Vendégposzt – Sérüléshullám

Blogunk egyik állandó kommentelője, Resid (hálás köszönetünk érte!) lepett meg minket egy remek írással, ami éppen aktuális a csapatot sújtó (remélhetőleg már elhagyó) sérüléshullám kapcsán. Orvosként elmagyarázza a futballistákra veszélyt jelentő egyes sérülések típusait, és hogy a gyógyulás meddig tarhat. (Ezúton megragadom az alkalmat, hogy ha valaki úgy gondolja a kommentelő közösségből, hogy a saját szakterületével kapcsolatban tudna/szeretne egy írást közölni ami kapcsolódik a blog témájához, azt nagyon szívesen vesszük.) Nem is húzom tovább, lapozás után át is adom a szót Residnek.

Sérüléshullám – ín, izom, izület, csont

 A sportban a sérülések túlnyomó többségét az izom- ízületi- és csontsérülések okozzák. Ebből adódóan a mindenkori sportorvoslás figyelmének középpontjában állnak. Európa vezető csapatainál a medical team-re óriási nyomás nehezedik – megfelelő ténykedésük Euró-milliókat hozhat a konyhára, hozzá nem értésükkel viszont súlyos kieséseket okozhatnak egy klub büdzséjében. Nézzük mivel foglalkoznak a klubok csillogásának hátterében a modern kori sámánok!

Ha a csontokat (általában ún. hosszú csontokat) a hossztengelyükre merőleges abnormális terhelés éri, repedés vagy törés keletkezik. Ez a fociban általában látványos szabálytalanságokat, szerencsétlen földre érkezéseket jelent. A törés az esetek többségében a csont középső részén (diafýzis) keletkezik, amelynek tulajdonságai az üvegéhez hasonlóak: rendkívül kemény, de törékeny. Ha a törött végek elcsúsznak (időnként akár nyílt törést is okozva – a horvát-brazil Eduardo esete) vagy szilánkosra törnek, általában csak a műtéti megoldás segít. A felépülési idő egyenesen arányos a csont nagyságával, 1-6 hónapos. Ha a csont végei (epifýzis) törnek, az általában a labdarúgó karrierje végét jelenti – ez a rész szivacsos, közel az ízülethez,  a műtét elkerülhetetlen. Ennek ellenére a törés hosszan forr össze (a nagy csontoknál, mint pl. a sípcsont feje akár egy év is lehet ez a folyamat) és maradandó következményekkel jár (általában a hosszanti tengely ferdülésével ami gyors térdízületi porckopást eredményez).  Jobb kilátással kecsegtet a szárkapocs- ill. sípcsont végeinek (malleolus-ok) törése, a bokatörés, de általában itt sem kerülhető el a műtét, „drótozás“.

Az izmok inakban végződnek, amikkel a csontokra tapadnak. Az ín rendkívül erős, a nagy inak (pl. Achilles ín) több száz kilót is elbírnak – aki látott disznóvágást, tanúsíthatja. Sérülésük általában hosszú távú aránytalan terhelés után, ami idült gyulladást majd leépülést okoz; vagy mint a csontoknál, közvetlen ráhatáskor (a túlfeszített húr esete) következik be. A teljes ínszakadást műteni kell (a részlegest nem – Danilo), a felépülési periódus akár fél évig is eltarthat pl. az Achilles ín esetében. Az idült ínhüvelygyulladás (mint minden hüvelygyulladás) nagyon kellemetlen, állandóan kiújuló fájdalmakkal jár. A legjobb gyógymód itt a megfelelő ideig tartó pihentetés – aminek ugye a futballklubok nem nagyon tapsolnak.

Maga a rostos izom a mozgás biztosításán kívül még egy nagyon fontos szerepet tölt be, nevezetesen stabilizálja az ízületeket. Pl. egy jól felépített combizomzattal nem szükséges a térdízület valamelyik keresztszalagjának szakadása esetén a pótlás a mindennapi élet szempontjából (az aktív sportolás már más kérdés), mert az izmok kellően megtartják a térdet. Ha nem történik közvetlen ráhatás (medvepuszi), általában előbb sérül maga az ízület, mint az azt stabilizáló izomzat. Ehhez természetesen szükséges az izomzat megfelelő felépítése. Dinamikus sportoknál, mint a foci, a legfőbb feladat a megfelelő izomhossz elérése (stretching) és a rugalmasság megtartása (regeneráció).  Ez a kettő a legfőbb feledata a csapatokat ellátó orvosi-fyzioterapeuta stábnak – karöltve az erőnléti edzővel. Sorozatos izomsérülések esetén (ami a legjobban megelőzhető sérülés) a hozzáértésük minimum megkérdőjelezhető.  Általában izomrostkötegek szakadnak meg – ilyenkor részleges izomszakadásról beszélünk (Pepe, James, Bale, Jese) – a kihagyás időtartama egyenesen arányos a sérülés nagyságával, általában 1-2 hónap. Nagy izmok esetén (mint pl. a négyfejű combizom) a sérülés viszonylag nagy (akár fél literes) bevérzéssel is járhat az izomrostok közé. Ilyenkor még az izomburok megnyitása is szóba jöhet a belső nyomás csökkentése (amit a vérmennyiségen kívül a gyulladásos duzzanat okoz) és az abból következő további izomelhalás megakadályozása érdekében. Az elhalt izomszövet összetevőit a vesék nem tudják megszűrni, ami akár heveny veseelégtelenséggel és ideiglenes művesekezeléssel is végződhet. A fentebb leírtak tükrében megint csak hangsúlyoznám az orvosi gárda hozzáértésének szükségességét.

Mivel az ízületek felépítése nem univerzális (mint az izmok és hosszú csontok esetében), minden egyes ízület sérülése specifikus. Ezért csak a leggyakoribbakat említeném. A térdízület sérülései közül a szalagok és a porckorongok (ez esetben meniscus-ok) sérülését emelném ki. A térdízület burkán kívül, a térd belső és külső oldalán találhatók a kollaterális szalagok.  Általában oldalsó ráhatás során sérülnek (Messi mostani sérülése). Leggyakrabban nem igényel műtétet, a gyógyulás 6-8 hét. A térdburkon belül találhatók a keresztszalagok. Általában az elülső keresztszalag (LCA) sérül (tipikus a nyújtott lábra leérkező, arra a teljes súlyát ráhelyező pl. lövést blokkolni igyekvő játékos mozdulatsora) ami során rendre a belső meniscus (porckorong a combcsont és a sípcsont között) elülső szarva is sérül (Varane, Jese korábbi sérülése). Ha valaki tovább akar sportolni, a műtét elkerülhetetlen, a szövődmény nélküli rehabilitáció 6 hónap. Ha valaki nem akar tovább sportolni, a döntő faktor a térd stabilitása – ha a megfelelő izomzat stabilizálja a térdet, az a mindennapi mozgási szükségletekhez elégséges. Az instabil térdet műteni kell, mert porckopáshoz vezet, aminek a vége protézis. Nem természetes mozdulat(sor)ok tipikus következménye a meniscus-ok sérülése. A leszakadt vagy lebenyesen sérült porckorongrész műtéti eltávolítása szükséges, mert állandó szúró jellegű fajdalmak forrása. A rekonvaleszcenció 1-2 hónap. A térdízület sérüléseit ma már szinte kizárólag artroszkópiás műtéttel oldják meg. A boka leggyakoribb ízületi sérülése a szalagok (amik a boka külső és belső oldalán találhatóak) részleges vagy teljes szakadása – a sérülés mértéke határozza meg a műtét szükségességét. Ha nincs szükség műtétre, a felépülés 6-8 hét, műtét esetén akár a kétszerese is.

Az alsó végtag sérülése esetén gyakran sérülnek a mélyvénák is. Ez trombózisveszéllyel (vérrög általi elzáródása a viszérnek) jár. Erre elsősorban a súlyosabb sérülések esetén kell gondolni. A mélyvénás trombózis tudőembóliát (a rög leszakad, utazik a vérárammal az egyre nagyobb viszerekben, majd a jobb szíven keresztül bejut a tüdővérkörbe, ahol elakad az egyre szűkülő ütőerekben) és ezáltal halált is okozhat. Napi egy szurival (előre gyártott és csomagolt fecskendők, amik meghatározott mennyiségű alacsony molekulájú heparint tartalmaznak) megelőzhető a tragédia, csak gondolni kell rá (Zavadszky Gábor még mindig élhetne).

Remélem sikerült rávilágítanom, hogy az orvosi-fyzioterapeuta csapat felkészültsége, megfelelő döntései és módszerei legalább olyan fontosak egy európai top fulballcsapat működése szempontjából, mint az ideális edzésmódszerek, vagy a sikeres taktika megválasztása. Egy sorozatos sérüléshullámot ugyanúgy ki kell elemezni, mint egy rossz meccsszériát. Van, hogy tényleg peches egy csapat – ilyenkor a sérülések más-más típusúak lesznek. Ha viszont ilyen gyakori az izomsérülés – ami, hangsúlyozom, a legjobban megelőzhető – ott valami hibádzik a medical team körül. Annál inkább, ha ez a probléma már évek óta tart.

Resid