Négy EC győzelem zsinórban, plusz Lukita 400

A Real Madrid ismét győzni tudott ősi riválisa otthonában, és a 2-1-es győzelmének hála, a tabella közvetlen élmezőnyében maradt. Ahogy a beharangozóban is írtuk, a Nou Camp beli vereségével a Barcelona többet vesztett, mint, amit a Real nyert. Míg a Real Madridnak lökést adhat a győzelem, a katalánokat újra visszavetheti a hazai kudarc.

Úgy alakult, hogy vasárnap délután egyéb programom volt, és a mérkőzést a késő esti, 23 órakor kezdődő ismétlésben voltam kénytelen visszanézni. Az eredményt már ismertem, így némi prekoncepcióval, valódi izgalom nélkül, inkább a taktikai hadrendekre, és a szakmai részre tudtam figyelni. Meglehetősen furcsa volt nézni, ahogy Dest a 25. percben Courtois-val szemben állva hibázott el egy hatalmas ziccert. Azóta persze elolvastam több összefoglalót, kommentárt, summázatot, és most azon agyalok, hogy vajon ezek az írások mennyire lettek volna mások, ha Dest higgadtabb és a Barca szerzi meg a vezetést. Még onnan is alakulhatott volna többféleképpen a találkozó, de úgy biztos nem, mint ahogy valójában megvalósult.

A szakértők most kritikai össztűz alá vették Koeman kezdőjét a taktikai elgondolását, stb. Ancelotti dicsérve van, a Real újabb dominanciájáról beszél mindenki. Ha azt ott Dest bevágja, lendületet kap a Barca, mi kitámadunk, aztán kapunk még egyet kontrából és el is úszhatott volna a habfehér oldalról a meccs. Ehhez nem kellett volna Koemannak más kezdőt felrakni, nem kellett volna más taktikával felküldeni a fiait, csupán lehet, hogy Destnek kellett volna egy órával többet aludni, vagy a cipőjét szorosabbra bekötni. Szóval a megelőző munka, a befektetett energia, a hozzáállás valójában ugyanaz lett volna, csak az eredmény nem. És mégis totálisan más következtetések születtek volna a szakma részéről.

Komoly dolgokról lenne most gyökeresen ellentétes vélemény, mint a katalánok edzésmunkája, a játékosok morálja, az edző felelőssége, a csapat idei bajnoki reményei. Számtalanszor felvetettem már, hogy néha tényleg apróságokon múlik minden. Itt egy lepke megremegteti szárnyait, és szélvihar lesz belőle a bolygó másik oldalán. Szóval nagyon erősen eredményből születnek az összefoglalók, amit senkinek nem lenne tisztességes a fejére olvasni, de sose feledjük, hogy egy mérkőzésről korántsem mond el mindent a végeredmény. Ez ugyanúgy igaz, amikor nyerünk, és akkor is, amikor vesztünk. Nyilván egy találkozó legfontosabb adata az eredmény, arra járnak a pontok, az módosítja a helyet a tabellán, stb. De a két fél beletett munkáját, a minőség-beli különbségeket ritkán tükrözi hűen.

Szerencsére az őszi klasszikus után nem kell magyarázkodni a Madridnak, talán objektíven is megállapítható, hogy a vendég csapat szolgált rá jobban a három pontra. Szervezettebb, bátrabb játékot mutattak Ancelotti legényei, és valóban volt koncepció abban, hogy hagytuk, a Barcánál legyen többet a labda. Valójában mindkét gólunk kontrából született. Ráadásul mindkettőt védő rúgta.

De haladjunk sorjában. Ancelotti igazából semmiféle meglepetést nem tartogatott, borítékolható volt, hogy Vazquez játszik majd a jobboldali védő helyén, a sérüléséből épp visszatérő, formán kívüli Carvajalnál sokkal logikusabb döntés volt. Mendy visszatérésével megvolt a fix baloldali hátsó ember is, ilyenkor a két középső védőnk első választásból Alaba és Militao lesznek. A középpályán Valverde játéka volt kérdéses, de a fiatal uruguayi csapágyasra van játszatva, nem mondanám meglepetésnek, hogy Carlo visszanyúlt a CKM-hez. Többen egyetértünk abban, hogy ez valójában a már a múlt, de Kroos feltöltődhetett a sérülése alatt, Modric előző meccsen lecserélve szusszanhatott kicsit, és hatása még ma is meghatározó a build up-ra. Casemiro a sok-sok EC tapasztalatával, és azzal a megfontolással, hogy nem nálunk lesz a labda, nem feltétlen volt rossz választás. Ő a támadás építésben meglehetősen konzervatív, de ha kontrákra építünk, gyakran ki is maradhat a passzok sorából, szűrni meg még tud. Elöl Benzema köré a két kis brazilunkat küldte fel az edző, Vini és Rodrygo is kezdőként léphetett pályára.

A másik oldalon Koeman mindkét fiatal reménységét a kezdőbe jelölte, Gavi és Ansu Fati is lehetőséget kapott. Jordi Alba is vállalta a játékot, már az első negyedórában volt egy brutális hátra sprintje, ami mutatta, hogy fizikailag nem lehet gond vele. Az kétségtelen, hogy a Dest- Depay, Fati első sor nem pont ugyanaz, mint a Suarez, Neymar, Messi trió volt a csúcson. De ez már legyen az ő bajuk.

Azért is emeltem ki Dest ordító helyzetét, mert az első gól két ilyen gárda esetén nagyon fontos. Nem mindegy, hogy a Madrid belesüppedhet-e a meccsre felépített alaptaktikájába, hogy nem rohan előre ész nélkül, inkább visszavonja a sorait és a gyors ellentámadásokra koncentrál. Ezen semmit sem kellett változtatni a pszichésen is nagyon fontos találata után. Ha Dest beveri a helyzetét, az alapjaiban forgatta volna fel a forgatókönyvet, feljebb kellett volna jönni, időnként kitámadni, és nagyobb erőket mozgósítani a gólszerzés érdekében.

Hányszor mondtuk már, hogy jobbak voltunk, de az a fránya labda nem akart bemenni a kapuba. Ami azt illeti, ezen a clasicón sem született csatártól Real gól, nem álltunk messze tőle, hogy ezt magyarázni kelljen a végén. Szerencsére az első félórát követően egy gyors ellentámadás Alabára jött ki, aki ragyogó ballábas lövéssel vette be a házigazda kapuját. Pici túlzással eldőlt a meccs, mert ez a mostani Barcelona hátrányban nagyon sebezhető, és az önbizalma könnyen megtépázható. A további két gól már a hazaiak szempontjából elkeseredett próbálkozásokat hozó hosszabbításban esett, szerencsére mi lőttük az elsőt ezekből. Ez is védő gól volt, Vazquez ért oda egy kipattanóra hamarabb. A legvégén Agüeróval meglövettük az első barcás gólját, de az már nem osztott, nem szorzott.

Visszautalva a nüanszokra, és a kétes helyzetekre, véleményem szerint Vinicius nem kapott meg egy teljesen jogos büntetőt, és ez is nyilván sokkal hangsúlyosabban szerepelne az utóiratokban, ha nem húzza be a meccset a Real. Így csak kétes esetként emlékszünk rá, egy pontvesztés esetén viszont külön vlogot kapott volna az eset Roncerótól már vasárnap este, és fröcsögne a habfehér sajtó, hogy a katalánok bírói segítséget kaptak. Ezzel együtt, anno Suarez olyan homorításokra kapott tizenegyeseket még grantvörös-kék mezekben, hogy azokhoz képest ez két 11-es volt.

A két, magát újradefiniálni kénytelen gárda közül most az nyerte a meccset, mely előrébb jár a folyamatban, és talán valamivel többet is tett érte. Ancelottit dicsérve azt is mondhatjuk, hogy jobbik edző csapata győzött – mert ezt is igaznak érzem.

A szurkolók már tettleg bántalmaznák Koemant, megtámadták a kocsiját a stadionból kifelé jövet. A katalán oldalon egyértelműen elfogyott a türelem a közönség szélsőségesebb részéről, nyilván nem ezt szokták meg, de most rossz hírem van számukra, mert egyelőre a kilábalás a gödörből tovább halasztódott. Jelenleg 9. a Barca a bajnokságban, és ha nem tudják magukat összekaparni, tényleg azért fognak küzdeni, hogy jövőre egyáltalán kiléphessenek a nemzetközi színtérre.

Ne vegyétek tőlem nagyképűségnek, de jelenleg ezt a győzelmet is illik a helyén kezelni, magam úgy gondoltam erre, mint korábban egy Sociedad, vagy Bilbao elleni idegenbeli három pontra, ami bár nem triviális, de nem is meglepetés, és kell ahhoz, hogy a legvégén a tabella tetején köszöntsön ránk a szezon vége. Sajnos abszolút nem olyan tétje volt ennek, mint egy csúcs Barca, vagy Atletico, esetleg Sevilla elleni csúcsmeccsnek. Egyszerűen ez a Barcelona most nem közvetlen riválisa a Madridnak. Nagyon kellene a La Ligának, hogy ez megváltozzon, de egy darabig még ez lesz a helyzet.

Ahogy említettem, most nem született tőlünk csatár gól, Benzema megint kicsit görcsös volt, elvitte erejét a védekező meló, Rodrygo sem volt túl éles. A legtöbb Viniciusból jött ki, komolyan sakkban tartotta a Barca jobboldalát, de gólig ő sem tudott vasárnap jutni. Szerencsés, hogy folytatjuk a hagyományokat – a 4-es mez kötelez -, és a hátsó alakzat is odateszi magát, ha elölről nem jön a gól. Sajnos nem lesz ez mindig így, de most ezen ne szomorkodjunk, elég lesz majd akkor…

Modric stabilitást adott a középpályának, a legidősebb kezdő lett az EC történetében, ráadásul ez a találkozó volt a 400. mérkőzése a Real Madrid színeiben. Az eltelt évek alatt a horvát játékos 28 gólt jegyzett, 261 győztes meccset abszolvált és nem kevesebb, mint 17 trófeát, valamint a legrangosabb egyéni díjat, az Aranylabdát is megnyerte a királyi gárdával. Brutál számok ezek a La Liga egykori legrosszabb igazolásától.

Nekem Kroos még eléggé jellegtelen, remélem visszatalál a sérülése előtti formájához. Rossz hír, hogy Valverdét pont kímélni akarta Carlo, ezért csak csereként jött a 72. perceben, viszont le is kellett cserélni még a vége előtt. Követjük az állapotát, nem lenne jó, ha huzamosabb időre kiesne! Már korábban az volt a hír felőle, hogy szét van játszatva, izomfáradásos tünetei, bizonyos értelemben krónikus fájdalmai vannak itt-ott, ezt mindenképp rendezni kell!

Rendszeresen megjegyzem a győztes EC-k után, hogy akkor ér igazán sokat ez a három pont, ha nem hullajtjuk majd el a kis csapatok ellen. Ismét heti 2 meccsekkel megyünk tovább, remélem bírja majd a csapat szuflával, Ancelotti meg forgatja majd a csapatot szorgalmasan! Holnap késő este az Osasuna érkezik Madridba, folytatódik a pontvadászat.