Újabb fontos siker – megléptünk a Ligában!

A Real Madrid immár zsinórban a nyolcadik győzelmét is megszerezve kissé ellépett közvetlen riválisaitól a La Ligában. A hétvégi madridi derbinek talán egy kicsivel enyhébb nyomással vághat neki, viszont elvesztette egy időre elsőszámú támadóját, Benzemát, és ez még okozhat fejtörést Ancelottinak. Lássuk a találkozó legfontosabb tanulságait!

A kezdő 11 semmi meglepetést nem okozott, pontosan azok a játékosok álltak fel a pályára, akiket a beharangozóban is megneveztünk. Courtois – Carvajal, Militao, Alaba, Mendy – Casemiro, Kroos, Modric – Rodrygo, Vinicius, Benzema.

Már a rangadó elején látszott, hogy a tartalékos Sociedad főleg középpályán jellemzően gyengébb játékkal rukkolt elő, mint ami elvárható tőle. Pedig a közönség zseniális volt, a 36.000 néző igazi futball ünnepet varázsolt körítésnek. Sajnos ez sem tudta helyettesíteni a sérült David Silva labdabiztosságát, jó meglátásait, és a többi hiányzó játékos skilljeit sem sikerült megfelelően pótolni. Ebből a szempontból kétségtelenül szerencséje volt a Madridnak. Ez a Sociedad egy sebességfokozattal alacsonyabban működött.

Jött viszont dráma a 17. percben, Benzema bal lába nem bírta tovább (talán térdhajlító probléma), helyére Jovic érkezett.

Az első félidő hátra lévő része lényegében arról szólt, hogy a masszív madridi védekezés nem nagyon hagyott teret a hazaiaknak veszélyes befejezésre, viszont elől Jovic olyan elszigeteltségben tengődött, hogy támadásban olyan volt, mintha egy emberrel kevesebben lennénk. Amikor védekezésbe fordultunk már hasznos volt a szerb, zavart, presszingelt, de ez összességében kevés volt. Nagyon szépen megmutatkozott az a mezőnymunka, azaz a hiánya, amit Benzema labda nélkül beletesz minden találkozóba. A francia gyakran mozdul vissza elkérni a bogyót, egyfajta kovászként köti össze a bal és jobb oldalt. Ezt igazából meg sem próbálta Jovic. A komment szekcióban teljesen jogosan merült fel a félidei csere igénye, hogy ezt a problémát orvosoljuk.

Bizonyosan a szakmai stáb is érzékelte a problémát, de nem cseréltek, viszont átbeszélték a feladatokat a szünetben, hogy Benzema hiányában kinek, hogyan kell módosítani a mozgását és feladatkörét. Hál’ istennek bejött!

Már a 47. percben Jovic remek helyzetbe hozta Viniciust, aki a középről megeresztett lövésével nem hibázott, a játékszert a jobb alsóba küldte higgadtan. 0-1. Ez jelentős lendületet adott a vendégeknek, láthatóan magabiztosabbá vált a gárda, amit az is segített, hogy a madridi vörös zónában nem sokra ment a Sociedad. Jovic jogosan érezte meg a lehetőséget a bizonyításra, és egyre aktívabb játékkal vétette magát észre. Ennek csúcsán, az 57. percben Casemiro csúsztatására vetődött oda fejjel a kapus és egy védő közé, és önmagát nem kímélve bólintotta a labdát a kapuba.

Egy ilyen megmozdulás komoly elszántságot igényel, és hogy sikeres is volt, az elképesztő feszültségeket szabadított fel a támadóban. Jó volt látni a csapattársak gratulációit, Alabával az élen dícsérték a szerbet, akinek ha ez a meccs nem fordít a sorsán, akkor semmi se fog!

Szerintem a látottakon Ancelotti is úgy meglepődött, hogy szokásától eltérően a 65. percben lehozta a 5. sárga veszélyében játszó Casemirót, és Camavinga kapott újfent lehetőséget. Hogy azért ne bújjon ki teljesen a bőréből, a következő csere már csak a 81. percben következett be, de legalább kettős volt, Kroos helyett Valverde, és Rodrygo helyett Asensio léphetett a gyepre. Másodszor is meg kell dicsérnem Ancelottit, mert a Kross-Modric párosból az egyiket a pályán hagyta, és nem jártunk úgy a meccs végén, mint a Bilbao ellen. Talán lassan tanul mindenki egy kicsit.

A találkozó utólag elég simának volt mondható, ahogy azt előzetesen is éreztem, ebből a fontos 5 meccsből ez a középső volt talán a legkönnyebben abszolválható.

Fontos kiemelni Militao játékát, aki koncentráltan, komoly hiba nélkül, megkerülhetetlen oszlopként hozta le ezt a meccset. Sokat tett azért, hogy ezúttal ne Courtois legyen a meccs legjobbja, nagyon sok hazai támadást állított meg. Ha kellett, még a kapura tartó fejesbe is bele tudott nyúlni lábbal olyan közelről, hogy szinte hihetetlen volt. Úgy kellett nekünk a jó védekezés mint sivatagnak az eső, végre nem banális hibákról szólt a hátsó vonal munkája.

Nem tudom elfelejteni azt a szabadrúgás kombinációt, amikor Kroos az ellenfélnek gurította le, és ha Modric nem tudja kissé lelassítani a hazai kontrát, nagyon komoly lehetőséget ajándékoztunk volna az ellenfélnek. Így is necces volt a szituáció.

A sors úgy hozta, hogy amit Ancelotti nem volt hajlandó önszántából meghúzni, azt kikényszerítette Benzema sérülése. Végre értékelhető időt kapott Jovic – és nem Benzema mellett (ami látványosan nem működik), hanem helyette. Úgy tűnik, megtört a jég, és a szerb egy sokkal pozitívabb attitűddel állhat be legközelebb. Ha szerencsénk van, Benya csak 2-3 hetet fog kihagyni, de ez pont elég időt adna Jovicnak, hogy élesben is összecsiszolódjon kicsit a társakkal, hogy még jobban megtapasztalják egymás útvonalait, hogy a megértés egy magasabb szintjére lépjenek. Ez pont olyan nélkülözhetetlen módon kell Jovicnak, mint a csapatnak. Talán sosem volt még erre ilyen nagy esély! Örüljünk neki! De milyen szép lett volna, ha ezt egy tudatos rotáció hozza ki, nem pedig a kényszer. Legyen ez lecke Carlónak is, hogy ha nem ő forgat, akkor majd a sérülés megteszi.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a játékosok fizikai állapotát prompt módon követik digitálisan meccs közben is, és minden fontos adat rendelkezésre áll. Látják, az adatokból, ki mennyire fáradt, adott esetben arra is jelzést adhat a big data, hogy kit kell feltétlenül lecserélni. A légzésszám, a pulzus és az oxigenizáció mértéke egész biztosan rendelkezésre áll, ahogy a megtett kilométerek száma is. Ez már valahol Pintus asztala. Ha nagyon nagy gáz lenne, azért lehetne következtetni objektív adatokból is. Modric nyilatkozott a meccs után a pályán, és kapott olyan kérdést, hogy fizikailag hogy bírják, hogy bírja ő maga? Azt mondta teljesen renden van, és a csapat is ok. Modric ebben az összefüggésben egy őszinte ember, egyértelmű, hogy így is gondolja, így is érzi.

Bár az Atletico elleni derbi még hátra van, de az esetleges bajnoki cím felé komoly lépéseket tettünk azzal, hogy a közvetlen riválisokat megvertük. Még akkor is jó így, ha netán majd egy kiscsapat ellen a koncentráció hiánya kidob egy pontvesztést, mert itt nem csak azt értűk el, hogy mi gyarapodtunk 3 ponttal, de azt is, hogy ellenfél ne. A bizonyos 6 pontos csaták ezek.

Hét közben az Inter jön a BL-ben, hétvégén pedig az Atletico. Remélem bírjuk még egy hétig…