Real Madrid – Osasuna összefoglaló

Csalódást keltő döntetlennel folytatta a Barcelona elleni győzelmet követően a Real Madrid csapata az Osasuna ellen hazai pályán. Az egy pont azt jelenti, hogy nem sikerült pontelőnyt kiharcolni a tabellán, vesztett pontok tekintetében négyes holtverseny van az élen. A válságstáb összehívására még nincs ok, de a következtetéseket le kell vonni a tegnapi meccs eredményéből. Real Madrid – Osasuna összefoglaló.

Percről percre

A beharangozóban vizionált kezdőm majdnem bevált: Hazard helyett Asensio került a tizenegybe, a többiek az általam elképzelt helyen kezdhettek.

Modric így pihenhet, Kroos és Carvajal meccsperceket gyűjthetnek sérüléseik után.

Első félidő

Kerek másfél perc kellett, hogy az Osasuna szabályosan labdához érjen. Már ebből látszott, hogy a taktikájuk alapját a betonvédekezés és az abból indított ellentámadások jelentik majd.

Az első komolyabb helyzetre a 16. percig kellett várni, amikor Benzema tekert fölé egy szabadrúgást ígéretes helyzetből. Az a tény, hogy az első 15 percben semmi említésre méltó nem történt, jól mutatja, hogy a baszkok a játék tördelésére, a Madrid kreatív támadásainak ellehetetlenítésére rendezkedtek be.

A harmincadik percben Militao lőtt távolról, a kapus csak öklözni merte.

Alig fél percre rá Vini tekert mellé, de egy védőn megpattant a labda, így szöglet következhetett.

A fegyelmezetten védekező Osasuna védelmi vonalán a Madrid átívelésekkel próbálta átverekedni magát, ezekben főleg Kroos és Camavinga jeleskedett, még ha utóbbi nem is olyan pontosan tette oda ezeket, mint a Mérnök Úr.

Az első Osasuna-helyzet a 36. percben érkezett el, egy szöglet után a belül üresen érkező Kikéről pattant kapu fölé a labda. Ez figyelmeztethette a Madridot, hogy nem szabad belealudni a meccsbe.

A 42. percre fordulva Unai García lőtt Courtois kapujára egy szöglet után. Megfigyelhető a minta, hogy a vendégek szinte csak pontrúgás után veszélyeztettek, a kontráik ritkán jutottak el helyzetig.

A 43. percben Carvajal szöglet utáni beívelését Camavinga fejelte fölé, de amúgy is les lett volna.

Félidőben 0-0 volt az eredmény. A Madrid játékára nem lehetett panasz, de a játék kontroll alatt tartása ellenére sem lehettek nyugodtak az eredmény láttán.

Torró taposása Vini ellen azért megérne egy diskurzust… Ezen kívül azonban nem lehetett panaszunk a játékvezetésre.

Második félidő

Ancelotti változtatásra szánta el magát, az erősen piros-veszélyeztetett Camavinga helyett Rodrygót küldte pályára. Ezzel Asensio behúzódott középre, így egy 4231-es rendszer lett az eddigi 433-ból.

A 48. percben Rodrygo rontotta el a bepasszt, megakadályozva ezzel egy ígéretes létszámfölényes támadást. Szinte a kontrából jött az Osasuna eddigi legnagyobb helyzete, a kapufára lőtt labda Carvajalról kis híján saját kapujába pattant. A szöglet után tisztán lőhetett az Osasuna, szerencsére felszabadítás lett belőle.

Az 55-60. percben sorra vezethette a sokszor létszámfölényes támadásokat a Madrid, de legkésőbb az utolsó passzba mindig hiba csúszott.

A 61. percben Benzema cselezte magát amolyan Vinisen az alapvonal felé, és erőből a kapufa és a felsőléc találkozását súrolta a labdával.

A 69. percben érkezett Marcelo, Lucas és Hazard hármasa Mendy, Carvajal és Asensio helyére.

A 82. percben (igen, eltelt újabb 13 perc nagyobb esemény nélkül) Casemiro lőtt rá a félpályán túlról egy labdát, nagyjából fél métert tévedett.

A 87. percben Marcelo lőhetett éles szögből, sajnos a kapu előtt keresztbe ment a labda.

A 90+2. percben még újra ő kerülhetett volna helyzetbe, de lövés helyett passzt választott.

Ezzel véget ért a mérkőzés, a végeredmény csalódást keltő 0-0.

Következtetések

Bármennyire is frusztráló ez az eredmény, a játékunknak vannak olyan szegmensei, amelyek a pozitív jelzőért kiáltanak. Ilyen például Vini egyre magabiztosabb uralkodása a bal oldalon, vagy Courtois teljesítménye a háló előtt. Mendy visszatérésével a védelem is rengeteget stabilizálódott, és a hátsó négyesből külön ki kell emelni Militaót, aki egyre inkább kezd a Mourinho-éra utáni Pepére hasonlítani a pályán mutatott performanszaiban.

Némi örömre adhat még okot az is, hogy a Zidane-érához képest jelentősen bővült a támadási sémák palettája. A céltalan beívelgetések helyett-mellett most már kispasszos, kombinatív játék is előfordul a támadóharmadunkban, és bár a tegnapi meccsen erre eredményes példát nem igazán láttunk, az ellenfél védelmét nem csak ívelgetéssel, hanem középen, passzfolyosókon keresztül is ki tudjuk játszani.

Apropó, passzfolyosók… (és akkor most rátérünk a kevésbé vidám részekre)

Problémák

A mérkőzés nézése közben végig ugyanaz az érzés töltött el: nincsenek meg a kellő csapatszintű mozgások a támadóharmadban. A csapat főleg Kroos hosszú átadásaira próbált építeni, de a német sem tud csodát tenni, ha nincs szabad ember, akinek passzolni lehetne. Ezt a Mérnök Úr is gyakran feltett kézzel jelezte a csapattársaknak… Ha nincsenek mozgások, akkor pedig nem történnek meg a területnyitások, a passzfolyosók létrehozásai, a létszámfölényes szituációk kialakítása, amik pedig elkerülhetetlenek a ziccerbe kerüléshez. Kis túlzással Marcelo volt a tegnapi mérkőzés legjobbja e tekintetben, ami azért erős kritika a többieknek.

Az átlövések alacsony száma is aggasztó: miközben Militao és Casemiro is egy-egy életerős próbálkozással jelentkeztek, valamiért a többiek inkább a tizenhatoson belülre akarták gyötörni a labdát, ahol általában legalább kettővel több Osasuna-játékos tartózkodott, mint madridi.

Ahogy a bevezetőben is írtam, nem kell összehívni a válságstábot, egy ilyen eredmény benne van a pakliban. Főleg a Barca elleni győzelmek utánn, ahogy azt a beharangozóban is összegyűjtöttem. Viszont le kell vonni a legfontosabb következtetéseket:

1, Asensio nem opció a jobb oldalra

Ismertek, imádom Marco játékát. De a szélen annyira eltűnik, és annyira nem tudja, hogy hogy kéne segíteni a másik két támadót, hogy azt már nem bírja el a csapat. A félidőben Camavinga helyett Rodrygo érkezett, ekkor Asensio húzódott beljebb, és bár az eredményen ez nem látszik, némileg javult a meccshez hozzáadott értéke. Ettől függetlenül a tegnapi produkciója maximum gyenge elégséges. Rodrygo, bár sokkal kisebb ráhatása van a csapatjátékra, mint a spanyolnak, jobbról jelentősen tudja növelni a támadópotenciált.

2, egysíkú keret

Azon gondolkodtam tegnap, hogy mit lehetne ilyen esetben csinálni Ancelotti helyében. Mert a labda körbetoszogatása, amit Benítez, majd Zidane első uralkodása alatt már csúfoltunk U-alaknak, sajnos megint megjelenni látszott a középen való tisztes próbálkozások ellenére is. A második félidőre ez javult a cserének köszönhetően, de ekkor a középpályán váltunk sokkal sebezhetőbbé (nem véletlenül volt több Osasuna-helyzet is ebben a játékrészben).

Nincs egy olyan kreatív játékos a csapatban, aki a támadó középpályás posztjáról képes lenne aktívan szervezni a játékot. Legutoljára talán Özil volt ilyen a keretben, esetleg James említhető egy-két meccsről. Így viszont Carlo keze meg van kötve, hiszen nem tud eredményesen átállni 433-ról valami más taktikára.

3, látszólag esélytelen játékosok

Ha volt tegnap olyan játékos a padon, akinek a beállása segíthetett volna a csapaton, az Luka Jovic. Nem lehet azt állítani, hogy kirobbanó formában lenne a szerb, de mégis egy olyan játékos, aki veszélyt jelent az ellenfél tizenhatosa környékén. A Valencia ellen például igen jótékony hatással volt a győzelem megszerzésére, hiszen lekötötte legalább egy, de többször inkább két védő figyelmét.

Tegnap ennek ellenére sem kapott lehetőséget, pedig lehet, hogy az ő beállásával pont annyi területet tudott volna nyerni Benzemának, hogy az gólt lőhessen – vagy „ne adj’ Isten” akár ő is helyzetbe kerülhetett volna.

Lehet, hogy edzésen nem teszi bele a kívánt munkát, ezt sosem tudhatjuk. De ha Ancelottival is a szent tehenek korszakát folytatjuk, akkor a bajnoki címről való lemaradás a legkisebb problémáink egyike lesz a közeljövőben.

(Nálam ebbe a látszólag esélytelen kategóriába tartozik még Vallejo is, de Miguel és Blanco is látványosan eltűntek az előszezonhoz, valamint a szezon elejéhez képest.)

Összefoglaló most linkes formátumban (csak erős idegzetűeknek 😀 ), folytatás hétvégén az Elche ellen.

Hala Madrid!