BL: várva a csodát, ami nem jön el!

Ha bepasszíroztunk volna egy gólt az Emirates-ben múlt héten, jelentősen bizakodóbb lennék. De ez a hármas sajnos nagyon sok. Nem azért mert ne lennénk képesek nekik 3-4 gólt rúgni, hanem azért, mert az idényben képtelen vagyunk a kapunkat a kapott góloktól megóvni.

Nem fogok politizálni, de a holnapi esemény olyan lesz, mint egy „Remontada váró”, ami kísértetiesen fog hasonlítani az utóbbi választások bármelyik DK-s „eredményvárójára”.

Megy persze a fogadkozás és a nyilatkozat cunami, hogy megcsináljuk, de akkor felteszem a banális kérdést, hogy múlt hét kedden akkor miért nem csináltuk meg? Miért nem lett legalább szorosabb az eredmény? Nem a két malac szabadrúgásgól a gond, hanem hogy mi egyet sem szereztünk. És ez nem forma, vagy pillanatnyi probléma, hanem szerkezeti nélküliség és kapacitás defficit. Ezzel a kerettel nem lehet bírni. Meg ilyen keret forgatással. Pont. A többi csak múltba kapaszkodó, legendárium idézés. Ez a csapat nagyon nem az a csapat!

Ott volt egy szinte prime Benzemánk, megvoltunk számban hátul, volt Kroos és egy kicsit fiatalabb, mozgékonyabb, hatékonyabb Modric.  Vinicius úgy tudta, hogy ő lehet a következő Aranylabdás. Motivált volt. (Szerintem Mbappe érkezésével egyértelművé vált, hogy Vini tavaly volt a legközelebb az Aranylabdához, és fogadni mernék arra, hogy soha nem fog már ilyet nyerni! És arra is fogadni mernék, hogy ezt ő is érzi pontosan!) Tavaly volt egy Joselunk, aki nem vállalt sokat, de azt tudta, és képes volt bennünket a Bayern ellen továbblőni. Volt B terv. És többször működött, mint nem. Davide volt a cserekirály, mert volt valós alternatíva a padról.

Sajnos most nincs. Egyszerűen nem lehet akkor, amikor az egyik legfontosabb középpályásunk védőt fog játszani, jó eséllyel az egyik középső védőnk pedig bal bekket. Camavinga „okosan” kisárgázta (majd pirosozta) magát a meccsről. Jude fáradságának mértéke akkora, hogy felemészti a koncentráló képessége egy jó részét. Mbappe mentális állapota is komoly kívánnivalókat hagy maga után. Vinicius meccsek óta (egy kivétellel) majdhogynem emberhátrány.

Szóval a csoda sosem önmagától lesz, hanem megalapozza egy jó csapat morál, kell hozzá kiváló helyzetkihasználás elől, és stabil védekezés hátul. Ebből jelenleg egyiket sem tudjuk. És ha ez mind meglenne, akkor is kell még hozzá mindig némi szerencse is. Mondja meg valaki, mikor volt utoljára szerencsénk! (Az nem ér, hogy Mbaappe legalább nem törte el Blanco lábát.) Ha mi rúgjuk az elsőt és viszonylag korán, akkor felcsillanhat a remény, és ha netán lesz 2-0, akkor már az arzenálos fejekben is elindulhat a vezérhangya. De a kérdés megint felmerül, hogy mikor vezettünk utoljára egy komoly csapat ellen 2-0-ra?

Sóval azzal együtt, hogy ma este mind mentálisan, mind fizikálisan közelebb kerültem a csapathoz – lévén elszakítottam egy futballmeccsen a bal Achíles inamat és szerdán műtenek, kicsit olyan érzéssel nézem majd meg a holnap esti meccset egy telefonon, mint amilyennel egy óellenzéki eredményvárón vadásznék puha pogácsákra. Befájdalomcsillapítózva (lásd még: bemindenezve), és a reménytelenség biztos tudatában.

Nagyon szeretnék a meccs után – egy ilyen beharangozó miatt – hamut szórni a fejemre. De van egy olyan érzésem, hogy nem fog rá sor kerülni. A BL-ben még soha nem vertük meg az Arsenalt korábban, legalább ezt jó lenne abszolválni!

Itt is lesznek majd a meccs előtt stream linkek.