Vasárnapi klasszikus (Barcelona – Real Madrid)

No nem a húsleves, rántott hús kombóra gondolok. Vasárnap délután a Nou Campra helyezi a tekintetét a futballszerető társadalom. Egy Klasszikus párharcban kezdődik egy új éra. Az újjáépülés elején járó Barcelona fogadja az újjáépülés közepén járó Real Madridot. Beharangozunk.

Elsőként átadnám a szót Bende kollégának, aki az ellenfél problémáit járta körbe:

Bende: Az ellenfél

Ügyeletes scout-ként nekem jutott az a feladat, hogy járjak utána az ősi rivális háza körüli történéseknek. Mindenekelőtt szükségesnek érzem leszögezni, hogy a mostani Real Madridot sokkal jobb állapotú gárdának tartom, mint a Barcelonát – ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. A tavalyi bajnokságban aratott oda-vissza győzelmekre már a liga 2007-2008-as kiírása óta nem volt példa. Mégis, most azt mondom, nem szabad ebből kiindulnunk.

Mint ahogy abból sem, hogy mi minden történt Barcelonában az elmúlt hónapokban. A Clásicóra készülő írás erejéig eltekintenék az elnökválasztási hercehurcától, a Messi körüli szappanoperától, valamint a klub általános, financiális és morális válságától. Szigorúan az aktualitásokra koncentrálok majd, mert a fentieknek szűk kontextusban nem lesz kihatása a mérkőzésre.

A Barcelona jelenleg a játék vonatkozásában is komoly identitásválságban van. Rengeteg ilyen irányú kritikát kap a katalán közvéleménytől Koeman és a csapat, hiszen a 3-5-2-es hadrend egyre gyakoribb alkalmazása igencsak távol áll a klub filozófiájától.

Attól a filozófiától, aminek az alapjait egyébként egy szintén holland úriember, bizonyos Johan Cruyff fektette le, egy szintén háromvédős rendszer formájában. A hangsúly természetesen a sok elmozgásos, kombinatív passzjátékon volt, de az ehhez legjobb formációnak akkoriban egy 3-4-3-as szisztéma bizonyult. A ’90-es évek első felének arany-Barcelonájában egyébként épp az a Ronald Koeman játszott középső védőt (komoly játékszervezési feladatokkal ellátva), aki a vasárnapi találkozón a kispadról dirigálja majd a katalánokat.

A kör pedig bezárult. Lehet, hogy Koeman épp most fekteti le a modernkori Barcelona klubfilozófiájának alapjait, a cruyffi hadrend modernizálásával és némiképp saját képére formálásával? Kötve hiszem, hiszen Koeman szerződése a szezon végén lejár, mindemellett pedig folyamatos beszédtémát szolgáltat a katalán sportsajtóban az esetleges menesztése (ugyan Laporta nyilvánosan kiállt már mellette).

Madridistaként persze nem bánnánk, ha ez a mostani játékstílus állandósulna a következő években a gránátvörös-kékeknél. Ezzel pedig elsősorban az eredménysorukra célzok. A Valencia és a Dinamo Kijev legyőzésével először sikerült a Barcának zsinórban két meccset megnyernie az idei évadban. Ennek ellenére a tabella mégsem fest vállalhatatlanul számukra, amihez persze szükség van a többi nagy bukdácsolására is.

A katalánok rossz rajtja ellenére persze bőven lehet félnivalója a Madridnak. Csaknem 10 hónapos kihagyás után visszatért a pályára a 10-es mez örököse, Ansu Fati. A szemtelenül fiatal srác ráadásul egyből góllal köszönt be a Levante legyőzésekor. Az első, kezdőként pályán töltött találkozóján szintén gólt szerzett a múlt héten, a Valencia kárára. Ha hozzávesszük a fonalat rövid csend után ismét elkapni tűnő Memphis Depayt, mint a 3-5-2-es hadrend két támadóját, a legbeszámíthatóbb állapotú Militaóra lesz szükség a féken tartásukhoz.

Pláne, ha hozzávesszük, hogy Ansu elsősorban a bal oldalról befelé törve érzi magát otthonosan. Arról a bal oldalról, ahol a klasszikusok egyik asszisztkirálya, Jordi Alba fog valószínűleg fel-le robotolni. Drukkolhatunk majd Lucasnak, hogy ne ragadjon bent a körhintában.

Visszatérőként említenem kell Kun Agüerót is. A lassan veteránnak számító argentin hosszú sérülésből tért vissza, és ugyan jelenlétében eddig mindkét találkozóját megnyerte a csapata, összesen 20 percet játszott eddig.

Persze adódik hiányzó is a katalánoknál, az elmúlt 10-12 hónapban 3-4-naponta játszó Pedri izomzata felmondta a szolgálatot. A csapágyasra járatott, saját nevelésű ifjú spanyol helyett persze adódik friss kolléga is ugyanezen kategóriából, bizonyos Gavi. Nem szeretem, amikor Barcelonában egy alig 18 esztendős tini 30-as mezben szaladgál, úgyhogy örülnék, ha rá is odafigyelnének a mieink, ha éppen szóhoz jut.

A Barcában tehát bőven benne van a meglepetés lehetősége, nem szabad félvállról kezelni őket. Közhelypuffogtatás nélkül kiélezett találkozó lesz ez, a felzárkózás lehetősége miatt igencsak komoly téttel – persze ha egy Clásicón aratott győzelem önmagában nem lenne elég komoly tét. Ráadásul a mostani játékrendszerük, ahol valószínűsíthetően a széljátékot erőltetve a gyors ellencsapásokra törekednek majd, nem a legoptimálisabb stílus madridi szempontból.

Narratívák

Visszavéve Bendétől a szót, a mai meccs az új narratívák kialakulásáról is szólhat, az összeállítások és a teljesítmények függvényében. A modernizálódó, közösségi média irányába tolódó futball számára ezek a narratívák kategóriákkal eladhatóbbá tesznek egy-egy párharcot. Messi vs. Ronaldo, CKM vs. Busquets, Iniesta, Xavi, Mou vs Pep. És még sorolhatnám a példákat. A CKM még mindig áll, ahogy Busquets is fetreng, de a középpályán már látszanak az új párharcok: Fede és Cama vs. De Jong, Pedri és Gavi. Itt is előfordulhatnak a stílusok csatái, hiszen merőben más profilú játékosokról van szó a két csapat esetében.

És persze a legeladhatóbb sor, a támadók között is előjönnek ezek: Mariano vs Luuk de Jong Vincius vs Fati, a föld talán legtehetségesebb és legjobban hypeolt balszélső párosa. Mindeketten gyorsak, dinamikusak, technikásak és eladhatók. Nem csodálkoznék, ha a tavaszi EC promo anyagában már az ő mosolygós fejük, cseleik és góljaik lennének a képek és videók jelentős részén.

A mai fiatalok az ilyen párharcokba tudnak beleállni és a különböző social media felületeken az ilyen vitákkal lehet a legtöbb engagementet kiváltani. Az már csak hab a tortán, hogy mindketten piszok tehetségesek.

Most pedig átadom Sultannak a szót, aki a meccs mentális töltetét igyekszik megfogni.

Sultan: A psziché

A legfontosabb, hogy egy El Clasico tényleg más. Nem állítom, hogy érdektelen, milyen a két csapat általános formája, vagy ne lenne befolyással a találkozóra a keretek minősége és mélysége, de ez valóban az a párharc, ahol bármi megtörténhet. Erre a meccsre összedrótozzák a kulcsembereket, felszívják magukat a csapatok, és egyáltalán nem biztos, hogy az a csapat nyer, amelyik jobb formát mutatott megelőzően.

Mindkét gárda komoly szerkezeti átalakuláson esett át, a Madrid hamarabb túljutott a megújulási kényszer traumáján, melynek központi kérdése volt CR7 elvesztése, és a Zidane második eljövetelének stagnálása után az éledezés jeleit mutatja. Elkezdtek bizonyos dolgok a helyükre kerülni, felsejlik már néha egy ésszerű szerkezet, van hogy kinyílik a gólzsák, de látva pl. a Sheriff elleni, vagy az Espanyollal szemben megvívott meccseket, nagyon korai lenne hátradőlni. Foghíjas a jobboldalunk, és a védelem sem elég stabil. Nacho játéka sem olyan stabil, mint volt pár éve, és a csapatszintű védekezés automatizmusai sem jönnek még zsigerből. Alakulóban van a csapat, de az irány a Zidane érához képest sokkal jobb.

A Barcelona szakmai gondjait némiképp el tudta fedni Messi zsenialitása, és jelenléte a pályán, de az ismert tények után nekik is át kell esni egy hasonló transzformáción, mint a Madridnak. Érzésem szerint a Barcát jobban megütötte a meghatározó játékosának eligazolása, és nem elég, hogy új fazont kell szabni az új keretnek, de a katalán oldalon még meg kell küzdeni egy soha nem látott mértékű gazdasági összeomlással is. Könnyedén mondhatnánk, hogy a futballista csak focizzon, majd a vezetőség megoldja a finaciális gondokat. De a klub giga adósága a kis hajszálrepedéseken mégis beférkőzik a játékosok és az ügynökeik agyába, és bizony nem lett különösen vonzó desztináció a „mes que un club”. Sem játékos, sem edző számára. Abban egészen biztos vagyok, hogy a Liga szabályozásán túl a Barcába vágyás jelentős csökkenése is hátráltatja egy kellőképpen erős keret összeállítását. Egyszerűen homályos lett a Barca jövőképe, nehéz lenne megmondani milyen anyagi és szakmai lehetőségei lesznek a klubnak pár éves időtávon. Ha a botrányosan nagy adósságállományt nem sikerül látható mértékben csökkenteni, el fog jönni az idő, hogy egy komolyabb befektetőt kell a hátsó ajtón beengedni, ami alapvetően változtathatja meg a jelenlegi alulról szerveződő „nagy család” jellegű fundamentumokat. Az olyan arculatvesztést fog okozni, amit nehezen fog kiheverni a klub. Könnyű megoldás biztosan nincs, hatalmas bajban van a Barca.

Az utóbbi 1-2 hét mindazonáltal nagyon fontos volt a Barca számára. Mind a Ligában, mind a BL-ben győztes meccset tudtak abszolválni, nem kevéssé annak köszönhetően, hogy a 10-es mez örököseként feltűnő Ansu Fati újra játékra jelentkezhetett. Jordi Alba is felépült, ami azért lesz pikáns, mert taktikailag egy megerősödő katalán baloldal fog rázúdulni a defektes, hiányposztos reálos jobboldalra. Nem lennék meglepve, ha ott dőlne el a találkozó sorsa.

Összességében azt gondolom, hogy a két csapat formája közötti olló sokat zárult az utóbbi 2 hétben, azzal, hogy mi belefutottunk pár kellemetlen eredménybe, és azzal, hogy a Barca némiképp összeszedte magát. Mindenesetre a szezon első felének meghatározó meccsére kerül sor vasárnap délután, ami egy felhájpolt fokmérője lesz annak, hol is tart a két gárda. A tét a katalánok számára nagyobb, hisz egy hazai vereséggel a felzárkózásuk lehetősége halványodna egy időre, miközben egy reálos bukta – bár fájó lenne – de még mindig látótávolságban tartaná a bajnokság első helyét.

A játék képe

Ahogy Sultan is említette, a katalánok nem kezdték valami jól az évet. A komolyabb ellenfelek ellen lejátszott meccsek közül egyedül a jelenlegi listavezető Sociedad valamint a Valencia ellen sikerült nyerniük. A Bayern és a Benfica fájdalmasan simázta őket a BL-ben, de az Atleti elleni bajnokit is megúszták rúgott gól nélkül.

Az Atleti ellen a hagyományos 4-3-3-ban próbálkoztak, viszont a két BL-meccsen rendre valamilyen háromvédős felálláshoz nyúlt Koeman, jellemzően sok beadással. A holland Arajuo, Dembele, Wague, Braithwaite és Pedri játékára nem számíthat. Alba sérülése miatt egy ideig kérdésesnek tűnt, de jelenleg úgy néz ki, hogy pályára léphet.

Az eddigiek alapján ezek a variációk, illetve rengeteg beadás tűnik valószínűnek. Ahogy az is, hogy a Barcelona nem fogja könnyen feladni a labdabirtoklást, hacsak a Madridiak nagyon jól nem bánnak vele. A csapat gyengéje a gyors Madridi szélsők (főleg Vini) megfogása lehet az amúgy nem kifejezettten gyors középhátvédekkel. Ha Dest nagyon kitámad, és sok hely nyílik mögötte, akkor Piqué nem lesz könnyű helyzetben. De igaz ez a túloldalon a Rodrygo Mingueza/Lenglet relációra is, Busquetsről nem is beszélve. A másik, ami a Barca ellen szólhat, a középpálya relatív rutintalansága. Busquets ugyan már mindent látott a focipályán, de Gavi és De Jong egyaránt rutintalanok a túloldali CKM-hez, de talán még Fedéhez képest is.

A vendégeknél is vannak hiányzók szép számmal, bár ők valószínűleg amúgy sem kapnának játékperceket. Bale, Ceballos, Jovic és Isco maródi. továbbá Miguel sem került a keretbe, aki ezen a héten Raúlnál bizonyíthat.

Nálunk a felállás kisebb kérdés, viszont a sérülésből visszatérő emberek rendelkezésre állása annál inkább. Mendy szerencsére remekül tért vissza a hét közben, így az ő helye éppoly megkérdőjelezhetetlen a védelemben, mint Alabaé vagy Militaóé, illetve Kurtáé a kapuban. A jobbhátvéd az érzékeny terület idén. Carvajal elvileg felépült, ami annyit tesz, hogy ideiglenesen rendelkezésre áll. A formáját Ancelotti valószínűleg jobban ismeri, mint mi, viszont a rásérülés veszélye erősen kérdéses. Hiszen mennyiszer hallottuk vele kapcsolatban, hogy végre felépült, hogy aztán két héten belül ismét kiessen két hónapra.

A középpályán és a támadósorban több variációs lehetősége van Carlónak. Casemiro tuti kezdő, ahogy a Kroos-Modric duóból is legalább egy. Kettejük helyett lehet alternatíva Fede, aki a tempót és a védekezést jobban bírná, viszont a labdatartásban a Barca ellen lehet, hogy kevés Casemiróval párban, még Kroosszal az oldalán is. Alternatívaként kezdhetnek mindannyian is, ezzel növelve a védekezés stabilitását, viszont elszigetelve hagyva a Benzema-Vini duót elöl. Ha a 4-3-3 marad, akkor jobb oldalon a hét közben remekül játszó Rodrygo és Asensio (esetleg Lucas) közül választhat a mester. Ez esetben csodálkoznék, ha nem a brazil futna ki a gyepre a kezdő sípszóhoz.

A madrid legnagyobb gyengesége a jobbhátvéd posztja. Carvajal jó lehet, ha nem sérül meg. Lucassal a védekezést, Nachóval a támadójátékot teszi tönkre a csapat a jobb oldalon. A CKM kezdetése kapcsán merülhet föl még a statikusság és a sebességbeli hátrány, mint probléma.

Három kulcs

1. Az első gól. Mindkét csapatnál láttuk idén, hogy felállt és szervezett védelem ellen nehezen boldogulnak. Ugyan utóbbival egyik fél sem büszkélkedhet idén, az első gólt megszerző csapat helyzeti előnybe jut. Mindkét oldalon villámgyors támadók (és De Jong) várják majd a kiugratásokat, komoly esélyt szerezve az előny növelésére.
2. Cserék. A másik fontos elem a cserék időzítése és minősége lesz. Egy várhatóan tempós, feszült meccsen nem csak a helytelenül megválasztott cserék, hanem a túl korai, vagy túl késői változtatások is eldönthetik a meccset.
3. A spanyol bírók következetlensége, határozatlansága rengeteg Klasszikusra rányomta már a bélyegét. Korán beszedett vagy buta faltokkal besárguló játékosok könnyen veszélybe sodorhatják a csapatukat a folytatásra. Így a mentális felkészítésre legalább annyira hangsúlyt kell fektetnie a stábnak, mint a taktikaira.

Összegzés

Formától, sorozattól, bajnoki helyezéstől és játékosoktól függetlenül óriási téttel és presztízzsel bír ez a párosítás. Ráadásul új párharcok, fejezetek nyílhatnak a Clásicók történetében. Csatlakozzatok a meccs alatt a kommentszekcióba, és drukkoljunk együtt szeretett csapatunknak. Hala Madrid!