Ha kellett egy passz…

Nemzetközi hétvége… Egy olyan időszak, amely rettegéssel tölti el a játékosaik épségéért imádkozó madridista szíveket (különös tekintettel a brazíliai klímán igencsak törékennyé váló Marcelóra). Azokat a szíveket, amelyek az utóbbi időben amúgy is nagyobb igénybevételnek voltak kitéve, miközben a felszaporodó stresszhormonok által vert egyre gyorsuló tamtam ütemével próbáltak lépést tartani. Itt az ideje hát, hogy egy kicsit lehiggadjunk, benyomjunk valami megnyugtató zenét, és csak élvezzük a futball elénk táruló szépségét!

A hétvégén Benzema megidézte egyik legnagyobb kedvencemet, az utánozhatatlan, az egyetlen, az örök Gutit! A törvényen kívüli művészt, a szöszi fenegyereket, a hidegvérrel passzoló őrültet, a flegma harcost, az önellentmondások két lábon járó gyűjteményét! Akiről egyszer azt mondták: 

„Guti olyan dolgokat tesz, amelyekre a világon senki más nem képes!”

Azokban az időkben, amelyekben minden bokorban találnak kéthetente egy új Messit, vagy egy ifjú Pelét, ezek a szavak talán elcsépeltnek tűnhetnek. Mindjárt máshogy csengenek azonban, ha hozzátesszük: mindezt Guti csapattársa, a labdával és passzokkal viszonylag jó kapcsolatot ápoló Zidane nyilatkozta. Ezzel azt hiszem el is mondtunk mindent! 

Gutiról egyébként is nehéz beszélni, és szinte felesleges is. Benzema sarkazásának hatására kedvem szottyant posztot írni róla, de eszembe jutott: mindezt már megtettem 2009-ben, amikor küszöbön állt búcsúja. (Ez volt egyébként életem első labdarúgással kapcsolatos blogbejegyzése.) Most nem ismételném meg az összes akkori gondolatot, bárki elolvashatja az NST őshazájában. Ezúttal másként idézném fel – puszta kikapcsolódásként – a klub egyik legendájának emlékét. Az ő esetében ugyanis különösen igaz, hogy egy kép/egy videó többet mond ezer szónál. Álljon hát itt egy pazar összeállítás, amely bár sajnos nem a legjobb minőségű, de ennek ellenére a fellelhető anyagok közül talán a legjobban, legteljesebb módon foglalja össze az ő géniuszát /mindezt a mögöttünk álló zaklatott időket követően megnyugtatóan ható zenére. 🙂 /.

Érdemes megfigyelni, hogy hány olyan jelenet van, amikor a labdát a védők még éppen nem érik el, viszont a társ nem hogy pontosan kapja azt, de még csak gyorsítania, lassítania sem kell, igazításra sincs szüksége, mielőtt a kapuba továbbítja a játékszert. Még ma is hiányzol Guti!