Területvédekezés vs Emberfogás

Talán már tudhatjátok rólunk, hogyha egyik pillanatról a másikra kitörlődne az univerzumból a blogunk, akkor nem szeretnék többet, minthogy akik követtek, olvastak minket, többet tudjanak a labdarúgásról, mint mielőtt ránk találtak. Jobban belelássanak a mérkőzésekbe. Éppen ezért gondoltam jelen szösszenetben rávilágítani a területvédekezés és az emberfogás közti különbségre. 

Másik ok pedig, hogy tőlem már minden bizonnyal hallottátok, nem kedvelem az emberfogást, mint védekezési módot. Mivel alapvetően kezdetlegesebb változatnak tartom, mint a területvédekezést. Persze lehet jól kivitelezni az emberfogásos védekezést is és vannak hibrid változatok is, amelyek mindkét módot vegyítik valamilyen formában. Azonban az emberfogás rendszerét – úgy gondolom – könnyű tévútra vinni, vagy könnyűszerrel borulhat az egész egyetlen hiba miatt. Szóval ideje kicsit bepillantani, hogy mi a két rendszer között a(z egyik) legnagyobb különbség.

Ami nem más, mint a referenciapontok. Azon pontok, amihez a játékosok, a csapat igazodik a helyezkedés során. A területvédekezés, azaz zonal defence alkalmával a játékosok a társakhoz igazodnak és persze a labdához. Éppen hol van a labda. Mindkettő nagyban befolyásolja, hogy a védekező játékosok hova helyezkednek. Nem mellesleg fontos szerepe van ebben a kompaktnak maradás elvének. Tudjátok, az, amikor nincsenek nagy tátongó lyukak a védelemben, és nincs elcsúszva teljesen a csapat védekezése.

Ezzel szemben a man-marking, azaz emberfogás csupán a másik játékosra, az ellenfél játékosára figyel. Hiszen ezen védekezési módban a két csapat harca tulajdonképpen 1v1-es mini meccsekké zsugorodik. És a védekező játékos feladata, hogy a neki kijelölt ellenfelet figyelje, lekövesse, reagáljon rá stb.

Nyilván fel lehet tenni a kérdést, hogy mi ebben a hiba? Történetesen benne van a fenti utolsó mondatban. REAGÁLJON RÁ. Tehát az emberfogásnál a védő mindig hátrányban lesz. Mindig. Mivel reaktív rendszerről van szó és csak a támadó tudja, hogy mit fog csinálni, milyen mozgást tervez. Ő indítja el a mozdulatsort, így előnyben lesz a védővel szemben, aki csak reagálni tud erre és utólag lekövetni a támadó játékost. Éppen ezért ütköznek ki jobban a skillek közti különbségek. Inkább bukkannak felszínre a két csapat játékosainak képességbeli különbségei. Erre jó példa CR, aki előnyben van szögleteknél az őt fogó játékossal szemben, hiszen általában magasabbra tud ugrani. Vagy Messi is remek példa, akit egy az egyben pontosan emiatt szinte lehetetlen levédekezni. Túl ügyes ahhoz. De egy megszervezett területvédekezést alkalmazó, viszont gyengébb képességű csapat inkább veheti fel a versenyt a nagyobb, jobb csapatokkal szemben. Mára ennyit, szombaton pedig már bajnoki, úgyhogy vissza lehet zökkenni a régi kerékvágásba. Hala Madrid!