Taktikai csőd (védekezés)

Az előző posztban csapatunk energiapazarló és eredménytelen letámadásait vizsgáltam és mutattam be példák segítségével.

Ma azt igyekszem anyagomban prezentálni, hogy miért voltunk „kevesek” védekezésben. Ehhez fontos a peremfeltételeket rögzíteni.

• védekezni több módon lehet
  • labda ellen
    • magas, középmagas, mély helyezkedéssel csapatszinten
    • letámadással (lásd előző poszt)
    • gegenpresszinggel (nem összekeverendő a letámadással)
  • labdával
    • támadásokat szervezve a minél több gól elérése érdekében
    • labdatartással, mely leginkább a pálya centrumában valósul meg

Ebben az anyagban a Real Madrid Villarreal ellen bemutatott, mély blokkba visszarendeződött, labda elleni védekezését szeretném megmutatni, egyben a hazai csapat jól működő pozíciós játékát, támadóharmadban szinte folyamatosan fenntartott mélységi tagozódását, mellyel szinte lehetetlen helyzetbe hozták kedvenc csapatunk játékosait.

Az nem meglepő, hogy a Villarreal letámadásokkal indította a játékrészek elejét, hiszen ekkor van a lábakban a legtöbb erő, így ezt a fajta megoldást ekkor érdemes elővenni. A labdaszerzések után, valamint később, amikor hátulról építkeztek és játszi könnyedséggel átjutottak a térfelünkre, mindig ugyanazt az elvet játszották, ráadásul ez nem is túl bonyolult, de kellő mozgással és passzsebességgel borzasztóan nyomasztó tud lenni.

Miről van szó?

Amikor a Villarreal a támadóharmada és a középső harmad határánál járatta a labdát, akkor a játékosok a következő területeket vették fel (és a játékosok közül a támadók (Chukwueze, Moreno, Pino) és a középpályáról Coquelin, valamint Baena szabadon felcserélhették egymás között ezeket):

Piros jelzés: Chukwueze, Moreno, Pino

Kék jelzés: Coquelin, Baena

Ők öten egymás között intelligensen és szabadon feloszthatták a területeket, a három támadó a a támadóharmad minden részén feltünt a meccs során.

Sárga jelzés: Parejo, az osztogató, labdabegyűjtő szerepkörben

Fekete jelzés: Foyth (ő ritkán helyezkedett magasan, ha a csapata a mélyen helyezkedő Real ellen épített támadást, mert Vininek nem akartak nagy, befutható területet biztosítani), Albiol (ő segített rá Vini őrzésére, valamint alapvetően figyelte Benzema mozgását), Pau Torres (ő volt a labdás játékos a védők között, lentebb látható majd, hogy ő biztosította többször a szabad embert építkezésnél).

Chukwueze, Moreno, Pino, Coquelin, Baena: az ő feladatuk volt, hogy a támadóharmad két szélső területét, a centrumot és az ezek között található félterületeket lefedjék. Mozgásaik alapfeltételek voltak, hogy működjön a Setién-rendszer. Milyen mozgásokról van szó? Szélről keresztbe mozgás labdával, vagy labda nélkül. A centrumból, valamint a két félterületből visszalépve passzopciót biztosítani Parejónak vagy Pau Torresnek; Amennyiben a centrumból valaki belépett mélyebbre, a két félterületből az éppen ott lévő játékos a kapunk irányába mozgott el, ezzel vertikális passzfolyosót nyitva a labdáért visszalépőnek. Sok ilyen figurát játszott le a Villarreal.

Lássuk a kiragadott képeket! Megjegyzés: Ezeken a három támadó piros körben van, a két szabadon mozgó középpályás türkizben, Parejo sárgában.

A fenti képen a Villarreal szélességét biztosítja Chukwueze és Pino (nem látható, de Moreno (18) előtt, szélen helyezkedik el). Moreno (7) lép vissza, akit az égvilágon senki nem követ (Rüdiger), vagy őriz (Kroos, Tchouameni). A Real védelme már szétcsúszott, hiszen Militao indokolatlanul behúzódott, miközben embere (Pino) a szélen van. Baenát őrzi Rüdigerrel. Miért alakult ez így? A magyarázat egyszerű, hiszen Militao jobb oldali védőként látja, hogy Pau Torres hozza fel a labdát, valamint azt is, hogy a félterületből a kapu felé indul meg Baena. Neki ilyenkor muszáj biztosítani a belső védő felé, ezért bemozdul. Mivel Baenát Csucsu őrizte, ő is vele mozog vissza, természetesen ütemkéséssel (védekező játékosok döntő többségben mindig hátrányban vannak, hiszen ők csak reagálhatnak a támadók mozgásindításaira) Mindeközben Moreno elindul mélységbe a labdát elkérni, akivel Rüdiger nem lép ki szorosan. A jelenetben elindul vele, de ugyanakkor észleli Baena beindulását és mint belső védő, neki kötelessége őt lefedezni. Vagyis… Két játékos (Baena, Moreno) ellentétes irányú, nagyjából azonos időben indított mozgásával kis területen 3 játékosunkat mozdítja ki az ideális védekező pozícióból.

Pár másodperccel később visszakerül Torreshez a labda, Militao már kilépett Pino irányába, aki a vonaltól be is lép, így Militao már valóban őt őrzi.

És most jön egy trükk! Pár másodperc alatt Baena és Moreno átveszi egymás pozícióját. Rüdiger lép Baenával, Moreno pedig Tchouameni mögött mozog el, így a franciánk nem észleli ezt, hiszen közben a labdás Pau Torrest figyeli. Kész is: üres területen üres ember! Indul is a passz!

Nézzük hát ezt a kiragadott képen.

Itt teszek egy rövid kitérőt a saját játékosaink labdafogadó testtartásával kapcsolatban. Azt hiszem, mindenkinek feltűnt már, hogy csapatunk nagyon magabiztosan tudja járatni a labdát az ellenfél térfelén, de ez azzal jár, hogy minden egyes játékosunk első gondolata a helyezkedés során, hogy úgy álljon a labdás társhoz képest, hogy az esetlegesen megkapott labdát birtokba tudja venni, vagy egyből tudjon egy visszapasszal szabadulni a játékszertől. Nálunk a legritkábban fogadják a labdát a játékosaink úgy, hogy azonnal előre tudjanak indulni, vagy egy progresszív passzt tudjanak indítani. Ez természetesen a látványos támadófocit nem segíti. De, ugye, mi így is bajnokságot és BL-t nyertünk. 

Itt van videó formájában is ez a szűk 30 másodperc.

Az alábbi képeken ugyanezeket láthatjátok. Fentebb leírtam a lényeget, így nektek annyi dolgotok van, hogy értelmezitek a látottakat. Nektek jobban fog sikerülni, mint Ancelottinak és stábjának. Miért írom ezt? Mert a kluboknál bevett szokás, hogy a nézőtér egy magasabb részén, lehetőleg a kapu mögött (nem véletlenül ott helyezik el a SpyCam-et is) nézi a meccset és rásúgja valamely stábtag fülére az észrevételeit. Nálunk Davide fülében van ott a technika.

Ez a jelenet Courtois óriási védésével zárul. Itt Fede vesz fel rossz testtartást. Érdekes, a két középpályás centerpozícióba való bemozgása, valamint az, hogy Moreno van a legmélyebben a támadó ötösből.

Tehát, a fent bemutatott képkockák egyértelműen tanúskodnak a Villarreal támadásban használt mintájáról, arról, hogy milyen mozgásokat és helyezkedéseket alkalmaztak a gólszerzésért cserébe. Tragikomikus, hogy bár óriási helyzeteik voltak ezekből is, de egy eladott labdából és egy tizenegyesből szerezték góljaikat.

A Real Madrid részéről ilyen szintű jelenlétet a tizenhatos előterében egyszerűen nem láthattunk a meccsen – tervszerűen. Mert míg a hazaiaknál 3 védő és Parejo volt hátul és 6 társuk magasabban helyezkedett, addig nálunk Vini és Benzema támogatására rendszerszinten nem érkezett senki. Az egyetlen meglepő támadásmintánk Militao másodszándékból való leindítása volt, de ugyanekkor a boxba továbbra is Benzema és Vini érkezett. Minden más játékosunk távol maradt még attól is, hogy egy kipattanóra le tudjanak csapni.

Sőt, támadásszervezés ideje alatt nálunk a pálya centrumában nemhogy két, de egy játékos sem helyezkedett. Mutatok ezekre is elrettentő példákat.

Az igazsághoz tartozik, hogy megjelenünk középen, a tizenhatos előtt, de az már nem a támadásépítés korai szakasza, hanem az utolsó etap, amikor valamely szélről várja általában Luka a visszatett labdát. Ez is egy lehetőség, de tény, hogy a Villarreal támadásban látványosabban tudott játszani, ráadásul veszélyesebben is!

Ne feledjétek, ma este a történelem során először Carletto és Gennaro egymás ellen meccsel a kispadról. Streamre fel!