Negyven évente egyszer

A Real Madrid akár a Liga elsőség szempontjából is kulcsfontosságú mérkőzést nyert meg a Barcelona ellen szombat este. Az igazán különleges az, hogy korábban a Camp Nou-ban is győztesen hagyta el a játékteret, így a szezon mindkét El Clasicóját megnyerte, ez volt a harmadik győzelme zsinórban, amire az elmúlt évtizedekben sem találunk példát. A győzelem áldozatokkal is járt, melynek későbbi kihatásai egyáltalán nem pozitívak.

Zidane három kezdő védőjét is nélkülözni volt kénytelen, így a legnagyobb kérdés a hátsó alakzat megformálása körül merült fel. Magam sem gondoltam komolyan, hogy ebből háromvédős szisztéma születhet, így a 4-3-3 (néha Valverde hátrébb húzódásával inkább 4-4-2-es) felállást választotta a csapat. Ahogy sejthető volt, a dedikált jobb hátvédunk, Odriozola helyett Vazquez került arra az oldalra, a két középső védő személye Militao és Nacho személyében borítékolható volt, ahogy Mendy kezdetése is.

A középpálya fazonját Case, Modric és Kroos szabta (leginkább azért az utóbbi kettő), míg legelöl Vini, Benzema, és Valverde feladata lett a gyors kontrák befejezése.

Zidane azt játszatta, ami leginkább feküdt ennek a 11-nek. Átengedtük a kezdeményezést a Barcának, kissé hátrébb húzódtunk, ekkor egyébként gyakran rajzolódott ki egy 5-4-1-es védekezési formáció, és támadásban a kontrákra alapoztunk. A vendégek veretes első sorát kellett valahogy kordában tartani, zavarni, minél hamarabb labdát szerezni, hogy a középpályájukon villámgyorsan átgázolva, az előre tolt védők asszisztálása mellett tudjuk a kapujukat támadni. Ezzel együtt a találkozó elején többször is katalán nyomást éreztem, hogy jó párszor csak mentünk az események után. Szerencsére mindig volt valaki a hátsó alakzatból, aki az utolsó passzokba bele tudott lépni. A labda a katalánoknál volt többet, de mezőnyfölényük sem volt feltétlenül, a Real védekező pozícióból is kontrollálta a játék folyását.

Az első negyedóra végén ez góllá is érett. Az akció sebessége Valverde érdeme volt, akire teljesen feleslegesen lépett fel Alba. Fede simán eltolta mellette, és olyan dinamikával húzott középre, hogy senki sem tudta felvenni. Ment a passza a támadással jobboldalt felérő, és Alba üres helyére érkező Vazqueznek, aki ebben az esetben gyönyörűen megvárta, míg Benzema rágyorsít, majd tűpontos labdát centerezett középre. Benz a top futballban egyáltalán nem ritka sarkas ráhúzással küldte a kapu felé a labdát, ami Ter Stegen éritése ellenére is a gólvonal mögé jutott. Klasszis gól volt!

Azt írom, amit akkor is gondoltam elsőre, láttam én már ezt a német kapust védeni durvább szituációkban is. Fogalmazhatok úgy is, hogy egy topformában lévő Stega ezt kivédi. De nem dőltem kardomba, hogy ez nem történt meg, az 1-0-ás vezetés elképesztően fontos volt ahhoz, hogy a játék képe a továbbiakban sem változzon meg. A Barca jött, mi meg kontráztunk.

Kissé csodálkoztam azon, hogy a Barca nem reagálta le a játék képét, vagy ha utasítás szintjén a pályára is küldte akaratát Koeman, az nem tudott hatékonyan megvalósulni. Ők továbbra is sok labda nélküli mozgással jellemzett kispasszos játékot tolták – kevés eredménnyel, de szinte minden labdavesztésükből komolyabb sebességgel tudott a Real megindulni.

Ezekből az első félidőben akár 3-4 gólt is szerezhetett volna a hazai gárda, ennek ellenére a második gólunkhoz kellett némi szerencse. Itt szúrom közbe, hogy Vinicius kiugrása abszolút gólveszélyes volt, az utolsó pillanatban érkezett szabálytalanság szankcionálása simán lehetett volna piros lap is. A 17-18 méterről megítélt szabadrúgást Kroos csavarta a kapu közepe felé, a hátsó kameraállásból az látszott, hogy a labda egyenesen Ter Stegen kezei közé tart.

Dest elkövette azt az amatőr hibát, hogy hátat fordítva ugrott fel, így a labda rajta megpattanva a kapu jobboldala felé fordult. A gólvonalon álló Alba megpróbált még fejjel menteni, de a gyors és erős lövésbe már nem tudott érdemben beavatkozni. Így lett gól egy erősen közepes szabadrúgásból. A 2-0-ás előny már „valami”.

Sajnos egy durva összecsúszás után Vazquez megsérült a 43. percben, és Zidane kénytelen volt a keretünk egyetlen jobbhátvédjét becserélni. Odriozola véletlenül sem kap egyébként lehetőséget, ilyenkor mutatkozik meg, mekkora szükség is lenne a kiegészítő emberek élesen tartására. A baszk jobb futónk most a semmiből kellett, hogy felvegye a ritmust egyből a Barca, egyből egy Alba ellen.

Örömmel rögzíthettük, hogy a Barca soraiban a tekintetek egyre felhősebbek lettek. Ugyanez történt az időjárással is, bár Norbink a mérkőzés elején kijelentette, hogy „Madridban tiszta idő van, eső nem várható!”, egyszer csak leszakadt az ég. Nem holmi kis eső kerekedett, hanem igazi özönvíz, komoly mennyiségű csapadék ömlött a pályára. A Di Stéfáno gyepszőnyege és az alatta levő víz elnyelő struktúra kiválóan tette a dolgát. Olyan tócsa, felgyülemlett víz nem keletkezett a pályán a legdurvább eső közben sem, mely meggátolta volna a játék folytatását, nem lett sár a pályán, nem csúszkáltak tehetetlenül a játékosok. Nem tudom, hogy kell ilyen pályát csinálni, de a kisördög azt mondatja velem, itthon se sokan tudják, mert a hazai pályák jó része sártenger lett volna ilyen eső után. Remélem Kopp is látta, és egy kicsit pozitívabb lett a véleménye a valdebebasi centerpályáról.

A mérkőzés második felében sem változott érdemben a játék képe, azt leszámítva, hogy a Madrid mindent kihagyott elől. A gyors labdajárató csapat mindig energiát tud spórolni a folyamatos tolódásban lévő és csapatszintű mozgással védekező ellenfelével szemben, így érthető módon kezdtek jelentkezni a játékosainkon a fáradság jelei. Voltak periódusok, amikor a Barca nyomása már nagyon kifejezett volt, értékelésem és jegyzeteim szerint is érett a szépítő találatuk. Mingueza egy baloldali beadást tudott sípcsonttal a kapuba továbbítani, élőben, majd a találatot visszanézve is olyan érzésem volt/van, hogy állhatott volna Courtois egy léppéssel balra, és akkor lett volna esélye elérni a kacska lövést. A találatot megelőzően sérült meg Valverde, kérte is a cserét. Sajnos ő védekezett Albán, és nem tudta vele a lépést tartani, így az apró termetű katalán jegyezhette a gólpasszt. Kár érte, szerencsétlen szituáció volt, mert egyébként egész jól állta a sarat a védelmünk.

A kitámadó Barca vérszemet kapott, benne volt a levegőben az egyenlítés lehetősége, és ez a vendégek hozzáállásában is tükröződött. Ez persze kétélű fegyver, a feltolt védelmük mögé még egyszerűbb volt odakerülni. Vinicius gyönyörű kiugratást kapott, megvolt a tempóelőnye, frissen, vagy kevésbé fáradtan akár a kapuig sprintelhetett volna. De visszavett, és a passzt próbálta meg eljuttatni Benzemához, de az átadása nem volt jó ütemű és elég pontos, így elpuskázta a Real a második félideji legnagyobb lehetőségét.

A Barca nyomása nem csökkent, amire Zidane a 72. percben egy hármas cserével reagált. Három kulcsjátékost hozott le, Benzemát, Kroost, és a kimerült Viníciust. Nagyon kockázatos lépés volt, amit sokkal jobban kritizálnánk, ha végül a Barca kiegyenlített volna. Mariano presszingje inkább össze-vissza rohangálásra emlékeztetett, Isco hozta amit tud, de az most nem volt igazán sok, talán Marcelo szállt be a legjobban. Első csatáját megnyerte – ahogy PÁL is kérte mindig a válogatottjainktól, „Menj fel, és nyerd meg az első párharcodat, aztán folytasd így!”.

A végére a védekezésünk itt-ott már kiérdemelte a kétségbeesett jelzőt. Case a véghajrában összeszedett két sárgát, így már csak 10 hazai mezőnyjátékos nézhette megkövülve, ahogy Moriba lövését a keresztléc hárítja a hosszabbításban.

Talán megérdemelte volna a Barcelona a döntetlent, de nem tudta kihasználni, hogy a Madrid kétgólos előnye birtokában helyzetek garmadáját pazarolta el. Győzelmével a királyi gárda a katalánok elé került a tabellán, pontban utolérve a vasárnap este játszó Atleticót. A helyzet biztató, de kritikus hetek állnak előttünk.

Azt gondolom, hogy Benzemának, Kroosnak, és Viníciusnak sok energiát spórolt meg Zidane azzal, hogy az utolsó, legjobban fájó 20 percet (szétázva, fázva, utolsó energiákat mozgósítva) nem kellett a pályán töltenie. Az, hogy Modric hogy bírja a strapát ennyi idősen, az valami hihetetlen.

A hétvégén továbbra is küzdött a démonaival Klopp és a Liverpool, egy kicsit sem lesznek a BL visszavágón frissebbek mint mi. Szerintem szerdán meglehet a továbbjutás. Ami miatt aggódok, az a következő Liga meccs, a Getafe ellen. Bár a madridi kiscsapat idén közel sem annyira éles, mint a megelőző években, de biztosan megpróbál majd a kifacsart Reáltól pontokat rabolni. Három „giga” találkozó után nagyon nehéz lesz a koncentrációt fenntartani. Sajnos a Barca legyőzése újabb komoly áldozatokkal járt, ez eleve szűkös keret további csapásokat szenvedett el. Ennek negatív hatásai ki fognak jönni valamikor. Ezt a mini periódust én elméletben a Getafe meccsel zárnám, ha onnan is jön a 3 pont, akkor lehet teljes mértékben örülni a Barca elleni győzelemnek. (Ok, PONT ENNEK bármikor, bármilyen kontextusban lehet örülni. (Vö. „Jöhet bármi, csak a románokat/Barcát oda-vissza…)

A továbbiakban valószínűleg beszáll majd Hazard is, Rodrygo is levehet terheket egy stabil kezdő válláról, nagyon várjuk Varane negatív tesztjét (tudja valaki, mennyire viselte meg a vírus?), és térdre-imára, hogy Valverde ne essen ki hosszabb időre. Sajnos Vazquez sérülése komoly (bal térd keresztszalag), ha igazak az eligazolásáról szóló hírek, az sem lehetetlen, hogy most láttuk Real mezben utoljára!

Odriozolának el kell kapni a fonalat nagyon gyorsan, át kell éreznie a felelősséget, és ki kell magából hoznia azt, amit az eddigi mellőzöttség elnyomott. Sok van ebben a srácban, én bízok benne!

Nem tudok szó nélkül elmenni a közvetítő csatorna stúdió „munkája” mellett. Szerintem arcpirító, hogy mennyire képtelenek kizárni azt, hogy Kompany-n kívül mindenki Barca drukker volt a megszólaló munkatársak közül. Minden megnyilatkozásban, kommentben erősen lejtett a pálya, a közvetítés időnként átment szurkolásba (szokás szerint), és megjelent az a fajta kettős mérce, melyet a hazai közélet számos területén próbálnak a torkunkon lenyomni. Nem csodálkozok, csak jelezném, egyre élvezhetetlenebb így a közvetítés.

Folytatás tehát szerdán a ’Pool ellen.