Ha kicsi a tét, kedvem sötét

A címben található mondás az „És megint dühbe jövünk” filmből elég jól leírja a Real Madrid idei szezonját. Míg a kedvenc sorozatunkban a Bajnokok Ligájában eddig meggyőző teljesítményt nyújt a csapat (8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, az is a Lipcse elleni tét nélküli találkozó) addig a bajnoki címről már legkésőbb a márciusi klasszikus óta minden madridista lemondhatott. Utóbbi egy részt sajnálatos valamilyen szinten, másrészt talán valahol várható volt, még ha a remek őszi bajnoki szezon nem is engedett következtetni a VB utáni januári-februári „téli álomra”.

A Real Madrid ebben az évszázadban mindössze egyszer tudta bajnoki címét a soron következő szezonban megvédeni, az is akkor sikerült, mikor a Rijkaard korszak végét járó Barca, Pep érkezéséig összeomlásban volt. Nem csak a Real Madridra nem jellemző azonban, hogy két egymást követő idényben képtelen konzisztens teljesítményt nyújtani a hazai bajnokságban, hanem Carlo Ancelotti csapataira ez általánosságban is igaz. Ancsa, bár egyedülálló rekorddal büszkélkedhet – miszerint mind az 5 top bajnokságot behúzta már – a címét megvédeni soha nem sikerült, pedig nem kutyaütő csapatokkal próbálkozhatott.

A gyenge bajnoki hadjáratot azonban valamelyest sikerült kozmetikázni a szombaton begyűjtött Copa del Rey serleggel, de aligha van olyan madridista, aki könnyen beérné ennyivel. A BL-álmok útjában viszont a Madrid idei legnagyobb megmérettetésén Pep Guardiola Manchester City-je ellen kellene kivívni a továbbjutást. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a szezon legjobban várt összecsapásaira van kilátás. Nekik van miért visszavágni, nekünk pedig van mit bizonyítani, hogy nem csak a véletlen műve – mi tudjuk, hogy nem – volt a Real Madrid tavalyi katartikus és minden szurkoló emlékezetébe örökre bevonuló továbbjutás.

Muszáj múltidézéssel kezdeni 🙂

Az érzelmi körök után vegyük végig, hogy:

• Miben változott a City tavalyhoz képest? Bernardo Silva interjú lesz a segítségünkre.
• Mire gondol Peter Schmeichel, mikor azt mondja a Manchester City cinikusabb módon futballozik?
• Mi lehet a leghatásosabb felállás és taktika ellenük?
• Mit tanulhatunk a Bayern elleni találkozóikból?

Változások a City háza táján

Kezdem a legegyértelműbbel, Erling Haalanddal.

Sok szót nem is fecsérelnék rá, mivel a számai magukért beszélnek. Mióta felnőtt karrierje tart, azóta olyan ütemben termeli a gólokat, ami még Messit és CR-t is lepipálja. Egyedül a brazil Ronaldo tudott ilyen fiatalon hasonló számokat felmutatni az elmúlt generáció nagy csatárai közül.

R9 mutatói a térdsérülései és az azt követő hozzáállásbeli gondok miatt megcsappantak. Haaland ha odafigyel magára, márpedig Pep nyilatkozta, – Grealish pedig rendszeresen ugratja amiatt – hogy több időt tölt a komplexumon belül tréninggel és rehabilitációval, mint az edzőpályán, akkor mindenkit túlszárnyalhat gólok terén.

Az, hogy az érkezése milyen mértékben szabta át PepCity-t, mondja el Bernardo Silva, aki ezen kívül is jó pár érdekességet megemlít, amelyekre majd rá is térünk:

Az interjúban Bernardo elárulja nekünk, hogy Erling Haaland érkezése miatt és a korábbi BL kudarcaikból tanulva, idénre nem restek mélyebben meghúzni a védelmi vonalaikat az elmúlt szezonokhoz képest, mivel labdaszerzéseket követően hosszú labdákkal tudják indítani a kontratámadásaikat, amelyekkel nem kevésbé veszélyesek, mint akkor, mikor labdával dominálják a mérkőzéseket.

Ahhoz, hogy végképp ne legyen kétségünk afelől, hogy a mostani Manchester City a létező minden eszközt be fog vetni ellenünk a párharcban idézzük fel egy bölcs ember szavait a 2019-es Ajax – Spurs BL elődöntő után:

Mourinho már ekkor rávilágított arra, hogy a különleges „csaták” megkövetelik azt, hogy a filozófiádon változtass, vagy egyenesen szembe is menj vele, annak érdekében, hogy győztesen gyere ki a küzdelemből. Bernardo is erre utalt akkor, mikor azt mondta, hogy nem lehet a top klubok ellen 90 percig dominanciára törekedni.

Pep is megértette a játék alakulásához alkalmazkodó stratégiák fontosságát, idénre pedig Haalanddal kiegészülve igazából nincs már olyan szcenárió, vagy játékfázis, ami visszavetné a Manchester City-t. A labdás dominanciájuk ugyanolyan jó mint a korábbi években, a letámadásuk szintén, és labda nélkül, kontrákra építkezve is elit szintet tudnak hozni.

Ha ennyire komplett a csomagjuk, akkor hogy győzhetjük le őket?

Ilyen támadóalakzatra számíthatunk tőlük és gyanús, hogy a nevek is egyezni fognak. Ez a W-M alakzat, amelynek lényege, hogy a pálya közepén kialakul egy 4 emberes „box”, ami a kapocs a védők és támadók közt.

A tavalyi 2-3-5-höz képest ez annyiban más, hogy Pep nagyobb hangsúlyt fektet a hátsó alakzat stabilitására, így mikor az 5 támadóval igyekeznek megbontani az ellenfél védekezését, elég ember marad hátul az úgynevezett „rest defence”-hez, vagyis hatékonyabban tudják levédekezni az ellenfél kontráit.

A védelemből Rodri mellé fellépő John Stones ráadásul elég könnyen és gyorsan vissza tud mozogni középhátvédnek ha úgy adódik a helyzet, és védekezésben – ha elég idejük van – akkor 4 emberre vissza tudnak állni. Védekező alakzatuk a 4-4-2.

Ange Postecoglou fogalmazott úgy egy meccs előtti sajtótájékoztatón, mikor kérdezték, hogy nem túl rizikós-e az a megközelítés amit választ:

„Mondj egy olyan megközelítést, ami nem rejt rizikókat. Ilyen nem létezik.”

Minden alakzatnak vannak gyenge pontjai, a Bayern München pedig megmutatott párat a City elleni párharcuk során. Újranézve azokat a meccseket, a bajorok 4-1-es összesített kiesése eléggé túlzó, mert jó ötletekkel rukkoltak elő és teljesen egyenrangú ellenfél benyomását keltették a párharc nagy részében, azonban az akciók befejezése, a kivitelezés szenvedett csorbát leginkább.

A Bayern-City meccsen főleg az első félidőben sokszor előfordult, hogy a labdaszerzések után a müncheniek egy-egy kiugratással ki tudták aknázni a City magasra tolt védekezését. Szerintem a Madridnak is ezekre a szituációkra kellene építeni.

Az igazsághoz tartozik, hogy a félidőben Pep lereagálta ezt és egy elég mélyen meghúzott 4-4-2-es védekezést alkalmazott – 3-0-s előny birtokában miért ne tehette volna meg – onnantól a Bayern annyiszor nem tudott veszélyes lehetőségeket kialakítani, mint korábban, Haaland és KdB pedig elfutottak egy kontrával és végleg lezárták a párharcot.

A Madridnak is akkor lehet a legtöbb keresni valója a meccsen, ha biztos védekezésre és labdaszerzések utáni villámtámadásokra épít. Nekünk meg vannak azok a játékosaink elől is, akik a Bayernnél hiányoztak.

Ezen okokból kifolyólag nálam a kezdő kiválasztásánál is az lenne a fő szempont, hogy a támadásba való átmeneteinket (offensive transition) maximalizáljuk.

Tchouameni kulcsfontosságú lehet Haaland féken tartásában és abban, hogy szükség esetén Rüdigeréket kiegészítse a védelemben (így kialakítva az 5v5-öket) Véleményem szerint, ha Ancsa Toni Kroos-t védekező középpályásnak fogja használni akkor ott végünk is van, mint a botnak. Emlékezhetünk mi volt tavaly az odavágón, amikor Casemiro hiányában Toni volt a CDM.

Kroos-t én azért hagynám ki, mert Federico Valverde kvalitásait jobb fitnek gondolom ez ellen a City ellen, még ha a tavaszi formája nem is feltétlen indokolja, hogy előrébb legyen a sorban a két veteránunknál.

Lukitára viszont a presszing kijátszásánál és az osztogatásnál nagy szükség lesz, ezért Kroos lenne az „áldozatom” annak érdekében, hogy védekezésben és kontrákban is jobbak legyünk. Bár a kupadöntős remek teljesítménye elgondolkodtatott, kitartok emellett az érvelés mellett. Egy-egy City kontra esetén is jobban bíznék Fedében, hogy vissza tud zárni, mint Kroos-ban. Máshogy (ha a Csucsu = CDM-et alapnak vesszük) nem fér be Fede a csapatba, azt meg nem engedhetjük magunknak.

Rodrygo kárára most nem szabadna szerintem Fedét jobb szélsőnek használni, mindkettő kell. Ha megint féloldalasan akarunk focizni, akkor Pep ugyanazt csinálhatja, mint idén néhány Clásicón Xavi, vagyis kényelmesen eltolhatja a csapatvédekezést Vinicius felé, mert ha át is kerül a labda a túl oldalra, a kutya nem lesz, aki onnan veszélyt tud teremteni (bocs Carvajal).

Szóval, ha a csetepaté a Real Madrid szája íze szerint alakul, akkor valami ilyesmire számíthatunk:

Akárhogy is alakul szeretném látni, hogy:

• Leteszteljük mennyire jó a City labda nélküli védekezése
• Álljuk a sarat a presszingjüknél, ehhez a labdaügyes középhátvédeink, Camavinga és a teljes középpályánk adott
• Az offensive transition kaotikus szakaszait kihasználjuk

Utóbbi azért is fontos, mert még Kétarc Pep is – szerintem – fél elfogadni a káoszt. Dobjuk be az egyetlen kártyát, ami ütheti a Pikk Ászt is.