Barcelona – Real Madrid: tényleg vége?

A Messi nélküli Barcelona is jobbnak bizonyult a Real Madridnál. Hiába fektetett nagyobb hangsúlyt a Királyi Gárda a védekezésre, néhány hiba után gyorsan 2-0-s hátrányba került, amelyből nem látszott a kiút. Az ellenfél kapujára csak a második félidőben tudtak veszélyt kifejteni, mivel a hazaiak nem nagyon hagytak teret a Real kibontakozásának az elsőben. A taktikai és teljesítménybeli gondok mellett pedig mentálisan sem mutatkozott erősnek a gárda. Így csúfos, 5-1-es vereséggel zárult Lopetegui első – és könnyen lehet, hogy utolsó – El Clásicója. Összefoglaló és elemzés. 

A stratégia

A kezdőket tekintve nem volt meglepetés, hiszen mindkét fél a körülményekhez megfelelően a legerősebb XI-ét küldte pályára. Azonban az első meglepetés a Real oldalán volt, méghozzá a taktika terén. Ugyanis az alap felállás úgy nézett ki, hogy Lopetegui feltolta a csapat védekezését nagyjából 30-35 méterre a saját kapujától. Ellenben csak ritkán alkalmaztunk magas letámadást. A cél, hogy szűken helyezkedve, a Barca középső építkezését akadályozzuk. 

Míg Piquéék ritkán kerültek nyomás alá, addig a középpályásokra jóval nagyobb figyelmet fordítottunk. Egyrészt Busquets gyakran kapott szoros őrzést Benzemától vagy Iscótól. Másrészt Arthurra Modric figyelt, Rakiticre  meg Isco vagy Kroos.

Olykor egész jól sikerült útját állni az ellenfélnek és meghátrálásra kényszeríteni. Az alábbi szituációban például intenzíven támadunk le, mindig a labdás oldali játékos pressingel és a végén a védők is nyomás alá kerülnek, majd ívelésre kényszerül a Barca. 

Tehát igyekezett Lopetegui egy zárt és fegyelmezett védekezést kialakítani, amiből csak óvatosan támadunk. Egyszerre csak kevés játékosnak volt megengedve, hogy csatlakozzon az offenzív fázishoz. Viszont a Barca nagyon jól ellehetetlenítette a támadásépítéseinket, ezért az elszigetelődött játékosaink gyorsan labdát vesztettek. Ennek volt köszönhető az ellenfél durva labdatartási fölénye. 

A probléma

Ha egy csapat szűken védekezik – ahogy a Real is tette -, akkor elkerülhetetlen, hogy az ellenfél területet és üres embert találjon a széleken. Azonban esetünkben nagyobb gondról van szó. 

Az alapeset ugye az, hogy Modric fogja Arthurt, Bale visszazár a szélre, Albára, így Nacho beljebb helyezkedhet és figyelhet Coutinhóra. Csakhogy ez nem mindig jött össze ilyen szépen. A Barca jól tudja manipulálni az ellenfél védekezését, kiváltképp igaz ez emberfogást alkalmazó ellenfelekre. A következő szituációban például Arthur mozgása vonzza magával Modricot. (A középső hármasunk itt egészen szűken helyezkedik.) A területbe visszalépő Coutinhóra tehát másvalakinek kell figyelnie, az pedig Bale lesz. Ezzel Alba pedig üresen marad. 

Coutinho a visszalépkedéseivel folyamatosan egy megoldandó problémát jelentett. Ezt olykor Bale oldotta meg, de volt, hogy Modric vette fel. 

Emiatt jelenetről jelenetre változott, hogy kinek a felelőssége Coutinho, illetve Alba. Például a fentinél Nachóra marad Alba, de néhány pillanattal később már Bale figyel rá. 

A gól előtt Bale figyel rá, csakhogy történik egy hiba középen: Busquets és Rakitic kényszerítőzik, amiből utóbbi nyer teret a balon. Erre reagálva Bale beljebb húzódik és Modriccal próbálják szűkíteni a passzfolyosót. Viszont egyikük se lép ki rá, ezért szabadon indíthatja a beinduló Albát. 

Visszaugranék még egy pillanatot. Nézzétek meg ahogy Bale behúzódik és jelzi Nachónak, hogy figyeljen a felfutó Albára, tehát innentől átadta Nachónak az őrzést. Nacho annak ellenére, hogy Alba nagy sebességgel érkezik, lassan indul meg, ez pedig pont elég neki, hogy mikor egyvonalba érnek, akkor a sebességkülönbség révén lehagyja Nachót. 

A következő hiba, mikor a büntetőterületbe érve lelassít. Közben Varane is érkezik, de ő sem lép ki rá, hanem a bepasszt próbálja blokkolni. Ramos pedig felveszi Suarez mozgását és leköveti. Így végül Alba teljesen szabadon passzolhat középre egy ütemmel később. 

Tehát itt a végén már Varane is hibáztatható, hogy nem lépett fel határozottabban, de összességében Nacho a felelős, mert még akkor is inkább a labdára figyelt, amikor már fel kellett volna vennie az érkező Albát. Emellett ez egy tipikus hiba az emberfogásnál. Vagy követed az embered vagy átadod a csapattársnak a feladatot és te másra koncentrálsz. Itt utóbbi történt, csak ha nem működik hiba nélkül a váltás, akkor az üresen maradt ellenfél meglóghat. A kulcs Coutinho és Arthur mozgása, ami folyamatosan előidézte, hogy ki kire figyel. És mivel a csapat magasan (30m-re a kaputól) helyezkedett, ezért Albának rendre volt területe, amibe befuthatott. 

Taktikai változtatások

A második félidőre sikerült felpörgetni kicsit a játékot, sokkal veszélyesebbé vált a Real. Mindezt több változtatás előzte meg. 

Kezdésként, Varane már nem jött ki a második játékrészre, mint kiderült azóta, kidőlt egy hónapra. A helyére Lucas Vazquez állt be, de ezzel más változtatás is történt. Nem Nacho foglalta el Varane posztját, hanem Casemiro csúszott hátrébb egy sorral, míg Marcelo eggyel feljebb. Nacho helyét pedig Lucas foglalta el. 

Egy centin múlott minden 

Nagyon érdekes a sors és a szerencse témaköre. Mi, Real-szurkolók az elmúlt pár évben sokszor kerültünk az érem jó oldalára a fontos pillanatokban. Ehhez párosultak remek teljesítmények és egy rettenthetetlen attitűd, amit Zidane kovácsolt össze. 

A második félidő elején ebből láthattunk valamennyit. Lopetegui-nek sikerült előhoznia a csapatból ezt és mindent megnyerhetett volna. Valószínűleg az állását is. A negatív spirálból sikerült volna kimászni. De Modric lövése egy centivel arrébb ment, mint kellett volna. 

A szépítő gól után nem sokkal meg lehetett volna az egyenlítés és teljesen másképp alakul a mérkőzés végkimenetele. Még fontosabb, hogy a csapat és az edző sorsa is. Pontosan ezen időszakból látszik, hogy érthetetlen, miért játszott úgy a csapat ahogy az első félidőben.

A gólszerzés elmaradt, helyette a Barcelona vitte be később az utolsó döfést. Majd mikor már teljesen szétesett a Real Madrid, akkor növelte a különbséget még két találattal. 

Konklúzió

A tanulság az lehet, hogy valami félrecsúszott a meccsre készülés során, mert az első félidőben nem az igazi arcát mutatta a csapat. Érdekes, hogy csak a  szünetben sikerült előhoznia Lopetegui-nek az igazi Realt. 

Az első játékrészben látott taktikai hibák mind nem számítottak volna, ha Modric lövése bemegy. Ennek hiányában viszont marad a csúfos vereség és a vélhetően edzőcsere. Ha engem kérdeztek, akkor ez alapján még mindig lenne értelme folytatni Lopetegui-vel. Hamarosan kiderül mi lesz a csapat és az edzőnk sorsa. Ha megy, akkor kérdés, hogy ki lesz az utódja. Vajon Conte?