlyozott mennyiségben nem láthat az egyszeri madridista szurkoló, megpróbálja a hátsó négyes hihetetlen erőfeszítéseit értékelni. Ehhez azért nagyban szükséges az extraklasszis formában ténykedő Courtois is, akivel kapcsolatban nem győzöm visszaszívni az érkezésekor tett negatív megnyilvánulásaimat. Folytassa, Tibó!

Végtelen(nek mondott) lehetőség

Mielőtt túlságosan is behergelném magam, kanyarodjunk rá a hétközi mérkőzésünkre, ahol nem kisebb a tét, mint a bajnoki elsőség. Az utóbbi hetek tendenciáit figyelembe véve nehezen tudom elképzelni, hogy ne a Madrid kontrollálja a találkozót. Lássuk a keretet:

A változatosság kedvéért James kimaradt, úgyhogy lényegi meglepetés nincs. Ott van viszont a lelátói lazsálást és szisztematikus szemtelenséget új szintre emelő Bale, valamint az a Jovic, aki nem valószínű, hogy híreket böngészve tölti mindennapjait, hiszen akkor valószínűleg hallott volna róla, hogy egy bizonyos koronavírus tombol a világban és jó lenne minimalizálni a személyes érintkezéseit. Pláne élsportolóként és kiváltképp a Szerbiából érkező spanokkal. A két potyautas jelenléte ellenére váratlanul hatna, ha bármelyikük is a kezdő közelébe kerülne.

A kérdés csupán annyi lehet, hogy eljön-e Hazard ideje? Pontosan már magam sem tudom követni, hogy mikor mi az éppen aktuális kibúvó a belga jegelésére. Asensiót is megnézném végre nem vonalszélsőként, hanem valami szabadabb szerepkörben. A lényeg, hogy a kezdő 11-re rengeteg a variációs lehetőség, ám nem gondolnám, hogy Zidane ezen a mérkőzésen kezdene drasztikus rotálásba. Ments meg, Uram, minket Vazquez zabolátlan nyargalásától!

Várjuk ezúttal is a Ti ötleteiteket a kezdőjátékosok kilétét illetően, lentre beszúrom a Tippeldét, csütörtök 19.30-ig lehet töltögetni.

Sárga Tengeralattjáró

Nézzük az ellent! Javi Calleja egész pofásra összehegesztette ezt a Villarrealt a restartra: 6 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség. Hatalmas harcban vannak a biztos EL-indulást jelentő pozíciókért, ezért is eshetett kellemetlenül a Szocitól elszenvedett vereség az előző körben.

Mumusnak nevezni a sárgákat talán túlzás, mindenesetre az egymás ellenik mérlege az utolsó 10 meccsre vetítve azt mutatja, hogy bizony csak háromszor sikerült győzedelmeskednünk felettük. Azt tehát ne reméljük, hogy lesimázzuk őket. Masszív és kompakt 4-4-2-t játszanak, ami, ha a szükség azt kívánja, könnyen variálható át 4-2-3-1-é.

A középpályán ragyogóan ötvözik a nyers erőt és a virtuozitást. A meló elsősorban Anguissa feladata, akinek fizikai adottságaiból fakadólag sem büdös a munka, már ami az ütközéseket és a kaputól kapuig való szüntelen rohangálást illeti. A keménykötésű kameruni mellett kedvére varázsolhat a veteránként is zseniális Santi Cazorla.

Az elülső csapatrészükben nagyszerűen megfér egymás mellett a végtelen sebesség és kreativitás, valamint a pozíciós játék. Gondolok itt elsősorban a stabil kezdő Gerard Morenóra, vagy a szélen nyargalászó Samu Chukwuezére, hovatovább, a sokat látott Paco Alcacerre.

A védelemig kell hátrálnunk, hogy madridi kötődésű spílert találjunk Raúl Albiol személyében. Bízzunk benne, hogy nem ezen a meccsen fogja magára rántani a góllövő csukáját – már ha van neki olyan. Eltiltása után visszatér a balbekk Alberto Moreno is.

Ha minden igaz, hiányzó is akad a vendégoldalon: Carlos Bacca, noha zenitjén már jócskán túlhaladt, kellemetlen stílusával sok borsot törhetne Ramosék orra alá. Jobbulást neki!

Összegzés

Mint ahogy az már sokszor történt, az igazán nagy veszélyt a Madrid számára a túlságosan kényelmes hozzáállás jelentheti. Nem szabad félvállról venni ezt a meccset, mert kifejezetten nehéz feladatnak tűnik meglékelni a Sárga Tengeralattjárót. A kényelmesség ellenben nem keverendő össze a nyugodtsággal, utóbbira pedig alapos oka van a hazaiaknak. Ha ebből a meccsből végül csak egy pont sül ki, abból sincs semmi, sőt, urambocsá’ egy vereséget is meg lehet bocsátani – hadd legyen létkérdés a Leganés elleni…

Én és a bennem élő elvakult szurkoló viszont hallani sem akar más eshetőségről, mint a győzelemről. Kíméletlennek kell lennie a csapatnak a kapu előtt (nem elég büntetőt kapni, azt be is kell rúgni)! Nekünk kell szereznünk az első gólt és onnantól kezdve elkezdhetünk játszani az idővel. Megnyugtat, hogy azok a tényezők, amiket most leírtam, a jelen Realjának saját erényei között említhetők. Ráadásul, ha van edző, aki ilyen, számunkra komoly téttel bíró, nagyfokú koncentrációt igénylő találkozóra tiszta fejeket tud a pályára küldeni, azt Zinedine Zidane-nak hívják.

Hasta el final! Vamos Real!

Real Madrid – Villarreal

2020.07.16. 21:00

TV: Spíler 2