A győzelem és a siker közti különbség

Szerdán este úgy ültem le a mérkőzés elé a Hámesz rajongó de antimadridista kolumbiai kollégám társaságában, hogy előtte a szakmai előmenetelemet illetően ha nem is negatív, de mindenesetre feldolgozandó hírekkel szembesültem. Csütörtök reggel így érthetően nem a legjobb hangulatban, csalódásokkal tele, de legalább kavargó gondolatokkal a fejemben ébredtem. Akármi jutott eszembe, a reakcióm csak ennyi volt: hát igen, ezt jól át kell gondolni, mert jelenleg fogalmam sincs… Ebben a helyzetben miután a gép képernyője előtt ragadva éppen céltalanul égettem el az adott napra rendeltetett perceket, egyszer csak az egyik kedvenc beszédemnél kötöttem ki.

Többször megnéztem már életem során, linkeltem a csapatom levelezőlistáján, idéztem belőle más írásaimban. Mégis, vannak olyan pillanatok, amikor érdemes leülni és újra meghallgatni John Woodent. A szerdai meccs és az azóta mindent és mindenkit elsöprő kommentcunami, a médiában megjelenő találgatások, „hírek”, reakciók alapján úgy érzem, hogy ideje ezt veletek is megosztanom. Sőt, legszívesebben levetíteném az egész klubnak gyúróstul, elnököstül, edzőstül, játékosostul.

Tulajdonképpen nincs benne semmi igazán különleges. Egy egykoron egyetemi kosárlabdacsapatot edző igazi legenda beszél kicsit hadarva, kicsit csapongóan manapság kiveszni látszó értékekről és általa vallott alapelvekről. Mégis, valahogy az, ahogy mondja, számomra különlegessé teszi ezt a kicsit több mint negyedórát. Arra bátorítanék mindenkit, hogy szánja rá ezt a kis időt, és nézze meg a magyar felirattal (jobb alul választható nyelv, ha valaki angolt vagy spanyolt szeretne) ellátott előadást. Ha valahol esetleg valaki beleunna, vagy érdektelennek is tartaná, próbáljon meg kitartani, mert több téma is előkerül. Aztán mindenki saját kedve, vérmérséklete, egyéni élethelyzete alapján levonhatja a következtetéseket akár magára, akár az általunk hőn szeretett csapatra nézve. Ezzel át is adnám a szót Jon Woodennek:

A beszélgetés szövege angol nyelven itt elérhető.