A Real Madrid egy héttel ezelőttihez képest jóval kevésbé attraktív focija 0-0-s döntetlenre volt jó az Anfield Roadon. A gólnélküli eredmény azt jelenti, hogy a blancók lehetnek ott a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Összefoglaló.
Madridi szempontból kevésbé volt impozáns a szerdai találkozón nyújtott teljesítmény, mint az odavágón – már ha a támadófocit és az ellenfél kapujára veszélyes játékot vesszük alapul. Összességében mégis azt tudjuk elmondani, hogy a habfehérek teljes mértékben felülkerekedtek a szebb napokat megélt Liverpool akaratán. De haladjunk sorjában, kezdjük a legelején.
A Beharangozóban végigvezetett okfejtésem abból a szempontból megvalósult, hogy Odriozola nem került be Zidane kezdőcsapatába. Helyette a 3-5-2-es rendszert a kezdőrúgástól feladva, Valverde kapta a jobboldali védő szerepkörét. Mindez azt vetítette elő, hogy Casemiro lehet az, aki az odavágóhoz hasonlóan a védelem elé szűken visszazáró Jolly Joker feladatát kaphatja egy szűkre szabott, 4-1-4-1-es csapatvédekezésben.
A madridi találkozóhoz képest a Liverpool csapatában is voltak változások. Diogo Jota helyét Firmino örökölte meg, aki köztudottan a világ élmezőnyébe tartozik a csatárok védekező feladatainak megvalósítása tekintetében. Klopp minden bizonnyal ezzel a húzással kívánta rövidebb pórázon tartani a félelmetes formában focizó Kroos-Modric duót.
A középpályán Thiago ismét a kispadon kezdett az angoloknál, a csapat játékának szervezéséért Fabinho felelt. Mellette az első meccsen is kezdő Wijnaldum és a veterán James Milner feladata volt a fizikai fölény eszközével rendet tartani a középpályán.
Az odavágó eredményéből fakadóan természetszerűleg hatott, hogy a Liverpool aggresszívan, magasra tolt presszinggel, szédületes iramot fog diktálni már az első percketől. Emellé párosult Zidane az eredmény őrzésére irányuló meccsterve.
A kettő ötvözetéből kaotikus első percek alakultak ki – elsősorban madridi szempontból. Az első 6 percben a blancók szinte nem is jártak az angol térfélen, a labdakihozatalok jóformán nem is léteztek.
Ezzel szemben a Pool a gyilkos tempónak és a gyors, direkt, mélységi indításoknak köszönhetően már a második percben ziccert alakított ki. Egy hosszan előrevágott labdát Mané készített le futtából a középen érkező Salahnak, az egyiptomi pedig egyből célba is vette Curta kapuját. A belga ugyan elvetődött jobbra, de középen hagyta a lábát, amivel így el tudta rúgni a háló felé száguldó labdát. Hatalmas bravúr!
Az angol nyomás enyhítésére egy szöglet kifejelése után Militao maradt kicsit a gyepen, hogy rendezhessék a társak a sorokat a pályán, meg persze a fejekben is. A lélegzetvételnyi pihenő elégnek bizonyult ahhoz, hogy a habfehérek is magukra találjanak, hiszen az ezt követő percekben már át tudták játszani a labdát a Liverpool térfelére.
Sőt, a 9. percben némi kavarodás után Modric nevéhez volt köthető az első kísérletünk, igaz beleblokkoltak a védők. A kisszögletből aztán jött az elsőre komolynak tűnő lehetőség. Benzema fejelhetett tisztán az ötösön, de a francia maga alá, a földre bólintotta a játékszert – meg persze les is volt. Nem baj, ezek már életjelek voltak a mieink részéről.
Helyzetre helyzet volt a válasz, ezúttal is Salah főszereplésével. A Pool 11-ese egy Kroos által eladott labdával indult el a baloldalon, alaposan megforgatta Nachot, majd az érkező Milner elé gurított. A hazai csapatkapitány jó 16 méterről lövésre szánta el magát. Okos tekerése bőven befért volna – ha nem Thibaut Courtois áll a kapuban! A második nagy mentése volt már ez a madridi hálóőrnek!
Az első negyedórához közeledve kezdtek stabilizálódni az erőviszonyok. A Madridnak egyre többször sikerült megtartani a labdákat, működtek a labdakihozatalok is, ráadásul a Pool térfelén is összejött időnként néhány cicázással töltött perc.
Érezhető volt ebben a periódusban, hogy Kroos és Modric is sokkal szorosabb felügyelet alatt áll a középpályán. Sem idejük, sem területük nem volt ezúttal a varázslatra. A karmesteri duónak ezúttal 20 perc alatt több eladott labdája volt, mint az odavágón összesen.
Vinicius sem tudott olyan hatékonyan ficánkolni a balunkon, mint az odavágón. Ez betudható egyrészt Trent élesebb figyelmének, másrészt pedig annak, hogy a gyors és direkt támadásvezetés eszközét feladta a Madrid. Ennek oka egyértelmű: a nyugodt, lassú támadásba rendeződés, valamint a labdák megbecsülése mind a Liverpool diktálta sebességet volt hivatott lassítani.
A 20. percben aztán érkezett az első, komoly madridi helyzet. Benzema támadta meg a labdával egy pillantra vacakoló Phillipset, aminek labdaszerzés is lett a vége. Karim ugyan nagyon egyedül volt elöl, de elindult az angol kapu felé, technikájának köszönhetően egészen a tizenhatos sarkáig vezette a bogyót. Eddigre felért mellé Vinicius is, akit a francia próbált is volna játékba hozni, a passzt azonban blokkolták a védők.
Igen ám, csak a blokk annyira szerencsétlenül sült el, hogy a labda Alisson kapuja felé pattant, ahol a jobb kapufa tövéről kifelé pördült. Pech. A semmiből így is majdnem megszületett a vezető találat, ami hatalmas lépést jelenthetett volna a továbbjutás felé.
Azt ezt követő percek a keménykedésről szóltak. Itt jegyezném meg, hogy már a második percben volt Milnernek egy sunyi belépője, amikor Benzema bokáját taposta meg. Ezúttal Fabinho volt az, aki életerősett rúgott Casemiroba, a brazil tank pedig lent is maradt a gyepen. Casi csak nem akart felkelni, ráadásul miután feltápászkodott, igencsak sántának látszott.
Az kéne még ide, hogy őt is elveszítsük az amúgy is foghíjas keretből. Mire ez a gondolatmenet végigfutott az agyamon, már folytatódott is a játék. Casi nem is vacakolt sokáig a törlesztéssel, az első adandó lehetőséggel akkorát rúgott Milnerbe, hogy a puhánynak nem nevezhető angol az oldalvonalon túlra repült.
A kiérdemelt sárga lapért kifejezetten kár, ezek után nagyon kell vigyáznia a brazilnak. Az viszont nem tudtam nem mosolyogva nyugtázni, hogy megdolgoztak az angolok ezért a belépőért. Megfeledkeztek arról, hogy habfehérben is játszik egy fenevad, akinek nem érdemes a bajszával szórakozni.
Fél óra elteltével továbbra sem született gól. A Pool továbbra is a hosszú, mélységi passzokra igyekezett támaszkodni. Militao és Nacho kifejezetten jól állták a sarat ebben a helyzetben. Könnyebbség volt az is a csapatvédekezés szempontjából, hogy Asensio és Vinicius is fegyelmezetten visszazárt a maga oldalán, besegítve a szélsővédőknek. Szükség is volt erre, mert a Liverpool szélsői, elsősorban Salah, sok kellemetlen percet okoztak a védőinknek.
A 41. percben aztán éppen az egyiptomi nevéhez volt köthető az újabb angol lehetőség. A tizenegyes pont magasságából, tisztán lőhetett a jobbik, bal lábával, ám a pörgetése kicsivel ugyan, de elkerülte a kaput. Egy perccel később a szerencse is kellett Wijnaldumnak ahhoz, hogy lövőhelyzetben találja magát a tizenhatosunkon belül, de a holland is fölédurrantott.
A félidő lefújásakor nem voltam túlságosan elégedett. A csapatnak esze ágában sem volt a korábbi találkozókon látott, gyors focit játszani. Az egyetlen alkalom erre Benzema meglódulása volt, ha szerencsével is, de ekkor jártunk legközelebb a gólhoz.
Érthető persze az az álláspont, hogy a meccs ritmusának kontrollálása és lassítása fontosabb, mint a szerzett gól, de talán nem annyira, hogy utóbbi eshetőségről teljesen lemondjunk. Már csak azért sem, mert a Liverpool az összes létező helyzetét elszórakozta, ha kicsit élesebbek, előnnyel vonulhattak volna a pihenőre – mindezzel nem akarom elvenni Courtois érdemeit.
A második félidő persze ismét egyből egy angol lehetőséggel kezdődött. Firmino fordult kapura és éles szögből ugyan, de életerős löketet küldött a kapunkra. Courtois résen volt, jól zárta a szöget. Egy perccel később ismét Firmino fejelhetett tisztán, de nem találta el jól, így oda lett a lehetőség.
Ezúttal folytatásban nem kellett olyan sokat várni az első madridi lehetőségre, mint az előző játékrészben. Benzema kapott jó labdát a tizenhatos vonalának környékén és talán túlságosan lezser megoldást akart választani Phillips szorításában. Az esernyő nem jött össze (nem úgy, mint Viniciusé az első félidőben), Alisson jól mozdult ki a kapujából.
Az 53. percben aztán ismét Real helyzet következett, Mendy száguldott el a baloldalon, a centerezését azonban kivágták a védők Benzema elől. Mindenesetre a folytatásban eddig több életjelet láttunk előrejátékban, mint a szünet előtt összesen.
Az első egy óra lecsorgásakor Klopp is érezte, hogy nem várhat tovább, növelni kell a nyomást, mert a csapata nem találja a megoldást a habfehér fal feltörésére. Thiago és Jota állt be, ráadásul a német mester Kabakot is beáldozta, így egyértelműen támadóbb felfogású lett a Pool pályán lévő tizenegye. Hátha ez majd esélyt ad a Madridnak is és több terület nyílik elől…
A cserék beállása után jött az, amit már láthattunk a párharc során. A Madridnak nem maradt ereje arra, hogy támadást szőjön, minden figyelmet a védekezés emésztett fel. Igaz, hogy Militao és Nacho vezetésével mindezt remekül tették a srácok.
A 66. percben aztán Fede adott szédületes hosszú passzt a védekezésben aktívan résztvevő, de ezúttal a balodali területekbe meginduló Vininek. A brazil kicsit hosszan tette maga elé a játékszert, és bár megpróbálta átemelni a kapujából kilépő Alissont, a nagydarab honfitársban elakadt a labda. Nem múlt el a veszély, hiszen a játékszer az érkező Benzema elé hullott, a Pool kapusa azonban időben odaért, és megszerezte tőle. Ez most nagy helyzet volt, jól élt együtt a játékkal Alisson.
Ha a helyzetek mennyiségében nem is, de minőségében eddigre egyértelműen felvették a fiúk a versenyt a hazaiakkal. Vini ziccerére egyébként jött is a válasz, a másik oldalon Jota fejelt kapu mellé.
Salah volt a soron következő angol helyzet kihagyója, ha egy ütemmel korábban lő, nem biztos hogy odaér Nacho a blokkal. Pár perc múlva Militao is remek ütemben lépett bele egy lövésbe. Kétség sem fér hozzá, hogy a két tartalék belsővédőnk remekül irányította védelmet ezen az estén, felnőttek a Varane és Ramos pótlását jelentő feladathoz!
Amint leírtam a 70. perc magasságában, hogy Zizou lassan belenyúlhatna a mérkőzésbe, mert érezhetően kezdtünk kifulladni, egyből érkezett a kettőscsere. Az utóbbi hetekhez képest súlytalan Toni helyén Odriozola szállt be. Ezzel a váltással pályára lépett egy klasszikus jobboldali védő, aminek köszönhetően Fede lépett fel a középpályára. Kifejezetten jó cserének éreztem, mert a védekezésben bizony Valverde hasznosabb lehet, mint Kroos. A másik csere posztra történt, brazil ifjú a brazil ifjú helyén: Vini le, Rodrygo be.
A cserék jól sültek el, hiszen a Madrid kijjebb tudott jönni a vörösmezesek szorításából, több lehetőség maradt a labdák megtartására és az idő csorgatására, ráadásul időnként még a támadóharmadban szerzett labdákra is futotta. Ebben a periódusban nem működött egyáltalán a Pool játéka, a Real tudta érvényesíteni az akaratát ezekben a percekben.
A 80. percben aztán helyzet is lett a dominanciából. Courtois kirúgása az egész pályán átszállt, egyenesen Asensio felé. A spanyol zseniális megoldással, Pazar technikával szelídítette meg a hatalmas ívelést és a lendületből érkező Rodrygo elé gurított, a brazil centerezését azonban sikerült tisztáznia Phillipsnek.
A szöglet után Militao ragadt fent a jobb oldalon, ahol egészen beadásig tudta cipelni a lasztit. A szélről belőtt labda teljesen tisztán találta az ötösön Benzemát, aki túlságosan a földre stukkolta a játékszert, így az fölépattant. Te jó ég, mekkora helyzet volt! Nem azért mondom, mert olyan igazán nagy helyzetei lettek volna a Poolnak, de ez a meccsnek még bőven abban a szakaszában történt, amikor ha találnak egy gólt a Vörösök, rettenetesen izzasztó percek következhettek volna.
Nem így történt. Az utolsó 8-10 percre a Madrid teljesen visszazárt a saját kapuja elé. Minden egyes mezőnyjátékos vérre menő elszántsággal őrizte a maga emberét. Militao eszméletlen vezéregyéniség volt nem csak ebben a néhány percben, de az egész mérkőzésen. Irányította, hajtotta a társakat hátul, a saját, sallangmentes, határozott és elegáns megoldásairól nem is beszélve. A brazil eddigi madridi pályafutása legjobb meccsét játszotta talán.
Partnere volt mindebben Nacho, akivel a kényszer szülte helyzetben betonbiztos párossá értek össze néhány hét alatt. Olyannyira, hogy egy-egy pillanatra hajlamos elfelejteni az ember, hogy ez a duó jelenti a második számú megoldást a korszakosnak is nevezhető, Varane-Ramos tengely mögött.
Casemiro az utolsó percekben is többször állta útját a Liverpooli labdáknak. Dicséret illeti a brazilt, mert a begyűjtött sárgája után sokat tisztult a játéka. Fölösleges feltűnősködés helyett csendben és szorgosan tette a dolgát a habfehér falban.
A labdák megtartására tett kísérletek a végére kevésbé működtek, de az elgondolás, miszerint a betonbiztos védekezés mellett a csapat labdabiztosságára játszunk rá, jó eszköznek bizonyulhat a későbbiekben is az idő csorgatása és az ellenfél játékának ellehetetlenítése szempontjából.
A Liverpoolnak még talán egyetlen komoly helyzete maradt a hosszabbításra, amikor Salah elé vetődött ki Courtoius remek ütemben, de gólt nem tudtak szerezni. A védett helyzet, no meg a kapott gól elkerülése, az egész meccsen klasszis formában védő belga kapust dicséri. A végeredmény tehát, 0-0.
Ezen az estén a Madrid mindent alárendelt a cél elérésének érdekében. Az idővel való játék, valamint a Pool focijának féken tartása remekül működött, még akkor is, ha semleges nézőként biztosan nem ez volt minden idők legélvezetesebb találkozója.
Jó látni azt, a stabil csapatvédekezést az múlt hét rangadóin, pláne a néhány sorral feljebb taglalt tényezők fényében. Mindemellett a fiúk egymásért is képesek küzdeni a pályán, folyamatosan instruálják egymást a még jobb teljesítmény érdekében. Nagybetűs csapat, amelynek játéka pont a szezon csúcspontjára állt össze igazán.
Meglátjuk, hogy mindez mennyire lesz elég a folytatásban. Közhely, de igaz, hogy egyelőre nem nyert a Madrid semmit. Mindazonáltal azt, hogy BL elődöntőt fogunk játszani az idén, nem hinném, hogy sokan elhittük volna október-november magasságában.
A Chelsea elleni párharc előtt most a bajnokság kerül fókuszba. Ebben a sorozatban pedig akkor lehet igazán komoly értéke a Barcelona elleni győzelemnek, hogyha a testben és fejben is fárasztó 3 meccs után a Getafe ellen is sikerül folytatni a pontok szorgos gyűjtögetését. Folytatás tehát szombaton.
Várom a kommentek közé a Ti meglátásaitokat is a mérkőzéssel kapcsolatban!
Hasta el final! Vamos Real!
A reálos Valverde végre újra a kezdőbe került, miközben az Atletic Bilbao edzője, Ernesto visszavonulása…
Ha nem is elsősorban nekünk, de rég nem látott izgalmakat hozhat a kieső zónában az…
Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi hetek híreit, az erkölcsi, sportszakmai és a személyes…
Ahogy a nagy klasszikus mondja, innen már megvagyunk, mi már csak egy sört kérünk! A…
Eljutottunk oda, hogy akinek nincs kedve, már nem is játszik idén. Mbappe sérültet jelentett, de…
Egyben bízhatunk, hogy a Betis még nálunk szarabb formában van, az elmúlt 5 meccsükből a…
View Comments
Your article helped me a lot, is there any more related content? Thanks!