Real Madrid 2 – 0 Chelsea | Néhány érdekesség

Ancelotti húzásai:

A fenti részlet azt hivatott szemléltetni, ahogyan a Real Madrid megpróbálja a pálya bal oldalára koncentrálni a játékot. Több madridi is egymáshoz közel helyezkedik ami előnyös a támadásépítéseknél is, mivel könnyebben lehet az Ancelotti által preferált szabad, kombinatív játékkal megbontani az ellenfél védekezését, illetve a fenti jelenetben az is látszik, hogy labdavesztés esetén is nagyobb eséllyel lehet azonnal hatékonyan megtámadni a Chelsea labdakihozatalait. Ez közvetlenül a gólt megelőző akció, ahol a sikeres visszatámadás végén Kroos-nak elegendő ideje és területe van ahhoz, hogy kiagyalja a következő legjobb lépést a támadásban, és szokásához híven sikerül is neki.

A legjobb opció a meglehetősen szokatlan helyen, a pálya közepén felbukkanó Carvajal volt, aki miután megkapta a labdát azonnal a Chelsea védők mögötti üres területet támadó Vinit kereste és találta meg. Vininek pont annyira sikerült belekotornia a labdába, amire Kepa már csak egy reflexmozdulattal tudott reagálni és szerencsénkre pont Benzema elé ütötte a labdát, akinek onnan már nem volt nehéz dolga. Az előbb Carvajal szerepkörét szokatlannak tituláltam, azonban ezen a meccsen nem volt az, a támadásoknál rendszeresen ő volt az aki Rodrygo balján, beljebb helyezkedett, ameddig a brazil a szokottnál jobban volt az oldalvonalhoz kötve. Ennek pont a fordítottját vártam én a meccs előtt, de Carlo papa ötlete beigazolódott, (többek között) ennek a trükknek köszönhetően sikerült a 20. perc környékén mattolni a Chelsea védekezését.

A fenti videóban néhány jelenet bizonyítja, hogy Carvajal mozgása taktikai húzás volt Ancelottitól, nem csak a gól előtti szituációban fordult elő. A képsorokon az is látszik, ahogy a Real Madrid a jobb oldalát is aktivizálja azzal, hogy Rodrygo és Carvajal mellé hol Benzema, hol Valverde megy oda segíteni, kialakítani a háromszögeket a kombinatív játékhoz. Ahhoz képest amit a VB óta láttunk (passzolj Vininek taktika) ez üdítőleg hathat. Ráadásul, mint láttuk fentebb, a bal oldali támadásvezetés is sokat javult az által, hogy Modric, Camavinga mindig, de néha még Valverde (mindenhol feltűnt) is segített Vininek építkezni.

Amit még a VB utáni időszakban hiányoltunk a csapattól az a box „támadása.” Sokszor a Madrid akciói azon akadtak el, hogy nem volt aki középen érkezzen. Ezen a meccsen erre is figyeltünk, a fenti lehetőségből ugyan nem lett semmi, de Modric külis beadására 3-an is robbantak.

A teljesség igénye nélkül, nekem ezek voltak az érdekesebb szösszenetek a meccsről. A Chelsea összességében 1-2 kontrát leszámítva nem nagyon tudta milyen rendezvényen van, nem tudtak igazán ellenállást tanúsítani, az pedig, hogy Fofana hamar besárgult, valamint a második félidő elején Chillwell kiállíttatta magát, csak rontott a helyzetükön. A második félidőben emberhátrányban már alig-alig tudták átlépni a félpályát, a Madrid hatékony letámadása miatt.

A kegyelemdöfést Mr. Supersub Asensio vitte be a 74. percben, eldöntve ezzel a lényegi kérdéseket. Magabiztos előnnyel utazhat tehát a csapat majd Londonba, a visszavágóra. Ennyire gyengus és hitehagyott Chelsea-t én még nem láttam mióta focit nézek, de ez a csapatunk érdemeiből nem von le semmit. Jól játszottunk, meg voltak a fluid mozgások, összjátékok a támadásaink során, próbálkoztunk jobbról-balról, közelről-távolról, voltak védők mögé belőtt labdák és a 16-oson belül jelenlétünk, na meg a szokásos Vini kontrák is.

Reméljük a visszavágó már csak formalitás lesz és aztán jöhet az újabb elődöntő PepCity ellen.