Galaktikus birodalmak

Florentino Perez megelőzte a korát, avagy – minden gyűlölője és irigye ellennére is – irányt mutatott a futball világának az első elnöki regnálása alatt, majd most is, de ezt talán csak később követik le azok a klubok, amelyek a Real Madrid mögött vannak. Vagyis az összes. Ez pedig még úgy is igaz, hogy nem minden meccset nyeri meg a gárda, ám a Real Madrid, mint intézmény, igenis minta azon kluboknak, akik nem nevelőklubnak, nem egy országrész, nemzetiség önkifejezésének tartják magukat, hanem őszintén felvállalják, hogy a GYŐZELEM élteti őket. A győzelem iránti vágy. Természetesen egy-egy klub több mindent belepakolhat a saját víziójába és missziójába, azonban a mai ellenfelünk mindenképpen a Galaktikus Real Madridot tekinti (egyik) példaképének. A PSG eredettörténetében nem vagyok otthon, de azt bátran leírhatom, hogy az 1970-ben alapított francia klub múltját tekintve megfeleltethető a madridi piros-fehérekkel: a munkások, a keményen dolgozó kisemberek klubja. Volt. Aztán 2011. október 7-én megérkezett ناصر بن غانم الخليفي (Nasser bin Ghanim Al-Khelaifi), más szóval: Katar. És elkezdődött a birodalmi álmok célokká változtatása és szívós munkával el is jutottak egy bizonyos magasságba. Nagyjából úgy, mint a ManCity. Azonban a két újgazdag csapatot sportszakmailag nem lehet összekeverni. Az angol klub szakmai háttere talán kifinomultabb, összetettebb és szerteágazóbb. A PSG-nél viszont az utóbbi időszakban váltottak és a scout, saját nevelések és a már teljesített, de még nem extraklasszisok mellett megérkeztek az EXTRAKLASSZIS NEVEK: Di Maria, Neymar, Icardi és tavaly nyáron Messi, Ramos, Donnarumma. Persze, meg kell említeni még Hakimit is, akinek az elmúlt szezonjai kimagaslóak voltak, valamint Wijnaldumot, aki a Klopp-féle fociban atom volt.

A PSG támadópotenciálja félelmetes. Neymar, Messi, Mbappé, Di Maria, Icardi… És itt kanyarodunk vissza a Galaktikus Real Madridhoz, amely épp akkor kezdett látványosan hanyatlani, amikor kivették az egyensúlyt biztosító láncszemet (Makélélé) és Perez vasakarata miatt játszatni kellett a mindenkori edzőnek a legfrissebb galaktikus játékost, az egyébként önön jogon világklasszis Beckhamet. De David nem védekező középpályás volt és hiába minden alázat, amit felmutatott a csapat iránt, akkor sem tudott olyan hasznos lenni a csapatnak, mint Makélélé volt. De miért nem játszott DB7 a saját posztján? Figo. És miért nem játszott Figo bal oldalon? Zidane. És miért nem játszott a csapat egy csatárral, hogy elférjenek ezek, a támadásban extrát nyújtó játékosok elől? Raúl, Ronaldo.

Pochettino problémája most ugyanez, csak éppen azért nem annyira látványos ez, mert

• a francia bajnokságot uralja a PSG, játékosainak egyéni tudása sokszor a fostalicska meccseiken is elegendőek voltak, hogy nyerjenek. Mint a legutóbbi bajnokijuk. Nagyon komoly játékszervezési gondjai vannak a PSG-nek, főleg, ha a Neymar-Messi-Mbappé hármas fent van. Triviális, hogy ma már egy játékos sem vonhatja ki magát a védekezés alól, de a franciáknál rögtön hárman sz*rnak bele a deffenzív mágiába. A vicces az, hogy Neymar az, aki a legtöbbet besegít a társaknak, de ha már Neymar védekezik, akkor az annyit is ér.
• a francia bajnokság mégsem a spanyol bajnokság: kevesebbet olvasunk róla világszerte. Ezért aztán sokszor egy-egy összefoglaló vagy írott cikk képében látjuk-olvassuk, hogy éppen mit játszott a PSG. Még csak nem is a Lyon, Monaco, Marseille.

A PSG-nek nincs több dobása, mint ez a szezon. Ha ezzel a támadópotenciállal sem sikerül elhódítani a BL-t, akkor nincs hová „feljebb” igazolni. Ráadásul a franciák középpályája alapvetően extraklasszis teljesítményt képes hozni. Verratti vezér, kontroll, csendes irányító. Ő az, aki tudja, mikor kell a „pauza”. Ander Herrera másodvirágzását éli a búskomor ManUnitedes időszaka után. Paredes idén megbizhatóan hoz egy átlag feletti szintet, rengeteg futás, ütközés, párharc van a neve mellett. Danilo (nem az egykori RM játékos, ő a Juve kötelékében van) izom és taktika egyszemélyben. Tökéletesen fejlesztett portugál védekező középpályás, aki belső védőként is abszolút meg tudja állni a helyét. Gueye ugyan csak 174 cm, de lehet, hogy éppen ezért képes a meccs első percétől az utolsó percéig sprintben közlekedni.

Úristen, mennyi kiváló középpályást felsoroltam és akkor még itt van Wijnaldum, Draxler (aki a támadósorban és a középpályán is több poszton bevethető), Rafinha, a fazonszabász. Arról nem is beszélve, hogy ha Di Maria nem fér be a támadóhármasba, akkor sokszor a középpályán kezd.

A védelemről is essék szó: Donnarumma a következő 20 év talán legjobb kapusa lesz, tehetsége megkérdőjelezhetetlen, teljesítménye 16 éves kora óta stabil és fejlődő ívet jár be. De még így sem ő az állandó kezdő, hiszen Navas, akit minden madridista szívből szeret, szintén ott van. Mit ott van!? Ott van és játszik és sokszor ő menti meg a PSG-t a bekapott góloktól, mert igen, a PSG-t még a tabella alsó részén található csapatok is megkontrázzák meccsenként többször.

A kapusok mellett persze Ramos lenne az, akiről szólnom kellene, ám nagyon úgy fest, Perez már megint jó érzékkel döntött, hiszen egy elhúzódó sérülés után csak a télen tudott bemutatkozni Sergio új csapatában, de ismét sérült, így a párharc első összecsapását kihagyja. Azt nem tudhatjuk, hogy a szíve mélyén kinek szurkol…

Hakimi, Kimpembe, Marquinhos (aki nem csak a szalag miatt, de a kereten belül betöltött státusza miatt is KAPITÁNY), Bernat, Kurzawa, Diallo, Kehrer… A franciák védelme a bal oldalukon a leginkább sebezhető egy-az-egy ellen, illetve természetesen kontrák után Hakimi oldalán is, az ott tátongó hatalmas üres terület miatt. Elvben.

Mivel a középpályásaik elsősorban ezekre figyelnek. Hogy ne tudják lekontrázni őket. Ez azonban nem igazán megy. Még.

Nálunk természetesen Benzema állapota a legnagyobb kétség. Megéri kockáztatni? Ha engem kérdeztek: IGEN! Ha Carlo mégis úgy dönt, hogy Karim ne kezdjen, akkor bármennyire is fura egyáltalán és fura tőlem, de van ráció Bale kezdetésében. Igen, kontrázzunk. Igen, meg tudjuk futni őket. Igen, Vinicius, Bale és Asensio képes elfutni. Nézzünk vissza a múltba, mert néha ott vannak a jó példák. La Decima, Carlo, Real Madrid-Bayern párharc. Coentrao elfutása és Karim gólja az első meccsen.

Mi madridisták sokszor gondban vagyunk.

Jók vagyunk? Erős ez a csapat? Spanyolországban erős? Európában erős? Egyáltalán, erős ez a La Liga? Nem is olyan erős és simán kizúgunk? Kétségek gyötörnek minket. Soha nem elég semmi, soha nem elég jó senki. Mindig valami eszményi állapotot kívánunk, miközben a mosogatóban otthon a háromnapos mosatlan agresszívan mérlegeli, hogy éjjel lemészárol.

A védelmünkben Carvajal játéka kérdéses, akit a hírek szerint Carlo esetleg Valverdével helyettesítene. Ez eddig nem feltétlenül működött. Zidane is kísérletezett ezzel, negatív hatással. A bal oldalunkon Mendy a kihúzódó Messivel, illetve adott esetben a Teknőccel találkozhat. Reméljük, a mi franciánk van olyan gyors, mint az ő franciájuk. Valamint van olyan gyors, mint Hakimi.

A középpályánk a CKM, akiket majd a meccs elejétől agresszívan letámadnak a hazaiak. Ez lehet az esélyünk is, hiszen adott esetben a kontrákat meg tudják indítani a srácok. Mi van, ha Asensio helyett esetleg Fede játszik, aki védekezésben besegít a CKM-nek, támadásban mélyről robbant a jobb oldali félterületben? Miért ne működhetne?

Egy dolgot nem tudok elképzelni: azt, hogy mindkét csapat hagyja a másiknak, hogy nyugodtan passzolgasson. Mert mi még hagyni is fogjuk, de ők nem.

Bizonyos vélemények szerint a párharcnak egyik érdekes vetülete lesz Neymar és Vinicius teljesítménye is. Mindketten hatalmas tehetséggel lettek megáldva, ám Neymar még nem annak a brazil futballnak a terméke, amelynek – és erről már írtam itt – Vini és Rodrygo igen. 2010 környékén a brazil futball elkezdett taktikailag képzett játékosokat termelni az európai piacra. Ez csúnyán hangzik, hiszen végtére is hús-vér emberekről van szó, ám mégis ez a valóság. Firminho volt az első igazán komoly eredmény, egy játékos, aki a támadóharmadban bárhol képes játszani, mert mindegyik poszt taktikai követelményeivel tisztában van. A mi két brazil titánunkról sem lehetett elmondani sohasem, hogy taktikailag ne lennének képzettek, érettek. Sőt! Vinicius esetében a kapu előtti teljesítményt hoztuk fel, ami azért egy brazil támadó esetében elég érdekes. Hiszen eddig olyan csatárok érkeztek Braziliából, akik, ha helyzetbe kerülnek, beverik mint ló a lónak.

Szóval itt van nekünk egy zsigeri zseni, Neymar, aki köré csapatot építettek (míg meg nem jött Messi), és itt van Vinicius, aki beépül a csapatba és a csapatjátékot tekinti alapnak, amire rátesz egy lapáttal a jó egyéni teljesítménnyével. Bízzunk benne, hogy ma is így lesz.