Úristen, very big…(Chelsea – Real Madrid összefoglaló)

Gyanítom, hogy mindannyiunk nem kis meglepetésére kedvenc csapatunk 3-1-es győzelmet aratott a Chelsea elleni odavágón. Ancelotti csapata motiváltan és taktikailag felkészülten használta ki a Chelsea gyengeségeit, és került ezzel kellemes pozícióba a visszavágó előtt. Nézzük mi történt!

Első félidő

A kezdők terén nem sok meglepetést láthattunk. Nálunk Fede töltötte be az egyetlen kérdőjeles helyet, a Chelseanél visszatért James, a támadósorban pedig Mount kezdett Havertz és Pulisic társaként. A meccset mindkét csapat nagy intenzitással kezdte. A Chelsea a Madrid térfelén támadott le, azonben a vendégek jellemzően megtalálták a kiutat a presszingből (erről remélhetőleg hoz José képet). Az első lövést Militao eresztette el szolid 45 méterről, hogy biztosan felülmúljuk a kicsi Madridot. A 10. percben egy kontrából indulhatott a kékzoknis társaság, de Fede remek passza után Vini a felsőlécre lőtte egy olyan helyzetben, amit illett volna belőni. Nem sokkal később a ma sokat kapó és kissé indiszponált Militao kapott egy sárgát egy buta hiba után, ami miatt nem játszhat majd a visszavágón. Ezt egy elég szép szabadrúgás követte Jamestől, amit Kurta nagy bravúrral védett.

Majd jött az első: Vini futott el szépen a balon, rá ketten is kizártak, mert Christensen önmagában kevés lett volna. James norma nagy örömére felvette Mendyt, Benzema pedig teljesen üresen fejelhetett 11 méterről Másikmendy kapujába, 0-1. Ha már lúd, legyen kék elven 3 percen belül jött a második. Modric tekerte át a labdát Thiago Silva fölött, ami így tökéletesen érkezett a védőjétől ellépő Benzema fejére onnan pedig a kapu bal alsó sarkába, 0-2. A 40. percben a Chelsea gólja némileg váratlanul jött. Jorginho Lukitához hasonlóan emelte be a labdát a védelem mögé, csak itt Havertz érkezett és fejelt Kurta kapujába, 1-2. A félidőben még Benz hagyott ki egy nagy helyzetet, amikor remekül támadta le a védelmet, de a szünetre már így mentek a csapatok.

A félidőben Tuchel kettőt is cserélt. A második félidőt Azpi nagy lövése utáni még nagyobb Kurta védés indította. Majd jött a klasszik Benz: Másikmendy és Rüdiger töketlenkedett a saját térfelük közepén, amire ÚristenverybigBenz lecsapott és belőtte az üre kapuba a pettyest, 1-3. A meccs hátralevő idejében a Chelsea támadott intenzíven, de egy Lukaku ziccertől eltekintve nem kerültek sokkal közelebb a gólhoz. Így maradt tehát az 1-3.

3 észrevétel…

… aztán hagyom Josét kibontakozni. Szerdán a CKM fizikalitásbeli hiányosságai azzal kompenzálta Carletto, hogy nem engedte fel őket jellemzően a támadásokkal.

Nyilvánvalóan maga a játékstílus is sokkal direktebbre lett szabva, azonban a három játékos summázott heatmapje sokatmondó. Összehasonlításként az ATM ellen 61%-ban birtokolta a csapat a labdát, a PSG ellen 43, a CFC ellen 46. A legnagyobb különbséget Kroos és Case játékában találtam a megszokotthoz képest. Toni rendszeresen lépett ki balra az előrébb húzódó Mendy helyére build-upnál. Ekkor Kanté jellemzően követte, ami helyet szabadított föl a labda kihozatalára a középpálya közepén.

A másik Fede, aki Benz után a meccs legjobbja volt szvsz. Carvajalnak besegítve a végtelen melójával tulajdonképen megfojtották a Chelsea jobb oldalát. Emellett rendszeresen felért a támadásokkal, és egy gólpassz értékű passzt is kiosztott Vininek, egy másik zsenit pedig Carvajalnak. Nem lehet nem szeretni a tagot.

A harmadik pedig egyértelműen Benzema. Amit ez az ember csinál idén az lenyűgöző. Összehasonlításképp: mindössze 5 hónappal fiatalabb az idén bezuhanó Messinél. Cristiano pedig ugyanennyi idősen az első Juvés szezonjában 21 bajnoki és 6 BL gólig jutott az egész szezonban. Összehasonlításképp: Benz április elején jár 21-nél, illetve 8-nál. Illetve 3-mal több gólpassznál jár már most, mint a portugál abban a szezonban. Ide neki azzal az aranylabdával.

Most pedig következzen José.

Kezdjük is a legfelkapottabb eszközzel, ami valamiért sokaknak céllá vált: igen, az xG mutatót megnyerte a Chelsea. Több modellt is megnéztünk, szinte mindenhol számszakilag, tényszerűen jobb xG értéket tudott felmutatni a hazai csapat. Innen is gratulálunk nekik! Ami pedig futballt illeti… 

Ugye, ki mit enged a másiknak és a másik mit tud tenni, hogy a saját játékát kialakítsa. Itt a Chelsea volt az, aki el akarta lehetetlenítei a vendég gárda labdakihozatalát és ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, DE MILYEN AMATŐR MÓDON CSINÁLTÁK!!! (Lásd még: Tuchel szerint a meccsen mindent rosszul oldottak meg.)

Havertz felvette a Militao-Alaba közötti területet: ezzel a két KH közötti passzok limitálása lett a cél. Ez be is jött.

Mount Havertz mögé zárt, hogy lefedje a Casemiro felé irányuló passzsávokat. Itt felmerül bennem a gyanú, hogy ők nem elemezték ki Casemiro skillsetjét. Jobban jártak volna, ha hagyják, hogy megkapja a labdát. 😀  Időnként Kroos is bemozgott ide, hogy Mount tuti úgy érezze, nem csak ellátja az edzője kérését, de az hasznos is. Nos, nem. Kontraproduktív volt, csak ezt akkor ott még nem biztos, hogy lehetett érzékelni akár a játékosnak, akár az edzői stábnak (lásd még: Pool első meccse tavaly ellenünk, amikor mérföldnyi szabad területet hagytak a két „passzügyetlen” játékosunknak, Kroosnak és Modricnak).

Mert Mount pozíciója mit indukált? Azt, hogy James felkaptatott Mendyre, így a James mögött nyílt Hortobágyni területeten kellett volna a nem éppen gyors Christensennek megnyernie a futóversenyeket Vini ellen. There was no chance.

Na jó, de miért nem használták jól Kantét? Ez igazán izgalmas kérdés. A taktikai táblán jól néz ki, hogy Kante-Kroos, Mount-Case, Jorginho-Modric, de itt jön a képbe a sajnos világszinten ismét csak a góljai miatt megénekelt Karim vérprofi labda nélküli mozgása.

Ő ugyanis nyomás alatt tudta tartani Valverdével együtt azt a területet, ahol a brazil-olasz elkezdte volna a saját manipulatív mozgását a játék azon fázisában, amikor mi még csak a védőink sorában járattuk a labdát.

Ha Mount nem vette fel a centrumban Casemirót, hanem szélen maradt, akkor a brazil szabad emberként kaphatta a labdát és választhatott, hogy a Kroos-t magára hagyó Kanté mellett a németnek, vagy a Mágustól ellépő olasz-brazil mellett Lukitának passzoljon. Fontos, hogy itt a „magára hagyja” kifejezés 10-15 méteres szabadságot jelent és ez már bőven elég, hogy jó döntéseket hozzanak a játékosok. 10-15 méteres szabadság = nyomás nélkül játszhat a játékos.

Nézzük a harmadik variációt a labdakihozatalunkra (ami egyben az első gólunk előélete volt): Carvajalnak játsszuk ki a labdát, Modric és Case Dani irányába tolódik (= magukkal viszik Kantét és Zsorzsot), így szabad területet alakítanak ki Kroosnak. Itt jön egy kis csavar a játékunkban, amiről Raulitás is szólt fentebb: Kroos és Mendy a játék ezen szakaszában területet váltott, Toni mélységbe húzódott, Mendy fentebb mozgott. James nem mozgott Mendyvel, ő igyekezett Kroos-t figyelemmel tartani, de ezzel ugye mögötte sikerült manipulálni az amúgy is egyoldalú Vini-Christensen párost, hiszen így vagy 2-vs-1 ellen mehettünk volna, vagy kimozgatjuk pozícióból Silvát. A jegyzőkönyv kedvéért: a meccs 20. percének 15. másodpercében kapja a labdát Dani. Ő Fedével és Casemiróval megcsinálja a labdajáratást (Fede és Lukita itt területet cserélt), a Tank fordít az üresen lévő Toninak (20:22), felpassz a visszamozgó (Silvát magával húzó-kimozgató) Karimnak, visszapassz; felpassz Vininek (20:26), Vini-Karim kényszerítő (20:28), Benzema fejese (20:33). Imádom leírni a pályán történteket, még ha 8-15 percet is vesz igénybe mindennel együtt egy nem egészen 20 másodperces esemény.

Ha James mégis visszazárt Mendyvel, akkor Casemiro keresztirányú mozgásával magával húzta a Kanté-Jorginho párost (előbbi Kroosra, utóbbi Casemiróra érkezett) és ki marad üresen? Igen, Lukita. És ne feledjük, ez már a labdakihozatal második fázisában járunk, a középpályásoknál, vagyis, ha gond van, még mindig mehetünk egy szinttel hátrébb. 

Ez a fenti gondolatmenet persze a takika és nem a valóság, de fontos, hogy értsük, hogy ezen minták mellett akarta a Chelsea és a Madrid a labda nélküli és labdás játékát megtervezni. Volt, hogy egyiknek, volt, hogy másiknak sikerült, mert a hazaiak a játék ezen szakaszában hibára akartak kényszeríteni minket, mi pedig out of position helyekre akartuk csalni a Kékeket. Nekünk ez jobban ment – nem hiba nélkül, de hatékonyabban oldottuk meg a saját játékunkat, mint ők a sajátjukat.

A második gólunk szükségszerű előzménye így nézett ki: Kroos, Casemiro Mendy oldalára húzódik, teljesen a bal oldalvonalhoz húzzák Kantét, Havertz Kroosra zár, Mount Mendyre. Amikor indul a passz Modricnak, Jorghinho úton van, vagy máshogy: sehol nincs. Másodpercekre van Lukitától és ez óriási előny Modricnak.

A fent boncolgatott labda és embermozgatásoknak a végcélja az volt, hogy a támadóharmadba úgy juttassuk fel a labdát, hogy Vini mindenképpen egy-az-egy ellen játszhasson Christensen ellen. Sőt! A Chelsea három belső védőt használó játéka azért sem működött, mert igazából a saját, gyakran rosszul megkezdett letámadási sémájuknak „hála” a szabad emberük Rüdiger maradt. Ami valljuk be, nem nagy előny nekik. Silva Benzemára figyelt, Christensen a jobb oldali belső védő pozícióból kimozgatva igazából a jobb oldali védő pozíciójában volt, vagyis de facto nem volt 3 belső védős a de jure 3 belső védős rendszer. Aztán, ha Vini megindult labdával, vagy megindult az érkező labdára (lásd: első gólunk előtt), akkor Silvának ki kellett mozognia biztosítani Vini ellen. Vagy kiért, vagy nem. Benzema csodafejesénél nem. Levált már Karimról, de úton volt még.

Szóval, hiába nézett ki úgy a taktikai táblán, hogy a középpályán a szárnyvédők miatt 5 vs 3-ban van a Chelsea, a meccsen a kimozgatásokkal és a Chelsea rossz ember-elosztásával igazából már a középpályán gyakran 3 vs 2-ben voltunk Kante-Jorghinóval szemben, míg a bal oldalon Vininek ki tudtuk alakítani az 1 vs 1-et egy alapvetően szélsővédőnek lassú játékossal szemben.

Ha a hazaiak birtokolták a labdát, akkor leginkább egy 325-ös hívószámra hajazott a pályán felvett pozíciójuk. Gyorsan rögzítsük: ismét fölényben voltunk a középpályán, hiszen Modric-Kroos lefedte Jorginhót és Kantét, míg Case szabad emberként olvashatta a védekezést. Ez pedig nagyon megy neki!* A jobboson ráadásul Fede brutális fegyelmezettséggel tette bele a végtelen munkát ilyenkor Carvajal segítésére. Maradt tehát Mendy oldala, mint részünkről leggyengébb láncszem – és nem a francia miatt, hanem mert mi ezt vállaltuk fel: ha lehet, Vini ne védekezzen mélyen, hogy lehesen futattni. (Reminder: taktikai elképzelés ez volt vala.) Ez okozta, hogy James volt sok hangadó szerint – és szerintem is – a legjobban teljesítő játékos támadásban a Kékeknél. Ha úgy jobban tetszik, egy asszimetrikus 541-ben védekeztünk, ahol Vini magasabban vett fel védekezőpozíciót, mint Modric (Valverdét ugye ilyenkor védőként kell számításba venni.)

Fede ilyen minőségű visszazárása egyébként meglepetésszerűen érhette a hazaiakat, hiszen innentől kezdve hiába tolták fel agyig Azpit és Jamest, nem tudtak emberelőnyös szitut kialakítani a széleken, mert emberen tudtunk védekezni: Fede-Azpi; Dani-Pulisic; Mili-Havertz; Alaba-Mount; Mendy-James; illetve ezen párosok keverése.

*A bekapott gólnál véleményem szerint Casemiro feleslegesen mélyre húzódott, mert nem volt szabad ember a boxon belül. Jorginho nagyon ügyesen találta meg a szabad területet és az éppen Case területén történt. Ha 8-10 méterrel előrébb helyezkedik (23-25 méterre a kaputól), akkor Jorginhónak nem lett volna ennyire könnyű dolga. A két gól előtti „terület-kitisztítást” egyébként mindkét gárda nagyon jól oldotta meg a gólpasszt adó számára.

A második félidőre Tuchelnek muszáj volt változtatnia, mert alapvetően a Real dominálta a játékot, ezért átállt 4231-re. Christensen helyett James jött hátra, Azpi bal oldai szárnyvédő helyett bal oldali védőt játszott. Az emberfölényt Havertz mélységbe mozgatásával igyekezett kiépíteni Tuchel (lásd: Benzema első félidőben bemutatott mozgásai). A második félidei felállásuk jobban működött. Hatékonyabban tudtak területet kinyitni ott, ahol az első játékrészben esélyük sem volt (félterületek a középső harmad és a védőharmadunk magasságában). Labdakihozatalnál ők kerültek fölénybe, hiszen Rüdiger-Thiago Silva-Jorginho-Kovacic négyessel szemben gyakran a Luka-Toni-Karim hármas állt szemben. Ezért Vininek és Fedének többször kellett a pálya centruma felé belépni, amivel a szélső védőink kevesebb segítséget kaptak. Ha nem mozogtak be a mieink, akkor a CKM között/mögött megnyíló területeken nyomás nélkül tudta felvenni a labdát akár Havertz, akár Mount, időnként Ziyech. James vonal mellett maradt, amivel ők tudtak asszimetrikusan támadni, hiszen a jobb oldalukon Ziyech és James magasabban tudott játszani, mint a másikon Pulisic és Azpi.

Kroos cseréjét követően – amikor már túl voltunk 2 veszélyes Lukaku helyzeten – Carlo megkönyörült gwolfon és hátraparancsolta Casét egy-az-egyben védekezni a belga csatáron. Ez, bár óriási örömöt jelentett szerzőtársamnak, megítélésem szerint kevesebb hasznot hozott, mint amennyit vesztettünk vele. Egyrészt tény, hogy Case levédekezte Lukakut. A meccs utolsó 20 percében egy szépen lekészített labdája volt Ziyechnek, de ennyi. A Tank semlegesítette Lukakut. Viszont a csapat vesztett legalább 10-15 métert a védekezés első vonalából, másrészt Havertz még több szabadságot kapott, kvázi megkötés nélkül mozoghatott a támadóharmadban, csakúgy, mint Mount. Ezt Azpi segítségével többször ki is tudták használni a jobb oldalon, ahol így már 3 vs 2 ellen tudtak kialakítani játékot (Fede+Dani vs Azpi+Havertz+Mount).

Utószó:

Az edző által megálmodott taktikát a játékosok aznapi egyéni formája nagyban befolyásolja. A területek/emberek felvétele, a labdás megoldások minősége, sebessége nagyban befolyásolja a taktika sikerességét. Tuchel teljesen józan értékelésében igazat beszélt: mindent rosszul csináltak – ő is, hiszen a letámadásmintát ő találta ki és alapvetően rosszul tervezett (lásd ismét: RM-Pool az előző szezonból és Klopp rossz letámadásmintája Lukitával és Tonival szemben). A játékosai közül viszont senki sem hozott átlagon felül, ehhez legközelebb James járt, viszont az ő védőmunkája lehúzza a támadásban bemutatott combos teljesítményét. Kantéval nem gyakran fordul elő, hogy lekapják félidőben… Kapusposzton pedig a teljesítmény… Láttuk mind. 😀