Igazságos osztkozkodás: Real Madrid – Villarreal (Összefoglaló)

A Real Madrid 0-0-s döntetlenre volt képes a bajnokságban a Villarreal ellenében. A gólnélküli eredmény ellenére ezúttal is van miről beszélni. Összefoglaló.

Kezdjük onnan, hogy a Beharangozóban írtakkal ellentétben Lucas a padon kezdte a találkozót. Helyette Fede Valverde kapta a jobboldali védő feladatát. Nem ismeretlen számára a poszt, hiszen a Liverpool elleni BL-visszavágón szerepelt már ott – igencsak felejthető teljesítményt nyújtva. Rodrygoé lett a jobbszélső pozíció, Modric és Casemiro mellé pedig a hétközben triplázó Asensio került a kezdőcsapatba a középpályán.

Ezek tudnak focizni?

Viszonylag lassú ritmusban kezdődött a találkozó, az első lehetőségecske a nagy kedvvel pályára lépő Modric előtt adódott: a lövését blokkolták. Viniciustól kapta a lekészített labdát, akinek minden jó megoldására jutott egy rossz is. Próbálkozott a vonal mentén az egész meccsen, de érezhetően komoly figyelmet szentelt neki Foyth.

A 13. percben jött az első nagy helyzet! Némi meglepetésemre a vendégek előtt… Danjuma forgatta meg a védelmünket és Courtoisnak kellett nagyot nyújtóznia, hogy leérjen a hosszú alsóra.

A meccs ezen szakaszában szembetűnő volt, hogy a Villarreal váratlanul kulturált, helyenként kifejezetten okos és szép, kezdeményező focival próbálja érvényesíteni az akaratát a Bernabéu gyepén.

Nem kellett persze félteni a madridi srácokat sem. Hatalmas intenzitással űzték-hajtották az ellenfelet, egyre távolabb szorítva a labdajáratásukat a térfelünktől. A hiba csupán annyi volt a dologban, hogy valahogy a sárgamezesek mindig találtak üres embert a passzjátékukban. Labda- és magabiztos focit tettek le az asztalra, na!

Csordogált a meccs…

Ebben a periódusban nem is nagyon tudtuk megtartani huzamosabb ideig a labdákat. A 21. percben aztán érkezett a találkozó első, értelmes hazai lehetőség. Alaba türelmes passza után Vini gyújtotta be a rakétákat, a lövőhelyzetbe kerülő Benzema viszont a rövid oldal mellé tekert.

Az első félórához közeledve előbb egy faultal záródó presszing jelezte, hogy a Villarreal labdakihozatalai ellen nagyon kevés a szabályos ellenszere a hazaiaknak. Néhány perccel később aztán egészen Rullitól, gyönyörű passzjátékot bemutatva kigurigázták a blancók letámadását, olyannyira, hogy Curta bravúrra, valamint Nacho blokkra is szükség lett a kapunk előtt: helyzetig tudták vezetni a bogyót a vendégek.

A 35. percben átmenetileg a VAR került főszerepbe, hiszen sokáig videózták az Albiol medvepuszija után, a büntetőterületre zuhanó Nachot. Ezen és Rodrygo sokadik, ügyesen meghúzott csele után kapura tett beadásán kívül nem történt említésre méltó Rulli kapuja előtt (a vonal mellett Vinicius azért levett egy labdát háttal.) A másik oldalon Danjumának is csupán egyszer sikerült a félidő hátralévő részében befűznie Valverdét – szerencsére az égbe lőtt.

A félidő gólnélküli állása mellett el kell ismernünk, hogy pontozással a vendégeké lett volna a játékrész. Komolyabb helyzeteik voltak és sokkal inkább érvényesült az ő akaratuk, ami a labdabirtokláson is érződött.

Majd talán a friss ember

Carletto jól érzékelte, hogy nem áll jól a csapat szénája és nagyon ül a vendégek taktikája. Be is dobta a középpályára Camavingát, hogy a belső területek túltöltésével jobban tudják kontrollálni a meccset a madridiak. Nacho kicsit beljebb húzódott, így átálltunk az Inter ellen is látott, hibrid 3 belső védős rendszerre, ahol védekezésben Valverde szorgosan visszazárt Militao mellé a 4-es láncba.

Az átszervezésnek köszönhetően a második félidő első perceiben érezhető nyomás is nehezedett a vendégekre, nem tudták már könnyedén kihozni a labdákat és a Madrid akár percekig is ott tudta tartani a játékot a térfelükön.

A helyzet így is csak egy pontrúgás után jött össze. Asensio középre tekert labdáját az ötösön bevetődő Militao stukkolta a kapu mellé. Az embernek itt az kezdett lenni az érzése, hogy lassan érik a hazai találat. A Villarreal pedig gyorsan gondoskodott róla, hogy nehogy elbízzuk magunkat.

Előbb az ügyesen focizó Danjuma lőtt tiszta helyzetből a kapu közepére, majd egy pontrúgás után a kapunk torkában sikerült luftot rúgni. Semmivel sem lett alárendeltebb a VR szerepe, csupán a labdát átengedték nekünk.

Lightos analízis

Foyth, no meg Parejo remek szemének és eszének köszönhetően rendre a bal oldalunkon lódultak meg a szerzett labdákkal, ahonnan lekészítés után, a keresztbemozgó támadó mögött forgattak át Danjumának, aki kvázi a második hullámban érkezett. Pontosan ott, ahol a mindenkori habfehér jobbvédőnek kellene visszazárnia. Fede ezt gyakran elmulasztotta, hiszen nagyon távol volt a teljesítménye az értékelhetőtől ezen az estén.

De ezzel a támadásszervezési metodikával lényegében akár Nacho, akár Lucas is játszhatott volna a posztján, mindannyian bajban lettek volna. Emery-nek tehát jár a simi a zsíros sérójára, hiszen ügyesen mérte fel és próbált rájátszani a Madrid legkomolyabb hiányposztjára.

Mindeközben a másik kispadnál a mi Carlettónk minden követ megmozgatott, hogy a visszaszerzett kontroll mellett némi kreativitást is csempésszen a pályára. Az egyre jobban fáradó, ebből fakadóan pedig tömörülő vendégek alkotta reteszre a beadásokon kívül nem volt értelmezhető ellenszere a mieinknek. Érkezett tehát Isco és Eden is. A két fürge srác ugyan igyekeztek gyorsan forgolódni a pályán, hátha sikerül lerázniuk emberüket, de továbbra is stabilan állt a lábán a Tengeralattjáró.

Majdnem-gólok

A 83. percben aztán Isco bólintott, a blokk pedig mentett. Miután az ilyen, kapu előtti kavarodásoknál sem volt szerencsénk, érezni lehetett, hogy ezen a találkozón nem lesz gól.

Amint ezt elkönyveltem magamban, egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy egy előrevágott labda és egy csúsztatás után Ruben Pena vágtatott tisztán a kapunk felé. Nacho szenzációsan szerelte a ziccerben meglépni igyekvő spanyolt. A gyenge performansz ellenére ezért a megmozdulásért jár a taps a védelmi mindenesünknek.

A komoly helyzet aztán a lehetőségek sorának végét is jelentette, a 0-0-s eredmény pedig azt, hogy a Villarreal megérdemelt ponttal távozhatott a Bernabéuból.

Összegzés

Nem tudok haragudni a srácokra azért, mert nem sikerült két vállra fektetniük a VR-t. Azt nem mondom, hogy jól játszottunk ma, de amit a lehetőségek engedtek, megpróbálták megtenni a pályán. Látnunk kell azt, hogy az előrejátékunkon is rengeteget fog lendíteni, ha végre értelmezhető szélsőhátvédek is Ancelotti rendelkezésére állnak majd.

Nacho ebben a kategóriában egyáltalán nem üti meg a szintet és Valverde képességei sem tűnnek ki ilyen szerepkörben. Lucasban legalább megvannak a széljáték alapfogalmai, még ha nem is a legmagasabb minőségben. Mendy közeledő visszatértéig viszont látni szeretném még Miguelt a balon, hadd szokja a nagyok között a levegőt.

Vannak azok a találkozók, amikor a mérgelődésen kívül nem marad más, mint a kalapemelés az ellenfél előtt. Ezt érdemelte ki szombat este a Villarreal. Okos stratégiával, egy félidőnyi játékidőt szinte teljesen elégetve ölték meg a Madrid játékát.

Tragédia nem történt és ezekből a találkozókból sokat lehet tanulni a szezon kulcsidőszakaira – pláne, ha addigra a keret teljes eszköztára Carletto rendelkezésére állna majd. Addig is – gyerünk tovább! Folytatás kedden a Sheriff ellen a BL-ben.

Hasta el final! Vamos Real!