Mindenki másképp csinálja – VENDÉGPOSZT

Ahogy azt már egyik posztunk végén említettük, új szerzőtársa(ka)t keresünk csapatunkba. (Igen, még mindig lehet jelentkezni) Ehhez pedig felkértük a jelentkezőket, hogy írjanak nekünk/nektek egy posztot. A vendégposztok névtelenül fognak kikerülni, viszont a Ti segítségeteket is kérjük. Részletek a poszt végén. Innen átadjuk a szót az egyik jelöltnek.

A 2016-17-es La Liga szezon számunkra a bajnoki győzelem miatt marad emlékezetes, míg a többi csapatnak csak apróbb örömök maradtak, mint Messi hónaljszellőztetése a BL indulás, és az új kezdet lehetősége. A következőkben a bajnoki szezon statisztikai összehasonlításával foglalkozunk, vizsgálva az idei Atleti és Barca mutatóit. Illetve megnézzük, hogy miben tér el Zidane csapatának játéka a korábbi évek csapatai közül a La Decimát elnyerő Ancelotti féle (2013-14), valamint az utolsó Mourinho szezon (2012-13) gárdájától (azért nem az utolsó bajnoki cím szezonjával (’11-12), mert a lenti helyeken a ’12-13-as szezonból találtam legkorábban részletes statisztikai adatokat).

RMCF vs FCB vs ATM

A találó bekezdéscím után kezdjük is az idei szezonnal. (Minden statisztika forrása a squawka.com és a whoscored.com.)

Kezdjük elsőként a szurkolók által leginkább figyelt támadóoldallal. Azt általánosságban tudjuk, hogy a Real és a Barca más szint ilyen szempontból, mint az Atleti. Ez több okra vezethető vissza. Madrid havas felén elvárás a jó támadójáték, és labilis a védelem egészen gyakran. Míg Barcelonában két olyan védőt tudnék említeni (Umtiti, Alba), aki megközelíti a riválisok azonos posztján játszó játékosait (valaki valószínűleg felhozza piquét -direkt kisbetűvel, nem érdemelt ki annyi tiszteletet sem részemről, hogy megnyomjam a shift gombot- de őt inkább Pep védekezési rendszere tette klasszis védővé anno, mintsem saját képességei, emiatt már nem sorolom ebbe a kategóriába), ezért ennél a két csapatnál nincs más választásuk, mint túllőni az ellenfelet. Matracék ellenben teljesen más stílusban kénytelenek játszani, hiszen bármilyen hármast rakunk össze a Griezmann, Torres, Carrasco, Gameiro négyesből, egyik sem közelíti meg a BIC/BBC vagy az MSN triót.

Az adatokat böngészve azt a hihetetlenül meglepő következtetést vonhatjuk le, hogy a Morataval kiegészült BBC (átlagmagasság 185,75 cm) több fejesgólt szerez, mint az Alcacerrel megtoldott MSN (175,5) és a fent említett Atleti kvartett (178,5) együttvéve.

További érdekességek:

• a matracosok rúgják a góljaik legnagyobb százalékát a tizenhatoson kívülről (20%!, Real:10,3%, Barca 12,9%), holott a nagy lövőnek tartott játékosok (Bale, CR, Kroos, Modric, Messi, Rakitic stb…) inkább a másik két csapatban találhatóak.
• a matracosok kevés büntetőt rúgnak a riválisokhoz képest (ajánlom Danko Lazovic kurzusait Fehérváron)
• A Real Madridból négy játékos jutott 10 gól fölé (Cé, Benz, Morata, Isco) és 19! (nem faktoriális) játékos rúgott/fejelt legalább egy gólt (a mezőnyjátékosok közül csak Carvajal és Coentrao nem).
• A katalánoknál három 10 fölötti volt (MSN) és 15en rúgtak/fejeltek/haraptak egyet, míg az Atleticonál ezek a számok 3 (Griezmann, Gameiro, Carrasco) és 13.

Passzolás és helyzetkialakítás

A csapatok játékstílusbeli különbségeinek talán a passzolási statisztikákon kéne legjobban meglátszania, hiszen az Atletico szerényebb képességeit támadásban az előzőekben láthattuk, de a Real és Barca elkülönítésében egyelőre a legnagyobb különbség a fejesgólok voltak. A labdabirtoklás terén a katalánok a legerősebbek (Szellőpista hol vagy?), ám ami talán érdekesebb, hogy a két madridi csapat közelebb van egymáshoz, mint a királyi gárda a blaugranához és passzkísérletekben is hasonló a helyzet. A passzok hosszánál érdemes megjegyezni, hogy ez az egy méter különbség a Guardiola féle és Xavi-Iniesta-Busquets fémjelezte időszakban feltehetőleg pár méterrel több lett volna (pontos adatot nem találtam ehhez). A meccsenként kialakított helyzetekben jelentősen vezetünk, amihez hozzátéve azt, hogy a Barca tízzel több gólt lőtt a szezonban nálunk, a csatáraink munkáját ’dícséri’. A szekció legérdekesebb statisztikáival zárnám (végre megtudjuk, hogy ki ölte meg Magdi anyust) azaz a kulcspasszok és az asszisztok számával. Az atleti szereplése nem meglepő a korábbiak fényében, viszont mindkét statisztikában élen zártunk, ami két dolgora mutat: a beadások jól megdobják ezeket a statisztikákat, illetve a Barca jobban támaszkodik az MSN egyéni villanásaira, ami hosszabb távon nem kifejezetten szerencsés taktika (lásd még: Real Madrid Del Bosque 2002-es távozása után a galaktikusokkal). Asszisztokban és kulcspasszokban Kroos, Marcelo és Isco a legjobbak nálunk Cé az ötödik, a másik Madridban Koke és Griezmann vezetnek, a katalánoknál pedig az MSN itt is. Az MSN tehát a támadásban teljesen dominálja a Barca játékát, nem csak gólszerzésben, ami hosszú távon árthat a csapatnak, és ami miatt keresnek évek óta egy megbízható cserét számukra, eddig nem sok sikerrel. Hiszen a szezonban többször láthattuk, hogyha a háromból kettejüknek rossz napja van, vagy az ellenfél kiveszi a játékból őket, akkor a csapat támadójátéka totálisan impotenssé válik, és nincs senki, aki a padról viagraként tudna funkcionálni. A matracnál hasonló mondható el, de lényegében egy emberről, és mivel nyáron nem igazolhatnak senkit, egyedül a Sevillából visszatérő Vietto vehet le terhet Griezmann válláról, aki azonban nem zárt túl jó szezont andalúziában. A saját legnagyobb problémánk a túlzott CR függés, amit remélhetőleg a nyári játékosmozgások némiképp enyhítenek.

Védekezés

A védelmi statisztikákból további meglepetésként kiderül, hogy a matracosoknak a legjobb a védelme, míg nekünk a legrosszabb. A főbb védekezési mutatók (labdaszerzés, blokkolt lövés, felszabadítás) korrelálnak a csapatok labdabirtoklásával, ami érthető, hiszen minél kevesebbet van az ellennél a labda, annál kevesebbszer kell elvenni tőlük/tisztázni előlük. Simeonét dicséri a ligaszinten is második legkevesebb védelmi hiba (csak az Alavesnek volt kevesebb), ami nagyban hozzájárult csapata bajnoki helyezéséhez, hiszen a meccseken összességében alárendeltebb szerepet játszottak ellenfelüknél (49%-os labdabirtoklás), mégis harmadik helyen zártak a bajnokságban. A blaugrana középmezőnyben zárt mindkét tekintetben a ligában, míg a királyi gárda holtversenyben második a hibák számában (ahol Marci és Ramos játszik egymás mellett a védelemben, kiegészülve néhol Daniloval a másik oldalon, ott ez járulékos következmény), és ugyanúgy második a gólt eredményező hibák számában. Csak a másik végen. Innen küldöm kézcsókom Navasnak és Casillának, akik meglehetősen sok góltól mentették meg szeretett csapatunkat. A lapok tekintetében az Atleti vezet utcahosszal. Fun fact 1.0: a squawka szerint a Barca 0, azaz nulla sárga lapot kapott műesésért, aminél abszurdabb statisztikával szerintem nem találkozunk ma.
A három nagy közül mi kaptuk a legtöbb gólt akcióból, viszont jár a dicséret a stábnak, hiszen pontrúgásból mi kaptuk a legkevesebbet, ami pár éve elképzelhetetlen lett volna. Fun fact 2.0: a Barca 0 büntetőgólt kapott a szezonban, holott lenne pár tippem, hogy mikor kellett volna (ugye Umtiti?).

Mi lesz jövőre?

A csapatok közül mindnek vannak szemmel látható gyengeségei, amit a statisztikák is alátámasztanak. A bajnokságot véleményem szerint a legkevesebb hibával rendelkező csapat nyerte, amin azonban van mit fejleszteni. Az előszezonra a legfőbb feladatok a támadójáték sokszínűbbé tétele, Ramos és Marcika dr. Frankensteinhez küldése átprogramozott agyért illetve új kapus NEM igazolása lennének. Az Atleti ha nem szed össze nagy hátrányt ősszel, akkor télen egy kreatívabb középpályás és egy használhatóbb csatár megszerzésével versenyképes lehet a következő szezonban, ha a védelmet, illetve Gabit nem érinti meg az öregedés szele. A jövő szempontjából a Barcelona a legkérdésesebb. Valverdét egy kifejezetten szimpatikus és tehetséges edzőnek tartom, ami az elődhöz képest jelentős előrelépés mindkét téren. A védelem rendbetételén, és egy cseretámadón kívül az egok menedzselése lesz a legnagyobb feladata a nyárra, illetve a következő szezonra.

A daráló, a zen-mester és a nép hőse

Miután megvizsgáltuk, hogy mik jellemezték a nép hősének idei csapatát, nézzük meg, hogy a közelmúlt sikeres edzőihöz képest (a pincér itt esett ki a rostán) miben más a la duodecima csaptának játéka a la decimáéhoz, illetve José utolsó szezonjához képest.

A három grácia (ZZ lába csak azért nem látszik, mert már megint elszakadt a naci)

Ebben a részben főleg a csapatok közti különbségeket szeretném kihangsúlyozni (azért nem rakom tele táblázatokkal ezt a részt is, hogy a kedves olvasóknak ne menjen el az életkedvük, amikor végig görgetnek a cikken). Kezdjük is a támadásokkal. A lőtt gólok száma nagyjából megegyező (idén a legtöbb, Mou alatt a legkevesebb), azonban gólszerzés módjában jelentős különbségek vannak. ZZ csapata szerzi messze a legtöbb gólt fejesből, illetve szögletből, míg Carlo papa csapata a boxon kívülről jeleskedett leginkább a háromból, Mourinhonál meg ugye a sokszor megénekelt kontrák a legerősebbek a három csapat közül. A lövésekben a legnagyobb különbség, hogy Zidane csapata több mint két lövéssel kevesebbel próbálkozik a tizenhatoson kívülről, mint a korábbiak. Passzok terén a portugál csapata átlagban ötvennel kevesebbet passzolt meccsenként, és a passzok hossza két méterrel hosszabb volt, ugyanakkor a passzpontosság jelentősen gyengébb mint a másik két kolléga alatt (82 vs 86 & 87%). Kulcspasszokban Ancelotti csapata emelkedett ki, kialakított helyzetekben viszont Zidane-é, méghozzá negatívan. Tehát Zidane alatt a legkevesebb helyzetből a legtöbb gólt rúgtuk eme három csapat közül, ami több, mint érdekes. Védekezésben Mou alatt kaptuk a legtöbb gólt és Ancelotti alatt a legkevesebbet (!), ami azonban az egyéb védekezési statisztikákat illeti, marginális különbségek vannak (kivéve, hogy José alatt majdnem kétszer annyi felszabadítás volt, mint Zidane alatt). A sokat látott védelmi hibák azonban most már kevesebbet látottak, mint Mou alatt, az akkori 0.55/meccs helyett ZZ és CA alatt is 0,37 volt (bár még van hova fejlődni, de ez is valami), míg a hibából kapott gólok száma idén volt a legkevesebb (Ave Keylor!)

És mi látszik ebből az egész adathalmazból? Zinedine Zidane betörte Perezt, betörte a Bernabeu népét és betörte az egész madridista társadalmat. A legtudatosabb célfutball (A labdabirtoklásnak, a sokszor fölösleges távoli lövések számának redukálása, a kevesebb kialakított helyzet is ezt mutatja), amit a 2000 óta tartó madridizmusom alatt láttam, amit korábban a szurkolók egy intenzív fújolással, Perez pedig egy mosolygós halál típusú bejelentéssel honorált volna. Azonban az Ancelotti alatt kezdődő tudatos építkezés egy kisebb megszakítással (Benitez) meghozta a gyümölcsét, és megalkotta azt a CSAPATOT, ami miatt évek óta először nem várom az átigazolási piacot, mert félek, hogy miközben a puzzle utolsó darabjait keresi a vezetőség – Zidane-nal együtt! – valaki olyat is el találnak adni, akit nem kéne. De egyelőre úgy néz ki, hogy jó úton haladunk. Nincsenek fölösleges sztárigazolások, a legtöbb játékos képes elfogadni a szerepét, ami köszönhető ZZ már-már FIFA karrier mód szintű rotálásának. Javítsd ki a hibákat Mester, és jövőre irány a triplázás!