La Liga 24/1: a Mallorca sosem volt sétagalopp

A valós „gálacsapatos” előszezon hiányában a bajnokság első meccsein fog kiderülni, milyen változások fogják jellemezni a Real Madrid új szezonjának játékát. Az amerikai túra a klub népszerűsítését talán szolgálta, és nyilván mémi pénzt zsebre tett a Madrid, de közelebb nem igazán került ahhoz, hogy a távozók és érkezőn nyomán újraformálódó gárda játékát összerakja. Néhány kérdésre minden bizonnyal választ szolgáltatott az Európai Szuperkupa, minden másra ott a – nekünk – vasárnap este kezdődő La Liga szezon.

Az amerikai túra egyik olyan epizódja, amelynek lehet hatása a mindennapjainkra, fiatal hátvédek kipróbálása volt. Ancelotti azt nyilatkozta, hogy Raúllal egyeztetve minél több edzésre próbál elkérni pár srácot és azokat rotálva fogja a keretbe behívni. Ennek nyertese most épp Jacobo, aki bár játszani nem biztos, hogy fog – reméljük nem fog, mert ahhoz valószínű valami komolyabb anomália kellene a hátsó sorokban -, de legalább a kispadra leülhet. Azért is említem a védelmet, mert a megnyert Liga és BL ellenére egyértelműen ott voltunk a leginkább kiszolgáltatottak. Valójában nem írhatom azt Courtois, Militao és Alaba sérülése ellenére sem, hogy a leggyengébbek voltunk hátul, mert a statisztikában csak nyomokban volt fellelhető átfogó romlás. Volt időszak, hogy névjegyünkké vált a korai bekapott gól, de ezekre általában jól reagált a gárda, és nagyon gyakran meg tudtuk nyerni ezeket a találkozókat is.

Az össz bekapott gólmennyiség nem volt vészes, és ugye a megnyert kupákat nem kell magyarázni. A status quo most az hátul, hogy az idény végére visszatérő Militao javuló formájában bízunk, és ha úgy tetszik, a távozó Nacho helyére visszahoztuk Vallejót, miközben Alaba visszatérésére még súlyos heteket kell várni. Gyengébb védelem ez, mint amivel dupláztunk az előző szezonban? Szerintem nem. Bár Vallejo vert egy hatalmas távoli gólt azon a „kismeccsen”, amin Varsóban megsérült Camavinga, hogy mennyit fejlődött ténylegesen, hogy felér-e egy Nacho szintjére – azt hamarosan látni fogjuk. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a nem túl távoli jövőbe tekintve a hátsó alakzat continuitására kell majd a legnagyobb figyelmet fordítani. Szezonok óta nem valósul meg komolyabb szélső hátvéd szerződtetése. Hogy kire várunk, ki mikor jöhet (megint ingyen) – az majd kiderül. Pletykákkal ne foglalkozzunk.

Ancelotti hihetetlen karrierje során Európa top klubjaiban sok-sok világsztárral dolgozhatott (legyen akkor pár név: Ibrahimovic, Ronaldo Nazario, Cristiano Ronaldo, Maldini, Costacurta, Gattuso, Albertini, Dida, Shevchenko, Nesta, Seedorf, Rui Costa, Pirlo, Filippo Inzaghi, Cafú, Kaká, Ronaldinho, Beckham, Terry, Lampard, Ballack, Deco, Drogba, Anelka, Cech, stb.), de véleményem szerint ezzel együtt igaz lehet, hogy élete legerősebb keretével kezdheti meg az új szezont. Tapasztalt „öreg róka” Carlo, de nem biztos, hogy ez nagy megnyugvást jelent majd számára, hisz a Vini, Mbappe, Rodry, Bellingham, Arda, Carvajal, Courtois (sőt, Modric) nevekkel fémjelzett keretével immár kimondva is nagy elvárások keletkeztek.

A tavalyi szezon elején elszenvedett sérülések szakmailag kihívást jelentettek, viszont dobtak egyfajta mentális mentőövet Ancelottinak, hisz ilyen számú és súlyosságú sérülések bőven magyarázhattak volna egy szerényebb szezont. Erre a továbbiakban már nem lesz mód! A bajnokság megnyerését magam is minimumnak gondolom – látva a Barca vergődését – de a BL-ben azért egy City ellen nincs a világon csapat, mely két meccsen biztosra mehetne. (Ok, lássuk majd, milyen szezonjuk lesz!)  Mégis kimondom, hogy a BL-ben is már csak a győzelem lenne az, ami nem jelentene csalódást. Szerintem Mbappe is ezt mondaná!

Kylian érkezésének abszolút pozitív hozadéka, hogy nem kell az átigazolásával kapcsolatos pletykákkal foglalkozni – végre itt van. Nehezteltem rá úgy is, hogy nyilván a klubbal folytatott kommunikációjáról semmit nem tudunk, de szerintem sokunk idegrendszerét megviselték a vele kapcsolatos hírek az elmúlt évekből. A kommentszekcióban többször leírtam, hogy benne van a kalapban akár az is, hogy fiatal kora ellenére a csúcsteljesítményén már túl van – erre az előttünk álló szezonnak kell majd választ adnia. De minden kétséget kizáróan az is igaz, hogy ilyen minőségű társakkal még nem játszott együtt, ezzel csomagban kapta meg azt is, hogy a csapaton belüli konkurenciája is a Madridban lesz a legkomolyabb. De egyértelműnek tűnik, hogy jelentősen erősebbek leszünk vele, a labdával való gyorsasága, lövőtechnikája, a játék olvasása végre elhozta nekünk azt a 9-est, melyre az egész világ vágyott – de csak nekünk adatott meg.

A Szuperkupán olyan sokat nem villantott meg a mezőnymunkájából, de ahhoz – pl. a gólját megelőző labda nélküli mozgásával – épp eleget mutatott, hogy lássuk, eldönthet majd olyan meccseket, amiken szenvedünk, amiken egy buszozó csapat ellen kell majd azt az első gólt kicsikarni. Sorsszerű volt, hogy Bellingham tette le neki a gólpasszt, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy legendás párost alkothatnak majd a pályán. Pozitív körülmény, hogy Mbappe szinte tökéletes spanyol tudással érkezett, ami sokakat meglepett – engem is -, de a beilleszkedését minden szinten nagyban segíteni fogja. Minden hír arról szól, hogy adaptációja a csapatba, a közösségbe gyorsan és hibátlanul zajlik.

Elolvastam jó pár taktikai elemzést a Real várható fejnehéz játékával kapcsolatban, a támadás variációkról és a hozzá rendelt futballistákról, lehetséges poszt ütközésekről, bizonyos játékosaink várható mellőzéséről, mégis azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy ellenfelek függvényében az lesz a kulcs, hogy Carlo a legnagyobb szabadságot adja majd a kreatív sztároknak. Már szinte a védjegyünkké vált, hogy egy félidő alatt alkalmazkodunk az ellenfélhez, majd a második félidőben bedaráljuk őket. Előrefelé a bőség zavarával találkozunk, bár megvannak a fontos kérdések, melyek megválaszolása hatással lesz a szezonunkra. Az egyik legfontosabb, hogy Kroos hiányában min és hogyan változtatunk. Kroos leginkább a balon érezte jól magát, és amikor pályán volt, jelentős szerepe volt az egész baloldal formálásában, benne Viniciusszal.

Azt gondolom Bellingham lehet az, aki intelligenciájával, és meglátásaival pótolni tudja majd Vinicius felé mindazt, amit Kroos már nem tehet meg. Sokan kérdezik, lesz-e valaki (és ki lesz az), aki hosszú, pontos keresztlabdákkal lesz képes súlypont áthelyezésekre – valamelyest átvéve Kroos szerepét. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz ilyen, és abban sem, hogy kell-e ez feltétlenül. Bár, amikor a labdakihozatalainkra gondolok és a tucatnyi vaktában felrúgott labdára, meg fog érkezni az igény valami szofisztikáltabb módozat begyakorlására. Ez már egy Kroos nélküli, törvényszerűen mást játszó Madrid lesz. Nem biztos, hogy hatékonyságában gyengébb – de más lesz. A történelem máshogy folytatódik. Nem egy ilyet láttunk már!

Az bizonyos, hogy az első meccseken még formálódni fog a játékunk, meg kell találni a nagy szabadságban is a leghatékonyabb megoldásokat. Sajnos várhatóan lesznek játékosok, akik jobban szenvednek majd, mint egy évvel korábban. Reméljük Carlo jól sáfárkodik a játékpercekkel, és nem kerül nagyobb hullámvölgybe egyik fontos emberünk sem. Magam Gülertől is sokat várok az idényben, láthatóan fizikailag is jelentősen fejlődött, az Eb is jót tett neki, és joggal hihetjük, hogy teljesebb szezont futhat a megelőzőnél. Ehhez persze a sérüléseket is el kell kerülni. De nyilván ez mindenkire vonatkozik.

Kicsit morbid lesz a párhuzam, de játszottam egy kispályás csapatban, ahol a sors kegyetlen fintora nyomán arra jutottunk, hogy ha a bemelegítés során véletlenül tökön rúgjuk a labdával a kapusunkat, akkor a meccsen hihetetlen bravúrokat mutat be.  Képzelhetitek, hova vezetett ez… Szóval, nem szeretném, ha a Real Madrid emlékezetes szezonjaihoz olyan képzet társulna, hogy egy kulcsjátékosunk hosszú időre kidől már a szezon elején. Mindenesetre mi megint tökön rúgtuk saját magunkat. Camavinga térde nagyon nincs jól, de szorítunk, hogy mielőbb visszatérhessen! Arról se feledkezzünk meg, hogy a castillás Joan Martínez keresztszalagja elszakadt a Real Madrid kötelékében a nyáron, ő volt Asencio és Jacobo mellett az, akit felhoztunk volna…

A Mallorcáról most kevesebb szót ejtettem, hogy sosem egyszerű ellenük, jól mutatja, hogy az utolsó 3 meccsünkön rendre csak 1 gól esett, kettőt mi nyertünk, egyet ők. A legutóbbi CdR finalistája a saját stadionjában tradicionálisan erős, ha megint csak egy gól fog esni, akkor azt nekünk kellene rúgni.

Nyári ritmusban 21:30-kor lesz a kezdő sípszó!