Real Madrid vs Celta Vigo

Völgyhöz érkezvén a problémák is előbukkannak, mint levegőért felszínre törő bálna. Mintha évekig nem töltötte meg oxigén a tüdejét, olyan elánnal jelenik meg levegőért. Pedig aztán időről-időre felbukkant, megmutatta magát, majd ismét eltűnt. De a kézzel fogható jelek megvoltak. Tegye fel mindenki magának a kérdést: miként múlhatja felül egyik csapat a másikat?! Én pusztán két variációt ismerek. Egyrészt taktikai fölénnyel a tarsolyban kivívni a győzelmet. Ebben az esetben az egyik csapat olyan rendszerben játszik, olyan terve van, ami önmagában előnyhöz juttatja a másikkal szemben. Utat nyit a 3 pont megszerzéséhez, de persze a játékosok képessége itt is szerephez juthat. Ugyanakkor a másik változatban jóval kevesebb hangsúly kerül a taktikára, mert inkább az egyéni villanások billentik valamelyik csapat irányába a mérleget. De vajon mi történik akkor, ha a tehetség szabadnapot vesz ki? Mi fogja győzelemre juttatni azt a csapatot, amelyik fegyvertárában csupán ez található meg? Miközben a taktikára hagyatkozó együttesnek még baj esetén is megmaradnak az egyéni skillek adta lehetőségek. Szerintetek a Real Madrid melyik utat járja?

Ahogy Iron kolléga megjósolta, problémás mérkőzés volt. A Celta Vigo kellemetlen, nehéz ellenfélnek bizonyult, sőt érzésem szerint nem egyszer túlzásba vitték a keménységet, és túlment a fair play szellemén az agresszivitásuk. Ehhez még párosult, hogy erősen formán kívül játszott a királyi gárda. Mint tudjuk egészen a második félidőig nem született gól, akkor viszont néhány perc alatt 3 is. A vendégek szerezték meg a vezetést Iago Aspas révén. Érezhető volt, hogy erre játszanak, egy gyors kontrából mattolni a Realt. Persze kellett hozzá, hogy többen is hibázzanak a gólnál, kezdve mondjuk Danilóval, aki csak immel-ámmal próbálta visszaszerezni a játékszert, és utána se volt sürgős neki visszazárni. Nem véletlen, hogy Residnek olyan ötlete támadt, miszerint igazán megérdemelné, hogy néhány hétre lebukjon a Castillába, és valljuk be, alaposan rászolgált. Persze nem rajta ment el ez a meccs, de egyre inkább az az érzésem, hogy se ő, se Casemiro nem Real szint.

Visszatérve a vezetőgólra, nem kellett sokáig várni és egy kissé szerencsésen megpattanó lövésből – Marcelo révén – kiegyenlítettünk. Megnyugodni azonban nem lehetett, mivel Lucas óriási hibáját követően érkezett is a válasz, ami ezúttal megpecsételte a mérkőzés sorsát is. Ezúttal nem volt senki, aki vállára vette volna a csapatot és villan egyet, sőt érezhetően az egész gárda valahogy halovány mása volt a tavalyi Realnak. A hibáját leszámítva is csak Lucas játszott agilisen, illetve Kroosban éreztem az akaratot. Most viszont nem volt meg a mojó, 2-1-re kikaptunk. De jön majd a visszavágó, úgyhogy temetni se kellene. Mindazonáltal érdemes lenne leülni és átgondolni néhány dolgot, ami minden bizonnyal hatással lehet a szezon további alakulására.

Gondolok itt arra, hogy nem először bizonyult ötlettelennek, sablonosnak és szervezetlennek a játékunk. Meggyőződésem, hogy mindeddig egyetlen elem tartotta életben ezt a rendszert, méghozzá a játékosaink remek képességei. Hiszem, hogy akár egy fokkal gyengébb játékosállománnyal is úgy dőlne össze, mint egy kártyavár. Ha nem lenne egy Kroos vagy Modric, akik sokszor a nagy nyomás, hatalmas terhelés alatt sem roppannak össze, sőt egyben tudják tartani a játékot. Egyébként ők ketten a legfontosabb elemei az együttesnek.

Tisztán látszott, hogy nem sok mindent tudunk kezdeni a szervezett ellenféllel szemben, csak beadásokra építeni meg nettó botorság. Márpedig Zidane ezt tette. Hiányoltam a megfelelő taktikai felkészítést, nem alkalmazkodtunk az ellenfél játékához, miközben a Celta Vigo komolyan vette a házi feladatot és felkészült ellenünk. Egész pályás letámadásával alaposan megnehezítette a dolgunkat.

Ahogy a képen is látszik, mindenkinek megvolt a maga párja, már a mi térfelünkön 6 játékossal letámadtak. Volt, hogy Varane-t vagy Ramost se hagyták ki a buliból, de a fenti pillanatban talán a legjobb taktikát alkalmazták. Szabadon hagyták a két középső védőnket, illetve a kapust is, de a többieket szoros őrízet alatt tartották. Ezzel pedig azt idézték elő, hogy a meccs során sokszor csak ívelt labdával tudtuk kihozni a játékszert.

Még egy korábbi példa a fenti problémára. A Celta megszállta a pályát és nem sok teret hagyott a Real számára. Csak annyit, hogy lapos passzal nagyon nehezen tudjuk kihozni. A képen lévő esetben is Marcelo arra kényszerül, hogy magas labdával indítsa a támadóinkat, de ennek is labdavesztés lesz a vége. Így tehát nem véletlen, hogy 150 alkalommal adtuk el a labdát a tegnapi 90 perc során.

Egyébként Modric – de Kroosnál is előfordult – szinte állandóan külön embert kapott. Ebből is látszik, hogy alaposan felkészültek, mert a kis horvát zseni fokozott figyelmet érdemelt az ellenféltől.

Mint ismeretes a támadásaink során sokszor „U”- alakban állunk fel, de újabban már a védekezésnél is előfordul hasonló szituáció. A fehérek négy játékossal támadnak le, de nem eléggé „szorosan”, így átjut az ellenfél, és ezzel nagy terület nyílik előtte.

A következő általam fontosnak vélt pillanat arról árulkodik, hogy mennyire beszűkült gondolkodásmód jellemzi az offenzíváinkat. Négy játékosunk a 16-oson belül vagy akörül várja, míg Modric megoldja egymaga és továbbítja a bogyót. Csak Lucas van a közelben, aki segíteni tud. Persze mondhajuk, hogy ez csak egy kiragadott szituáció és úgyis rendeződnek a többiek is. De mindezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy elsőre, zsigerből úgy helyezkedünk, ahogy fent is látszik. És sajnos ez a végefelé, amikor már hátrányban játszunk, akkor sem változik. Nem próbálunk meg más fajta játékelemet alkalmazni.

Bár nem szeretném az ő nyakába varrni a vereséget, mert a többiek is alaposan hozzájárultak, hogy így alakuljon a tegnapi találkozó. Meg különben is, akit leginkább hibáztatni lehet az ZZ. Azonban nem mehetek el amellett, hogy a regnáló aranylabdástól mindössze egy kamuesésre és egy nagy zsugára futotta:

Ha Danilo és Casemiro esetében szigorú voltam, akkor CR-nél is annak kell lennem: a portugál sztár egyre kevésbé üti meg a top szintet és akkor még finoman fogalmaztam. Sötét felhőket látok a Real jövőjével kapcsolatban, ha arra gondolok, hogy Ronaldótól várjuk a gólokat. Sokszor beszéltünk már, hogy milyen minőségi a keretünk, de most árnyaltabbá váltak a dolgok. Van egy erősen lefelé ívelő pályán mozgó CR, aztán a mindig hektikus Benzema, Bale pedig sérült. Maradt még egy Morata és Mariano. Komolyan tőlük kell várni, hogy szállítsák a gólokat? És eközben teljesen mellőzve az a játékos, aki tavaly is, illetve eddigi Realos karrierje során CR, Benzema és Bale után a legtöbb gólt szerezte nekünk. Jamesről van szó. Komolyan élhetünk akkora luxussal, hogy Bale sérülése alatt, CR és Benya gyenge formája idején is nélkülözzünk egy olyan játékost, mint Hamesz?

A kritikus szemlélet ellenére szomorkodni nem kell, ez csupán egy kupameccs volt. De elnézve a további menetrendet, főleg a februárira tekintve, Zindane-nak komoly teendője van. Egyrészt hibákat javítva vissza kell terelnie a királyi gárdát a helyes útra. Másrészt a fejekben és a lelkekben is rendet kell csinálni. Arról pedig nem szabad elfeledkezni, hogy eközben nagy odafigyeléssel kell menedzselnie a keretet, hogy nehogy elfogyjunk tavaszra. A feladat tehát adott, úgyhogy show must go on! Hétvégén a Malaga lesz a vendégünk.