Kétgólos előny – ez elég lesz

Aki látta, örül, hogy látta. Már persze, ha madridista az illető. Jó és látványos játékkal leptek meg ma minket a srácok. Aki nem látta, annak igyekszem vissza adni az események láncolatát. 

Masszív nyomásgyakorlással kezdtük a meccset, sorra lőttük a szögleteket és érkeztek a beadások oldalról. Ha azt hiszitek, hogy ez jót jelent, akkor el kell, hogy keserítselek Titeket: a 7. percben érkezett az első Girona-kontra és a gól is. Az elfutás Odri oldalán történt, Ramos és Marcelo között pedig szabadon érkezhetett Lozano és 6 méterről a kapuval szemben nem sok esélyt adott Tibónak.

A Girona ezután olyan patent 5-4-1-ben védekezett, hogy a taktikai hadrendek kedvelői elcseppentek tőle.

Egyből sürgős lett a csapatnak és meg is kezdődött a rohanás.

A 10 perc környékén két távoli lövéssel jelentkeztünk de csak jelentkeztünk. Aztán a spori is: egy csúnya, Ceballos elleni taposást semmivel, egy Casemiro-szabálytalanságot azonnal sárgával jutalmazott. Mindkettő kérdéses, maradjunk annyiban.

Azonban szerencsére a srácok akarata meghozta gyümölcsét és egy Odri elfutás után az okosan visszatett labdát a kapuval szemben Lucas terelt a kapuba. 1-1.

A 21. percben Vinicius varázsolt el két védőt is a bal oldalon, bejátszott labdáját Benzema lőtte el ballal, sajnos felé-mellé szállt a lövés.

A 23. percben egy csodás akció után Odriozola futhatott a kapussal szemben, lövése nem volt túl jó. Ennek örülhettek a vendégek, annak kevésbé, hogy a védő és kapus összecsúszott, kisebb ijedség jelent meg az arcukon, de szerencsére mindenki tudta folytatni a játékot.

A Sevilla elleni meccshez hasonlóan most is kimagasló arányban volt nálunk a labda, a 25. percben mutatott adat szerint 66%-ban.

Érdekes volt, hogy amint labdatartásra tért át a Girona, a védekezésük roppant sebezhetővé vált: olyan kontrákat lehetett ellenük vezetni, amelyeket előre nem jósoltam volna. Történt olyan, hogy egy labdaszerzésünk után a középcsatár posztján Ramos érkezett totál üresen, sajnos az irányába megküldött labda egy hangyaf@szányit volt hosszú. Ugyanígy, rendezetlen vendégvédelem ellen támadhatta a kaput egy életerős, de pontatlan lövéssel Vinicius.

A 36. percben Benzema lőhetett ballal, de Gorkának csemege volt a középre tartó löket. A lövés előtti játék viszont ismét szép és tetszetős volt.

Két perccel később Lukita lövésre lendülő lábát szedték fel, mint a jégkorongban. Apró szépséghiba, hogy mindez a büntetőterületen belül történt. Fájó szépséghiba, hogy mi a Real Madrid vagyunk, nem a VARcelo, na a lényeg, hogy ez nem volt tizi, de aztán Vinicius megint joga bonitózott, fel is vágták, ahogy kell, de ezúttal már járt a tizenegyes. Ramos odaállt és igen, pontosan. Pa-nen-ka. 😀

Szép és jó, ám a második 45 percben legalább 3 gólt kell lőnünk, hogy ne legyen túl izgalmas a visszavágó. A srácok is így gondolták, mert az első félidő maradék pár percét teljes fordulatszámon játszották végig, amiért hálás is a lelkem!

AZTAROHADT! Nacho futott fel a labdával a tizenhatosig, miután már mindenki kilépett rá, lepasszolta Karimnak, aki a tizenhatosról okosan lőtte a labdát, a kapusnak esélye sem volt, de Karimnak sem a kapufa ellen. 🙁

A félidő utolsó mozzanatai közé tartozott egy bodicsek Nachónak sárgáért és egy ebből adódó vendég szabadrúgás pocsék kivitelezése.

Félidei statisztikák szerint Odriozola és Vinicius volt a két leggyorsabb játékosunk és tudom, hogy Nachót várjátok a harmadik helyre, esetleg Lucast, de a számok alapján BIGBENZ volt a bronzérmes sprinterünk. A legtöbb futás szintén Odri és Vinicius nevéhez fűződik – mondhatjuk, hogy hajtanak a fiatalok, ráadásul jól is játszanak (gólpassz és tizenegyes).

Ami kettős érzéseket vált ki bennem a félidőben, az Karim helyzete. Volt három olyan lövése, ami jobban koncentrálva, jobban célozva már elég lett volna a teljes párharc eldöntéséhez. Mivel kimaradtak, hiányérzetem van. Ám a tény, hogy helyzetbe kerül, helyzetbe lehet hozni, az pozitív dolog, amire a második 45 percben lehet építeni.

A Girona a gólon kívül nem tudta veszélyeztetni Tibó kapuját. Ez azért tökéletesen leírja, milyen célokkal érkeztek otthonunkba a katalánok.

A második félidőt ugyanazzal a hozzáállással és sebességgel kezdtük, először Lukitának, majd Karimnak volt helyzete. Az 53. perc elején a vendégek is eljutottak egy fejessel a ketrecünk közelébe, de komolynak nehezen tudnám kategorizálni a headert, mivel a hét méterről megcsúsztatott labda a kapufától 8 méterre hagyta el a játékteret…

Az 59. percben érkezett Casemiro helyett Llorente. VIVA! Okos csere több szempontból is. A legfontosabb,  hogy Case már sárgával játszott és jobb, ha 11 a 11 ellen fejezzük be a meccset, ugye…

A 63. percben aztán minőségi csere történt: Lukita helyett Kroos érkezett. Eddig nagyon jó Solari meccselése. Ám kellenének a gólok.

Erre rohadtul ráéreztem, mert az első Girona-szögletet egy érthetetlen mozdulattal transzformált át Marco tizenegyessé. A büntetőhöz nem fér kétség, a hiba sajnos benne van a visszatérő játékosok teljesítményében, most a hiba mértéke fáj igazán. 2-2

Ez bitang nehézzé vált most. Közben készülődik Isco a pálya szélén – érdekes, hogy játék közben épp az járt az eszemben, hogy nem hiányzik ebből a fajta játékból a kis mágus,  aki végül Ceballos helyett érkezett a pályára.

A 76-77. perc fordulóján egy pofás Marcelo-Kroos-Isco-Vinicius-Marcelo labdajáratás után Ramos fejelt védhetetlenül a felső sarokba, meg van a vezetés ismét! 🙂 Miért volt fent Ramos? Előzőleg szabadrúgásokhoz jutottunk, fent ragadt hát a Capi – milyen jól tette, ugye! 😀

A 80. percben ismét lábról-lábra folyt a labda: Lucas-Isco-Vini-Benzema-GÓÓÓÓÓÓL! Megkövetem magam, nem lóg ki Isco a csapatból. Annyi, hogy az esetet visszanézték VARjú szemmel, de annyira nem tudtak kajlán nézni, hogy ebből leshelyzetet hozzanak ki. Karim rohadtul megérdemelte a gólt!

Ez a 4-2 egy viszonylagos biztonságérzést adhat a visszavágóra, nem lenne baj, ha találnánk még egy gólt, idő még van.

Ám… a lefújásig komoly lehetőség nem alakult ki (egyik kapunál sem).

Ennek az előnynek elégnek kell lennie a továbbjutáshoz. A csapat jól és számomra kellemesen játszott. Rengeteg volt az intenzív mozgás, folyamatosan segítették egymást a játékosok, senkinek nem volt büdös a munka és sok látványos megoldást láthattunk (már azok, akik beröffentettek valamilyen streamet). A Sevilla elleni meccset láttuk újra, egy gyengébb Sevillával (pedig a hétvégi is elég gyenge volt…) és egy jobb Real Madriddal. Ha Solarinak ez a fajta játék lesz a célja, én vevő vagyok rá. Ez már nem a szenvedés és fájdalom, hanem valami olyan, amiért érdemes meccseket nézni! Egyénileg a két futóbolondot (Vini, Odri) és a két gólt szerző Ramost érdemes kiemelni, de a többiek is elégedettek lehetnek a mai teljesítményük után.

Videós összefoglaló: