CdR: Atletico Madrid, az eddigi legnehezebb feladat

Ha reálisan nézem az eddigi szezonunkat, nem juthatok más következtetésre, mint hogy az eddigi legnehezebb mérkőzésünk következik – és nem biztos, hogy lesz nehezebb. A bajnokságban már lenyomtuk az idegenbeli fontos mérkőzéseket, győzelem a Barca és a Girona otthonában, viszont az egyetlen vereségünket a Wandában szedtük össze. Most a Copa del Rey nyolcaddöntőjében újra nekifuthatunk a feladatnak, ezúttal friss élményekkel arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk.

A Spanyol Szuperkupa semleges helyszínén sikerült három gólt kapni Simeone gárdájától, még ha ebből az utolsó könnyen elkerülhető is lett volna, és Kepa számlájára írható. Ha szeretnénk ebből az utolsó gólból valami pozitívat kihozni, akkor  megjegyezhetjük, hogy mentálisan biztosan nem volt jó hatással a Ticóra, ami a hosszabbításban történt. Azt gondolom pszichésen nagyobb nyomot hagyott, mintha rendes játékidőben nyerünk 3-2-re. De ez már történelem. És Kepa a kispadról fogja nézni a derbit. További pozitívum, hogy végül 5 góllal terheltük meg a Atletico hálóját. Ráadásul, mint ismeretes, tavaly is mi vertük ki őket a kupából.

Nem szeretnek bennünket. Két BL-t csavartunk ki a kezükből, és valljuk be, ha nem mi vagyunk a másik oldalon, minimum egyet behúztak volna! És a BL győztesek klubja nagyon elit és szűk társaság, melynek soraiban lenni felemelő, de az ajtója előtt folyamatosan kopogni, nagyon frusztráló. (Kérdezzük csak meg a City-t.) A Real Madrid az a fal, amit meg kellene mászniuk sok esetben, ha trófeát szeretnének nyerni. Mi vagyunk a bogár a szemük sarkában, a szálka a körmük alatt, a kavics a cipőjükben. Ez minden esetben dacossá, eltökéltté teszi őket, de minden egyes vereséggel újra és újra feltépjük azt a gyógyulni nem akaró sebet, mely kicsi, de folyamatos szenvedést okoz nekik. Ezek vagyunk mi az Atletico Madridnak. Mindent meg fognak tenni, hogy ma este ők jussanak tovább, és a Wanda Metropolitanóban lesz erre a legjobb esélyük. Azt gondolom, tényleg a legnehezebb meccsünk következik hazai földön.

Annyira közel van a rijádi találkozó élménye, hogy nem nagyon kell ecsetelni mire számíthatunk, csak adjuk még hozzá a mindig zseniális hazai közönségüket.

Nálunk Rodrygo az aki miatt aggódhatunk kicsit, mert legutóbb külön edzett a többiektől, fájdalmai voltak, de a keretnek tagja. Viszont voltunk már egyszer pontosan ilyen szituációban, a legutolsó válogatott szünet után kisebb sérüléssel jött vissza, kétséges volt a játéka, aztán elvállalta és kettőt vágott, plusz magasan ő volt a meccs MVP-je is. Szóval egy hasonlóval ma sem lennénk boldogtalanok.

A középpályán most komoly tobzódás van, szép csendben Nico Paz ki is maradt, de így is 9 főből válogathat Ancelotti. Szerintem 99%-ra belőhető a mai kezdő, talán az kérdés, hogy Modric kezd vagy Kroos. Őket mostanában váltogatja Carlo. Viniciusnak kijött a lépés a Barca ellen. Őszintén nem tudom, milyen hatással lesz ez rá, reméljük a legjobbakat.

Úgy vagyok vele, hogy jó lenne persze továbbmenni, de így hogy a Szuperkupa már hónunk alatt, a bajnokság is alakulóban (de nagyon szoros), plusz a BL-ben sem kaptunk verhetetlen ellenfelet, azt se bánnám túlzottan, ha a CdR-ben még hátra lévő meccsek helyett pihennének a fiúk. Lehet ugyanakkor, hogy a 9 középpályásunk másként gondolja… Ők nyilván vágyják a játékperceket. A legjobb nyolcban már ott van a Girona, a Mallorca, a Celta, a Sevilla, a Bilbao és a Sociedad. A kiadó két hely sorsa ma dől el.

Két szülinapos is akad mára, az örökifjú Nacho 34 (basszus!), Militao pedig 26 éves.

Egy kis színes: Bellingham nagy sztár lett, már az Adidas is érzi:

Jó későn, 21:30-kor kezdünk már a 19:30-as Barca meccs eredményének tudatában. Az összetört katalánoknak a jó nevű Salamanca otthonában kell újraprintelni a Barca DNS-t.