Bízom benned, Mendy!

Ferland Mendy a Real Madrid új védője, aki jelenleg még nagyon sok madridista számára szinte teljesen ismeretlen játékos. Persze manapság már csak szándék kérdése, hogy 5 perc alatt mennyi mindent tudsz meg a játékos korábbi teljesítményéről a statisztikai oldalakon fellelhető millió adatgalaxisban sodródva. Ha nem veszitek zokon, egy másik aspektust is beemelek Mendy megítélésébe.  

Mielőtt azonban erre rátérnék, jó diákként igyekszem elvégezni a házi feladatot tisztességesen!

Mendy a magunk mögött hagyott szezonban 47 tétmérkőzésen lépett pályára, legtöbbször támadó feladatokkal bőven ellátott balhátvédként, de alkalmazható bal oldali középpályásként (a Saint-Etienne, valamint a Guingamp elleni őszi fordulókban szerepelt ott) és a  és időnként, meccseken belül, jobb oldali védőként is feltűnik. Ami a mi szintünkhöz, azaz a TOP szinthez szükséges belépő skillt illeti: pontosan tud passzolni. Az átlaga 84,3%, amit érdemes Reguilon (84,8%) és Marcelo (83,5%) tavalyi értékeivel összevetni és láthatjuk, hogy az alapot tekintve nem került gyengébb minőség a keretbe. Hátvéd létére a teljes tavalyi szezonban lejátszott 3236 perc alatt 3 sárgát és 0, azaz NULLA piros lapot gyűjtött össze. Sőt, a másodosztályban lejátszott 47 meccse alatt is csak 10 sárgát gereblyézett össze, pirosat ott sem. (Gondolom, Ramos majd szárnyai alá veszi és megtanítja neki, hogy milyen is az igazi hátvédmeló… 😀 ) Védekező munkáját érdemes viszonyrendszerbe helyezni, hiszen a Lyon a francia bajnokságban tavaly (is) az offenzív, erős csapatok közé tartozott (a PSG-t vegyük ki a képletből, mert az a klub jelenleg olyan abban a bajnokságban, mintha Godzilla beszabadulna egy kisállat-kereskedésbe…), azaz a legtöbb meccsen ők domináltak, irányítottak és támadtak, amelyben nagy szerep jutott Mendynek és a másik oldalon Léo Dubois-nak. Nyilván egy védekezőbb csapatban magasabb értékek lennének a nevéhez kapcsolva a szerelések (1,5/meccs), labdaszerzések (1,1/meccs), felszabadítások (1,5/meccs), lövések blokkolása (0,2/meccs), passzok blokkolása (0,5/meccs) és beadások blokkolása (0,4/meccs) terén, mint így. Fontos részlet, hogy alig szabálytalankodik a védekező fázis során (átlag 0,9/meccs).

Támadásban – továbbra is átlagot figyelve – alig lő, viszont szereti szinezni a játékot, azaz cselezni, és jól is megy neki (1,6 sikeres csel/meccs, 0,6 sikertelen/meccs). Kulcs- és gólpasszokat tekintve előbbiben jól teljesít (1,3/meccs), utóbbiban nem, ami viszont már nem csak rajta múlik, hiszen adhat „forintos” labdát, ha a társ kihagyja a helyzetet. A gólpasszait egyébként mindig akkor adta, amikor balhátvédként szerepelt (vö. Marcelo is akkor jobb, ha balhátvéd, mert amikor középpályásként kellett játszania, nem volt olyan hatékony ő sem).

A Lyon 4231-es telefonszámában volt stabil játékos. Vajon… Zidane is ezt a felállást választja, vagy maradunk a 433-as alakzatnál? De ez a kérdéskör egy későbbi poszt anyaga. 🙂

Azt már nyilván mindenki tudja Mendyről, hogy…

Gyerekként került a PSG akadémiájára, aztán 13 évesen elszenvedett egy csípősérülést, az ízülete is begyulladt, ami után meg kellett műteni. Az orvosok ekkor azzal vigasztalták, hogy többet nem sportolhat – jíííhá.

Mendy a beavatkozás után eleinte csak kerekesszékkel tudott közlekedni, majd újra meg kellett tanulnia járni a rehabilitációja alatt.  Miután felépült, elhagyta a PSG-t és a Mantois78-hoz került, onnan a Le Havre igazolta le, a francia negyedosztályban focizott ekkoriban és örült, hogy ott szerepelhet. A Le Havre után pedig a Lyon kapott szerepet pályafutásában, ahová 2017 nyarán érkezett. Nem mellékes, hogy sajnálatos csípősérülése ellenére nem sérülékeny – az elmúlt három szezonban csupán most tavasszal kellett 37 napot kihagynia, egyébként mindig harca kész volt. Bale elkerekedett szeme vagyok… Vagy Nacho elégedett pillantása… 

Mendy gyors, erős, technikailag képzett és van pár olyan jellemvonása, amit közvetlenül nem lehet kiolvasni a statisztikákból – ezekhez látni kell a játékát. Mert azt, hogy egy játékos – itt: Mendy – hogyan olvassa a játékot, hogyan nyer területet és időt csupán a játékintelligenciája révén, azt még nem mutatják meg a statisztikák. Azt sem, hogy nagy meccseken, rangadókon milyen attitűddel játszik: nyugodt, határozott, átgondolt és szituációtól függően képes a legegyszerűbb felszabadítást, vagy egy cselt bemutatni.

Időnként azt érzem a rengeteg meccselemzést olvasva a magyar és külföldi oldalakon, videókban, mintha csak az adatok, az ellenfél elemzése és a milliméter pontos tervezés létezne napjaink focijában és a játékosokra robotként tekintünk és a vélt, vagy valós taktikai-technikai elvárások alapján ítélnék meg teljesítményüket. (Igen, gyakran én és mi is így készítjük a meccsek utáni posztjainkat, számos adattal, statisztikával…) Viszont szerencsémre mindig ott van nekem a pálya, amire hetente kétszer rálépek és az a 19 év, amióta rálépek a nagy-, majd kispályára és miközben visszanéztem pár videót Mendyről, eszembe jutott, hogy „te jó isten, mennyi emberrel játszottam a különböző csapatokban és mennyire más és más volt, ahogy játszottak a védők”. Volt olyan társam, aki akkor se lett volna hajlandó egy kispasszos labdakihozatalra a tizenhatosunktól, ha az ellenfél nincs is a pályán. Ő mindig a tuti tisztázásban bízott. Egy másik társam viszont Theo-szerű alkat volt, megszerezte a labdát és megindult vele előre, bátran vállalva a cselezést. Volt olyan társam, akinek a játéka és mozgása annyira volt kiszámítható és tervezhető, mint Thomas Mülleré…  Higanymozgású volt és sose felejtem el vele kapcsolatban azt a meccset, amikor a téli szezonban az első meccsünkön az első lövésével, ami egy szerény rabona volt, eltörte az ellenfél kapusának orrát. Ettől függetlenül imádtam vele is játszani, mert a mentalitása mindig győztes volt, bár a meccs előtt megbeszélt dolgok 10%-át valósította csak meg. 😀 Volt Gattuso-szerű játékostársam, aki 3 napig egyfolytában képes volt futni, üldözni a labdát és az ellenfelet, majd a nagy nehezen megszerzett bogyót a világ legtermészetesebb módján adta el minimum kétszer öt alkalomból. Aztán olyan kapus, akinek életcélja volt, hogy meccsenként legalább egy lövést kifejeljen… 😀

Rövidre fogva: számtalan játékosprofillal bíró társam volt az évek során, és azt kell mondjam, mindig azokkal éreztem legjobban magam a pályán, akiknél – poszttól függetlenül – „nyugodt volt a labda”. Amikor érzed, hogy a másik (szinte soha) nem fog stresszpasszt tolni a vakvilágba, (szinte soha) nem kezd el indokolatlan egyéni akcióba… Olyan játékosokkal éreztem magam a legjobban a pályán, akikről sütött, hogy jelen vannak és nem félnek jól teljesíteni. Ilyen játékos véleményem szerint Mendy is.

Itt pedig azt is meg kell mondanom, hogy számomra ezen kritériumoknak Mendy mellett szívem egyik új csücske, Reguilón is megfelel. Talán csak Zidane alatt nem teljesített jól azon az egy meccsen, amikor kezdőként szavazott neki bizalmat. Ám ha jól van felépítve a játéka és a pszichéje, akkor bátran rábíznám a bal oldalt. Talán posztban, de kommentben biztosan írtam tavasszal, hogy számomra egy Reguilón-Vinicius Jr balszárny örömbódottág lenne. Igaz, Real Madridos Hazard-mezem is lesz! 😉 De a lényeg, hogy Mendy leigazolása nem feltétlenül volt szükségszerű.

Azt sem tudjuk, hogy Zidane mennyire figyelte korábban a játékát, mennyire az ő igazolása, vagy a klub Zidane-tól függetlenül is leigazolta volna. Hajlamos az ember Varane esete miatt azt hinni, hogy az ilyen francia tehetségeket hozzánk Zidane kiváló szeme hozza közel és akár az is lehet, hogy így van. Sőt, igazából jó lenne, ha így lenne, mert mi láttuk Reguilón játékát és személyiségét a pályán, a statisztikái bőven jók, továbbá ő is fiatal, tehát még sokat fog fejlődni, épp úgy, mint a friss francia igazolásunk. Szóval van valami olyan dolog, ami miatt Mendy mégis kellett nekünk.

Ezt biztosan csak később tudjuk meg, de ha megengeditek (ha nem…), elmondom, hogy mi az az egy játékelem, amiben jobb és később még jobb lehet Mendy, mint Reguilón (Marcelót hosszútávon nem szabad már számba venni). Ez a játékelem pedig a támadásokban való kreatív, már-már irányítói jellemvonásokkal való részvétel (mint Dani Alves, de nyilván még nem olyan minőségben).  Reguilón nagyon dinamikus, komolyan koncentrál, de stílusából adódóan soha nem lesz képes egyedül tartós veszélyt jelenteni a bal oldalon. Neki kell egy Hazard, egy Vinicius Jr. Ez nem rossz, vagy jó – csupán tény, hogy a mi ifjú játékosunk támadásban így viselkedik. Annak idején Michel Salgado sem tudta egyedül bejátszani a jobb oldalt, míg a másik oldalon akkor elég volt odarakni a Mozsárágyút, aztán nem is kellett más játékos oda. 😀

Ami még Mendynél plussz kreditet jelenthet, hogy a komoly meccseken szinte mindig jól teljesített. A BL-ben a City ellen, idegenben nyertek 1-2-re,hazai pályán 2-2. Mendy Bernardo Silva (aki jelenleg az egyik legjobb formában lévő játékos a világon, és miért nem igazoljuk le mondjuk 4 éven belül?) és Sterling ellen is helytállt, a PSG elleni , hazai francia bajnokin (2-1 a Lyonnak) is ő került ki győztesen a legtöbb párharcból, idegenben a Marseille elleni háromnullás győzelemnél is – és nem pánikvisítás közepette végsőkéttségbeesettkamehamebecsukottszemmelbecsúszással, hanem erőt és nyugalmat sugárzóan. Sallangmentesen. Ugyanez volt a Barca elleni odavágón (0-0), ahol szinte minden Barca-játékossal volt párharca és alig volt vesztes.

DE EZ NEM AZT JELENTI, HOGY SOSEM HIBÁZIK! Mert dehogynem. Naná.

Ám mutatja a potenciált, ami benne van.