„Érted, szóval fű volt a kapu előtt…”

Ha a kedves olvasók megengednek nekem annyi szubjektumot, elmondom, hogy számomra a televíziós szakértők közül Nyilasi Tibor mellett a másik nagyon szimpatikus személyiség Hajdú Attila. Szinte mindig azonosulni tudok a véleményével, tetszik, hogy olyan érzésem van, mintha hátra tudna egyet lépni, és egy kicsit rendszerben, megfelelő keretben szemlélné a történteket. Nem hagyja, hogy bizonyos részletek eltérítsék, képes a nagy képet egészében átlátni, a pozitívumot keresni és megtalálni. Ezúttal Hajdú Attilát kérdeztem az ő saját BL-tapasztalatairól, a Bernabeu varázsáról, egy kicsit múltról, de az előttünk álló szezonról is. Interjú következik az egykori magyar válogatott kapussal, a magyar szempontból történelmi Fradi BL-szezon egyik hősével, aki két NB I-es klubbal is bajnok tudott lenni!

Hajdú Attila 2003-ban hagyta abba a profi pályafutását, azóta a vendéglátásban vállalkozik, és futball-szakértőként dolgozik a Sport TV-ben. Állandó szakértője a Real Madrid mérkőzéseinek.

Sultan: Mióta tartod magad Real Madrid drukkernek, az vagy egyáltalán?

Hajdú Attila: Meg kell mondjam, hogy a Real szimpátiám a Sport TV-s szereplésekkel lett kifejezett. Talán furcsa, de előtte nem volt igazán kedvencem a külföldi csapatok között. A TV-s szakértések mellett bejött a Fieszta című műsor, mely ugye a spanyol futballal foglalkozik, és úgy alakult, hogy Vincze Ottó kezdett a barcás vonallal, én pedig a Real Madrid mellé álltam oda. Engem a Barca sosem fogott meg. Mélyebb érdeklődés szintjén nem érte el az ingerküszöbömet ez a csapat. A Real sokkal inkább hatással volt rám – még ha a színük rossz is (lila ugyebár), mert én zöld-fehérként nőttem fel.

A Fradival sok hasonlóságot mutat egyébként, az ország legnépszerűbb, legtöbb szurkolóval rendelkező csapata, melyek múltja, szakmaisága is meghatározó az adott bajnokságban. Nem lehet persze színvonalban egyenlőségjelet tenni, de a maga közegében az elvárás ugyanolyan Madridban, mint Ferencvárosban. Mindig nyerni kell, ráadásul a játék is szép legyen! Ez is hasonló dolog. Játszottam pár klubban idehaza és külföldön is, de ilyen kemény elvárásokkal itthon csak a Fradiban találkoztam. Ha nem jó helyre kanyarodott egy kirúgásom, máris jöttek a jelek. Azért máshol nem volt ilyen szigorú a publikum.

S.: Ezek szerint, amikor a BL-ben a Fradival játszottál a Real Madrid ellen a Bernabeuban, még nem vallottad magad Real szurkolónak.

H.A.: Egyáltalán nem. Akkor a külföldi futballban nem volt kedvencem. Azért mindannyiunknak óriási élmény volt akár a Madrid, akár az Ajax ellen játszani, nem beszélve a Grasshoppersről, ahol ugye a Fradi megszerezte az első magyar BL-csoportkörös, ha úgy tetszik, történelmi győzelmet.

S.: Ráadásul az első meccsetek volt a csoportban.

H.A.: Az ott nagyon jól jött ki, kaptunk egy kis önbizalmat és lendületet a továbbiakra.

S.: A Benabeuban milyen élményeid voltak játékosként?

H.A.: Amit akkor éreztem, azt három pontban össze tudom foglalni. Az első az volt, amikor kifutottunk a pályára, csodálkoztam, hogy statikailag hogy áll egyáltalán a stadion, miért nem dől össze. Monumentális volt, elképesztően sok emberrel. Azelőtt nem játszottam ekkora stadionban. Akkoriban lettem válogatott, és csak ezt követően jutottam el hatalmas nézőszámú arénákba, pl. Teheránba, vagy az mexikói Aztékba. A második, hogy nem értettem, hogy egy ilyen gyönyörű létesítménynek hogy lehet annyira spártai az öltözője. Valami fekete linóleum volt a padlón, minimalista fogasok, az egész nem nézett ki valami jól. Gondolom a hazai öltöző már akkor is máshogy festett. A harmadik, ami nagyon megmaradt, mert addig sem, és azóta sem játszottam annyira alárendelt szerepbe kényszerített csapatban, szóval a mérkőzés nagy részét 15-16 méteren védekezve töltöttük, és még ma is úgy érzem, hogy akár 10-et is kaphattunk volna! Lényegében a meccs a 16-oson belül ment le, és teljesen sansztalanok voltunk.

S.: Cseréltél mezt azon a meccsen?

H.A.: Igen abban a BL-szezonban minden meccsen cseréltem a kapusokkal. A Realban „Paco” Buyo védett, az Ajaxban Van der Sar, a svájciaknál meg Zuberbühler állt a kapuban. Ment a mezvadászat, érdekes, hogy Raúlnak ellenünk volt az első BL meccse, ő még akkor nem volt sztár, de pl. Laudrup meze nagyon kapós volt. Meg persze Zamoranóé, aki pont akkorát emelkedett a szögleteknél, mint ő maga. Az egész úgy maradt meg, mint egy kirándulás egy másik világba. Érted, szóval fű volt a kapu előtt… Ilyenek megmaradtak. Jó emlékeim vannak arról a csapatról. Egyszer a Sport TV-ben a srácok csináltak egy emlékezetes műsort arról a BL-szezonról. Ott voltunk Vincze Ottóval, beült közénk Faragó Ricsi is, aki anno már közvetített meccset abból a szezonból, és végignéztük azokat a találkozókat. Nagyon büszke vagyok rá, hogy látszott, még a Real ellen sem volt tele a gatya. Az egy olyan csapat volt, hogy láttuk, nem vagyunk egy súlycsoportban, de mentünk, tettük a dolgunkat. Rúgtunk gólt a Realnak idegenben is. Sok volt a saját nevelés, akikkel végigjártuk a korosztályos csapatokat, ha nem is egy korosztályban, de egymás mellett éltük az életünket. Ez egy kivételes csapategységet teremtett meg.

S.: Itthon szurkolsz még valamelyik csapatnak? Fradista maradtál?

H.A.: Ahogy a klasszikus sztori mondja, úgy leszünk fradisták, hogy az apánktól örököljük, a másik oldala meg az, ha egyszer fradista lettél, örökre az maradsz. Ez nálam is pontosan így van. Apám is futballista volt, nem is rossz, így már egészen kicsiként ott voltam a pálya szélén, beleszülettem a fradista létbe.

S.: Kimész még manapság is meccsekre?

H.A.: Sok minden változott, de a Fradi örök! Más a stadion, más a hozzáállás, mások a körülmények, de a Fradi szeretete nem változik. Az eszme marad, sosem tudnék egy másik klubnak így szurkolni.

S.: Pedig ugye játszottál pár magyar klubban.

H.A.: A Fradiban nevelkedtem, végigjártam a ranglétrát, de végül nem a Ferencvárosban kezdődött az NB I-es karrierem. Aztán végül „hazataláltam”, és a Fradival értem el a BL-t, és magyar bajnok is lettem. Aztán jött Németország, és úgy alakult, hogy nem a Fradiba jöttem vissza. Volt egy év Vasas is, az nem biztos, hogy kellett nekem, de aztán az MTK-ban úgy is mondhatjuk, hogy másodvirágzásomat éltem, és újra sikerült megnyerni a bajnokságot.

S.: A  Sport TV szakértőjeként nagyon közelről követted végig a Real előző bajnoki szezonját. Hogyan élted ezt meg, milyen volt szerinted a bajnok Real?

H.A.: Kezdjünk bírózni? (nevet) Erről egyébként azt gondolom – meg is küzdöttem Vincze Ottóval, aki szerint túl sok segítséget kapott a bíróktól a Madrid -, hogy ha időnként úgy is jött ki, hogy a Real hasznára tévedtek a bírók, egyrészt ebben semmi tudatosság nem volt – ez eleve egy buta felvetés szerintem. Másrészt pedig arra kérdésre, hogy a bíráskodásból szerencsésebben jött ki a Real, azt mondom, hogy szerencséje csak annak a csapatnak van, amelyik tesz is érte. A Real Madrid szerencséje az idén maga Zidane volt. Amikor elküldték Ancelottit nem értettük, mi folyik, azt meg végképp nem, hogy miért Benítez jön.

Farkas Norbi kollégám azonnal meg is jegyezte, hogy az egy dolog, hogy Benítez élete álma, hogy a Realt edzhesse – madridi emberként, de mi lesz az öltözőben? Ott egy mosoly nem lesz, körzővel meg vonalzóval lesz megrajzolva minden, amit nem fog túlélni az edző és a csapat kapcsolata. De, hogy jó hangulat nem lesz, az biztos. Ez be is jött, és ezek után még kontrasztosabb lehetett, hogy Zidane személyében egy olyan edző érkezett, aki ennek pont az ellentéte. Nem biztos, hogy taktikailag tett hozzá többet, sokkal inkább létrehozta azt a kohéziót a csapatban, ami megteremtette az egymásért küzdés kultuszát, ami meg az eredményeket hozta. Úgy tudott rotálni, (szerk.: még ha néha a sérülések is kényszerítették rá), hogy minden játékosból kihozta a legtöbbet. Ráadásul nem a lejátszott percek arányaiban rotált, hanem taktikailag, az ellenfelekhez mérten rakta fel a kezdőket.

Meggyőződésem, hogy komoly érdeme volt ebben a bajnoki sikerben Antonio Pintusnak is, akit Zidane hozott a gárdához, s aki a játékosok erőnlétéért felelt.

S.: Elkezdődött az új évad a Ligában. Mi a véleményed az átigazolási szezonról?

Tavaly is azt mondtam, és ez az idei átigazolási szezonra is vonatkozik, hogy a legnagyobb fegyvertény az, hogy sikerült egy jó csapatot egyben tartani. Bár elvileg két fontos távozó is volt Morata és James személyében, akiket nagyon jó futballistának tartok, mégis úgy érzem, hogy a keret összeérett, összeszokott, és nagyon egységesnek tűnik. A távozók kevesellték a játékperceket, és úgy döntöttek, hogy ennél többet szeretnének. Meg lehet őket érteni, de a Realnál egyelőre nehéz lenne megkérdőjelezni Zidane döntéseit, és ha ő úgy látta, hogy a Morata és James helyett másoknak kellett többet játszani, és ezzel a játékkal Ligát és BL-t nyert a csapat, akkor valószínűleg igaza volt. Hozzá kell tenni, hogy a csapategységnek, az öltözői hangulatnak sem tesz jót, ha komoly játékosok elégedetlenek. A távozókkal az egyik oldalon elveszítünk erős csereopciókat, a másik oldalon viszont a csapategység erősebb lehet.

Nem tudom, hogy tudták Perez elnököt rávenni, hogy már évek óta ne legyen „galaktikus” igazolás, de nagyon jó folyamatnak gondolom. Fiatalok jöttek tapasztaltabb játékosok „mögé”, ami egy észszerű építkezésnek látszik. Ha ezt olyan tehetségek viszonylag olcsó megszerzésének tekinthetjük, mint volt Isco, vagy Asensio, akkor ez egy nagyon hasznos és üdvözlendő trend, melynek segítségével pozitívan menedzselhető a legerősebb 11 játékos a mögöttük, vagy inkább mellettük megerősödő fiatalokkal. Látjuk hova vezet mindez. Ez kétségtelenül más, mint a pár évvel korábbi „sztár” korszak. A legfontosabb, hogy észszerű az átigazolási politika, és az eredmények igazolják a döntéseket.

Ami a legfőbb riválist, a Barcelonát illeti, egyelőre előttünk van a bajnokságban. Ezzel együtt duplán jártak rosszul Neymar eladásával. Egyrészt elvesztették az egyik legjobbjukat, másrészről, bárkit néztek ki, csillagászati magasságba kúszott az ára. A Barca elnöke le is nyilatkozta, hogy ez már nem a sportról, vagy a játékos valódi értékéről szól. Tényleg olyan, mintha valami nagyon félrement volna. A korábbi években nem sikerültek a Barca igazolásai, az érkezők nem tudtak beépülni, vagy nem jelentettek igazából pluszt a csapatnak, így a csapatépítés tekintetében eleve hátrányba kerültek a Reallal szemben. Most Neymar távozásával ez csak mélyült. De a Barcát sosem szabad leírni!

A Real hátránya ebben az időszakban még semmit sem számít, és szerencsére a Valencia elleni meccs nem arról szólt, hogy baj lenne csapatjátékkal, vagy nem tudnánk helyzetek kialakítani – épp ellenkezőleg. Nagyjából egy tucat helyzet maradt ki, most pont úgy alakult, hogy semmi sem akart bemenni. De nincs dráma, az ilyen benne van, és a Barca is fog még így járni a bajnokságban.

Összefoglalva az átigazolásokat a Real szempontjából, számomra nagyon pozitív a kép, a csapategység csak erősödött, látszik a fejlődés olyan játékosoknál, mint Isco, Asensio, vagy Lucas Vazquez, akik képesek többet vállalni. Ha valakinek kevésbé megy, jönnek a fiatalok és átveszik a zászlót.

Nemsokára elkezdi a Real a BL-csoportban is a meccseit. Hogy látod a H jelű kvartett esélyeit?

H.A.: Először is a Madrid a BL címvédő, így nyugodtan szemlélhetjük a csapat előtt álló mérkőzéseket ezen a szemüvegen keresztül. Most mindenkinek a Realt kell megverni ahhoz, hogy letaszítsa a trónról a történelmi címvédőt. Nem lesz könnyű. Valószínűleg az APOEL Nicosiának csak epizódszerep jut. A ciprusi gárda járt talán a legrosszabbul ezzel az erős csoporttal. Az otthoni pontszerzésben reménykedhetnek, és abból a szempontból lehetnek a mérleg nyelve, hogy a másik három csapattól mennyi pontot tudnak rabolni. A csoportból kiemelkedik a Real Madrid, de nem veheti ellenfeleit félvállról. Szerintem jót tehet a morálnak, hogy nem lesznek ellötyöghető meccsek, oda kell majd koncentrálni. A Borussia hosszú évek óta sok borsot tör az orrunk alá. A stadionjuk igazi aréna, a közönségük egyedülálló. Klopp alatt, és azóta is rendre elviszik a legjobbjait, de mindig meg tud újulni – ez az edzőre is vonatkozik -, mindig tényező tud maradni a Bundesligában és a BL-ben is. Amióta utoljára játszottunk velük a BL-ben, sokat fejlődtek, ők lehetnek a Real számára a legnehezebb falat. Azért az a legvalószínűbb, hogy a Tottenhammel fog nagy csatát vívni a Dortmund a második továbbjutó helyért. A Spurs egy tipikus angol csapat, mely kiváló erőkből áll, de egyelőre úgy néz ki (eddig három meccsből 3 pontja van a PL-ben – A szerk.), hogy a legjobbakkal a Premier League-ben sem biztos, hogy fel tudja venni a versenyt.

A BL-ben az elején még fontos az erő megfelelő beosztása, minden gárda érdekelt a saját bajnokságán túl a nemzeti kupákban is, így abszolút elképzelhető, hogy nem feltétlenül minden meccsen a legjobb 11-ével játszik minden klub. A hosszú szezonban a forma is ingadozhat, sérülések is közbeszólhatnak, szóval kár lenne előre bármit kőbe vésni.

Szerintem az előttünk álló szezonban is jó lesz realosnak lenni, minden ok megvan arra, hogy kiváló eredményeket érjen el a csapat – ráadásul megvannak azok a játékosok, aki a szép játékot is be fogják csempészni a meccsekbe. Ez az évad ahhoz a válaszhoz is közelebb vihet bennünket, hogy kialakulhat-e egy újabb korszakos Real, mely évről-évre képes a trófeákat szállítani a szurkolóknak.

S.: Örülök, hogy tudtunk időt szakítani a beszélgetésre!

H.A.: Bármikor örömmel!