La Liga #24/2: a Valladolid Bellingham nélkül

A Liga első fordulójában mindössze 4 csapat gyűjtötte be a 3 pontot, mint ismeretes a Real Madrid nincs ezek között. A 4 győztes egyike a Real Valladolid, mely gárda a második fordulóban az ellenfelünk lesz.  A pontveszteség okán valid a gondolatmenet, hogy az esetleges győzelmünk után legfeljebb 3 csapat lehet pontelőnnyel előttünk.  Lehetősége lesz a szakmai stábnak átgondolni a Mallorca elleni mérkőzés tanulságait, azzal együtt, hogy Bellingham sérült listára került.

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek a galaktikus éra problémái nyomán dezsavű érzése támad. Zseniális egyéni képességekkel rendelkező játékosokból kell egy csapatot összegyúrni, és muszáj lesz valami taktikát kidolgozni az olyan találkozókra, ahol nem elég a három pontra az, hogy menjetek fel és oldjátok meg! Az utóbbira példa egyébként a mallorcai vezető gólunk, ahol kis (hova máshova, mint balra) szűkített területen Vini hátra gurítása, majd Rodrygo sikeres pozíció keresése, majd lövése meg tudta hozni a vezetést. Egyrészt, ha hasonlót tud a gárda, akkor ebből nem elég egyetlen darab meccsenként, mert 1 gól mint látjuk, nem biztosíték semmire, másrészt be kell járatni olyan játékelemeket, melyek a kifejezetten betömörülő ellenfelek mattolását segíthetik.

Tudomásul kell venni, hogy egy Real Madrid szintű ellenfél ellen a bajnokság nagy részében masszívan bekkelni fognak a csapatok, így magasan az első számú feladatunk, hogy erre meg legyen a válaszunk. Félve jegyzem meg, hogy lényegében évtizedek óta minden szezonunkban ez a helyzet. Nem kell hozzá FIFA licensz, hogy nagyon alapvető problémákat fel tudjunk írni az első találkozó alapján. Kicsit húzom a számat, hogy ezzel együtt komoly tapasztalatú, FIFA licenszes edzőkkel miért nem hozott ezekre megoldást a csapatunk. Kiüti a szemünket a baloldal túltöltése, ami impulzívan hozhat ott erőfölényt, helyzetet, ugyanakkor nem gondolom, hogy meghaladja Ancelottiék erejét, hogy erre támaszkodva meglegyenek azok a taktikai elemek is, melyben jobbra érkeznek második, harmadik hullámban játékosok. Ezt a támadóink szerepkörének pontosabb megfogalmazásával lehetne orvosolni. És megfejteni, milyen összetételben legyen fenn a támadó szekció. Nem biztos, hogy betömörülő ellenfél ellen a vasárnapi felállás lesz optimális.

A másik hatékony eszköz az átlövés. Hirtelen kettő jut eszembe az előző meccsről (biztos volt több is, de nem elég), az egyik Rüdiger ígéretes 35-ös bombája volt a jobb alsó felé, a másik Modric sokkal rosszabb kísérlete a hajrában. Ezt mindenképp gyakorolni kell, mert Tchou, vagy Valverde is abszolút alkalmas a feladatra, de harmadik hullámban akár Rüdiger vagy Militao is. Egyszerűen meccsenként legalább 8-10-et kell durrantani kívülről is, természetesen megfelelő helyzetben, úgy, hogy azért a labda el is juthasson a kapuig. Kicsit olyan ez, mint a kézilabdában a beállós szerepe, ha mennek az átlövések, ki kell lépni a lövőre, és mindjárt több lehetőség lesz a rövidpasszos bejátszásra is. Tipikusan, az a védő, aki dinamikusan kirobban egy átlövést blokkolni, az üresen hagyhat egy támadót, akiről elmozdult. Ezek újabb lehetőségeket nyithatnak meg.

Ezzel a támadó szekcióval gyilkos lesz a csapat, ha kontrázhat (pl. egy City ellen Manchesterben 🙂 ), de a támadásba fordulást, a transition-t alaposan át kell gondolni. Nem csak Kroos hiányát fogjuk megérezni, de a végjátékban egy nagyon fontos taktikai elemben is gyengültünk egy olyan típusú center elvesztésével, mint Joselu.  Még ha nem is szerzett épp gólt, lekötött minimum 2 védőt, és háttal a kapunak vissza tudta tenni a labdákat a második sorba. Sajnos lefogadom, hogy nem egy meccsünk lesz még, ahol ez fel fog merülni, amikor kínunkban ívelgetni kezdünk, csak épp nincs kire…

Kroos kiválásával a labdakihozatalaink hatékonysága is nagyon komoly csorbát szenved. A legutóbbi középpályából – Bellingham, Tchou, Valverde – egyelőre egyik sem tudja a németet pótolni. Bellinghamnek megvannak hozzá az adottságai, de ahhoz, hogy ezt a szerepkört átvegye, egyértelműen hátrébb kellene játszania, időnként akár utolsó embernek visszajönni, ahogy azt Kroos is gyakran megtette. Ha ez megtörténik, beáldozzuk a támadó harmadban korábban betöltött előkészítő, védekezésben pedig a nagyon hasznos, első körös szűrő, zavaró szerepkörét. Nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy mit vesztünk a réven, és mit nyerünk a vámon, vagy fordítva. És az is egy faktor, hogy mennyire érezné ezt a szerepkört komfortosnak Bellingham.

Van még két ember, aki többé-kevésbé alkalmas lehet arra, hogy kísérletet tegyen Kroos szerepkörének betöltésére – csakhogy egyik sem kezdő. Modric és Ceballos. A hovátról megjegyeztük, hogy Kroosszal nem voltak már jók egy időben a pályán, de a német hiányában, lehet gyakrabban kellene kezdenie. Technikailag, taktikailag Modric még meg tudná oldani a támadásaink elindítását. De kétségtelen, hogy hetek múlva 39 éves lesz. Már nem 90 perces játékos. Ceballos ha ilyen szerepbe került, jobbára megoldotta a feladatát, ő aztán tényleg visszajárt a labdákért, de formája erősen ingadozó, ráadásul sokkal fiatalabban is sérülékenyebb, mint Kroos valaha volt, így kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet ő a megoldás.

Valverde, bár megörökölte a 8-ast, sokkal inkább a védekezésben veszi ki a szerepét, vagy a gyors kontrák elindításában, de egyelőre nem látható benne az a fajta rutin mellyel Kroos forgatta a labdát. Arda Güler rendkívül labdaügyes, az ilyen típusú játékosok látnak a legjobban a pályán, hisz nem a labdát kell bámulni a lába előtt, a feje állandóan fent lehet. Ha szánunk neki ilyen faladatot, rá kell nevelni, mert szíve szerint ő is előrébb játszana. Camavinga túl bohém erre a feladatra, ráadásul ki tudja meddig még sérült lesz. Ki lehet mondani, hogy egyelőre nincs 100%-os megoldásunk Kroos pótlására. Az edzői stáb feladata, hogy ellenfél függvényében kisakkozza, milyen középpálya álljon fel. Nagyon komolyan kell foglalkozni a labdakihozatalokkal, mert élesebb meccseken egy szervezettebb letámadás könnyedén kényszerít bennünket 16 Courtois által kivágott labdára, mint az Atalanta ellen is láthattuk. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy mind a 16 ellenfélhez menjen, mint, ahogy az megtörtént.

Szóval, van mire koncentrálni az előttünk álló meccseken, mi, a kicsit talán „élesebb szemű” szurkolók szeretnénk valami progressziót látni a felvetett problémák megoldásában. Erre van ugyanis a szakmai stáb.

A sláger témához egy pár sor: sportszakmailag nem a Real Madridnak volt szüksége Mbappéra, hanem sokkal inkább fordítva. Üzletileg viszont – nyilván – a klub is nagyot fog profitálni. Kele Jani írt erről egyet, még ha nem is értek minden megfogalmazásával egyet, érdemes elolvasni. Jól rámutat arra, hogy a PSG BL-es sikertelenségében nagy szerepe volt magának Mbappénak is, aki soha egy gólra nem volt képes sem elődöntőben, sem döntőben. Reméljük a Madridban ez is változhat.

Hét közben Pintus mester ismét anaerob (oxigénszegény) környezetben tesztelte a játékosok kapacitását és tűrőképességét, ahogy nyilatkozta, hosszabb távon derül ki, hogy milyen hatása van az új módszereknek, tavasszal újabb hasonló felméréseket tervez, melyek eredménye már alkalmas lesz összevetésekre.

Mbappe a hazai közönség előtt vasárnap 17 órakor fog bemutatkozni a Valladolid ellenében. Ami biztos, hogy a piros lapos Mendy helyén Fran Garcia kap majd helyet. És a fekete leves, hogy Bellingham is ki fog esni minimum egy hónapra (jobb talpában egy fontos ínszalag sérült),  így a középpályás biztosan kihagyja a Valladolid, a Las Palmas és a Betis elleni találkozókat, de kérdéses a játéka a Sociedad, valamint az Espanyol ellen is. Nincs mese egy középpályást be kell tenni az angol helyére, meglátjuk, hogy a fentebb vázoltak fényében is kinek szavaz bizalmat Ancelotti.

Egy újabb pontvesztés már komolyabb kérdéseket vetne fel. Most egyébként a mentális ciklus is abba az irányba mutat, hogy szét fogjuk kapni az ellenfelünket – Bellingham nélkül is!