Cseresor előre fut?!

Amire a legjobban szüksége van most a csapatnak és a szurkolóinak, az egy magabiztos, gólgazdag mérkőzés –, lehetőleg legyen gálázás, ne egy las palmas-i fiaskó. Továbbra is nagyon kiegyensúlyozatlan a csapat teljesítménye, talán már a legoptimistábbak sem hisznek abban, hogy ez idén gyökeresen változni fog. Pedig most jön a szezon legnehezebb és legfontosabb szakasza, és ha nem kapják össze a magukat érinthetetlennek vélt sztárjaink, akkor nagyon könnyen a két pad közé eshetünk, és csak saját magunkat okolhatjuk majd. Nem bírót, nem a sorsolást, de még a sérüléseket sem – csakis magunkat.

A Real Betis idén nem úgy teljesít, ahogy arra számítani lehetett. Én legalábbis többet vártam tőlük a tavalyi évük után. A gyenge őszi kezdést követően, novemberben Gus Poyetet Víctor Sánchez váltotta a kispadon. A váltás azonban túl nagy változásokat nem hozott, már ami a teljesítményt illeti.

Víctor egyébként Real Madrid nevelés. 87-től 98-ig végig járta a Real ranglétráját, a felnőtt csapatban két szezont töltött el, utána eligazolt tőlünk. Visszavonulása után 2 évvel kezdte meg az edzői karrierjét a Getafe kispadján, akkor még Míchel segítője volt. Ezután a Sevilla kispadjára is leülhetett, ekkor nem más, mint a mára már megbukott Unai Emery jobb keze lehetett. Játékosként pedig játszott Del Bosque, Capello és Jupp Heynckes alatt. Nem egy rossz ajánlólevél, na!

La Ma.. Fábrica!

Miután átvette a Betis irányítását, a csapatot átszervezte, és azóta 5 védős rendszerben játszanak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Jelenleg 14. helyen állnak, 9 pontra a 10. helytől, ahol tavaly végeztek, ez idén nem egy reális cél számukra. Sokkal inkább hátrafelé kell tekintgetniük, mert 3 pontra van tőlük a kiesés elől menekülő Leganés, akik tegnap döntetlent értek el a Sevilla otthonában.

Nagyobb csapatok ellen összekapják magukat, döntetlent értek el a Barca ellen, ami inkább a katalánokra nézve volt hízelgő, nyertek a Las Palmas és a Bilbao ellen is, majd további döntetlent értek el a Valencia és a Celta ellen is. Nos, mi meg ugye 6-1-re vertük őket még októberben.

Tavalyi James-show

Piccini és Durmisi a széleket fogják bejátszani. Támadásban magasra feltolódnak úgy, hogy gyakran 4 védő (3 belső védő és a védekező középpályás, Donk) hátul tud maradni. Kevés területet hagynak kontrázásra, középen Ceballos és Donk az, akik megszabják a védekezést és támadást, a befejezésekért pedig az öreg a felelős. Rubén Castro ugyanis 35 évesen is a csapat gólkirálya 8 góllal, összesen 24 mérkőzésen lépett pályára, csupán 1 találkozót hagyott ki.

A mester és a tanítványa

Nyilván ellenünk nem támadni fognak, főleg nem idegenben. Amire viszont számítani lehet, hogy betömörülnek a 16-osuk elé, ahonnan a szélen akarnak majd minket megkontrázni. Tegyük a szívünkre a kezünket… nem egy reménytelen küldetés nekik. Annyiszor mondtuk már, de mondjuk el még egyszer, hátha a srácok is megtanulják végre valahára. A meccs a sípszónál kezdődik, nem az első vagy a második bekapott gólnál, és nem is a második félidőben.

Bale az eltiltását tölti, így nem került be a keretbe, ahogy Pepe, Varane és természetesen Coentrao sem sérülés miatt, Mariano pedig… csak a szokásos. Zidane nyilatkozata alapján megint rotálni fogja a keretet, és szerepet kapnak majd mellőzöttebb játékosok is.

A nyilatkozatából továbbá az is kiderült, hogy ő ugyan látja, hogy 4-4-2-ben (vagy legyen 4-2-3-1 vagy 4-3-2-1 lsd Eibar elleni kezdő) kiegyensúlyozottabb a csapat, de vannak annál fontosabb dolgok is, ami alapján összeállítja a kezdőt. Mellékes, hogy ő a hozzáállást nevezte meg, és tudhatjuk, hogy ez csupán bullshit beböfögés a médiába, hiszen a hozzáállást tekintve sem a BBC a legjobb választás ugyebár… Nos erről ennyit, nem kívánok ezzel többet foglalkozni most.

Ott ülnek a padon! Hááá vedd máá észre, mösziő!

Nehéz lesz 5 védő ellen játszani, szűkíteni fogják a területet, és keményen támadni fogják a labdást. Nincs vesztenivalójuk, ők ma csak nyerhetnek és ilyenkor a legveszélyesebb egy csapat. Megvannak a játékosaik és a rendszerük is megfelelő ahhoz, hogy egy esetleges bravúrt elérjenek. Tudjuk, láthattuk, hogy léteznek csodák. Hogy nekünk mit kell tenni? A legelejétől elvenni a játékkedvüket. Ne érezzék azt egy pillanatig sem, hogy van esélyük megnehezíteni a dolgunkat. Erre a Real Madridra az jellemző, hogy saját maguknak nehezítik meg a dolgokat. Nem azért mondom mindezt, mert a Betis képes felvenni a versenyt idegenben a Real Madriddal, hanem mert a Real képes olyan hullámzó teljesítményre idén, hogy senki ellen nem mehet biztosra.

Egész évben érezzük, hogy a csapat a szükséges minimumot hajlandó csupán megtenni a győzelem érdekében. Gondoljunk a PSG szerdai mérkőzésére, és képzeljük el, hogy az a 90 perc a mi egész szezonunk. Felejtsük el a számokat és az eredményt, de vegyük górcső alá a hozzáállásukat. Nem akarták azt játszani, amit tudnak, amit láthattunk tőlük pár héttel korábban. Úgy álltak hozzá, hogy valahogy majd csak kibírják az előttük álló 90 percet. Nem pörögtek fel a meccsre, gondolván, úgy sem szükséges, bőven elég ha kicsit fociznak. Ugyanez jellemző ránk. Meg se próbáljuk kiaknázni a lehetőségeinket, úgy érezzük, hogy az túl nagy kockázat, többet veszíthetünk, mint nyerhetünk. Némileg igaz is, hiszen a számok nyelvén kevés támadófelületet hagy maga mögött Zidane csapata. De azért mindnyájan érezzük, hogy ez így nem okés. Mi történt a PSG-vel? Nem tudott felpörögni, amikor beütött a pánik, amikor nagyon kellett volna. Bemelegítés nélkül nem lehet hosszú távot futni, főleg nem lehet megnyomni a hajrát, ha szükséges. Elkezdtük hullajtani a pontokat, a Napoli a héten lefocizott minket. Nem mi vezetjük a tabellát, és, ha még egy meccsen pontokat veszítünk, akkor már a Celta elleni elmaradt mérkőzés sem repíthet minket vissza a tabella élére, és elveszítjük a kontrolt. Egészen eddig minimumon égett a láng. Ha nem ébredünk fel, nem pörgetjük fel saját magunkat, akkor akkor sem fogunk tudni, amikor muszáj lesz. Ezért nagyon veszélyes az, amit Zidane művel.

A szezon neheze még hátra van. Ne nehezítsük meg még jobban a dolgainkat. Szeretném ma este Hámeszt és Iscót látni, ahogy kulcspasszaikkal átjátsszák a Betis védelmi vonalait. Szeretném látni Kovacic-ot, ahogy átrobog 3 védőn egészen addig, míg fel nem rúgják. Szeretnék egy múlt hétvégi Benzemát látni, akinek egy csapatjátékos Ronaldo oszt ki egy gólpasszt. Amit nem szeretnék látni; sétálgatást, nem megfelelő hozzáállást és egy bekapott gólt Danilóról. Magasak az elvárásaim? Ez a Real Madrid, nem elégszünk meg csak a 3 ponttal! Te se, kedves olvasó, te se elégedj meg csupán ennyivel!