Eufóriába süllyedve | Osasuna – Real Madrid beharangozó

Az elmúlt hetek eseményei után szinte lóg a levegőben egy kiábrándító vereség. A Chelsea elleni nagyszerű továbbjutás és a Sevilla elleni remontada után most Pamplonába látogatnak kedvenceink, hogy az Osasuna otthonából elhozzák a három pontot. Beharangozunk.

„Az előző epizódok tartalmából…”

Hálátlan és nehéz, mégis izgalmas feladat beharangozót írni olyan mérkőzések után, mint a dupla Chelsea vagy a Sevilla elleni. Az előbbiekről Raulitás és Bende kollégák gondolatait itt, itt és itt lehet olvasni, gwolf költeményeit az andalúzok elleni mérkőzésről pedig itt, itt és itt.

Személyes meglátásaim a három meccs alapján nagyvonalakban:

1. A Madrid ebben a szezonban pont annyit ad ki magából szinte minden meccsen – a Barcelona elleni anomáliától eltekintve mondjuk…-, amennyit kell. Se többet, se kevesebbet. Ha belegondoltok, ezt anno nagyon jól megtanította a talján mester Zidane-nak is.
2. Némely egyéni teljesítmények mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg Courtois, Modric és Benzema érdemel vastapsot, de Vini és a németajkú különítmény (gyk. Kroos és Alaba) is minden dicséretet megérdemel.
3. és talán legfontosabb: a Pintus által vezetett fitnesz-osztag olyan jól végzi a munkáját, hogy az akár validálhatja is a szezonban általunk oly sokat kritizált Carlo-féle keretmenedzselést is*. A végletekig leegyszerűsítve: jobb állóképesség -> kevesebb embert kell forgatni -> jobb összhang.

*egyelőre szigorúan egy szezon távlatában gondolkodva. Az, hogy ennek a hozzáállásnak milyen hozománya lesz a szezonokon átívelő történetben, talán majd jövőre elkezd materializálódni. Ha egyáltalán lehetőséget kap rá Ancsa, hogy megmutathassa…

Osasuna

Ha tippelnetek kéne, mit mondanátok, hányadik helyen állnak a tabellán?

Én, aki ebben a szezonban az egyéb elfoglaltságok miatt sajnos sokkal kevésbé tudom követni a bajnokság eseményeit, mint korábban; biztosan azt mondanám, hogy valahol a kiesőzóna felett evickélnek. Azt viszont biztosan nem állítanám, ami a valóság, hogy e sorok írásakor a 9.(!) helyen virtuózkodnak, és csak a Valencia előzheti meg őket a meccs kezdetéig, ergo garantáltan egy felsőházi csapat otthonába látogat holnap a Fehér Balett.

Mint mondtam, sajnos nem túl sok meccset láttam idén a LaLigából (a spíler2-t nem tudom fogni, így meg örülök, ha a Madrid meccseit elkapom valahogy… ha más nem, hát élőben 🙂 ). Az Osasunáról nekem az elmúlt évtized alapján egy mindig a durvaság határmezsgyéjén táncoló, azon néha vitathatatlanul túl is hajtó együttes jut eszembe, amely azonban sok hasonszőrű riválissal ellentétben a támadófutballt sem veti meg időnként. Igaz, csak minimális mintán alapuló személyes vélemény, de most is erre, ilyesmire számíthatunk.

Viszont hogy lehetne nem szeretni egy olyan csapatot, amely ellen ilyen legendás mozdulatok jöttek össze: 1, 2. Kommentben ér folytatni a sort, ha valakinek van még más szép emléke!

Mentális állapot

Talán le sem kéne írnom, hogy milyen helyzetben vannak most a madridisták lelkileg: a már korábban említett BL-továbbjutást és a Sevilla elleni remontadát a Barca koronázta meg nekünk azzal, hogy Cádizban hagyta a 3 pontot. Ez azt jelenti, hogy már csak 7 pontot kell szerezni 6 meccsen a biztos bajnoki címhez – ez azért nem tűnik lehetetlen feladatnak.

Ha a baszkok agresszív harcmodora, játéktördelő stílusa nem lenne elég; pont ezekben a pillanatokban szoktak egy hangyányit megcsúszni azok a bizonyos ékszíjak… Nem látványosan, csak pont annyira, hogy Kroos csak 85%-kal passzol, Vini csak egy tizedmásodperccel később reagál, Modric még a meccs vége előtt elfárad teljesen, Tibó csak egy fél centivel arrébb nyúl…

Bízom benne, hogy nem így alakul végül, és ne ezt várjuk, de talán jobb előre felkészülni a legrosszabbra.

Meccsnapi infók

A mérkőzést 21:30-tól tekinthetjük meg a Spíler2 műsorán.

Hala Madrid!