Miért nem sikerül sokadjára egy sima hazai meccset magabiztosan hoznia a Királyi Gárdának? Mi okozza azt, hogy edzőnk totálisan kicseréli magát a meccsből? Mikor tér vissza az a fajta öntudat és magabiztosság a Real Madridba, hogy a játékosok és a szurkolóik megbíznak a csapatban? Miért nem változtatunk a támadásépítéseinken betömörülő csapatok ellen?
Miért hiszi Zidane azt, hogy leginkább a beadásokkal lehet gólt elérni a mélyen védekező csapatok ellen? Miért nem nézünk szét Európában, vagy bárhol a Világban, hogy példákat keressünk más megoldásokra? Miért nem látjuk azt, ahogyan a United 433-as telefonszám mellett is képes a nyilvánvalóan szükséges beadások mellett is kontrát indítani, illetve a középcsatár Martialra felpasszolni a labdát, és a felpasszoló indul is a lekészítettre, amit rohadt nehéz levédekezni!? Miért nem látta senki Zidane edzői gárdájában, hogy a mostani fordulóban egy tizenegyest ebből hoztak össze, még ha azt ki is hagyták? Miért nem látja szurkolóink egy része, hogy például Martial is gyakran kimozog az oldalakra, leginkább a bal oldalra, hogy ott létszámfölényt alakítsanak ki? Hiszen ez is a játék szerves része, nem? Nem lehet mindig csak ugyanott és ugyanazt lejátszani, ugye?
Miért nem látta Zidane, vagy valaki a stábjából, hogy amikor a Dortmund pénteken hátrányban volt egy totálisan bekkelő Köln ellen, akik egy pontrúgásból szerezték meg a vezetést az első félidőben, akkor Favre edző nem cserélte ki magát a meccsből, hanem a 4231-es hadrendjükben posztra sikerült kettőt? Miért nem tudunk mi is úgy cserélni, hogy a szisztéma marad, de más típusú játékosok játszanak a rendszerben? Weigl helyett Brandt érkezett és rögtön támadóbb lett a BVB, miközben a balhátvéd posztra érkező Hakimi a támadásokat sokkal hasznosabban és gyorsabb játékkal segítette, mint elődje – és megérte? Meg, hiszen az utolsó fél órában hátrányból fordítva lőttek 3 gólt. Miért játszunk rohadtul idegesítő monotonitással a támadóharmadban, miközben a Pool és a City a példa arra, hogy lehet dinamikusabban is közlekedni ott és gyorsan támadásokat építeni, cselezni, gólt lőni? Van olyan, aki azt mondja, hogy ez a keret nem képes gyorsabb játékra (és itt nem a kontrára gondolok)?
Miért kellett Zidane-nak mindkét playmakert levinni, miközben a támadásaink Iscón és Jamesen keresztül kaptak életerőt, célt és irányt? (Ha valaki még mindig csak a gólpasszokat, meg gólokat nézi az ilyen játékosoknál – nyugodtan. Nem csak a zenében szeretik az emberek a retrót, hanem a magyar fejek a foci értelmezésében is.)
De ha már így döntött, miért nem működött a 442-re váltás? Bale és Vinicius miért volt fegyelmezetlen visszazárás (visszarendeződés) és a védekező stádiumban? Vinicius miért van pocsék egyéni formában, miközben az előző meccsen a Vigo ellen még a munkát simán beletette a védekezésbe? Bale miért tűnt el a második félidőben, miért nem reagált erre Zidane egy cserével? Továbbá miért nem vonta vissza méterekkel Carvajalt és Marcelót, miután megtörtént a formációváltás, hiszen így igazából Varane és Ramos gyakran megoldhatatlan helyzettel szembesültek, amikor megindították a kontrát ellenük? Miért nem reagált arra a pofonegyszerű tényre, hogy amíg 433-ban nagyjából egy veszélyes kontrát engedtünk nekik 60 perc alatt, addig egy totál homály váltás miatt szinte minden második percben majrézhattunk, mert jöttek mint a veszedelem? Beszédes, hogy a Valladolid 9 lövéséből ötöt 60 perc alatt, négyet pedig a mi formációváltásunk után indított Kurta kapujára?
Vajon kiknek van igazuk? Azoknak, akik azt mondják, hogy már megint mindent (is) elbuktunk, mert hát a második fordulóban bejött egy váratlan X (eredményből érvelés); vagy azoknak, akik azt mondják, hogy a játék és a hozzáállás messze van a tavalyitól, de a szerencse/balszerencse és a rossz edzői döntések nem a csapatot segítettek tegnap? Érvelhetünk-e azzal, hogy esélytelenek vagyunk mindenre idén is, mert a Valladolidod otthon nem tudtuk megverni, ha a Celtát egy héttel korábban idegenben simán ütöttük?
Érzi-e a csapat és Zidane, hogy marha vékony a bizalom erőssége a nézőtéren és a képernyők előtt is feléjük? Tudják-e, hogy ezen csak és kizárólag ők változtathatnak, de ehhez nekik bizonyítani kell és talán ehhez változtatni is kell a játékukon? Képesek lesznek-e ‘kimenni a pályára és feltakarítani a ****t, amit odatettek’?
Mennyit fog változtatni Hazard az eredményességen, ha szemmel láthatóan Zidane magasról tesz az automatizmusok leoktatására (lásd még: a Valladolid kontráinál a vendégjátékosok tudatos mozgásai; de adjuk meg, ami jár: támadáskor a tizenhatos oldalainál a szélsővédők és támadók remekül futnak el egymás háta mögött) és végtelenül hisz az ‘egyéni villanásokban’, a ‘klasszis megmozdulásokban’?
Mikor lesz vége az önhibákból elért rossz eredmények miatti bullshit-szintű magyarázkodásnak és kezdenek a srácok tökösen, bevállalósan, tudásukhoz méltón focizni?
Mikor lesz vége a kérdéseim sorának?
Most.
A fenti dolgok hosszú, 76 órás éjszakám alatt fogalmazódtak meg bennem, mert a csapat ezzel a meccsel teljesen kiábrándított. Lehet mondani, hogy legyünk szerények, meg ne legyenek magabiztos címek egy-egy posztnál és ennek van is jogalapja.
Ám annak is, ha azt mondom, az emberek gyakran összekeverik a magabiztosságot a nagyképűséggel. Bár nyilván minden magabiztosság nem várt eredmény után nagyképűséggé válik. Azonban a sport világában igenis szükség van arra, hogy te magabiztos legyél. Kellenek a pozitív gondolatok. A célok valamit elérni, ahelyett, hogy azon majrézzak, hogy valamit elkerüljek.
Soha nem tudnék olyan embert követni, aki valamit mindig el akar kerülni, veszteséget csökkenteni; amikor esélye van többet elérni. Hiszem, hogy a Real Madrid sem az a csapat, amelynek szurkolói lehajtott fejjel és meghunyászkodó pillantással kellene, hogy kezeljenek egy Valladolid elleni meccset a találkozó előtt. Akkor sem, ha a csapat egy ideje elvesztette a fent már megírt magabiztosságot és erőt. Arra gondolok, ami Mourinho első két évében, Carlo első évében, Zidane félszezonjában, első teljes szezonjában és a harmadik szezonjában a BL-ben volt jellemző a gárdára.
Persze, ez most nincs, csak a magyarázkodás.
Aki nem látta a meccset, annak megosztom a jegyzetfüzetem tartalmát, mintegy percről-percre formában:
Ennyit jegyeztem fel. A bekapott gólhoz annyit, hogy Carvajal valóban feleslegesen ment befele, miközben ott Ramos és Varane is jelen volt. Carvajal oldaláról pedig köszönte szépen és élt a felkínált területtel Guardiola.
A Beharangozó magabiztos címével ellentétben nem maradtunk a tabella élén.
De 100%-kal se nyertek még bajnokságot! 😉
(És még mindig jobban jártunk mint a United, ahol az utolsó percekben Pogba vesztett labdát a félpályánál, és abból szerezte meg a győztes gólt a Norwich. Kontrából. Az Álmok Színházában.)
A La Liga 15. fordulójában a Getafe látogat a Bernabeu stadionba vasárnap délután. Mint tudjuk…
A Real Madrid nincs egyszerű helyzetben a Bajnokok Ligája liga fázisában. A két kínos verességgel…
A La Liga 14. fordulója zajlik a hétvégén, de a sajnálatos valenciai katasztrófa miatt, egy…
Figyelem korai meccs! Szombaton 14 órakor telik meg szokás szerint csordultig a Santiago Bernabeu stadion,…
Sebeink nyalogatása helyett komolyan át kell gondolni, miben kell a csapatnak javulni, milyen szerkezeteben lehetünk…
Nagyon rég vártam már ennyire El Clasicót, és pont azért, mert rég volt ennyire megjósolhatatlan,…